Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 22. Jaruzelski beszéde a szejmben Enyhülnek a szükségállapot rendelkezései Kommentár Tiszta szó [■ ■ r ■_ # Az amerikai és az arab manőverezések közepette Moszkvából ismét tiszta, határozott és egyértelmű hang szólalt meg Libanon ügyében. Leonyid Brezsnyevnek a Pravdában megjelent nyilatkozata legalább két szempontból érdemes az elemzésre. Elsősorban azért, mert újabb bizonyítékát nyújtja a Szovjetunió következetes politikájának. Annak, hogy Moszkvában hosszú távon, nem pedig konjunkturális megfontolások alapján mérlegelik a világ e neuralgikus térségének a helyzetét. „Az agressziós cselekedetekkel és háborús konfliktusokkal terhes évtizedek szomorú tanulsága bizonyította, hogy a fegyveres konfrontációk útja, csakúgy, mint a különal- kuk módszere, nem hozott és nem hozhat rendezést a Közel-Kelet problémáiban” — állapította meg az SZKP KB főtitkára. S hozzátette, ami ebből egyenesen következik: rendezést csak valamennyi érdekelt fél kollektív erőfeszítése hozhat. Megfelelő fórum lenne e tárgyalásokhoz a Szovjetunió által már korábban is javasolt nemzetközi tanácskozás. Ha csupán ennyit tartalmazott volna a Brezsnyev- interjú, már akkor is méltán keltette volna fel a megfigyelők érdeklődését. Ám a nyilatkozat tovább ment, amidőn a válság konkrét mozzanatait is érintette. A Szovjetunió eddig is az izraeli agresszió megszüntetéséért szállt síkra, de új elem annak leszögezése, hogy nem ellenzi a Nyugat-Bejrútot védelmező erők és az izraeli csapatok szétválasztását, mint első lépést Bejrút ostromának megszüntetése érdekében. Az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata szerint a csapatszétválasztásra fel lehetne használni az ENSZ erőit. Ma még nem látszik fény a libanoni alagút végén. De abban, hogy Libanonban végre véget érjen a vérontás, nem kis szerepet játszhat a Szovjetunió mostani világos állásfoglalása. K. G. Szerdán, egy nappal Lengyelország nemzeti ünnepe előtt, Varsóban megnyílt a szejm ülése. Első napirendi pontként Wojciech Jaruzelski mondott beszédet, amelyben beszámolt a kormány második félévi terveiről. A napirendet a tanácskozás kezdetekor kiegészítették a következő kérdésekkel: a szejm eljárásrendjének módosítása, változtatások a szejmelnökség és a Minisztertanács személyi összetételében. Jaruzelski bejelentette, hogy szabadon bocsátják az internáltak többségét, ezen belül valamennyi nőt. Enyhítik a külföldi utazások korlátozását, helyreállítják a nemzetközi postai szolgáltatásokat, s a vajdák lehetővé fogják tenni a társaságok és szövetségek tevékenységének felújítását. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa azt szeretné, ha még az év végéig létrejönnének a szükségállapot megszüntetésének feltételei — mondta Jaruzelski. Ami az állam és az egyház viszonyát illeti, Jaruzelski kijelentette: a kormány változatlanul azon az állásponton van, hogy fejleszteni kell a konstruktív párbeszédet, ami az ország érdekét szolgálja. Ezt igazolják azok a tárgyalások, amelyek a nézetkülönbségek ellenére megszakítás nélkül folynak, a Lengyelország érdekeinek megfelelő irányban folynak. A pápa esetleges lengyelországi látogatásával kapcsolatban rámutatott, hogy a lengyel kormány kezdettől fogva pozitív álláspontra helyezkedett, csak az időpont kérdése volt nyitott. A lengyel kormány véleménye szerint a látogatásnak olyannak kell lennie, hogy eredményeket hozzon a lengyel állam és nemzet számára. Éppen ezért gondosan elő kell készíteni. A látogatásnak az a feltétele, hogy nyugalom legyen az országban, és megfelelő szintet érjen el a normalizálódás. „A lengyel kormány a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy II. János Pál pápa lengyelországi látogatására sor kerülhessen jövőre, a czestochowai vallási ünnepségek keretében, amely- lyek az egyházi hatóságok közlése szerint 1983 szeptemberéig fognak tartani” — mondta Wojciech Jaruzelski. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva Jaruzelski —, akinek parlamenti beszédét a lengyel rádió első műsora egyenes adásban közvetítette — leszögezte, hogy a kormány továbbra is a reform bevezetése érdekében fog tevékenykedni. A „reformtól nem lehet és nem szabad eltávolodni — figyelmeztetett —, azok a vezetők, akik ezt nem értik meg, vagy nem akarják megérteni, kénytelenek lesznek távozni.” Rámutatott, hogy jelenleg a gazdaság jelenti a legnagyobb gondot, á problémák változatlanok, az ország előtt nehéz fél év áll. Az iparban (főleg a kitermelő ágazatokban) mutatkoznak bizonyos pozitív jelek, de gondokat okoz az, hogy egyes ágazatokban ésszerűtlenül sok dolgozót alkalmaznak, másutt viszont munkaerőhiány van. Fokozni kell a munkahelyi fegyelmet, és le kell szorítani az igazolatlan hiányzásokat, mondta. Az 1933 —85-re szóló hároméves gazdasági tervnek biztosítania kell, hogy gyorsított ütemben átszervezhessék a termelés szerkezetét, s a gazdaság elindulhasson a mélypontról. A legkisebb béreket, nyugdíjakat és családi pótlékokat még ebben a negyedévben emelni fogják, közölte Jaruzelski. Az államapparátusban, amelyben tavaly 3 ezer fővel csökkentették a létszámot, az idén további 2400 fős csökkentést hajtanak végre. Az állami szervek gyakorlatába is átültetik a közelmúltban végzett komplex katonai ellenőrzések tapasztalatait, mondta a katonai tanács elnöke. TELEX JAPAN VÁLLALAT A VÁDLOTTAK PADJÁN Az Egyesült Államok San Francisco-i szövetségi nagyesküdtszéke újabb japán vállalatot ültetett a vádlottak padjára: Tokióba érkezett szerdai hír szerint azt rótták fel a Mitsuinak, a szigetország második legnagyobb cégének, hogy az egyik amerikai leányvállalata és annak három alkalmazottja „összeesküvést szőtt importált japán acél tisztességtelen dömpingáron való eladására”. Az alattomos dömping vádja része annak a váddömpingnek, amellyel a washingtoni igazságügyi szervek és nyomozó- hatóságok sorozatban árasztják el a legismertebb tokiói cégeket. KILENCRE EMELKEDETT A LONDONI MERÉNYLET ÁLDOZATAINAK SZAMA Kilencre emelkedett a kedd esti londoni merényletek halottainak száma: szerdán újabb testőr vesztette életét sérülései következtében, amelyeket kedden az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) úgynevezett ideiglenes szárnya által végrehajtott robbantás okozott. A londoni kórházakban jelenleg a Hyde Parkban és a Regents Parkban végrehajtott terrormerénylet 52 sebesültjét ápolják. AHMAT ACYL HALÁLA Ahmat Acyl, az egyik legjelentősebb csádi politikai-katonai szervezet vezetője hétfőn baleset következtében életét vesztette. Kiszállt repülőgépéből, s elveszett cipőjének keresése közben a még mozgó légcsavar elkaszálta és halálosan megsebesítette. Ahmat Acyl, a négy nagy csádi frakció egyikének, a „Forradalmi Demokratikus Tanácsnak” (CDR) volt a vezetője, a Hisséne Habré által júniusban mekbuktatott csádi kormányban a külügyminiszteri tisztséget töltötte be De leginkább a feltörlő- rongyos seprű ejtette kétségbe Pelageját. Valaha mit meg nem tett volna ő, hogy a kenyér minél illatosabb legyen! A környékbeli kutak vizét mind kipróbálta, isten őrizz, hogy gyantás legyen a fg — kor- mol: lisztet, persze, első osztályút kért, a seprűről nem is beszélve. Mindent kipróbált: a lúcfenyőt is, a fenyőt is, a csarabot is. Itt meg seprű helyett egy darab gyékény. Fekete, agyonégett gyékény, egy hosszú rúdra csavarva és beledugva egy mocskos vízzel teli vederbe... Ulka, a pékné, teával kí- nálgatta Pelageját — ő maga is éppen most ült asztalhoz, mert végzett a kemencével, de Pelageja szinte hányingert kapott az Ulka puszta látványától. Izzadt, kövér, zsíros haja undorító, mintha soha életében nem járt volna fürdőben. Pelageja le sem ült, kijött. A piszkos szamovárra, lavórra, a mocskos kemencére, amelyet egyetlenegyszer sem meszeltek be, mióta ő eljött, búcsúpillantást sem mert vetni. Mert egyre úgy tetszett neki, hogy a szamovár is, a lavór is, a kemence is bánatosan és szemrehányóan néz rá... Odakinn tombolt a tavasz. Pelageja egész télen csak a jeges ablakra lehelt kopej- kányi lyukon át látott ki, most azonban már áradt a fény a házba. De jó is lenne úgy igazán élni, mezítláb mászkálni a felolvadt földön, és teli tüdővel beszívni a túlparti langyos szellőt. De ő csak feküdt, nehezen lélegzett, fuldokolva, sípolva. Éppen úgy, mint a kovácsműhelyben, a lyukos, kivénhedt fújtató. A házban, mint Pavel betegsége idején, Anyiszja volt a gazdasszony. Magamagától jött. Pelageja nem beszélt a sógornőjével, és nem is titkolta, hogy nem kedveli. Mit szeretne rajta? Azt, hogy az egész család egészségét elhappolta? Pavel fiatalon halt meg, talán ő, Pelageja, a halálos ágyán fekszik, ennek meg kutya baja — majd kicsattan az egészségtől. Ha legalább a Nagy Manya valamivel tisztább volna, egy napig se tűrné tovább maga mellett ezt az egészséges némbert. De hát mit tehet — Manya akkor szerette volna megkaparintani a gazdaszszony holmiját, mikor még egészséges volt, fenn járt. Egyszer késő este — már hosszabbak voltak a nappalok — eljött hozzá Pjotr Ivanovics. Vajon mennyi idő telt el Pavel temetése, vagyis az óta a nap óta, amikor utoljára találkoztak. Még egy éve sincs. Pjotr Ivanovics olyan megviseltnek látszott, hogy az asszony alig ismert rá. Megőszült, arcán borosta ütközött ki (látták valaha is borotválatlanul?), a tekintetében az üldözött farkas bánata villant meg. De ez még nem is minden. Pjotr Ivanovics ittas volt — leginkább ez lepte meg Pelageját. Se hallani, se látni nem lehetett ilyesmit azelőtt! Pjotr Ivanovics legnagyobb erényének azt tartották, hogy sohasem engedett túlságosan az ital kísértésének. Inni persze ivott, anélkül nem megy, ha egyszer valaki egész életében vezető, de keményen tartotta magát — akár a cövek. Most meg elindult a küszöbről, s mintha odalökték volna — mint egy zsák, úgy lehuppant- a kemencepadkára. — Bejöttelek megnézni. Aszongyák, betegeskedsz. — Beteg vagyok — válaszolta Pelageja. Megpróbált felkelni: vendég érkezet, nem is holmi alacsony rangú — de Pjotr Ivanovics legyintett: feküdj csak, nem kell. Pjotr Ivanovics első szavainak nem tulajdonított valami nagy jelentőséget. Pjotr Ivanovics, mint mindig, mellébeszélt, a vízözönnél kezdte: a kolhozról, arról, hogy most jól meg lehet élni a kolhozban, sőt, nagyon is jól keresnek az emberek. Mondjuk, Oszka, a pásztor. Azelőtt emberszámba se vették. Pedig tavaly egyedül szeptember havában több mint kétszáz rubelt vágott zsebre. — Bizony, így van ez manapság — sóhajtott fel Pjotr Ivanovics. — Aztán mink ketten sem vagyunk hülyébbek, mégis, jutott nekünk valaha ennyi pénz? Pelageja bólintott: bizony így van, mindezt ő maga is nemegyszer végiggondolta a betegsége alatt — nagyot változott az élet —, és türelmetlenül várta, mikor rukkol már ki Pjotr Ivanovics. Hisz’ mégse azért jött ide, hogy megbeszélje vele a kolhoz ügyeit? — Rosszkor születtünk, ez a helyzet — folytatta fjotr Ivanovics. — Kicsit elsiettük. A te Alkád bezzeg, az idejébe’ ... Szokott írni? Pelagejának vadul kalapálni kezdett a szíve: ugyan hová lyukad ki? Csak nem esett valami baja Alkának? De azért nyugodtan válaszolt, nem árulta el aggodalmát. — Szokott — mondta. — Aztán, nem akar hazajönni? Nem volt elege még a városból? Nem is tudom, én nem sokra becsülöm a városi életet. Belezavarodik ott az ember abba füstibe, meg zajba... (Folytatjuk) Magyar párt- és állami vezetők távirata lengyel vezetőkhöz Jaruzelskit, a LEMP KB első titkárát, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnökét, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa elnökét és Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnökét. A távirat a következő: Lengyelország újjászületésének 38. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Wojciech Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a lengyel kommunistáknak és a testvéri lengyel népnek a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyelország újjászületésének 38. évfordulóján. Pártunk, kormányunk és népünk jól tudja, hogy a szocializmus lengyel hívei bonyolult időszakot élnek át. Nehéz intézkedéseket kellett hozniuk, hogy eltorlaszolják az ellenforradalom útját, elhárítsák a polgárháborús veszélyt és megteremtsék a szocialista kibontakozás alapjait. Meghirdették a nemzet megmentésének programját, amelynek alapján le kell küzdeniük a korábbi években keletkezett torzulásokat, el kell hárítaniuk a szocializmusellenes erők támadásait, meg kell védeniük az elmúlt csaknem négy évtized szocialista vívmányait. Szilárd meggyőződésünk, hogy a lengyel kommunisták egységének megteremtése és összefogásuk a szocializmus minden hívével, valamennyi haladó erővel, előmozdítja a konszolidációt és elősegíti a Lengyel Népköztársaság társadalmi-gazdasági felemelkedését. Biztosíthatjuk önöket, hogy a magyar kommunisták és a magyar nép támogatja küzdelmüket az erős szocialista LengyelországértJ Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy országaink és népeink hagyományos barátsága, sokoldalú együttműködése szilárd alapokkal rendelkezik; közösek eszméink, céljaink és érdekeink. Biztosak vagyunk benne, hogy országaink kapcsolatai a jövőben is fejlődni és erősödni fognak az élet minden területén, népeink és a szocializmus ügye javára. Lengyelország újjászületésének 38. évfordulóján kívánjuk önöknek és a testvéri lengyel népnek, hogy a szocialista közösség szilárd tagjaként eredményesen munkálkodjanak hazájuk felvirágoztatásán, haladjanak tovább a szocializmus építésének útján. Budapest, 1982. július 22. Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke Lengyelország újjászületésének 38. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwat, a Lengyel Népköztársaság szejmjének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Szövetsége ugyancsak táviratban üdvözölte lengyel partherszervezetét. Lengyelország Mfc _ aknem négy évtize- den át külsőségei- ben is megragadó volt Lengyelországban július 22. Zászlódíszbe öltözött az ország, zenés ébresztők köszöntötték a na- I pot, a délelőtt felvonuló i tömegek vidám júliáliso- íkat rendeztek. Ezen a na- jpon jelent ugyanis meg i 1944-ben Lublinban az a I kiáltvány, amely hírül ad- |ta: új, független kormány alakult a felszabadult területeken. Ennek emlékére a nap Lengyelország nemzeti ünnepe. Még tartott akkor a háború. A varsói felkelés még csak ezután következett. A szovjet és a lengyel katonák még nem érték el az Oderát, a felszabadulást mégis ettől a naptól számítják és ünnepük a lengyelek. Az újjászületés óta elmúlt csaknem negyven év alatt azonban több válság is megrázta az országot. Tény, hogy Lengyelországban nyolc hónapja szükségállapotot kellett kihirdetni, s a gazdasági zűrzavart sem sikerült még fölszámolni. A LEMP Központi Bizottsága éppen az ünnep előestéjén ült össze, hogy mérleget vonjon, sikerült-e annyit tenni, hogy enyhíteni lehessen a szigorításokon, a tilalmakon, amelyek szükségesek voltak, hogy megakadályozzanak egy testvérháborút, s visszaverjék a szocializmus vívmányai ellen indított támadást. A kommunistáknak ma lényeges feladatuk, hogy megteremtsék ismét a bizalom légkörét, legyenek ismét a társadalom mozgatóerői. Ehhez szükségesek a felelősségteljes, őszinte elemzések. Lengyelországban hosszú évek nemzeti ünnepén hibás gazdaságpolitikáját „sikerpropagandával”, a statisztikai adatok meghamisításával fedték el. Ma a nyílt, őszinte szó járja. Amíg azonban a gazdaság szerkezetének lassú átalakításával nem sikerül elérni, hogy a jól dolgozó lengyel munkás ne ráfizetésesen termeljen, hogyne az ország adósságait növelje, addig nemigen várható, hogy értelmét lelje (munkájában. „Nehéz eredményekről beszélni válságos helyzetben” — adta egyik cikkének ezt a címet a LEMP központi lapja, a Trybuna Ludu. Az idén azonban — egész évben — a lengyel munkásmozgalom megszületésének századik évfordulójáról is megemlékeznek. Ez a száz év, a mindig újrakezdés bátorsága, tapasztalata és az a tény, hogy Lengyelország a nehéz körülmények közt nincsen egyedül — biztosítékot adhat a jövőre. Az ország népének magának kell végül is leküzdenie neíiézségeit, a LEMP-nek magának kell megtalálnia a módot, hogy összeforrassza a társadalmat, de ebben a törekvésben számíthat a baráti segítségre. A lengyel kormányfő Számos országban — így hazánkban is — tett látogatásai során újra és újra leszögezték ezt, kinyilvánítva, hogy a nemzetközi szolidaritás élő valóság. Ha lassan is, de helyreállítható az egyensúly a lengyel népgazdaságban, s így újra értelmet nyerhet, amit a háború utáni nemzedék felépített, mindaz, amit a mai nemzeti ünnep jelképez. A. T.
