Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

A tűzhely melegét őrizni az asszony szent kötelességének számított. Az ősember kuny­hójától a polgári társadalom otthon ülő asszonyáig a csa­lád ellátásán fáradoztak a gyengébb nem képviselői. Századunk gazdasági változá­sai, történelmi viharai elsö­pörték az évezredes hagyo­mányt. Éva munkába állt, s Ádám nem ritkán ért haza este hideg tűzhelyre. Ám a család összetartása így is az asszonyra hárult. A feleségre, a családanyára, akinek nem ritkán a három műszak mel­lett kell eleget tennie a mun­kahely által támasztott köve­telményeknek. S a munka- vállalás újabb ismeretek megszerzésére kényszeriti a nőt. Ha helyt akar állni az állásában, szakmát tanul, diplomát szerez. A család sok esetben vá­laszút elé állítja az édes­Kozmetikus ­Jónevű kozmetikai szalon­ban sajátította el a szakma csínját-bínját Czimer József- né. A nyíregyházi fiatalasz- szony a Vasváriban szerzett érettségi bizonyítvánnyal a zsebében döntötte el, kozme­tikus szeretne lenni. Mester- kozmetikus mellett tanult, hu- szonévei elején visszajártak hozzá a törzsvendégek. Aki valaha is dolgozott szolgálta­tásban, tudja, ez az álma minden fodrásznak, kozme­tikusnak. Ám alig töltötte be a 21. évét, gyarapodott a csa­lád, megszületett Évike. Meg­oldhatatlannak látszott kora hajnalban a város másik vé­gébe buszozni, vagy a délutá- nos műszakból késő este ha­zamenni. — Tulajdonképpen a fér­jem sokat segített a gyerek gondozásában — emlékszik vissza Czimerné. — Igaz, ő is elég elfoglalt — osztályveze­tő-helyettes a Volán Válla­latnál —, és délutánonként gyakran adódott valamilyen társadalmi kötelezettsége. Éveken át a Fiatal Műszaki­ak és Közgazdászok Tanácsát irányította a munkahelyén, még az aútószakosztály veze­tését is elvállalta. A reggel már a munkában találta, s inkább későn jött meg este, mint korábban. Egy ideig az­zal nyugtattam magam, ne izgulj, Panni, majd vissza­mégy te is dolgozni, és me­gint más lesz minden. Ez azonban már soha többé nem jött el. Varga Jánosné: — Gyakrabban és többet kell bizonyítani... A Kun Béla utcai kétszo­bás lakásban a szekrényso­ron egy kozmetikai szak­könyv tűnik elsőként .a sze- membe. Mellette, azonban óikóálogixe jü sorakoznak a iforgalmirtiszti'fnfimov9r,rit;ón tanfolyam jegyzetei is. Vajon ‘ melyik az igazi? Czimer József né Teljesen más világba csöppentem... anyát: vagy a munkahelyén, vagy otthon tesz eleget mara­déktalanul a kötelezettségei­nek. Ám a nő legtöbbször kompromisszumot igyekszik kötni a helyzetével, s meg­próbál lépést tartani a szak­májával és ellátni a családot is. Hány és hány emberi tragédiát rejt ez a nap mint nap meg-megújuló harc! So­kaknak sikerül, ám nem ke­vés azoknak a száma, akik feladják a kilátástalan küz­delmet és csak egy területen fejtik ki képességeiket. Ki melyiket válassza? Ám aki mégis egyenrangúnak tartja a család összetartását a hiva­tás gyakorlásával, előfordul, hogy a cél érdekében kény­szerpályán folytatja útját. S ha majd a hatodik X-et is felváltja, bizonyára eldönthe­ti, helyesen kormányozta-e életét, sikerült-e elérnie aki­tűzött célt. tiszti rangban — őrlődtem otthon. Végte­lenül szeretem a tanult szak­mámat, viszont a gyermek- gondozási szabadságról sem akartam lemondani. Közben én is volános lettem, a sze­mélyforgalmi osztályon he­lyezkedtem el. Teljesen más világba csöppentem. Menet­rendszerkesztéssel is foglal­koztam, panaszos levelek tu­catjait olvastam át, és lassan kibontakozott előttem egy másik világ. Eddig azt lát­tam a vendégen, ha belépett, hogy fáradt, gyűrött az arca és én újjá tudom őt vará­zsolni. Most azt is észre kel­lett vennem, hogy megyeszer- te sok nőnek az okoz gondot, ha a hatórás műszakhoz nincs közvetlen buszjáratuk, vagy a járatok nem képesek megbir­kózni a forgalommal. Igye­keztem minél alaposabban megismerni ezt a munkakört, és jelentkeztem a forgalmi tiszti tanfolyamra. Debrecen­ben tanultam. Két éven át vonatoztam, vizsgáztam, bif­láztam a könyveket. Ismer­kedtem a teherforgalommal, a szállítmányozással. A köz­lekedési államtitkártól vettem át az oklevelet, a Volán­szakmában felsőfokú vég­zettséget szereztem. — Még ma is nosztalgiával gondolok a kozmetikusi szak­mára. Bár szívem szerint hi­vatást mondanék, mert meg­szállottként szeretem. Most, a nyolchónapos kisfiú azonban újból döntésre kényszerít. A családom jelenti számomra a legnagyobb örömet az élet­ben, ezért természetes, hogy mindent ennek rendelek alá. Soha nem felejtem el, hogy gyerekkoromban nekem min­denre jutott idő, a szüleim mindig „ráértek”, ha mesélni kellett, vagy sétálni támadt kedvem. Reggeli nélkül tizen­két év alatt egyszer sem in­dultam el az iskolába. Szer­tartásnak tűnt, a család min­den tagja körülülte az asztalt. Jutott idő a napi teendők megbeszélésére, egy-egy út- ravaló tanácsra. S nekem ez olyan élmény még húsz év távlatából is, hogy hasonló légkörben szeretnénk felne­velni a gyerekeinket mi is. Ne tudja meg az én fiam és a lányom, mit jelent üres la­kásba hazaérni délután! Ha ugyanolyan harmóniát te­remthetünk a számukra, mint amilyenben én felnőttem, meggyőződésem, hogy boldog emberek lesznek. — Ezért kerestem egy olyan területet, ahol úgy dol­gozhatom, hogy az a család rovására ne menne. Ügy tű­nik, a hivatalban ezt megta­lálom. Igaz, homlokegyenest más témával foglalkozom, mint eddig, de igyekszem eb­ben is megtalálni az értel­met. Ügyintézésemtől, mun­kámtól mások sokat várhat­nak, mert a személyforgalom megszervezése, irányítása be­folyásolja az emberek hangu­latát. S így nem telik izga­lomban a nap nyolc órája, hogy vajon mi történik a gyerekekkel, nem kapnak-e el valamilyen betegséget a bölcsődében, óvodában. Egy ismerős azt mondta a kis­fiúnkról: erről a gyerekről sugárzik a boldogság. Ha ez tényleg így igaz, nem dol­goztam hiába. Érdemes volt szakmát cserélni a családért. Mert az ő rovásukra nem tudtam volna hosszú távon sikeres kozmetikus marad­ni... — Én úgy érzem, mellé­rendelt viszonyt kell kialakí­tani a család és a hivatás között — fejtegeti a megyei kórház gyermekgyógyász fő­orvosa, dr. Medgyessy Erzsé­bet. — Hiányosnak érezném az életemet, ha az orvosi pá­lyát elhanyagolnám a két kis­lányunk miatt. De az is tény, hogy jobban megy otthon is a munka, ha ott lábatlankod­nak körülöttünk. Most éppen két hétig táboroznak, de olyan üres a lakás nélkülük. Tizenhárom évvel ezelőtt vette át diplomáját a debre­ceni orvostudományi egye­temen, s még ma is fülébe cseng dr. Ladányi Józsa se­bész, az ország második női professzora búcsúzó szava: „Ha gyerekgyógyásznak mégy, ne menj férjhez, vagy ha férjhez mész, ne legyen gyereked, mert ha a tied be­teg lesz és közben a másét gyógyítod, fellázad benned az anya az orvos ellen.” „Ha gyermekgyógyásznak mégy, ne menj férjhez" Medgyessy Erzsébet azon­ban az első naptól kezdve igyekezett úgy szervezni a munkáját, hogy a gyerekek ellátásában se szenvedjen csorbát, de a gyerekgyógyász szakvizsgát is időben lete­gye. Szövetségest talált ah- hez a férjében, aki maga is orvos, urológus. S lehet hogy véletlen, lehet, hogy nem, tény: a fiatal orvosnő is a ve­sebetegségek iránt kezdett érdeklődni. Otthon véget nem érő vitákat, beszélgetéseket folytatnak, a szakirodalom­ban és a kórházi gyakorlat­ban előforduló eseteket meg­tárgyalják. A doktornő arra Kényszer­pályán S, ____________________________________________________________________> Dr. Medgyessy Erzsébet: — Igyekszem kihasználni minden percet... keresi a választ: a csecsemő- és a gyermekkorban előfor­duló vesebetegségek meny­nyire törvényszerűek, hason­lítanak-e a felnőttkori ve- sebántalmakra. Ezért Med­gyessy doktornő rendszeresen eljár az urológiai tudományos ülésekre is. Pedig az ő pályakezdésük sem volt felhőtlen. Az ügye­leteket csak felváltva vállal­hatták el a gyerekek miatt. Csak az esti órákban találko­zott a család. A cseperedő lá­nyok egyelőre csak azt lát­ták, hogy mindig nélkülözni­ük kell valamelyik szülőt. Az egészségügy számukra annyit jelent, hogy ritkáb­ban és kevesebbet lehetnek együtt, mint más család. A szakmával, a gyerekgyó­gyászattal nem elég lépést tartani, a kezdő orvosok is igénylik a tapasztalatok át­adását. Az egészségügyi szak­iskolán is tanít a doktornő, de vezet politikai vitakört, s ő maga is végzi a szakosítót. A felsőfokú politikai végzett­ség megszerzését is célul tűzte. A kórház szervezésé­ben harmadik éve angolul ta­nul, hiszen a nemzetközileg jegyzett folyóiratok fordítá­sát nehezen győzné kivárni, inkább eredetiben olvassa ezeket. Társadalmi munkában pedig az egyik általános isko­lában tart egészségügyi fel- világosító előadásokat. Or­szágos orvosi kongresszuso­kon számolt be tapasztalatai­ról. Arra is jut ideje, hogy otthon tapétázzon, a több lép­csőházas OTP-s ház előtt a közös kiskertet ápolja, vi­rágokat nevel. Környezete szerint neki ta­lán több a 24 óra, mint más­nak. A kedves, halk szavú doktornő másként látja: — Mindössze annyiról van szó, hogy igyekszem kihasz­nálni minden percet. Talál­tam két olyan területet az életben, ahol azt nyújtha­tom, ami számomra a leg­fontosabb. Sem a hivatásom, sem a családom nélkül nem tudnék élni. S miután erre nagyon hamar rájöttem, már csak az idő és energia be­osztását kellett megoldanom. Ha bármelyik területen nem tudnék helytállni, félember­nek érezném magam. Duplán bizonyítani Személyigazolványában ez áll: műszaki ügyintéző. Var­ga Jánosné kutatóintézetben növénytermesztési üzemmér­nök, aki elkötelezte magát a dohánynak, tizenegyedik éve dolgozik együtt munkatársai­val a Virginia szocialista bri­gádban. A dohányfajták ne­mesítésén fáradoznak. — Évente nagyon sok kí­sérletet hajtunk végre. Ezek­nek a beállítása az én fel­adatom. Miből mennyit kell használni egy-egy jelenség megfigyeléséhez, majd a kí­sérletet folyamatosan figye­lemmel kísérem és az észlelt jelenségeket följegyzem. Sok ezer adat birtokában és né­hány év távlatából lehet hi­telt érdemlően eldönteni, lesz-e valaha termesztésre al­kalmas fajta egy dohánypa­lántából. A műszaki ügyintéző a ke­ze alá dolgozik a kutatónak. Olyan, mint az asszisztens, mindig tudja, melyik csipeszt kell odaadni, milyen művelet zajlik. Ezért elméletben is készülnie kell, hiszen az üzemmérnöki diploma csak alapjaiban ad eligazítást az egy évtized múltán honos el­járásokban. Nap mint nap járja a területet és feljegyzi a dohánypalánták adatait. Türelmesen megvizsgálja a piciny növényeket. Észreve­szi rajtuk a legapróbb válto­zásokat is, mint a gyermeke egészségét óvó anya, úgy is­meri a palánták minden élet­jelenségét. Kilencéves a kisfia, Csaba. Már túljutottak •.», kisgyer­mekkor, . összes t betegségén. Sokszór ijártcaáom az. esze, va­jon mi lehet otthon a beteg gyerekkel, míg ő a kísérlete­ken gondolkodik. De az is el­keserítette, ha egy makacs gyermekbetegség hetekre tá­vol tartotta a munkájától. — Én úgy gondolom, a nő­nek mégiscsak az a legfonto­sabb feladata, hogy a gyere­keit rendesen felnevelje. Az biztos, hogy nehezebb a hely­zete, mint a férfinak, aki biz­ton támaszkodhat az otthoni hátországra. Neki könnyebb előrejutni a szakmájában, mint egy nőnek. Már eltöp­rengtem azon, hogy mennyi­vel gyakrabban és többet kell bizonyítani egy nőnek, ha a hivatásának legalább annyira szeretne élni, mint egy fér­finak. Ha a szomszédasszony átszalad, csak annyit lát, hogy rend van-e vagy szalad a lakás. És egészen biztos, hogy ez a szomszéd nem a ragyogó karriert említi majd, hanem azt, hogy mit látott ennél a családnál. A munka­társak, a vezetők pedig csak azt látják, hogy szakmailag mennyire érzékeny, hogyan halad a munkatársuk. S ha mindkét területen a maximu­mot igyekszik nyújtani a nő, nehéz a helyzete. ★ Sokszor elhangzott: az emancipáció súlyos terheket rakott a gyengébb nem vál­lára. Joga van a nőnek dol­gozni, szakmájában haladni és ugyanolyan elévülhetetlen joga és kötelessége gyereket szülni, nevelni, a családjáról gondoskodni, mint évezre- ddkkel ezelőtt. 4 kettős te­nder azonban gyakorta sylyos­. s;<nő. kény- szerpalyan folytatja útját. Tóth Kornélia KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. július 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents