Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 3. Pénzpolitikai birkózás Kompromisszumvagydélibáb? I W^M -aknem egy hónap telt el a hét legfejlettebb tőkés ország verseilles-i csúcsértekezlete óta. Akkor, a közlemény szavai egyértelműen sikeresnek mutatlak a találkozót. A világsajtóban viszont azonnal sok kételkedő kommentár jelent meg. Azóta pedig Reagan beavatkozása az európai tőkés országok és a Szovjetunió földgázüzletébe, s az erre felhangzó nyugat-európai tiltakozás a versailles-i egység látszatát is cáfolja. Érdemes elemezni, hogy miről volt szó és mire jutottak a Hetek? Az már első olvasásban látható volt, hogy a fáradságosan megkötött kompromisszumot nem öntötték intézkedési tervbe. Megelégedtek az „elvek és a szándékok” rögzítésével. Ám ha a kompromisszumok mélyére nézünk, kiderül, hogy a Hetek, azaz az USA, Kanada, Japán és a Közös Piac országai csak annyit vállaltak, ameny- nyit belőlük politikai és gazdasági helyzetük kikénysze- rített. Kulcskérdés volt Versailles-ban az évek óta tartó infláció, amely a termelés hányatlásával jár. Az USA globális fellépést követelt ellene, s arra hivatkozott, hogy ő, a maga részéről visszaszorítja az inflációt. Hangoztatta, hogy a tőkés világ egyöntetű érdeke a gazdasági növekedés felélesztése, a munkanélküliség visszaszorítása. Igen, ez bizonnyal fontos a tőkés államok stabilitása szempontjából. De Versailles-ban nem tisztázták, hogy kinek a terhére lépjenek fel e téren. A legnagyobb országok munkásellenes, deflációs terveivel szemben Franciaország részéről Mitterrand elnök Versgilles-ban titkolta, hogy a szociális igények kielégítésévé), a kereslet növelésével, erőteljes állami kezdeményezéssel szeretné a gazdasági fellendülést elérni. Végül „új növekedési pályáról” szólt a közlemény, de hogy ez milyen lehetne, arról majd csak az év végéig dolgoznak ki javaslatot az illetékes szakértők. További központi kérdésként szerepelt a pénzpolitikai birkózás. A hangos európai panaszra Reagan annyi „engedményt tett, hogy beleegyezett a valutaárfolyamok állami beavatkozással történő stabilizálásának elvébe — „amennyi’- n szükség lenne rá”. Hajlandó volt arra is, hogy állítsák előtérbe a „jelenleg elfogadhatatlanul magas” amerikai kamatláb, továbbá a költségvetési deficit mérséklésér. Csakhogy Reagan nem csupán partnerei követelésének engedett. A dollár mágás árfolyama* tudniillik fékezi az amerikai exportot, a magas kamatláb pedig nemcsak Európából szippantja ki a tőkét, hanem az amerikai iparból is. Végül pedig az USA-kormányzat évtizedek óta felhalmozott összdeficitje, amelyet kezdettől fogva költségvetési hitelekből fedeznek, most már akkora, hogy a kincstár évi kamatterhe kétszerese valamennyi szocialista ország — Nyugaton oly szívesen felhánytorgatott — összes adósságának. A közlemény eddigi tételei tehát inkább képmutatást .takarnak, mint valódi kompromisszumot. Egészen világosan kitűnik ez azonban a Washington által kicsikart „európai engedmény” szövegéből. A vérsailles-i nyilatkozat kimondja, hogy ezentúl erősítik a „stratégiai cikkek” keleteurópai exportjának ellenőrzését és „óvatosan kezelik” az oda szánt hiteleket. A képmutatás itt már egész könnyen tetten érhető. A hitelnyújtás beszűkülése természetesen következik a — Washington által mesterségesen előidézett tőkehiányból is. Ami pedig a Nyugat-Európa keleti exportjának szűkítését illeti, e tekintetben maga Schmidt kancellár hánytorgatta fel, hogy miközben az USA ezt követeli, a Szovjetunióba irányuló exportja 1978 óta 50 százalékkal nőtt. az NSZK és Franciaországé pedig 20 száza- V'kknl csökkent. □ /. „európai engedmények” ellenében az USA mindenesetre úgy tett, mintha jóváhagyná az amerikai li- cénc alapjan Nyugat-Európában gyártott, gázvezeték-kompresszor alkatrészek szállítását a nagy kelet—nyugati építkezés számára. Nos, azóta nem telt el egy hónap, s éppen ezt — a nyugat-európai országok számára kimagaslóan jó és nagy volumenű üzletet — vette célba Reagan elnök közelmúlt nyilatkozata. Versailles-j, ígérete ellenére megtiltotta a gázvezetékalkatrész-szállítást. A tilalom éles közös piaci tiltakozást váltott ki, egyenesen a nyugat-európai külügyminiszterek részéről. Nem kevesebbet hangoztattak, mint hogy az USA eljárása a nemzetközi jog pregnáns megsértése. Ma még nem tudni, hogy az ügynek’lesz-e nemzetközi jogi folytatása, esetleg a hágai nemzetközi bíróság előtt? Annyi azonban már teljesen világos, hogy az őszinte szó, a reagani tilalom a versailles-i kompromisszumot végképp délibábbá tette. - . V. G. LIBANON Izraeli légierő pszichológiai Az izraeli légierő pénteken nagy erők bevetésével folytatta a pszichológiai hadviselést a bekerített Nyugat-Bej- rútban rekedt palesztinok és libanoniak ellen. Péntekre virradó éjszaka az izraeli repülőgépek világító bombákat dobtak a körbezárt városrészre, s többször hangrobbanást idéztek elő, hogy az óvóhelyekre kergessék le a harhadviselése cok kiújulásától félő nyugat- bejrútiakat. A TASZSZ szovjet hírügynökség pénteki jelentése szerint Bej rútban közzé tették Szaúd-Arábia Kommunista Pártjának nyilatkozatát, mely élesen elítéli a Libanon elleni izraeli agressziót és a Tel Avivnak az Egyesült Államok, valamint az arab reakció által nyújtott támogatást. Visszaérkezett a Földre a Szojuz 1—6 űrhajé (Folytatás az 1. oldalról) a szolgálat helikoptereinek kíséretében ért földet. Közben működésbe lépett a „Ma- jak” automatikus jelzőberendezés, de az űrhajósok már ekkor a rádiókapcsolatot is helyreállították a szolgálattal. A földet érés után a hagyománynak megfelelően a három űrhajós ráírta nevét a visszatérő fülke falára. Dzsa- nibekov, Ivancsenkov és Chrétien az üt nehézségeitől megviselten ugyan, de jó egészségben és igen jókedvűen lépett a földre. A rövid helyszíni orvosi vizsgálat után haladéktalanul folytatták az útat Bajkonur felé. Az űrhajósok repülőterének városában ünnepélyesen fogadták a nemzetközi expedíció három tagját. Francois Mitterrand francia köztársasági elnök táviratban üdvözölte a szovjet—francia űrexpedíció résztvevőit a földre való szerencsés visszaérkezésük alkalmából. Az elnök táviratában hangsúlyozza: ez a repülés a francia népnek azt az akaratát jelképezi, hogy a békét építse Európában, mind a hagyományos barátság alapján, mind pedig a helsinki egyezmények szellemében. Az űrrepülés látványos módon tanúskodik annak az együttműködésnek az eredményességéről — folytatódik a távirat —, amely több mint 15 éve alakult ki a Szovjetunió és Franciaország között a békés célokat szolgáló űrkutatás terén. (Folytatás az 1. oldalról) A HAFE éves terve 452 millió forint, s ez azt jelenti, hogy az első fél évben a gyár termelési tervének több mint a felét teljesítette. A Fémmunkás Vállalatnál már hagyománynak számít a Dorog—B típusú fémből készült ajtó- és ablakkeret gyártása. Ezt a balkányi gyáregységben készítik az építőipari vállalatok megrendelésére. Jelentős a mezőgazdasági acél színszerkezet gyártása is. Eddig tizenkét méter fesztávolságú színeket készítettek, s az idén kezdték el a tizennyolc méteres színek szerelését. Az alagútzsalus technológiával készülő épületekhez szintén Nyíregyházán gyártják a Peva zsaluszerkezetet. Ez keresett termékük, hiszen Szabolcstól Zala megyéig mindenütt használják, emellett Algériába, valamint Líbiába exportálják is. A vállalatnál a különböző beruházásokhoz egyedi acélszer- kezeteket is készítenek. így a paksi atomerőmű, a budapesti szemétégető, a szekszárdi húskombinát építésében is részt vesznek a nyíregyháziak. Ennek köszönhetően a 175 millió forintos tervüket ötmillió forinttal teljesítették túl. Nem sikerült ilyen jól a féléves tervteljesítés a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben: a tervezett 146 millió forintos termelési érték helyett csak 136 millió forintot értek el. Ennek legfőbb oka, hogy a belföldi fel- használásra készülő modul kazánokhoz nem kapták meg időben a Dunai Vasműtől az anyagot. Ezért ötszázzal kevesebbet, 1700 kazánt készítettek. A második fél évben — a tervek szerint — behozzák a lemaradásukat. Az exportvállalásukat teljes mér-3 tékben teljesítették: Az NDK- ba és Csehszlovákiába 53 ezer négyzetméter radiátort és 300 olajedényt szállítottak. A VBKM részére 10 és 20 kilovoltos kapcsolóberendezéseket, szabadtéri transzformátorállomásokat gyártottak.'A Ganz Villamos Művek megrendelésére pedig 35 transzformátor olajedényt készítettek, valmint 250 tonna huzal szigetelését és tekercselését végezték el. (sb) v Fjodor Abramov: PW ■ Alkának az egyetlen munka, amihez fülik a foga, a tükör előtti pipiskedés, szépítkezés. Abba sose fáradna bele. A Pelageja és a lánya közti perpatvar a munka miatt régi keletű, legalább azóta tart, amióta Alka elkezdte ci- comázni magát, és most, e pillanatban, Pelageja olyany- nyira dühbe gurult, hogy talán a lapátot is széttörte volna rajta, ha nincs itt az idegen. Mégis lenyelte a haragját. Alka immel-ámmal, pukkadozva — szándékosan úgy csinálta, hogy dühítse az anyját —, fogta a könnyű pongyoláját, felvette. Ekkor megszólalt az eddig hallgatag tiszt is. — Anyuska sose volt még a városban? — kérdezte tisztelettel. — Hogy másról ne is beszéljek, ott most a fél város a folyóparton fekszik, ugyanilyen öltözékben, mint Alja. És képzelje el, senki sem szólja meg őket. — Az a városban van. Vla- gyiszlav Szergejevics, de mi- nálunk ... Mi nem úgy élünk, mint a városiak... A tiszt vállat vont' (sem áz én dolgom, itt nem ért parancsolok, nem én vagyok ahá- zigazda), de ő is rendbe hozta magát — felvette a nadrágját. Alka dúlt-fúlt. Felhúzott lábbal a zsámolyra kuporodott, szemben a nyitott ablakkal, az anyjának hátat fordítva. Hadd gyönyörködjön benne! Pelageja fürgén lemosta a lisztesláda körül bepiszkolódott falat, egy új, nedves vesszőseprűvel végigszaladt a sütődén, — máris ragyogott a padló —, rendet teremtett a munkaasztalon, és hirtelen az eszébe ötlött, vajon nem volt-e helytelen, hogy így nekirontott a lányának. Hiszen a lány jól-rosszul, mégiscsak egész nap dolgozik. A hőségben. Fülledt levegőben. És ami a legfőbb; Pelageja istentelenül zavarban volt a tiszt előtt — ebben a pillanatban jött vissza a férfi odakintről. Hát mit vétett neki ez a tiszt? Azt, hogy megmentette Pavelt a biztos haláltól? Vagy talán azt, hogy most is éppen fát fűrészelni segített neki? Pelageja egy szempillantás alatt átváltozott. — Alevtyinka — kérdezte kedvesen és mosolyogva —, legalább megteáztattad a segítségedet? — Van is nekem időm teázni! Nem ülök karba tett kézzel... — Akár így, akár úgy, azért a segítőtársunkat meg kell itatni-etetni. Jaj, Alka, Alka! Lenne szíved ilyen idő-, ben kútvizen tartani a munkásokat ... — Pelageja még szívélyesebben, még őszintébben mosolygott, aztán egykettőre kirukkolt: — Tedd oda a szamovárt, én meg szaladok friss vízért Pelageja szeretett a sütődében teázni. Élete legkellemesebb pillanatai voltak, amikor kiszedte a kenyeret a kemencéből és leült a szamovár mellé. Nem a teafőző mellé — hanem a szamovár mellé. Hogy még a legsötétebb időkben is — télen — az asztalon süssön'a nap. És hogy hallgassa a szamovár muzsikáját. Olykor vendégei is voltak a sütődében. Különösen ré- gente. Ki mindenki be nem ugrott hozzá akkoriban! De — mi tagadás — ilyen szívesen látott vendége, mint a mostani, talán még sohasem volt. Jó képű. Művelt. És micsoda egy ördöngős' fickó — a falon is átlát. Pelageja nem garasoskodott —. két üveg fehér bort vett. Gondolta, a kiskatonák- nak is legyen ünnepnapjuk. (Folytatjuk) ÚTIKÉPEK NICARAGUÁBÓL (1.) A „Július 19-ről”, a somozista rendszer feletti győzelem napjáról elnevezett főtér Managuában. Egy ország az életéért küzd Heteken keresztül folyt a harc az árvízzel. Képünkön: vízben álló termelőszövetkezeti épület a főváros közelében. Trópusi esőfüggöny mögé rejtőzve fogadott június elején a vulkánok országa, Nicaragua. Szegény embert az ág is húzza — jutott eszembe a közmondás, amikor tapasztaltam, hogy katasztrófa sújtotta vidékre érkeztem. Közép-Amerikában akkor már napok óta megállás nélkül zuhogott az eső. Nicaragua, amelynek még nem sikerült kihevernie az 1972-es nagy földrengés pusztítását, s a három évvel ezelőtti elkeseredett polgárháború rombolását, most újra természeti csapással kénytelen szembenézni. Az Aletta ciklon módszeresen, kíméletlenül rombolt össze sok mindent, amit a harmadik születésnapjának megünneplésére készülődő fiatal forradalomnak már sikerült helyreállítania. Mindez ráadásul akkor történt, amikor a külső és a belső fenyegetés miatt a sandinista vezetés amúgy is kénytelen hónapról hónapra meghosszabbítani a tavasszal bevezetett szükségállapotot. A hétköznapi életben egyébként a rendkívüli állapot alig érzékelhető. Nincs kijárási tilalom, nincs katonai erőfitogtatás. Ugyanakkor erős az éberség. A gyerekképű kiskatonák nagy komolyan vizsgálják át a közhivatalokba lépő ügyfelek táskáját. Utcánként szervezett sandinista védelmi bizottságok őrködnek a barriók, a lakónegyedek nyugalma felett. A gyárakban az ellen- forradalmi szabotázs megelőzésére a dolgozók védelmi milíciákat alakítanak. A szükségállapot bevezetésének nyilván része van abban, hogy a polgári ellenzék egy része elhagyta az országot, s a szomszédos országokban szervezkedik a sandinista rendszer ellen. Az ellenzék szócsöve, a La Prensa, amely nem fukarkodik az új rendszert éfr a gízocialista világot mocskoló kifejezésekkel, most némileg visszafogta a hangját. A nicaraguai társadalmi átalakulás ellentmondásait jól jellemzi a sajtó egy furcsasága. Managuában három napilap jelenik meg: a Bar- ricada, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front lapja, az El Nuevo Diario, független napilap és a már említett La Prensa. A három különböző politikai irányzatot képviselő orgánum élén egy család fiai állnak: a Barricadát Carlos, az El Nuevo Diariót Xavier, a La Prensát Pedro Joaquin Chamorro igazgatja. Mindhárman annak a polgári ellenzéki vezetőnek, Pedro Joaquin Chamorrónak a fiai, akit 1978-ban Somoza gyil- koltatott meg, s akinek halála a felszabadító harc lángját fellobbantotta. Nicaragua gazdasága egyébként az árvíz előtt is komoly nehézségekkel küszködött. A Somozák lerombolt, kirabolt országot, üres államkasszát, óriási külföldi adósságot hagytak örökül. A sandinista kormányzatnak ugyan sikerült a nemzetközi pénzpiacon újra tárgyalnia a hitelek visszafizetésének feltételeit, a terhek azonban nagyok. Három év alatt éppen hogy csak a polgárháború előtti színvonalat sikerült elérniök. A kormány hiába tesz hitet újra és újra a vegyes gazdálkodási rendszer és a politikai pluralizmus fenntartása mellett, a nagytőke változatlanul kivár. S bár az év elején a magánvá- lalkozókat erősen ösztönző gazdasági programot tettek közzé, a beruházási kedv lanyha. A fellendüléshez pénz kellene, hitelt kapniok azonban mind nehezebb. Távasszál a sandinista kormányzótanács három tagja háromfelé, indított diplomáciai offenzívát. Dániel Ortega, a kormányzó junta koordinátora a Szovjetunióban, Sergio Ramirez, az ügyvédnek, írónak, politikusnak egyaránt kiváló vezető Nyugat-Európában, Rafael Córdoba Rivas, a kormányzat talán legidősebb tagja, aki a juntában a polgári erőket képviseli Venezuelában és Costa Ricában tárgyalt. — A felkeresett országok valamennyien támogatásukról biztosították a washingtoni fenyegetésektől szorongatott nicaraguai kormányzatot — mondotta managuai beszélgetésünkkor Rafael Córdoba Rivas. — Az offen- zíva nemcsak diplomáciai sikert hozott, hanem konkrét gazdasági együttműködési megállapodásokat is — tette hozzá. Az árvíz miatt az egész gazdasági helyzetet át kell értékelni. Nicaragua több körzetét katasztrófa sújtotta területnek nyilvánították. A sandinista vezetés felhívással fordult a világhoz: segítséget kért a kettős szükség- állapotban. Következik: Tartalékok a törésvonal fölött. Elekes Éva
