Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

1982. július 22. Kelet-Magyarország 3 Ha van, akkor miért nincs? Szabadtéri B izonyára sok nyíregy­házi városlakónak ju­tott már eszébe; mire használjuk gyönyörű szabad­téri színpadunkat, s mire használhatnánk? Nem is kell színházszeretőnek lenni, elég csupán egy kis lelkes patrio­tizmus, hogy felháborodjunk. Ha arra gondolunk, hogy sok­kal kisebb településeken, a mi szabadtérink festői kör­nyezetéhez még csak nem is hasonlítható helyeken már hagyományossá váltak a nyá­ri színházi programok, ak­kor is jogos a kérdés: ha van, akkor miért nincs? De jogos önmagában is, ha több mint százezres megyeszék­helyünk közönségét vesszük, vagy akár azt a tényt, hogy immár nekünk is van állan­dó színtársulatunk. Mielőtt bárkit elmarasztal­nánk, tekintsünk vissza egy kicsit, arra az időre, amikor még a társulat nélküli nyír­egyházi színház, illetve a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya gondoskodott nyári programokról a szabadtérire. Emlékezhetünk: rendszeresek voltak itt a nyaranta szoká­sos könnyedebb programok, színházakat hívtak meg ven­dégszereplésre zenés dara­bokkal, felléptek az ország élvonalbeli néptáncegyütte­sei, gyakoriak voltak az ŐRI könnyűzenei műsorai, vagy a neves rockegyüttesek kon­certjei. Tavaly nyáron egyetlen egy műsorra tellett, az is a KSZDSZ Szabolcs-Volán táncegyüttes jóvoltából — a hagyományos nyári műsoruk­ra. És az idei „programról'’ sem mondhatunk el többet. Felvetődött a szabadtéri ügye több fórumon. Például színházunk évadzáró társu­lati ülésén, amikor maguk a művészek jelezték; szívesen játszanának, ha lehetne. So­kan a színházat hibáztatják az elmaradt és nem is ter­vezett programokért. A szín­ház vezetőinek az a vélemé­nye, hogy szívesen vállalná­nak a nyárra nyolc-tíz elő­adást, de azt — jogosan — nem tartják feladatuknak, hogy a teljes nyári program szervezéséről — ORI-rendez- vények, más színházak, pop­együttesek, néptánccsoportok, szabad térre való produkci­ók — meghívásáról, művé­A szabolcsveresmarti földigénylő bizottság elnöke, miután há­rom ütéssel leverte a karót, így szólt: „Legyen emléke­zetes mindenki előtt, hogy én, Csire Bertalan tettem rá az ölest erre a birtokra, mégpedig azért, hogy ki­osszuk a szegényparasztok között! Ha valamikor arra kerülne a sor, hogy felelni kell ezért, felelek érte!” Az idézet A magyar mun­kásmozgalom története 1919—1945 cimű tankönyv 239. oldaláról való. Csire Bertalan a háború előtt részes arató volt. Har­minchét esztendővel ezelőtt először eresztette kaszáját a saját gabonájának. Udva­ra végében rövid keresgé­lés után megtalálja a kés- kenyre koptatott, repede­zett, korhadozott nyelű ka­szát. Nehéz idők tanúja a vágószerszám, talán még arra is méltó, hogy múze­umba kerüljön. Réges-régi, kétvégű ház udvarán állunk. A kert kis- híján a Tisza töltéséig nyú- j lik. A folyón túl már az északi hegyek kéklenek. Mondom a házigazdának, hogy csak Dögé felől és csak igen kanyargós kövesúton | lehet megközelíteni Sza- bolcsveresmartot. Kanyar kanyar után következik, pedig az út menti terep vi- t szonylag egyenes. „Három í nagygazdáé, illetve földes­úré volt ez a határ” — mondja Csire Bertalan, s szék idejének egyeztetéséről, közönségszervezésről stb. gondoskodjanak. Erre ugyan­is már országszerte „felta­lálták” a művelődési köz­pontokat, mivel a fentebb le­írt teendők klasszikus nép­művelői feladatok. A Megyei és Városi Művelődési Köz­pont azonban mindeddig nem mutatott hajlandóságot erre. Ami bizonyos fokig érthető is, ha ragaszkodnak a hiva­talos úthoz, mivel a szabad­téri papíron nem a művelő­dési ház tartozéka, hanem a színházé, s így fenntartója a megyei tanács, illetve a művelődésügyi osztály tiszte gondoskodni róla. Senki sem akadályozta volna azonban meg az új művelődési ház vezetőségét, ha az ország többi városához hasonlóan ők szerveznek nyári progra­mot —, mert a pénz végül is egy zsebből származik. Eh­hez azonban nem kaptak megfelelő utasítást, a kezde­ményezőkészség pedig, úgy tűnik, nem erénye a nyír­egyházi népművelőknek. S van még egy „szépség­hiba”, ami akadálya az eset­leges ötletek megvalósításá­nak: életveszélyesek az elekt­romos vezetékek. Hány szék között ül most a földön a szabadtéri? Az egyik a színház. Érthető, hogy a népművelők kenyerét nem akarják elvenni, de az a nyolc-tíz előadás is több lett volna a semminél, ha a ve­zetékek kijavításáról működ­tetőjük idejében gondosko­dik. A másik a művelődési ház. Messziről, arisztokrati­kusan szemlélődve távol tartja magát, mert hivatalo­san nem testálták rá azt, amiben meg kellett volna látni a rendkívüli lehetősé­get — az utat a közönség­hez. A harmadik: a megyei tanács művelődésügyi osztálya: erélyesebb intézkedéssel, a közönség többre becsülésével már ré­gen át kellett volna adni a szabadtérit a művelődési központnak. Két nyár rossz tapasztala­tai után szerintünk a sza­badtérivel így bánni tovább már nem szabad! Baraksó Erzsébet Import helyett hazai Fehérjeprogram, nemesítéssel Az ország állatállományá­nak takarmányozása csak mennyiségileg megoldott, az abrakban viszont kevés a fehérje, így ezt minden év­ben importáljuk — méghoz­zá keményvalutáért. Már ko­rábban is történtek erőfeszí­tések hazai fehérjeforrások feltárására, de a világpiaci árak elviselhetetlen emelke­dése miatt 1979-ben kor­mányprogramot hirdettek minél több hazai fehérje- takarmány termelésére. Négy növényfajt találtak alkalmasnak arra, hogy ne­mesítéssel, és a termelési technológia kidolgozásával nagy területen is bevonja­nak a köztermesztésbe. A takarmányborsó, a szója, a csillagfürt, és a lóbab közül a két utóbbi faj nemesítése a Vetőmag Vállalat Nyírségi Kutató Központjába került, — ahol kedden szakmai be­Kóstoló Figyeltem a brigádve­zetőt, Kelemen Bélát, amint letépett egy ka­lászt és szétdörzsölte a tenyerén. Lassú, megfon­tolt munka volt az. Né­hány avatott mozdulat és a barna szemek megsza­badultak az őket ölelő törektől. Ezt Kelemen Béla lefújta. Maradt a tiszta búza. Megszámol­ta: tizennégy kövér szem. Aztán bezárult a jobb tenyér és a magasra emelt marokból átpergett a szem a bal tenyérbe. A férfi arcán, tekinteté­ben írva volt: elégedett. Aztán egy búzaszemet kettéharapott, ízlelget­te. így történt a szemle. Végül a brigádvezető a 14 szem búzát megette. — Miért? Miért eszi meg — kérdeztem. — Talán dobjam el? Hiszen ez már kenyér. Az újból ez az én kósto­lóm ... (s. e.) Az öles magyarázatul hozzáteszi, hogy egykor, az út kijelölé­sénél nyilván mindegyik védte a maga érdekeit. Bemegyünk a régi házba, ahol a széles mestergeren­dáról lóg le a villanyvilá­gítás. A 69 éves Berti bá­csi leveszi pörge kalapját, látni engedi dús, hullámos, hófehér haját. A rövid, fe­hér bajusz illifc napbarní­totta, csontos arcához. Most is a napról, illetve a mező­ről jött. Amikor találkoz­tunk, kapa volt a vállán. Egyik rokona szőlőjét ka­pálta. így, közel a hetven­hez igen jó erőben van, a sok kemény munka nem megtörte, hanem megedzet­te. Azt mondja, ‘orvoshoz nem jár, gyógyszert nem szed. Huncut mosoly kísé­retében azt fejtegeti, hogy egy kevés pálinka, vagy egy-két pohár jóféle bor neki gyógyszerként hat. Hirtelen komolyra vált, és ráparancsol Katira, a kis unokájára, hogy kerítse elő a kis faládikót. Emlékek, dokumentumok utón kutat a ládikóban. Előrekerül egy díszes oklevél, amelyen nagybetűkkel ez áll: „A Szabad Föld 1948. évi föld­reformpályázatra beküldött értékes munkájáért Díszok­mutatót tartottak. Jó ered­ményekről is beszámoltak: a nyírségi fehér csillagfürt már állami elismerést kapott, a lóbab lehetőségei viszont most vannak bővülőben. Régen a kisüzemekben termelték ezt a szántóföldi takarmánynövényt és mind­össze egy fajtát, a Lippóit jegyezték belőle. A program keretében az országban ezer hektárról ez évben már 8 ezerre növekedett a vetéste­rülete, és a tervidőszak vé­gére már akár ötvenezer is lehet. Két behozott NDK-faj- ta mellett a kutató központ hét jelöltje vizsgázik az or­szágos kísérletekben jó ered­ménnyel. A nyíregyházi K— 22, és K—23 másfél száza­lékkal több fehérjét tartal­maz mint a lippói, amelyben 25 százalék van az értékes tápanyagból. Elsősorban ser­tések és a baromfiak takar­mányában használható, a szójának harminc százalé­kát helyettesítheti. A keve­rőüzemek ma még nem szá­míthatnak nagyobb mennyi­ségre belőle, mert korlátla­nul exportálható vetőmag­ként, mégpedig igen jó áron. A gazdaságos anyaggazdálkodás érdekében anyagbevizsgáló gépet állítottak munkába a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalatnál. A gép­pel a szóvet minőségét, hosszúságát, szélességét ellenőrzik feldol­gozás előtt. (Elek Emil felvétele) MAJOROK, PARLAGON 0 föld: nemzeti kincs Van egy tanya — ami már nincs. A kerítés szakadt drót­ján a nyulak vidáman átbújhatnak, hogy meglapuljanak a gazban. A lakóház ablakait rég betörték, a málló vakolat alól kilátszik a tégla. Különben szép major lenne — félúton Szatmárcseke és Túristvándi között —, ha lenne gazdája. levéllel jutalmazza a szer­kesztőség.” Büszke rá, hogy többször találkozott Erdei Ferenccel, Veres Péterrel és Darvas Józseffel. És nem­csak úgy, mint a Nemzeti Parasztpárt járási titkára, hanem úgy is, mint egysze­ri „tollforgató”. Mit is írhatott le kérges, nagy ujjaival a pályázatra, három évvel a földosztás után? Azt írta, amit a tör­ténelem Íratott vele. Azt, hogy a szabolcsveresmarti emberek féltek is, örültek is 45 tavaszán. „Annyira féltek, hogy március 15-én senki sem merte elvállalni a bizottság elnöki tisztét. Néhányan a már kijussolt földet is alig merték elfo­gadni. Emlékszem, Korpács Pista bácsi is félt, de rá­beszéltem, hogy vegyen át öt holdat, hiszen kilenc gyermeke volt. Huzavona után április 4-én vettem kezembe az ölest. Jó volt kimondani, hogy ide üssétek a karót.” Ügy esett, hogy Csire Bértalan kis híján öt ka­taszteri holdat mérhetett magának. A kimért terüle­ten 1200 ölnyi rozs zöldel­lett. így 1945 nyarán fele­ségével rozsot arattak, csé­peltek, rozskenyeret ettek. Hajdani favázas épületek romjai meredeznek, látszik, hogy ez a telep a nagyüzemi gazdálkodás hőskorában épült az állami gazdaságnak. Szük­ség már nincs rá, gazdaság­talan lenne itt a termelés — ezért jutott ebek harmincad- jára minden. Pedig de sokat sóhajtanak a falubeliek, ami­kor erre járnak: ..Mit te­De finomabb volt az akkor minden kenyérnél! Csiréné, a 67 éves Eleo­nóra néni is bekapcsolódik a beszélgetésbe. (Az imént hagyta abba a kertben a kukorica kapálását.) Arról szólt, hogy meg is köny- nyezte 45-ben az első ma­rokszedést, meg a kenyér- dagasztást. Persze örömé­ben sírt. Hogyis ne sírt vol­na, amikor azelőtt cseléd­lányként majd’ minden nyáron a Tisza másik olda­lán aratott Majláth gróf borsodi birtokán ... A sa­ját „birtokon” három gye­reket neveltek munkára. Elsők közt léptek a tsz-be, s 13 esztendei „gyalogmun­ka” után Berti bácsi kilé­pett és beállt a Pestre in­gázók sorába. A kisvárdai költségvetési üzemből ment nyugdíjba. De még nem hagyta el a karja ereje — jelenti ki hangosan. Még rendre vágná a búzát, ha hívnák, meg ha nem lenne itt a határban a három fa­lu közös tsz-ének kombájn­ja. H azafelé jövet látni, hogy az egyik ho­mokdomb hátára kombájn kapaszkodik. A domb alján a görögdinnye már ökölnyi. Amott a sző­lősorok közt barack sárgál­lik. A kissé erős szél mesz- sze vitte a fellegeket. Nyár van, gyönyörű. Nábrádi Lajos remne ez a kövér föld, ha művelnék!” Sajnos, a példa nem egye­di. A termelőszövetkezet egyesülésével, a gazdálkodás korszerűsödésével megye- szerte számos helyen vált fe­leslegessé a kis szövetkezet egyszerű majorja, nincs már szükség a szerfás hizlalótele­pekre, a hatalmas szérűsker- tekre. Csakhogy sokszor to­vább nem jutottak az üze­mekben, maradt az elhanya­golt, dudva, gaz lepte telep, egy-két hektár szégyenfolt a gazdaság viruló táblái között. — Feladatunk, hogy feltár­juk az ilyen területeket — fogalmaz dr. Sveda Béla, a megyei földhivatal földhasz­nosítási osztályvezetője. — Rekultivációnak hívjuk a művelés alól kivett területek újra hasznosítását. A határt járó ember isme­ri ezeket az elhanyagolt ré­szeket. Vannak olyanok, ahol súlyos ezresek kellené­nek, hogy a föld sebeit be­gyógyítsák, hiszen homokbá­nyát nyitottak, agyaggödröt kellene feltölteni. Másutt a betonból készült alapokat nem viszi a csákány. — Nagyvarsány és Kisvar- sány között, egy hatalmas rozstábla szélén volt a régi juhhodály. Gyomos volt, an­nak a magját a szél a vetés közé hordta. Persze, hogy nem állhattuk, tolólappal el­egyengettük a területet, be- vetettük kukoricával. Jövőre pedig már együtt lesz a táb­la — magyarázza Zakor Jó­zsef, a varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezet elnöke. De nem ez az egyetlen példa ennél a szövetkezetnél. A gyürei telepen egy régi dohánypajtát rongált meg ta­valy úgy a vihar, hogy le kellett bontani. Ezt a terüle­tet 'is bevetették, ősszel gye- esíteni fognak ezen a ré­szen. A falutól jó messze volt egy elhagyott zártkert, félig gyümölcsössel, szőlővel. Nem volt aki művelje a me­redek domboldalt. Télen ki­vágták az öreg, semmit érő fákat, azóta megérkezett az engedély is, hogy a szomszé­dos erdőhöz csatolják, cseme­tékkel beültetik a másfajta művelésre alkalmatlan terü­letet. — Nem kényszerítettek bennünket ezekre az intézke­désekre, de látjuk, hogy szük­ség van a földre, a nagyobb termésre — mondja a tsz-el- nök. Valójában azért nagyon is figyelemmel kísérik a tava­szi-nyári határszemléken, hogy minden talpalatnyi föl­det megműveljenek. S újab­ban az is igen sok pénzbe kerül (első osztályú földnél az eszmei érték 33-szorosá- ba), ha ki akarják vonni a mezőgazdasági művelés alól, mert oda üzem, épület kerül. — Megegyeztünk a bereg- daróci Barátság Tsz-szel — tájékoztat Széles Endre, a vásárosnaményi járási föld­hivatal vezetője —, Márok- papiban úgy bővítsék a te­henészeti telepet, hogy a ré­gi telep felszámolásával ugyanannyi területet adja­nak vissza a mezőgazdasági művelésnek. Az idei tapasztalat az, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok igyekez­tek minden területet bevet­ni. Csak a nagyon víznyomá­sos földeken maradt meg a gyom, ahová nem tudtak a gépek sem bemenni. Sokkal rosszabb képet mutatott vi­szont a tanácsi határszemlék mérlege. Aranyosapátiban és Tarpán például az elha­gyott ingatlanok, zártkertek állami tulajdonba vételét kellett megindítani. Gyomos kertek, pusztuló szőlők, gyü­mölcsösök sokfelé találhatók. A földrendezéssel, a megfele­lő tulajdonos megkeresésével tudják mindezt elkerülni. Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents