Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
1982. július 23. Kelet-Magyarország 3 Kistelepülések AMI TERMÉSZETES EGY NAGYKÖZSÉGBEN, városban élő embernek, egyáltalán nem ugyanilyen a kis falvakban, vagy tanyán élőknek. Természetes, hogy a boltokban szinte mindent megkap a nagyobb települések lakója, út, járda, villany, ivóvíz, orvos, védőnő, gyógyszertár — és még sorolhatnánk, mind elérhető. Nem így az aprófalvakban, ahol tavaszi, őszi, esős időben gyakran előkerül a gumicsizma, a boltban nincs mindig friss kenyér, törheti a fejét a rossz cipő gazdája, hol javíttassa meg, néhol a fodrász is elérhetetlen ... Mindezek ma már nemcsak az ott élőknek ismerős és napi gondok, hanem a tanácsi és népfronttestületek is rendszeresen figyelmmel kísérik a kistelepülések ellátásának helyzetét. Nem kevés állampolgárról van szó, a megye 111 társközségében él a lakosság 17,2 százaléka, s ehhez jön még a 747 tanyán élő 36 ezer ember. Számokat említhetnénk arról, hogy a fejlesztések, a közpénzek felhasználásánál mindinkább gondolnak az aprófalvak lakóira is. Csak az utóbbi években 18 új kis ABC-áruházat építettek, illetve alakítottak át, 33 községben van vezetékes ivóvíz, bővült az úthálózat, javult a közlekedés, 500 óvodai helyet létesítettek a kistelepüléseken, 26 társközségben intézik helyben — tanácsi kirendeltségeken — az ügyesbajos dolgokat. MÉGSEM LEHETÜNK ELÉGEDETTEK, s ezt hangoztatták többen a népfront megyei elnökségi ülésén, ahol elsősorban a kisközségek, tanyák népfrontmozgalmi tennivalóival foglalkoztak, de lehetetlen volt az élő gondokkal, az alapellátás nehézségeivel is szembenézni. A népfront falugyűlésein mindezek jócskán szóba kerültek. Sok egyéb mellett egyik napi gond, hogy nem kielégítő az alapvető élelmiszerekkel való ellátás. Ügy tűnik, a szerződéses rendszer további bővítése segíthet a helyzeten, így a családtagok közreműködésével megoldható, hogy a kisboltok ne legyenek zárva hetekig, netán hónapokig. AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS is érzékeny pontja a kistelepüléseken élőknek. Huszonkilenc társközségnek van saját orvosa, a többi helyen a székhelyközségből jár át meghatározott napokon az orvos. Negyvennégy helyen van védőnő, de elgondolkoztató, hogy a védőnői állások csaknem 20 százaléka évek óta betöltetlen, ráadásul azokon a településeken, ahol orvos sincs. Nem megoldott a kézi gyógyszer- tárak ügye sem, így a beteg ember a kistelepüléseken nehezebb helyzetben van, mintha egy nagyobb községben, vagy városban lakna. S miért fordít az átlagosnál nagyobb figyelmet az aprófalvak gondjaira a népfront? Elsősorban, mert a társadalom átfogató, széles társadalmi mozgalma, így kötelessége ezt tenni. Másrészt, a kistelepüléseken legtöbbször a népfrontbizottság az egyetlen hivatalos testület, szerv, amely megmaradt, s ahol a gondok-bajok a maguk teljességében terítékre kerülnek. A népfront emberei, ott élnek a kisközségekben, a tanyákon és sokat tesznek azért, hogy e kis falvak a maguk erejéből is továbblépjenek. De a gondoskodás, a segítség jobban kell ide, mint az önálló, magukban is boldoguló településeken ... P. G. Bemutatkozás Klagenfurtban Űj termék prototípusával mutatkozik be a német szövetségi köztársaságbeli Klá- genfurtban rendezett ipari termékkiállításon a Tiszalöki Faipari Vállalat. Az új termék fenyőfából készült, ösz- szehajtható térelválasztó, amelyet szabadban, kertben, de épületen belül is lehet használni. Különösen alkalmas a vendéglátóegységek kerthelyiségeinek kialakítására, de hétvégi kertek térelválasztóinak is megfelel. A július végén kezdődő, de augusztusban is nyitva tartó kiállításra a mintapéldányt már elküldték. Jó földje lesz Nagyhalásznak korkát, pralinét fognak gyártani a tsz asszonyai. A beruházás értéke négymillió forint, de megéri, mert megszűnik a foglalkoztatás gondja, és termékük importot fog kiváltani. Tizenötmillió forint árbevételt hoz majd az üzem, és közel kétmillió nyereséget. Több műszakot is terveznek, és minden őszszel leállnak két hónapra, hogy a négy-ötszáz vagon almát, ami évente megterem, jó minőségben le tudják szüretelni. Ma már nem szenzáció, hanem jóformán mindennapos esemény, ha valahol beindul egy melléküzem, mégis figyelemre méltó, ahogy Nagyhalászban gondolkodnak. Ez a cukorkagyártó sor most diabetikus készítményt fog gyártani, mert erre van igény, és jól fizető piac. Ha ez a változó gazdaságunkban megszűnne, ők nem jönnének zavarba, mert az öntőformák és maga az üzem minden higiéniai normának megfelel ahhoz, hogy másfajta ízt, másféle terméket állítsanak vele elő. Sőt! Tervezik, hogy kizárólag az üzem részére telepítenek szamócát, más gyümölcsöket, és még az itt fejt tejből is édességet akarnak készíteni. Az emberben akaratlanul felvetődik a kérdés: az ilyesmi melléküzem a szó szokott értelmében? Inkább kapcsolódó tevékenység, és milyen jövedelmező! Száműzni a belvizet Járjuk a határt Nagy Gáborral. Mindenütt új csatornák, és még újabbakat ásnak a hatalmas gépek. Ahol már elkészültek, gyönyörű termés ígérkezik, innen már száműzték a belvizet, egyenletes a növények fejlettsége. — A területünk hetven ' százalékát sújtja a víz, a következő öt évben valameny- nyit mentesíteni szeretnénk — sorolja a terveiket Nagy Gábor. — Az idén 14 milliót költünk erre, és igaz, hogy a termelőszövetkezetnek csak harminc százalékát kell letenni, de még így is hatalmas összeg. A melléküze- . műnk nélkül nem tudom honnan szereznénk meg ezt a pénzt. Hatalmas beruházás ez, de gondolnunk kell a távolabbi jövőre is. A vízmentes nagyhalászi határ az ezredfordulón legalább harminc-negyven százalékkal terem majd többet. Ésik Sándor I Valamikor csónakkal jár- tak-kettek a nagyhalászi határban, és a közeli falvakba is célszerűbb volt ezt a közlekedési eszközt választani. A lakosság megélhetése is a vizekhez alkalmazkodott, amire a község neve is utal. A vizek eltűntek, de aki errefelé gazdálkodik, tudja: nem nyoomtalanul. A mélyebb részek az év nagyobb részén ma is tocsogósak, és másfelé is csak alkalomszerűen lehet megművelni a földet. Bizonytalan betakarítás Egymást követték a veszteséges esztendők, mert ha jót is ígért az év, a víz aratott, vagy ha nem is vitt el mindent, lehetetlenné tette a növényápolást, a betakarítást. A gépek hamarább használódtak el a megszokottnál, és pótlásukra nem volt pénz. A bizonytalanságot még fokozta a gazdálkodás alacsony színvonala is. Az utolsó veszteséges év 1976-ban volt, azóta megfordultak a dolgok, és tavaly már 14 milliós nyereséget könyvelhettek el. — Nem volt könnyű dolgunk — emlékezik vissza Nagy Gábor elnök. — Akkoriban egyesültünk a tiszate- lekiekkel, és nem volt ritka hogy ferde szemmel néztek egymásra a két faluból való tagok. Belátták azonban, hogy csak együtt vihetjük valamire, és hamarosan egy- gyé kovácsolódott a közösség. A vizes határ átka megmaradt, de úgy alakítottuk a gazdálkodást, hogy jobb munkaszervezéssel mindig többet mentettünk meg a termésből. Hiába emelkedett a jövedelem, mégsem remélhettük pusztán ettől, hogy lesz pénz a nagy tervünk megvalósítására. Rendbe kellett tennünk a határt komplex meliorációval. Pénz a pralinéból Melléküzem után néztek a nagyhalásziak, mint ahogy azt mások is cselekedték akkoriban, és nem eredménytelenül. Másutt az országban előbbre jártak már ebben a t'sz-ek, de egy ráckevei termelőszövetkezettel jól menő gazdasági társaságot hoztak létre. Építést, szerelést végeztek budapesti telephely- lyel, éS még három taggal. A gesztorságot is ők vállalták, és a jövedelem fele őket illeti. Pusztán ez a tevékenységük hatmillió forint nyereséget hozott tavaly, és 171 milliós bruttó termelési értéküknek csaknem felét. Kapós a munkájuk, a Techno- impexen keresztül még az NSZK-beli Ulmban is dolgoznak. Csak a gesztorságért a GT jövedelmének 9,1 százalékát kapják, az idén mégis lemondanak erről. — Nehéz volt áttekinteni ezt a társaságot, és hatalmas felelősség volt rajtunk — folytatja az elnök. — Számtalanszor utaztam. Pestre, hogy be ne csússzon valami hiba, mégse tudtam nyugodtan aludni. Az utóbbi időben nagyon rajta tartják a szemüket az ilyesmin a hatóságok, és a „kibukott” ügyek bizonyítják: nem ok nélkül. Nálunk is volt nemrég egy másfél hónapos revízió, de apróbb hibáknál — ami járatlanságunkból eredt elsősorban —, egyebet nem találtak. Gondolkodtunk, számolgattunk, és arra a megállapításra jutottunk, hogy itthon is meg tudjuk teremteni a feltételeit a kiegészítő tevékenységnek. Ennek színhelye pedig Ti- szatelek, ahol egy régi épületet alakítottak át, és cuKészülnek az új csatornák Csúcsforgalom van ezekben a napokban a gabonaforgalmi és malomipari vállalat telephelyén. A nyíregyházi üzemben reggel öt órától este 22 óráig veszik át a termést. A főkapunál.sorakoznak a búzával megrakott járművek A kanalas markolóval az udvaron tárolt terményt rakják gépkocsira. Bencze József silókezelő, a vezérlőberendezésen kíséri figyelemmel a betárolást. (Elek Emil felvételei) A fii relent rózsája A türelem rózsát terem — botanikai érdekesség kisgé- pesítésének szakmai bemutatójára vagyok hivatalos. Előzetesként mindössze annyit tudok meg, hogy a türelmet a rózsával tavaly véletlenül sikerült keresztezni. Akkor az történt, hogy egy elszánt szakelőadó ' addig várt hallgatóságára, mígnem gyökeret eresztett és kivirágzott. Az eset egyébként „Csináljunk már valamit a fizetésünkért” fedőnevű előadásokat szervező intézet kupolacsarnokában történt. Dr. Izé, a fuszujka cirka keletke- zésének genetikus reviaia- lását kívánta ismertetni. Az intézet kétszáz meghívót küldött szét neves fuszujkatermesztőknek, mondván; a .nagy számok törvénye alapján, a 200 meghívottból 20 csak-csak megjelenik. Húsz hallgató az már oké. De nem ért rá egy sem. Dr. Izé viszont türelmes volt és várt. Annak ellenére várt és reménykedett, hogy ő maga mélységesen unta és utál■■hmmhmki ta az értekezleteket, az előadásokat, a bemutatókat és minden ehhez hasonló időpocsékolást. Persze csak akkor unta, ha nem ő volt az előadó. Előadni, értekezletet tartani, bemutatni szeretett. Mit tegyünk, ilyen az ember. Szóval doktor Izé várt rendületlen, még akkor is várt, amikor a díszvendég már régen a Balatonnál üdült, a kerületi kiküldött külföldre utazott, és az intézet igazgatója is hazament. Ekkor eresztette első gyökerét. Dr. Izé legyökeredzése közben mindég azt hajtogatta: „Jönni kell valakinek”. Kell, hogy valakit érdekeljen a fuszujka cirkája. Valaki tényleg jött. Mariska néni, a takarítónő. Kisepert, meglocsolta a szobanövényeket és Dr. Izét. Egy hét intenzív locsolás után Dr. Izé kivirágzott. Nem borvirág (latin nevén konyaktusz plusz lőre); de a türelem rózsája virított az arcán, az orrán és minden termőhelyen. Ez történt tehát és most látni fogjuk a türelem rózsájának kisgépesítését, amely háztájiban és nagyüzemben egyaránt alkalmazható. A bemutatóra és előadásra ezer embert hívták. Vagyunk ketten. Várunk. Fegyelmezetten és némán várunk, mígnem doktor Akárki a kisgép feltalálója azt mondja: „Késnek”. E megállapítást helyeselve mondom; „csökkent az értekezési fegyelem”. Pedig mi köztudottan jók vagyunk ebben, hogy úgy mondjam világszínvonal. Nálunk ezer lakosra kétezer bemutató, előadás és értekezlet jut. Egyszóval várunk és közben szemünk láttára bekövetkezik a tragédia. Hervadni kezd a türelem rózsája. Lekonyul, elhervad. Dr. Akárki meghök- ken, megdöbben, végül ki kell magából; „Na tessék, idáig jutottunk!” Ezek után sajnálkozását fejezi ki a sajtó jelenlévő képviselőjének — nekem —, hogy felesleges volt a fáradozás. A bemutató elmarad. M it mondjak? A sajtó — az az én — el vagyok keskenyed- ve. Hát inkább aratnak, dohányt törnek, tehenet fejnek, szénát hordanak az emberek — mintsem értekeznének. Kérdem, hová vezet ez? Következik a szakmai analfabétizmus. Hogy lehet úgy aratni, hogy nem tudjuk littyen-e a fittyen. Ha ezek után Dr. Akárki leissza magát, megértem. Megértésem anatómiája már kifejlett lelki defektus. Ennek ismertetésére a jövő hétre szervezek előadást. Mindenkit türelemmel és közönbösen várok. Türelmemnél a rózsát mellőzöm. Ha senki nem jön, nem állok jót magamért. Megírom. S. E. Csúcsforgalom
