Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. július 24. Kedves lakótárs! Maradjunk ennél a megszólításnál, bár nem azonos kapun megyünk be, amikor hazatérünk. Ám mint említette, ön is emeletes, házgyári elemekből épüli házban lakik, mint annyi ezren mások Nyíregyházán. Biztosan örömmel lépi ál a küszöböt, s ha behajtja maga után az ajtót, a napi munka nyűge után felszabadultan sóhajt, hogy végre otthon van. Bezárja az ajtót, s kizárja a világot — vélhetem azután, amit erről mondott Hogy is volt? „Szerencsére nem ismerek senkit a szomszédságból, pedig elég régen ideköltöztünk. Egyedül a lakógyűlésekre megyek le, de ettől többet ne várjon tőlem senki.” Bizton állíthatom — s albérletben élők százai csatlakoznak hozzám —, hogy öröm a saját kis zúg, legyen akármekkora a lakás. Megnyugvás, ha valaki végre otthon van, még ha utána a bevásárlástól, az otthoni maszekoláson és a gyermeknevelésen át a házi munkáig ezernyi tennivaló akad, amit a legjobb családi munkamegosztás mellett is el kell végezni. Azonban otthon várnak a pihenés csendes órái is, esetleg éppen a közelmúltban közvetített mécsesek izgalmával, vagy egy szívhez nőtt kötet lebilincselő, s ezerszer újat adó verssoraival. Egy angol közmondással folytatom: „Az én házam, az én váram” — szól a mondás, s mint mindegyik, egyfajta gondolkodásmódot, szemléletet takar. Ha nem is mondta, de az ön otthona szintúgy ilyen vár, amelyikbe be lehet zárkózni, ahol csak azok háborgathatják, akik „szövetségesként” jönnek — rokoni, ismerősi alapon. Mindezt egy lakótelepen a legkönnyebb megtenni. Ezek után olcsó párhuzam lenne, ha a régi faluközösségeket hoznám fel ellenpéldaként, ahol egy jó szomszéd segítség volt a bajban, ahol esténként úgy ültek ki a kispadra, hogy az utca, a falu. a világ dolgait is megtárgyalták. Ne adj isten, még a pletyka is szállt, szóbeszéd járta, azonban mindezen túl az együvé tartozás érzete, a közös sors volt a meghatározó. Rohanunk, nem érünk rá egymással törődni, jó ha futtában odavet egy jó szót a szomszédnak az ember — mondjuk most, igazolásként felhozva a megváltozott időket a megváltozott magatartásunkra. Való igaz, hogy sok ebben a reális mag, hiszen a lakótelepen a kismamák azok, akik megállnak beszélgetni egy pár percre, a nyugdíjasoknak van idejük arra, hogy kiüljenek az erkélyre, vagy a ház elé. S persze, a gyerekek nem ismerik még az egymástól eltávolító, felfokozott iramú életet. Ök ugyanis barátot keresnek, s találnak, bárha sokszor az osztozódás hallatszik fel a játszótérről. Előbb-utóbb még a magános fiúcskát vagy lányt is maguk közé fogadják, aki előbb kandi szemekkel köröz biciklijével vagy éppen görkorcsolyájával az eladdig ismeretlen gyerekek körül. Könnyű volna, ha most önt, kedves lakótárs ki akarnám oktatni a közösségi együttélés szabályaira. De az igazság az, hogy ezen sorokat róván, magam is befelé fordulok egy kicsit, hiszen tudom, hogy jóval többet tehetnék azért, hogy lépcsőházunkban szívélyesebb legyen a légkör, hogy ne úgy éljünk sokszor egymás mellett, mint akiknek semmi közük egymáshoz. Meglehet, hogy ön is csak látásból ismeri a szomszédját, zaklatásnak vélné, ha a gyereket éppen egy csipetnyi sóért, tojásért, darabka kenyérért küldenék át, mert hirtelen elfogyott. Pedig ilyen bármelyik háztartásban megesik, s esetleg reggel éppen a kiránduló gyerek uzsonnája nem készül el miatta. Ám higyje el, hogy ilyen apróságokból áll egy házon belül is a.jó közérzet, egymás megbecsülése. Nem fontos, hogy egymás fedője alá nézzenek az asszonyok, de fontos, hogy becsülete legyen a szomszédnak, aki mondjuk éppen a levelet veszi át, talán kifizeti az újságot, mert ön nincs otthon. Igaz,- a véletlenen múlik, hogy ki lesz az ember lakótársa, azonban a szó szinte kötelez: társ az, akivel egy házban élünk, á lehetőleg úgy tegyük, hogy l a kölcsönös megbecsülésen, az egymás tiszteletben tartásán keresztül ítéljük meg a másikat. j , I', Köbli Györggyel, a baktalórántházi tsz elnökével a miniszteri levélről A Az ország valamennyi tsz-elnöke meg- v kapta Váncsa Jenő miniszter levelét. Többek között kéri: ... „minden lehetőséget használjanak ki az 1982. évi tervben előirányzott termelési feladatok túlteljesítésére..Mi erről a véleménye? — Teljes mértékben egyet értek. Gondolom, mindenki tudja: mezőgazdaságunk az a terület, ahol a többlettermelés a jobb belföldi ellátáson túl, a nagyobb exportot szolgálja. Ismereteim szerint az élelmiszeráruk exportpiaca jó: gabonából, húsból, zöldségből, gyümölcsből sok országban hiány van. Nincs az országban és a megyében olyan termelő- szövetkezet, ahol ne kínálkozna lehetőség valamilyen áruból a többlet termelésére. A A miniszter a levelében pontosan fo- v galmaz, megjelöli azokat a termékeket, terményeket, amelyeknél a túlteljesítést kéri. — Valóban. Amiből többletre van szükség az a vágómarha, vágósertés, vágójuh, gabonafélék, napraforgó, zöldség, gyümölcs és bor. Egyszóval szinte mindenből több kell, hiszen a több hús feltételezi a több szálas és lédús, takarmányt, és így felsorolhatnék mindent. Mi a napraforgó és a bor kivételével a többlettermelés egészében érdekeltek vagyunk. A lehetőségeinket már felmértük. A Mielőtt ezt részleteznénk, mondana va- v lamit a gazdaság területéről, adottságairól, a termelés szerkezetéről? — Hét éve három község; Baktalóránthá- za, Nyírkércs és Nyírjákó termelőszövetkezetei egyesültek. A terület 3600 hektár, a taglétszám 960. A 2100 hektár szántó többnyire homok, az aranykorona-érték átlagosan kilenc. A kedvezőtlen termőhelyű adottságú üzemek közé tartozunk. Az 1980-as évet leszámítva, amikor a fagy, a jég és a sok csapadék a termés nagy részét elvitte, mindig sikeres évet zártunk. Tavaly 7,5 millió forint volt a nyereség. Jelenleg olyan a határ, hogy az elmúlt évihez hasonló vagy jobb eredményekre számíthatunk. A Említette, hogy a miniszter által kért ^ termékek többségében érdekeltek. Kezdjük talán a gabonafélékkel. Mit vetettek, milyen lehetőségei vannak a túlteljesítésnek? — A búza, a rozs termőterülete 1100 hektár. Kukoricát 500 hektáron vetettünk. A kenyérgabona többlettermelésének első lépése az volt, hogy csatlakoztunk az országos kampányhoz. Terven felül 120 hektárral növeltük a termőterületet. Erre minket, mint minden termelőszövetkezetet a 20 százalékos külön ártámogatás ösztönzött. Már aratunk, a továbbiakban az a lényeges, hogy a beérett területen érjünk el többletet. A Lehetséges ez? Hiszen a kalászokban ^ levő szemtermés már nem fokozható. Miből lehet itt többlet? — A figyelmes és gondos munkából. A gazdaságok — mi is — számítanak bizonyos szemveszteségre. Nem mindegy, hogy az mekkora. Egy- vagy kétszázalék. Ezért is az utóbbi időben a legtöbbet a betakarítással, annak gondos megszervezésével foglalkoztunk. Kilenc kombájnunk van, elsődleges volt a gépek szakszerű kijavítása, a legmegfelelőbb kombájnosok kiválasztása. Az aratásra olyan ösztönző bérezést alakítottunk ki, amely a minőségi munkára és a veszteség- mentes betakarításra sarkall. Négyszázalék szem veszteség alatt már prémiumot kapnak a kombájnosok. A Prémium nélkül nincs gondos és jó v munka? — Meggyőződésem, hogy anélkül is menne, ha meglennénk szorulva. De emberek vagyunk. Azok, akik az aratásban részt vesznek, keményen dolgoznak, néha embertelen körülmények között, forróságban és porban, és nem 8 órát töltenek a volánnál, hanem 14—16 órát. Érthető, hogy ezek után azzal is számolnak, mennyit keresnek. Nem érheti őket csalódás és ez vonatkozik mindenkire, a bálázókra is. A bálázókat is premizáljuk, hogy gyorsan, szakszerűen dolgozzanak. A szalma is érték, minden szálra szükség van. Itt a többlet úgy jelentkezik, hogy nem marad kint semmi a földeken, a tarlón. A Az ember azt hinné, hogy a miniszteri körlevél csak az országos érdekeinket figyelembe véve íródott, most kitűnik, van itt jócskán üzemi érdek is. Lehetne ezt számszerűsíteni? — Tavaly a kenyérgabona-termesztés tiszta nyeresége 300 ezer forint volt. Most az állami támogatással egymillió forintra számítunk. Hogy meglegyen, ez már csak rajtunk múlik. Reméljük, az időjárás nem húzza keresztül számításainkat. Ismereteim szerint az élelmiszer árak export piaca jé: gabonából, húsból, zifldségbll, gyümölcsbfil sek országban hiány van. Nincs az országban és a megyében olyan termelőszövetkezet, ahol ne kínálkozna lehetőség valamilyen áruból a többlet termelésére. A A gabona, a kukorica is most szépen w fejlődik. Ennél tehetnek-e még valamit? — Már nem sokat, illetve a betakarításkor rengeteget. Egyébként a többletet tavasszal magágykészítéskor, vetéskor, aztán műtrágyázással és a vegyszerezéssel alapoztuk meg. Tavaly 59 mázsát termeltünk hektáronként. Volt már 61 mázsás termésünk is. Hasonlóra most is számíthatunk. Egyébként hadd mondjam el, hogy a kukoricánál egy már jól bevált érdekeltségi rendszert alkalmazunk. Aki vet, vegyszerez, annak a munkabér 80 százalékát fizetjük ki közvetlenül a munka elszámolásakor. A 20 százalék kifizetése attól függ, milyen a kelés, a tőszám, vegyszerezésnél mekkora a foltosság. Négy évvel ezelőtt, amikor a feltételeket először alkalmaztuk, nem vették jó szívvel a traktorosok. Ma már ez nem gond. De az sem, hogy kevés a tőszám, avagy nem tökéletes a vegyszerezés. A Ezek szerint nem is volt visszatartott ^ pénz? — Volt. öt hektár mindössze, ami kifogásolható. Ez a vetett terület nagyságához mérve elenyészően kevés. Egyébként érdekes hatással volt az emberekre a részes fizetés. Erősödött a szakmai felelősség, de a szakmai büszkeség is. Gyakorta hallani: „ezt nézzék meg, ezt én vetettem, vagy én vegyszerez- tem.” A Beszéljünk most az állattenyésztésről, a w többlet hústermelésről. Ehhez milyen alapokkal rendelkeznek? — Foglalkozunk vágómarha-, vágósertés- és vágó juh termeléssel. A tehénállomány tavaly 510 volt, idén 810. A háromszázas növelés kizárólag a többlet termelés érdekében történt. Természetesen a fejlesztési döntést befolyásolta az új ár, a többlet jövedelem lehetősége. Érdemes marhahízlalással foglalkozni. Tavaly 140 hízott állatot adtunk le 95 százalékos „A” minőségben exportárut. Most 220 a terv. Van gondunk is. Néha hiába kész az állat, nem tudjuk leadni. Ez számunkra veszteség, hiszen 560 kilogrammon felül ráfizetéses a tartás, a jószág csak az abrakot pocsékolja. A Ma már sok termelőszövetkezet koope- ® rál a háztájival. Kihelyezett állatokkal hasznosítják a házaknál lévő istállókat? Baktalórántházán nincs erre lehetőség? — Van lehetőség és élünk is vele. Idén 144 vemhes üszőt helyeztünk ki háztájiba kedvezményes feltételekkel. A kihelyezett kocasüldők száma 156 darab. A vemhes üszők kihelyezésében nem maradunk meg csak a három község területén. Van partnerünk Szat- márban. és másutt is. Az a tervünk, hogy az ötéves terv végéig évi 800 hízott marhát értékesítünk, ebben számítunk a háztájira is. A Ekkora tehénállománynak nemcsak ab- ” rákból, de szálas takarmányból is sok kell. Honnan veszik? — Megtermeljük. Ötszáz hektár a kaszáló, 280 hektár a telepítétt fű. Ez elegendő, termést ad, csak győzzük betakarítani. A szénabegyűjtést úgy oldottuk meg, hogy kiadtuk harmadába. így aztán este, hajnalban, vasárnap ki-ki dolgozik a saját, részén. Nagy az igyekvés. Erre napszámmal, munkaegységgel nem tudnánk rávenni az embereket. A Említette, hogy foglalkoznak sertéshíz- w látással, jelentős a juhtenyésztés. Ezekben az ágakban milyen lehetőségei vannak a többlet termelésnek? — A sertéshízlalás nálunk három helyen, hagyományos istállókban történik, eddig évente 2000—2200 hízott sertést értékesítettünk. Most augusztus 20-ra megépül egy új 900 férőhelyes ISV-hízlaló, ennek évi kapacitása 1800 hízott sertés. Jövőre tehát több, mint négyezer lesz a hizottsertés-értékesítés. A mi lehetőségeinkhez képest nem lebecsülendő. A juhászat jelenleg 3600 anyajuh, idén 1500 pecsenye- és 1500 tejesbárányt értékesítettünk. Elértük, hogy a szaporulat jobb á megyei átlagnál, a tervet is túlteljesítettük. A Beszéltünk a túlteljesítésről. A gazdasá- ^ gosságról viszont eddig nem esett szó. Ügy gondolom, ez döntő része az elhatározásoknak? — Alaposan át kell gondolnunk mit termelünk és milyen eredménnyel. Sajnos, egyik-másik mezőgazdasági termék ára nem, vagy csak kis mértékben teszi lehetővé az eredményképzést. Bennünket viszont hátrányosan érint a rengeteg szabadáras ipari termék. Igyekszünk tehát a jövedelmezőséget megteremteni. Ennek egyik módja a normatívák megtartása. Példát is mondok. Hízómarhánál egy kilogramm hús előállításához a MÉM-norma 5 kilogramm abrakot ír elő, ez nálunk csak 4,5 kilogramm. A sertéshúst 4 kilogramm helyett 3,8 kilogramm abrakkal állítjuk elő. A pecsenye- és tejesbáránynál 1 kilogramm hús önköltsége közel negyven forint, ezzel szemben az értékesítési ár 58 forint. A Ez mind szép, de amit nem kap meg ab- w rakban a jószág, azt igényli szálas, vagy lédús takarmányban. Annak is ára van, vagy azt nem számítják? — Mindent számolunk, sőt a melléktermékeket is, annál is inkább, mert a gazdaságosságot ez erősen befolyásolja. Rengeteg almatörkölyt etetünk. Egy-egy szarvasmarhánál a napi adag 15 kilogramm, juhoknál napi 3 kilogramm. Ez szinte ingyen van, csak a szállítási költség a kiadás. A sertéseknél a savó az olcsó takarmány, amit a tejipartól vásárolunk. Sajnos, ebből most kevés vari. Egyébként etetünk mindent, ami jó, célszerű, így répaszeletet is. A A baktalórántházi Dózsa viszonylag ® nagy területen foglalkozik télialma-ter- mesztéssel. Itt mit tart a legfontosabbnak? — A minőséget. 267 hektár a termő téli alma, tavaly 5600 tonna gyümölcsünk termett. Most 5000 tonnára számítunk, de legalább a 80 százalékos exportminőséget el akarjuk érni.; Ha ez sikerül, ez lesz az igazi többlet. Szeretnénk azonban, ha nem támadna gondunk, bajunk az értékesítéssel. Most a tavalyitól egy kicsit jobb helyzetben vagyunk. Mint a NYIRKERT tagjának, lehetőségünk van 2000 tonna alma tárolására az új vajai hűtőtárolóban. A Néhány éve Baktán a kertészeti ágazat- ^ nak része volt a paradicsomtermelés. Miért álltak ezzel le? — Mondhatnám, hogy egyszerűsítettük a termékszerkezetet, magyarázat lehet az is, hogy a kézi munkaerőre a paradicsomban és az almában egyszerre van igény és az alma fontosabb. Mondhatnám ezeket, mert van bennük igazság, de a legnyomósabb érv, hogy a paradicsom termesztésére ráfizettünk. Hiába termett hektáronként 323 mázsa paradicsom, az árbevétel nem fedezte a költségeket. így most már csak a háztájiban termesztik 17 hektáron. Ott kifizetődő, mások az elszámolási viszonyok. A Ügy gondolom, a többlet termelés lebe- ” tőségének ha nem is minden részét, de a legfontosabbakat érintettük. Hadd kérdezzem: az alaptevékenység mellett mennyire fontos a melléküzemág? — Mint minden gyenge termőhelyi gazdaságnál, úgy nálunk is szükség van olyan munkára, amely megoldja foglalkoztatási gondjainkat, ugyanakkor az eredményt is növeli. A kiegészítő tevékenységek között a legnagyobb volumenű a Szabolcs-láda gyártása. Van öt fűrészgépünk, van saját fa alapanyagunk, így ez évben 250—300 ezer ládát készítünk. Ez jó pénzt hoz. Ezenkívül foglalkozunk fűrészáru osztályozásával, átrakásával és ipari só tárolásával, csomagolásával. Mindezekkel 80—100 termelőszövetkezeti tagnak tudunk munkát biztosítani és szerény nyereséget is realizálunk. A jövőben ezt az ágazatot szeretnénk fejleszteni. A A háztáji gazdaságot, mint másodlagos w lehetőséget többször is érintettük, ösz- szességében milyen szerepe lehet a tervek túlteljesítésében? — A háztáji mint ágazat, már évek óta szerves része a gazdálkodásnak. A gyümölcs- és a zöldségtermesztésben, de különösen az állattenyésztésben vannak még lehetőségek. Mint említettem is, az állattenyésztési kedvet sokoldalúan igyekszünk fenntartani. A kihelyezett állatokon kívül adunk takarmányt, alomszalmát és megoldunk minden olyan problémát, ami rajtunk múlik. Ez az eredményekben megmutatkozik. Többet termelni a háztájiban szerintem csak úgy lehet, ha az érdekeltséget minden vonalon növelik. Ahogy a termelőszövetkezet, úgy a háztáji is idén jóval több. húst termel a tavalyitól. Ebben partnerek vagyunk, együttműködünk. Köszönöm az interjút. Seres Ernő r _ HÉTVÉGI INTERJÚ L A
