Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
1982. július 3. Kelet-Magyarország 3 a mezö&azdasAgi nagyüzemek differenciAlídAsa és a feladatok Az alacsony jövedelmű tsz-ek megerősítéséért Pártunk Politikai Bizottsága 1981. szeptember 29-én értékelte a termelőszövetkezetek differenciálódásának helyzetét, s meghatározta a feladatokat az alacsony jövedelmezőségű gazdaságok további megerősítésére. A határozat abból indult ki, hogy a népgazdaságnak azokra a termékekre is szüksége van, amelyeket a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek, gazdaságok állítanak elő. A határozat kimondja: e termelőszövetkezetekben is a gazdaságos, eredményes és jövedelmező termelésre kell törekedni, meg kell teremteni a feltételeket a bővített újratermeléshez. A Szabolcs-Szat- már megyei pártbizottság e határozat tükrében tekintette át megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek helyzetét és határozta meg az elkövetkező időszak feladatait. A testület megállapította: pártunk agrár- és szövetkezetpolitikája, annak gyakorlati alkalmazása, a tsz-pa- rasztság szorgalma megyénk termelőszövetkezeteiben is nagy eredményeket hozott. E politika szellemében fejlődött a szövetkezeti tulajdon, erősödött az önálló vállalati gazdálkodás, a szövetkezeti demokrácia, az erkölcsi és az anyagi érdekeltség, szorosabbá vált a háztáji és közös gazdaság kapcsolata, bővült a rendszerszerű termelés. Ezek továbbra is meghatározói a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezetei 1976—1980 között 22,9 százalékkal növelték az üzemi termelési értéket, miközben jelentősen nőtt a mellék- és kiegészítő tevékenység aránya is. A termelési rendszerekben jelenleg közel 168 ezer hektárt művelnek. Az utóbbi öt évben 86 ezer hektárral bővült a rendszerekhez és társulásokhoz tartozó terület. A termelés korszerűsítése és javuló eszközfelszereltsége ellenére a téeszek bruttó jövedelme az ötödik ötéves tervidőszak végén mindössze 3,5 százalékkal haladta meg az 1976. évi szintet. Az eredmények alakulása az egyes téeszekben eltérő nagyságú volt, a vagyon- és eszközállományban, a termelés színvonalában jelentős különbségek mutathatók ki. A differenciálódás önmagában szükséges, a túlzott és indokolatlan méretű különbségek azonban társadalmilag elviselhetetlen jövedelemkülönbségekhez vezethetnek, szűkítik az elmaradó gazdaságok újratermelési, fejlődési lehetőségeit. Az utóbbi években — a termelési, közgazdasági és természeti tényezők hatására — a differenciálódás folyamata erősödött. Befolyásolták ezt a mezőgazdaság által felhasznált ipari eredetű berendezések, alkatrészek, nyersanyagok árváltozásai, amelyek a felvásárlási áraknál dinamikusabban nőttek. Miközben a termelés a tervezettnek megfelelően alakult, a költségek növekedése következtében csökkent a nyereség, ezáltal a termelőszövetkezetek fejlesztési lehetősége is. Körülményeiket tekintve az alacsony jövedelmű gazdaságok képesek a legkevésbé igazodni a megváltozott gazdálkodási körülményekhez. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai az átlagos, vagy annál jobb természeti és közgazdasági feltételekkel rendelkező gazdaságokhoz igazodnak. Az ennek ellensúlyozására közbeiktatott árkiegészítéses dotáció csak részben pótolja a kiesett jövedelmet. Az alacsony jövedelmű közös gazdaságok szám szerinti súlyuknál kisebb arányban és csökkenő mértékben részesültek a mezőgazdasági üzemeknek juttatott állami támogatásból. A pártbizottság megállapította: a termelőszövetkezetek egy részénél szubjektív okok is nehezítik a gazdaságos termelési szerkezet megvalósítását, a veszteséges ágazatok felszámolását. Nem mindenütt irányítanak megfelelő felkészültségű vezetők, illetve a vezetők egy részénél a végzettség nem párosul megfelelő vezetési, szervezési készséggel. A testület elé kerülő jelentést alapos felmérés előzte meg. Ennek alapján hangsúlyozta a pártbizottság, hogy az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodó szövetkezetek viszonylag nagy számban koncentrálódtak megyénkben, s ez az országoshoz képest közel 40 százalékos jövedelmezőségbeli elmaradást jelentett az ötödik ötéves terv során. Ezt a helyzetet jelentős, részben a kedvezőtlen termőhelyi adottság, a rosz- szabb gazdálkodási körülmények idézték elő. Megyénkben a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek részaránya 2,5- szer magasabb az országos átlagnál. Az alacsony jövedelmű szövetkezetekre a fejlesztési lehetőségek alacsony szintje a jellemző. A saját fejlesztési pénzeszközök döntő hányadát az amortizációs alap teszi ki, nyereségági fejlesztési alapjuk még terv szerint is alig haladja meg a következő ötéves időszakban a hektáronkénti 600 forintot. Ez a nagyságrend gyakorlatilag megegyezik a fejlesztési ala'pot terhelő kötelezettségek összegével, bővítő beruházásra nincs pénzeszköz, az amortizáció a szintentartáshoz is alig elegendő. Magas az alaptevékenység és ezen belül is az állattenyésztés aránya, a terület népességeltartó képességéhez viszonyítva magas a tagsűrűség. Az indokoltnál, de az országos átlagnál is lényegesen alacsonyabb az alaptevékenységen kívüli, különösen az ipari tevékenység. -A szövetkezetekben létesített ipari munkahelyek többsége az utóbbi néhány évben létesült és elsősorban élelmiszeripari, valamint könnyűipari (textil- és ruhaipar) tevékenységből áll. (Alacsony nyereség- ráta érhető el ezekben a könnyűipari ágazatokban.) A szövetkezetek szakem- ber-ellátotsága a megkülönböztetett állami támogatás hatására javult, de összetétele továbbra is kedvezőtlen. Több szakterületen — elsősorban a közgazdasági, állat- tenyésztő, növényvédő és a jogi képzettségű szakemberekből — általános hiány tapasztalható. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú nagyüzemekben a megkülönböztetett támogatás (árkiegészítés, fejlesztés, támogatás) nem egyenlíti ki az árrendszerből adódó jövedelmi hátrányokat. Az elemzés megállapította, hogy a differenciálódás okai több tényező együttes hatásában keresendők. A közgazdasági tényezők alapján kialakított csoportok között a vizsgált időszakban érzékelhető az elmaradás növekedése az országos átlagtól, különösen az élen járó, magas jövedelmű szövetkezetek eredményeitől. A szövetkezetek közötti differenciák növekedése az országos átlaghoz mérve jól érzékelhetők megyénkben a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között az új közgazdasági szabályozó rendszer bevezetésével. 1982- től ez fokozódik, mivel elemi károk is sújtottak és ez az alacsony gazdasági potenciállal rendelkező megyei üzemeknél a jövedelmezőséget tovább rontotta. Ennek ellen- súlyozására központi és üzemi intézkedések egyaránt szükségesek. A megyei pártbizottság a Politikai Bizottság határozatának megfelelően a következő feladatokat tűzte az alacsony jövedelmű tsz-ek pártós gazdasági vezetői elé: 1. Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek megteremtésével, fejlesztésével törekedjenek a népgazdasági, a csoport és az egyéni érdekek, valamint a gazdasági döntések jobb összehangolására. A jövedelmezőségi színvonal emeléséhez új, korszerű módon kell dolgozni és gondolkodni. A gazdaságosabb termelés fontos feltétele a vállalkozási szellem, a kezdeményezőkészség, az észszerű kockázatvállalás. Az eredményesség javulásához nélkülözhetetlen a szövetkezeti belső irányítás korszerűsítése, a változó feltételekhez történő igazodás, az ellenőrzés tökéletesítése. 2. Az alacsony jövedelemszint okait részletes elemzés alapján tárják fel, ennek nyomán készítsenek intézkedési terveket a termelési szerkezet fejlesztésére, a veszteségforrások felszámolására, az eszközök és a gazdálkodási tartalékok hatékonyabb, gazdaságosabb és teljesebb kihasználására. 3. A jövedelmezőség fokozásának jó módszere a belterjesség fokozása, a termelés további specializációja, a termőföld ésszerűbb hasznosítása, a művelés alá tartozó területek tömbösítése, a parlagterületek megművelése, a tudomány, technika eredményeinek koncentrált alkalmazása, a tájtermelésben rejlő lehetőségek hasznosítása. Az alacsony jövedelmezőségű téeszekben különösen fontos » az anyag- és energiatakarékosság, a munkaerő racionális foglalkoztatása, a vezetés; szervezés javítása, a gazdálkodási rend és fegyelem szilárdítása, az anyagi érdekeltség, a dolgozók egyéni kezdeményezőkészségének fejlesztése. 4. Erősíteni szükséges a háztáji és a közös gazdálkodás kapcsolatát. A nagyüzemi szervezési módszerek alkalmazásával érjék el: a háztáji úgy növelje termékeit, hogy az fokozza a tagság és a közös gazdaság jövedelmezőségét is. E téeszekben különösen fontos a mellék- és kisegítő tevékenység fejlesztése. 5. Az alacsony hatékonyságú téeszek vezetése fokozottan törekedjen a műszaki és agrárértelmiség, a szak- és betanított munkások számának növelésére, a fiatalok és a nők arányának javítására mind a tagság, mind a vezetőség körében. 6. Intézkedni kell e téeszekben a megtermelt termékek megóvására, a körültekintőbb betakarítási, válogatási, csomagolási és szállítási tevékenységre, a feldolgozottsági szint növelésére, s arra, hogy megfelelő felkészültségű szakemberek végezzék a termékek átadását, minősítését és átvételét. Meg kell teremteni e termelőszövetkezetek és a kereskedelmi vállalatok közös érdekeltségét is. A gazdaságos export, a magasabb jövedelem megköveteli, hogy előtérbe kerüljenek a külföldi piac értékítéletét közvetítő, a termékek közvetlenebb értékesítésére irányuló megoldások. 7. A termelőszövetkezeti pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítsék az alacsony jövedelmezőséget kiváltó üzemi okok és tartalékok feltárását, a helyi feladatok konkrét megfogalmazását és végrehajtását. Minden pártszervezet elsődleges feladata legyen a gazdálkodási rend, fegyelem és szervezettség biztosítása. A pártvezetőségek és alapszervezetek gondoskodjanak arról, hogy a megyei pártbizottság határozatát a termelőszövetkezetek minden tagja megismerje. E munkában a kommunisták és ifjúkommunisták járjanak az élen, s az év végi beszámoló taggyűléseken rendszeresen, külön napirendként értékeljék az üzemi intézkedési tervek időarányos végrehajtását. A megyei pártbizottság felkérte a megyei tanács szerveit: vizsgálatok és elemzések alapján adjanak segítséget a gazdaságtalan termelés megszűntetéséhez, a differenciálódás mérsékléséhez. Elemezzék a közgazdasági szabályozó rendszernek a termelő- szövetkezetek gazdálkodására gyakorolt hatását, kedvező és kedvezőtlen tendenciáit, észrevételeiket, javaslataikat közöljék az illetékes országos szervekkel. Kezeljék kiemelt feladatként az ismétlődően Meggyszedés géppel Az újfehértói Lenin Tsz-ben is akadályozza az eső a mezőgazdasági munkákat. A gyümölcsöskertekben több mint négyszázan szedik a cseresznyét, ribizlit és a meggyet. A napokban állították munkába a dán Schaumann rázógépet, s ezzel jelentősen növelik a meggyszedést. A szedők a gép segítségével naponta tíz-tizenöt tonna gyümölcsöt takarítanak be. (Elek Emil felv.) belvízveszélyes területek, valamint az e térségen kívüli, de a belvízveszély miatt alacsony jövedelmű szövetkezetek vízrendezésének megoldását. Szorgalmazzák a célcsoportos erdőtelepítést azokon a területeken, ahol jelenleg gazdaságos mezőgazdasági termelés nem valósítható meg. Éves ütemezés alapján tegyenek javaslatot az orszá- • gos főhatóságoknak a jelentős kötelezettséggel terhelt téeszek helyzetének komplex felülvizsgálatára, kiemelt egyedi támogatására. Vizsgálják felül az alacsony jövedelmű téeszek káderhelyzetét, s a javulásra tegyenek intézkedéseket. Nyújtsanak konkrét segítséget e téeszeknek megalapozott intézkedési tervek készítéséhez. A támogatásokat koncentráltan, szelektíven használják fel, azok a hatékonyabb termelési szerkezet, s az ehhez szükséges eszköz- háttér kialakítására orientáljanak. Tervszerűen fejlesszék a kiegészítő tevékenységet. A tanácsi szervek egyeztessék e téeszek kölcsönösen előnyös együttműködését a kereskedelmi, ipari és feldolgozó vállalatokkal. Gondoskodjanak a téeszek egyesülésére kidolgozott és a MÉM-mel egyeztetett távlati elképzelések következetes végrehajtásáról. A pártbizottság a téeszek területi szövetsége számára az alábbi feladatokat tűzte ki: — Kezdeményezze a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa segítségét is igénybe véve — az erős szövetkezetek kölcsönös előnyökön alapuló részvételét az alacsony jövedelmű téeszek megszilárdításában. Törekedjen arra, hogy a különböző termelési rendszerek és társulások a jövőben megkülönböztetett módon támogassák e téeszek munkáját. Szervezzék és egyeztessék a kölcsönös előnyökön alapuló gépkölcsönzéseket a nagyüzemek között, kezdeményezzék az illetékes szerveknél az új gépek bérleti rendszerének kidolgozását és a használt gépek értékesítésének megszervezését. Tapasztalatcserék, tanfolyamok szervezésével gondoskodjanak a költségtakarékos, korszerű gazdálkodási módszerek elterjesztéséről, a legjobbnak ítélt intézkedési tervek tapasztalatainak általánossá válásáról, a hatékony gazdálkodási módszerek megismertetéséről. Segítsék az érdekeltség fokozását szolgáló üzem- és munkaszervezési eljárások elterjedését és hatékony alkalmazását. A városi-járási pártbizottságok feladata — határozta meg a megyei pártbizottság —, hogy állandóan kísérjék figyelemmel az alacsony jövedelmezőségű téeszek helyzetét. Nyújtsanak konkrét segítséget e közös gazdaságok káder- és személyzeti munkája javításához. 1982 második felében vizsgálják meg e gazdaságok pártszervezeteinek munkáját és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Segítsék elő, hogy e pártszervezetekbe minél több fiatal és nő kerüljön, hogy növekedjen az ott dolgozó párttagok politikai, szakmai és műveltségi színvonala. Rendszeresen, differenciáltan segítsék e téeszek pártszervezetei munkájának minden irányú fejlesztését. gondoskodjanak e szervezetek személyi megerősítéséről is. A téeszeket patronáló hálózat érdemibb működtetésével is törekedjenek e gazdaságok szakmai, politikai vezetésének erősítésére, az eredmények növelésére. A testület a párt megyei végrehajtó bizottságát kötelezte arra. hogy a határozat végrehajtásáról folyamatosan számoltassa be a járási-városi pártbizottságokat, az állami és társadalmi szervek vezetőit. A megyei pártbizottság végezetül hangsúlyozta: e feladatok megvalósításával a nehezebb gazdasági körülmények között is folytatódhat megyénk mezőgazdaságának lendületes fejlődése.
