Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. július 24. Kommentár Két lehetőség Bonnban - szerzett értesü- . :sek szerint Schmidt kancel­lár csütörtökön, San Francis­cóban tartott sajtóértekezle­tén George Schultz, az új amerikai külügyminiszter úgy mutatta be az újságírók­nak a bonni kormányfőt, mint személyes jó barátját és „a világ legkiválóbb állam- férfiainak egyikét”. A csütörtöki nap folya­mán Helmut Schmidt több alkalommal is támogatásáról biztosította a francia kor­mányt az amerikai embargó el nárítására hozott döntésé­ben, az esti órákban (közép­európai idő szerint pénteken reggel) pedig egy előadásá­ban arról beszélt, hogy „a Nyugat képtelen egyidejűleg megküzdeni olajárrobbaná­sokkal és az amerikai költ­ségvetési deficittel, amely in­dokolatlanul magas kamat­lábakkal jár együtt.” Fémeken a vezető lapok kommentárokban foglalkoz­nak Schmidt és Lambsdorff amerikai útjával. A helyzet komolyságát hangsúlyozva sürgetik az elmérgesedett amerikai—nyugat-európai kapcsolatok sürgős javítását, de ugyanakkor kevés re­ményt látnak arra, hogy ez a Reagan-kormányzat ideje alatt bekövetkezhet. Ügy tű­nik, hogy az amerikai kor­mány most mindenáron Reagan elnök tekintélyét igyekszik menteni. Több lap aggódik, hogy amennyiben nem enyhül a konok ameri­kai magatartás, akkor ennek neg tív kihatásai lesznek a nyugati szövetségre. A Frankfurter Rundschau úgy véli, hogy Washington az izolacionizmus új szaka­szába lépett, ez azonban már', mint a korábbi idők passzív izolacionizmusa volt. Kér ehetőség maradt: vagy kertelés nélkül megmonda­ni az amerikaiaknak, hogy ha így folytatják, a levegőbe röpítik az Atlanti Szövetsé­get, vagy tompítani a vitát, remélve, hogy a szövetség fennmarad addig, amíg egy új amerikai kormány megint 180 fokkal meg nem fordít­ja a kormányrudat — véle­kedik a Frankfurter Rund­schau. Kérdés, hogy — két lehe­tőség közül Nyugat-Európa melyiket választja? Kiújultak a harcok Az izraeli légierő pénteken 24 órán belül másodszor bombázta a hat hete bekerí­tett Nyugat-Beirút déli pe­remvidékét, a repülőtér kör­nyékét és a Burzs el-Brazs- neh palesztin menekülttá­bort. A légitámadást hang- robbanásokkal kísért bere­pülések, mélyrepülésben vég­rehajtott szimulált támadá­sok előzték meg. A dél-libanoni Szidon ki­kötővárosban pénteken az izraeli megszálló hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el, miután az éjszaka folya­mán palesztin gerillák táma­dást hajtottak végre az iz­raeli katonai kormányzó székháza ellen. A támadás során többen megsebesültek. (Folytatás az 1. oldalról) A népi ellenőrök megállapí­tásai között persze nem egy olyan javaslat szerepel, mely igazolja, hogy van még teen­dő az újítások körül. A vas- és fémipari szövetkezetnél még mindig hosszú az újítások el­bírálásának ideje, a megvaló­sított újításokat pedig nem­egyszer érdemes volna átadni hasonló profilban dolgozó vál­lalatoknak, szövetkezeteknek is. Dicséretes a HAFE nyíregy­házi gyárában a munkavédel­mi újítások magas száma, ám az elbíráláshoz szükséges idő egy részüknél a kívántnál hosszabb. A Taurus nyíregy­házi gyárában a „munkaköri kötelesség” címén elutasított újítások megvalósítására kell nagyobb gondot fordítani. A vizsgálat hatására néhány Nyugat-Beirútban A városba vezető útvonala­kat lezárták. Ugyancsak pa­lesztin gerillaakció színhelye volt a Beirút—Damaszkusz útvonalon lévő megszállt Bhamdun település. Abdél Halim Khaddam szíriai külügyminiszter pén­teken Damaszkuszban fogad­ta Philip Habib amerikai különmegbízottat, aki — hí­rek szerint — arra próbálja rávenni a szíriai vezetést, hogy elutasító álláspontját visszavonva, járuljon hozzá a Nyugat-Beirútban bekerí­tett palesztin gerillák esetle­ges befogadásához. A talál­kozó után Hafez Asszad el­nök js fogadta az amerikai diplomatát. olyan javaslat is született, me­lyek megvalósítása minden gazdálkodó egységnél eredmé­nyesen szolgálhatja az újítá­sok számának növelését. Így például a népi ellenőrök java­solták, hogy á vállalatok tart­sanak évente ötletnapokat, az ötleteket pedig a lehetőségek­hez mérten azonnal díjazzák. Hozzanak létre komplex újító­brigádokat, a műszakiak se­gítsék a fizikai dolgozók újí­tási javaslatainak kidolgozá­sát. Nagyobb gondot fordítsa­nak a propagandamunkára, az újítások ügyintézésének gyor­sítására, valamint a szakvéle­ményezés határidejének rö­vidítésére is. Újítási verse­nyekkel, újítóbizottság létre­hozásával segítsék az egyre fontosabb, mind nagyobb le­hetőségéket magában rejtő mozgalmat, (cs) Franciaország elhatározta, hogy az amerikai tilalom ellenére részt vesz a szibériai gázüzletben. Képünkön: Kelet-Franciaországban már építik a csővezetéket. I. Az emberi jogok körül idő­ről időre visszatérő csata fo­lyik. Aki azt várta, hogy ez a harc lezárul egy-egy elnök vagy kormány távozásával, annak tanulmányoznia kell a harc mélyebb okait: nem szű­nik meg a különböző rend­szerek versenye, az ideológi­ák különbözősége. A verseny a tömegek számára jótékony is. Jótékonyabb, mint ami­kor csak izolációs szemben­állás van, vagy amikor a fegyverkezésben versenyez­nek. Vannak azonban ennek a" „rendszerverseny”-nek — különösen a propagandahá­borúnak — felületességei, tor­zító hatásai is. Egyszerűsítő, „csatatér”- szemléiet is tapasztalható. Ez csak a szélső ellentéteket né­zi, s a másik fél leggyengébb pontjait keresi. A napi sajtó vagy a napi nyilatkozatok ilyenfajta háborújától köny- nyen felületesebbé válnak, torzulnak az ismeretek ar­ról, hogy melyek az elismert emberi jogok, s tulajdonkép­pen mely jogok listájáról vi­tatkozunk. Kialakult vagy kialakulóban van ugyanakkor egy kiegyensúlyozottabb meg­közelítés, amit időnként „em­beri jogdiplomáciának” ne­veznek. Híveinek egy része vállal bizonyos nyílt vitát, más része azt a nyilvánosság előtt minimálisra csökkente­né, inkább csak diplomáciai csatornákon folytatná. Tehát e szemlélet hívei is legalább kétfélék, de egyetértenek ab­ban, hogy meg kell találni, illetve őrizni az emberi jo­gokban a rendszerek közti közös nevezőt is, erőfeszíté­seinknek így van értelme. A harmadik megközelítés — amely az emberi jogok és általában a morális tényezők fontosságát, jelentőségét ta­gadja a nemzetközi kapcsola­tok szempontjából —, pusz­tán hatalmi-stratégiai szem­lélet. Ez a megközelítés ki­zárólag a fegyveres erő és a területi befolyás nagyságá­nak tulajdonít jelentőséget. Következetlenségére mutat, hogy teoretikusan az azóta humanistább nézetű Mor- genthau professzor régebbi munkáira vezethető vissza. Joggal bírálják ezt a kon­cepciót azzal, hogy még a stratégiai előnyök közül is csak a rövid távúakat bizto­sítja, mert az érintett, azaz alkuba bocsátott országokban sem veszi tekintetbe a jövő generációk érdekeit. Ráadá­sul nem számol az emberi té­nyezővel, a belső, a népi mozgásokkal, megmozdulá­sokkal; ezért mindig újabb meglepetések érhetik. A szocialista országokban is — bár más ismeretelméleti talajon — vannak különbö­ző hangsúlyokat használók, akik a stratégiai erőténye­zők, illetve akik a morális, emberi tényezők fontosságát helyezik előtérbe. Hivatalos és többségi nézetté azonban a pusztán hatalmi-stratégiai, az amorális megközelítés se­hol sem vált, ez nem fér ösz- sze a szocializmus ideológiá­jával. A szocialista országok­ban a most fejlődő politika­tudománynak még feladata kimutatni, hogy nemcsak az ideológiai célok, hanem a po­litika racionalitása, haté­konysága szempontjából is különösen fontosak a morá­lis tényezők a nemzetközi kapcsolatokban. Feladat pél­dául feldolgozni, hogy mit jelentett, s miért volt éles Lenin vitája a „kispolgári moralistákkal, demokraták­kal” egy meghatározott idő­szakban, és hogyan fejlődtek mindazoknak, mind pedig Leninnek a nézetei más idő­szakokban. Az éles szavak abból származtak, hogy át­menetileg — más tényezők­kel összejátszva — a wilso- nisták elvont, morális mércé­ikkel a fiatal szovjet állam­nak kárt is okoztak. Már né­hány évvel később azonban Lenin és Csicserin maguk mutattak rá, hogy a másik táborból még mindig a mo­ralista demokraták azok, akik közelebb állnak a haladás tá­borához, mint a cinikus ha­talompolitikusok. A szocialista országok te­hát az emberi jogok „csata­tér-megközelítését sem te­hetik magukévá, hiszen tör­ténetileg ezt többnyire az ő lejáratásukra használták fel. Ugyanakkor a támadások ha­A kikötő szíve — a medence. Déli oldalán láthatjuk a rak­tárakat és az árumozgatási terület egy részét. A szakértők azt állítják — s a gyakorlat is bizonyítja —, hogy a vízi szállítás a legol­csóbb, gyakran a legelőnyö­sebb, s néhány esetben — rendkívül nagyméretű gyárt­mányok szállításánál — pó­tolhatatlan. Ez is magyaráz­za, hogy a Duna, mely Eu­rópa második leghosszabb folyója, egyre inkább az ér­deklődés középpontjába ke­rül. A tervek, változások Po­zsony szerepét is fokozzák. A nagy tengeri hajókat, s vontató uszályokat itt kiseb­bekre lehet cserélni, a po­zsonyi kikötő tehát amolyan „rendező pályaudvar”-féle lesz. A régi kikötő kibővítése szóba se jöhetett — hiszen már amúgy is gátolta a város fejlesztését. Az új kikötő he­lyéül a Pozsony peremöveze­tében lévő Pálenisko város­részt választották. A nemré­giben még csendes, kertes környék a felismerhetetlensé- gig megváltozott, ma már in­kább hatalmas hangyabolyra emlékeztet Az új kikötő hat­vanhektárnyi területen épül, szíve — egy hatalmas meden­ce — 700 méter hosszú és 180 méter széles. A tervek szerint tására átmenetileg működik olyan effektus, hogy a meg­támadott is kénytelen napi felületességgel válaszolni, át­venni a leegyszerűsíthető módszereket, amiből a szem­lélő sohasem fogja megtudni az emberi jogok valóban tel­jes és kiegyensúlyozott listá­ját. A szocialista országokban jó esélye van az „emberi jog­diplomácia” megközelítés­nek, méghozzá nem az ide­ológiai vita mellőzésével, ha­nem a rendszerek közti vi­lágméretű verseny szem előtt tartásával. A lélektani, ma­nipulációs háború helyett te­hát az emberi jog-diplomá­cia és a verseny koncepciói­nak együttes létezése az, ami egészségesnek látszik. Ehhez azonban szükség van nem­csak az eltérésekre, hanem a jogok közösen elfogadott, kompromisszumos listájára, bizonyos közösen elfogadott prioritásokra. Ezek körvona­lazódni kezdtek még a hideg­háború kezdetének idejére létrejött Egyetemes Nyilatko­zatban, kicsit általános fo­galmazásé ajánlások formá­jában, de a hatvanas évek­ben megszülettek kidolgozot­tabb formában, a Polgári és Politikai Jogok, valamint a Gazdasági, Szociális és Kul­turális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában; E ket­tő már jogilag kötelező szer­ződés, 1976 óta érvényben vannak és gondosabb, ki­egyensúlyozottabb fogalma- zásúak. Ha nem is tökélete­sek, létezik bizonyos ellenőr­zési-végrehajtási mechaniz­musuk is. (Folytatjuk) két 300 tonnás darut is fel­állítanak. Ezzel rakják majd fel a Plzenben és Ostravában gyártott atomerőmű-beren­dezések nehéz alkatrészeit. Külön szint szolgál majd a konténerrakodásra. Nyitott raktárterületnek 39 ezer négyzetméternyi helyet szán­nak, 35 kilométer hosszú va­súti vágány hálózza be a te­rületet. A kikötőn átívelő autópálya vasúti híd. Tények, adatok Mérlegen a katonai erők A béke megőrzése a mai nemzetközi politiká­ban a kérdések kérdése. Hiszen mindenki előtt vi­lágossá vált, hogy a bé­kének nincs alternatívá­ja; a másik póluson ma már nem egyszerűen a háború áll, hanem az em­beri civilizáció lerombo­lása, sőt, a földi élet meg­semmisülése. E felisme­résből fakad az a széles körű, világméretű érdek­lődés, amely a leszerelés felé fordul, s az a törek­vés, hogy világosan felis­merjék, valójában kik és honnan fenyegetik a bé- Jkét. A Zrínyi Katonai Ki­adó és a Kossuth Kiadó közös munkájaként a kö­zelmúltban jelent meg magyar nyelven egy szov­jet szerzői kollektíva vi­lágszerte feltűnést keltő műye, a Honnan fenye­getik a békét? című kö­tet. Ez a fényképekkel, térképekkel és {különböző ábrákkal gazdagon illuszt­rált kiadvány tulajdon­képpen vitairatnak is te­kinthető az elmúlt évben az USA-ban nyilvános­ságra hozott Pentagon-ta­nulmányra. (Címe: The Soviet .Military Power, vagyis „A Szovjet katonai erő”) A csaknem százol­dalas amerikai propagan­dabrosúra tele van a fegy­verkezés igazolására szol­gáló dezinformációkkal. A szinte túltengő imformáí- cióbőség ellenére azonban egyetlen adat sincs ben­ne az Egyesüti Államok és a NATO fegyveres erői­ről, ezzel szemben a szov­jet kiadvány — az adott területek leghozzáértőbb szakembereinek közre­működésével — hiteles összehasonlító tényeket sorakoztat fel. Az illetékes szovjet szervek által összeállított könyv sokoldalúan, a té­mában nem járatos olva­sók számára is közérthe­tően elemzi az USA fegy­veres erőinek jelenlegi helyeztét, fejlesztésének irányait, hadiiparát és katonai gépezetének más fontosabb összetevőit. Vi­lágosan kitűnik belőle, hogy a Reágan-admi- nisztráció programját minden tekintetben a ka­tonai erőfölényre való tö­rekvés jellemzi. Az album alakú könyv tényszerű adatokkal ve­szi számba: mi áll ma egymással szemben a ka­tonai potenciál vonatko­zásában, milyenek a ka­tonai erőviszonyok, milyen irányzatok jelentkeznek a világpolitikában. A ta­nulmánykötet — hitelt ér­demlő nyugati források alapján — bizonyítja be, hogy semmi alapja sincs a Szovjetunió állítólagos katonai túlsúlyára és az Egyesült Államok „lema­radására” hivatkozó állí­tásoknak.' o. sz. CSEHSZLOVÁKIA Az új pozsonyi kikötő

Next

/
Thumbnails
Contents