Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-20 / 168. szám

1982. július 20. Kelet-Magyarország 3 FIATALOK LAKASA A kereskedelemben dol­gozó kezdő fiatalok fizetése köztudottan nem mondha­tó magasnak. Lakásszerzé­sük, otthonteremtésük több­nyire nem is oldható meg szülői, munkahelyi segítség nélkül. Milyen is ez utób­bi segítség? Erre volt kí­váncsi a KPVDSZ megyei bizottsága mellett működő ifjúsági bizottság, amikor legutóbbi ülésén napirend­re tűzte a témát. Az ülést megelőzően az ifjúsági bi­zottság tagjai a megyei Zöldért vállalatnál és húsz szabolcs-szatmári ÁFÉSZ- nél szereztek tapasztalato­kat. Elmondható, hogy ezek a tapasztalatok nem éppen kedvezőek, dicsekvésre méltóak. A vizsgált húsz szövetke­zet közül csak tíz képezett erre az évre lakásépítési alapot. A támogatásként ki­utalt összegek alacsonynak mondhatók. Néhány szövet­kezetben egy-egy fiatal 5— 10 ezer forint támogatást kap. A Fehérgyarmat és Vidéke ÁFÉSZ hét dolgo­zójának 140 ezer forint la­kásvásárlási támogatást adott, egy dolgpzó tehát át­lagosan húszezer forintot kapott. Ez az összeg már segítségnek számít. De a Nyíregyházi ÁFÉSZ nyolc dolgozója között mindösz- sze 30 ezer forintot osztott szét lakásvásárlási támoga­tás címén. A Zöldért támo­gatása figyelemre méltó: a kereskedelmi vállalat hét dolgozójának kis híján 300 ezer forintot adott lakás- vásárlási támogatás címén. A kölcsönöket mindenütt 15 év alatt kell visszafizetni. A szövetkezetek „nem anyagi segítsége” viszont figyelemre méltó. C-fuvart negyvenöt szövetkezeti dol­gozó kapott ez év első felé­ben. Még jól felhasználható bontott anyaghoz nyolcán jutottak. Építkezéshez szük­séges munkagépet huszon­hármán kölcsönözhettek. Külön említést érdemel, hogy négy helyen: a Zöl­dértnél, a csengeri, a nagy- kállói és az ibrányi szövet­kezetben társadalmi mun­kát szerveztek kislakás­építés segítésére. A négy helyen a kollektívák mun­kaerejüket adták a hiányzó pénz pótlására. Az igazsághoz tartozik, hogy több szövetkezetben azért kevés a támogatásra szánt öázeg, mert az elmúlt években már számos»dolgo- zó lakásigényének megva­lósítását segítették. S né­hány szövetkezetben nem­csak a jóindulaton múlik a támogatási összeg megsza­vazása. A szövetkezetekben is a gazdálkodás eredmé­nyességétől függ, hogy há­nyán és mennyi támogatást kapnak. ÚTI BALESETEK Az egyik nyíregyházi va­sas üzem szakmunkása ko­ra délután hazafelé tartott, amikor* az egyik udvarról kirohant egy kutya és meg­harapta. A munkás néhány napig táppénzen volt, de teljes fizetést kapott. Mert kereken másfél éve, 1981. január 1-től az úgynevezett úti balesetek is üzemi bale­setnek számítanak. Humá­nus, a dolgozók érdekeit vé­di a másfél éve érvényben lévő rendelet. Megjelenése előtt több politikai fórumon is megvitatták az üzemi és az úti balesetek közötti kü­lönbségeket, hasonlóságo­kat. A rendelet helyességét senki sem vitathatja, de több üzemben vita, nézetel­térés keletkezik egy-egy baleset kivizsgálásánál. Az egyik vitás témáról nemrégiben az egyik nyír­egyházi könnyűipari üzem­ben hallottunk. Egy betaní­tott munkás hétfőn dagadt lábbal, sántítva jelent meg a munkahelyén és elpana- szplta, hogy pár perccel ko­rábban rosszul lépett le a buszról. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy elő­ző nap, tehát vasárnap, ott­hon szenvedett balesetet. Vajon miért informálta té­vesen munkaadóját a szó­ban forgó munkás ? Nyilván anyagi okok miatt. Mert az otthoni balesete után járó táppénz 75 százalékos, az üzemi baleset után száz százalékos fizetés, illetve táppénz jár. Mi is számít úti baleset­nek? Ha a dolgozó a szoká­sos, általában legrövidebb úton a munkahelyére, vagy onnan hazafelé tart és köz­ben balesetet szenved, ez úti baleset. Kitérőket is megenged a hangsúlyozot­tan humánus, szakszerve­zeti kezdeményezésre létre­jött rendelet. Ha például egy munkásnő műszak után a szokásostól hosszabb úton, kerülővel megy haza, bevá­sárol az élelmiszerboltban, s aztán éri baleset, bizony ez is úti balesetnek számít. Az említett könnyűipari üzemben történt visszaélési kísérlet megyénkben nem jellemző. Ám az többször előfordul, hogy munkavé­delmi szakemberekben, szakszervezeti tisztségvise­lőkben kételyek merülnek fel... Ilyenkor igen nehéz a helyzetük, hiszen a szó igazi értelmében vett nyo­mozást nem folytathatnak, főleg üzemen kívül. N. L. Vásárosnamény: felújítják a Tisza-hidat — mellette ponton hídon zajlik a forgalom. (J. L.) ________________________________*_______ NINCS TÖBB KÉSÉS Menetrend és órarend Utoljára hívta júniusban szombati tanórára csengőszó a gyerekeket Bátorligeten is. Sőt, a tervek szerint szep­tembertől délutánonként is néma marad a csengő, mert megszűnik a „két műszakos” tanítás. Megkérdeztük: az öt­napos tanítási hét bevezeté­sével párhuzamosan miként oldják meg, hogy a ,bátorli- geti, a teremi és a környe­ző tanyákon élő gyerekek csak délelőtt üljenek padba? Hetven gyermek — busszal A válasz nyitja egyetlen szó: iskolabusz. A sütőipari vállalat támogatásával fel­újított Robur ősszel áll mun­kába az iskolai — „házi” — menetrend szerint. — Mi lesz előbb: az isko­labusz menetrendje, vagy az órarend? Egyszerre alakítjuk ki — mondta Dányi Béla is­kolaigazgató az asztalon fek­vő, színes nyilakkal sűrűn te­lerajzolt papírlapra mutatva. — Hetven gyerek közlekedik majd az iskolabusszal na­ponta. Eddig is ingáztak a tanulóink, de ezután utazta­tásuk még szervezettebb és tervszerűbb lesz. — Eddig reggel fél nyolc­kor kezdtünk, a délutáni ta­nításra pedig fél egykor csengettek be — magyarázta Durucskó Erzsébet tanítónő, aki maga is a közeli Pilisúj- tanyáról jár be. — Az új tanévtől nyolckor kezdődnek az órák, és a tanítás befeje­zésével nem kell indokolat­lanul sietni, mert a tanulók lekésik a buszt. Évekig a Volán távolsági buszjáratain mentek iskolá­ba a gyerekek. A járatok menetrendjének összeállításá­nál ugyan messzemenően fi­gyeltek az iskolakezdésre, de telenként az elkerülhetetlen késések miatt néhány alka­lommal a kisdiákok nem értek időben célba. A saját autóbusszal csökken ennek a veszélye. — Nemcsak ennyi pozití­vumot várunk az iskolabusz­tól — folytatta az iskolaigaz­gató. — A közös tanácsi igaz­gatású községek — Bátorli­get és Terem — egységes, évek óta formálódó iskoláz­tatási rendszerének befeje­ző állomását is reméljük a következő tanévtől. Jelenleg tizenhárom tanu­lócsoport van a közös isko­lában, ahova kétszázhuszon­hét tanuló jár. Ügy néz ki, hogy a következő években ez a létszám marad. A tanács középtávú oktatási tervé­nek megfelelően az alsó tago­zatosok közül szeptembertől az elsősök, a másodikosok, harmadikosok Teremen fog­nak tanúlni. Rajtuk kívül még egy kisegítő osztály is ott kap helyet. Bátorligeten negyediktől nyolcadikig ta­nulhatnak a gyerekek. Mindenki továbbtanul Az idei tanév végén Bátor­ligeten tizenkettő, Teremen tizenhat nyolcadikos búcsú­zott az iskolától. Valameny- nyien továbbtanulnak. — A középiskola, a szak­munkásképző elvégzése után B ereg felett felhős most az ég. Kombájnost ri­asztó kövér eső csepp- jeit hullajtja egy délre hú- zú fekete-szürke égbolttaka­ró. A Téb erdő tölgyeinek lombja (az avarban ott vipe­ra is fészkel), haragoszöld és én az erdő pereméről né­zem a gépek óvatos araszo­lását. Aratnak, öt kombájn vágja a búzát. Átvágok a tarlón. Oda igyekszem, ahol egy fiatal ember bűvöli makacs masi­náját. A főágazat-vezető, földhöz nőtt, szűkszavú em­ber mondja. — Medvét fogott a fiú. Előfordul ez bárkivel. Főként itt ebben a táblában, ebben a búzában. Nem kérdem, tudom a szavak értelmét. Szász Imre „macija” nem más mint fü­ves, nedves szalma, ami a kombájn garatját tömte el. És hogy miért van fű a bú­zában? Mert szándékkal úgy vetették, hogy lóhere marad­jon a tarlóban. Ahol most búza van, ősszel már kaszáló lesz. Erről nem beszélünk. Inkább a kombájnról. Öreg, ütött-kopott masina. — Tizedik éve dolgozik már. Tavaly ez a John Dee­Aratók re tizenkétezer mázsa kuko­ricát takarított be. Csoda, hogy bírja még a munkát. Egyébként is ebben a gépben én még most is jobban bí­zok, mint az új E—516-os- ban. Kemény bírálat, amit Nagy Zsigmond • mond. Talán a gond is élezi a szót, hiszen a tarpai határban 1300 hektár a búza és ha egy gép áll, — ha csak néhány órát is — az már maga nagy veszteség. — Reggel óta javítják a szerelők. Mi küszködünk ve­le, pedig a garanciális sze­relőknek kellene itt lenni. — Miért nincsenek? — Mert messze vannak, Debrecenben. Nem tudom ki találta ki, hogy ne a megyé­ben, hanem Hajdúban legyen a szerviz. Bárki tette, rossz ötlet volt. Amit a főágazat-vezető nem tud, arról éles vita kereke­dett pár hete a megyei szer­vezési bizottságon. Helytele­nítették, hogy a MEZŐGÉP lemondta a szervizelést és az AGROKER csak a megyén túl talált partnert. A vita azonban, ha tudnának is ró­la, az aratók baján nem se­gít. Márton Károly főszerelő ezért is mondja: — Nem értem, hogy miért nem tudják egyszer és min­denkorra megoldani az alkat­rész- és egyéb problémákat. — Tulajdonképpen mi ba­ja az új kombájnnak? — A stabilizátorral volt baj, de már készen vagyunk. Mindjárt kiderül, mit ért a munkánk. Az E—516-os táblába áll. Megy. Kíváncsi és aggódó szemek kísérik. Megköny- nyebbült sóhaj a főszereplő részéről, ami azt jelenti „na végre”. Aztán elmondja, sok éve arat, soha sem félt a munkától, de most az idő­járástól kezdve ezernyi prob­lémáig sok minden aggaszt­ja. Kozma József brigádve­egyre többen találják meg a haza vezető utat — állapítot­ta meg Szabó Ferenc tanács­elnök. — A szakmaválasz­tásnál azért nincs minden rendben. Szerettük volna eb­ben az évben is, hogy a nyol­cadikosok közül menjenek fodrásznak, kereskedőnek. Volt is jelentkező, aki a szakmunkásvizsga után a fa­luban maradt volna. A szak­munkásképző intézetben azonban elutasították őket, mondván, a túljelentkezések miatt nem lenne hol a szak­mai gyakorlatot letölteni, fgy nehéz a községben az alapellátás színvonalát .emel­ni. Napközis terv Ha a meglévő tantermek mellé a bátorligeti iskola kapna még két helyiséget, a napközis ellátást is megold­hatnák. Jelenleg a művelődé­si házban étkeznek a gyere­kek, és az ott használt terem eddig sem volt alkalmas ta­nulószobának. Az iskola bő­vítésével a felszabaduló helyre az idős bátorligetiek napközije kerülhetne. — Nem kímélnénk saját erőnket, ha a fejlesztéshez megkapnánk a hozzájárulást — mondta búcsúzóul a ta­nácselnök. — Mint az önerő­ből készülő vízmű is bizony­ság rá, nem maradna el a la­kosság önként vállalt mun­kája sem. Bátorliget, Terem egyként mozdulna! Reszler Gábor zető viszont másról beszélt. — Jó most a búza. De olyan vihar volt itt két hete, hogy néhány táblánk erősen megdőlt. Lesz vele dolgunk. — Mikor nem volt. Em­lékszik könnyű aratásra? — Nem, arra bizony nem. Nehéz volt a tavalyi is, az azelőtti méginkább, hiszen akkor csónakázni lehetett a tarlón. A talaj most is erősen fel­ázott. Mély keréknyomokat hagynak a kombájnok, a szemszállító pótkocsik, trak­torok. Szerencsére a búza nedvességtartalma elfogad­ható. — Tegnap álltunk a búzá­ba, akkor 22 százalékos volt a víz, ez már 18—17 száza­lék. Csak lenne már jó idő. Mi elszántuk magunkat, ha lehet hajnaltól késő estig dol­gozunk. Ma is már hat óra­kor kijöttünk és ha nem muszáj, este kilencig nem hagyjuk abba a munkát. A kombájnosok — régtől tudom — kemény, kitartó legények. Nem nagy sereg ez sem Tarpán, sem másutt, de amit végeznek, az néha em­berfeletti, megsokszorozott erő. Természetesen a fizetség is olyan. Tarpán a norma feletti mennyiség betakarí­tását ösztönzik. Hogy ez mi? — Minden gépre van egy teljesítmény, az E—512-esek- nek például naponta 300 mázsát kell betakarítani. Ezért jár az alapbér, de ezen felül kombájnolunk, úgy az alapbér ötven százaléka a prémium. — És lehet ezt teljesíteni? — Lehet. Ha este nyolcig- kilencig dolgozunk, akkor á norma másfélszerese, duplá­ja Is megvan. Kiszámolom magamnak mennyit is kereshet egy kombájnos. öt-hatszáz forint nem rossz napszám, de meg is érdemlik. Annál is inkább, mert nemcsak szó az estig tartó munka. Már lement a nap és ők még dolgoznak. Mint óriásbogarak zümmög­nek a Téb erdő peremét sze­gélyező földeken a kombáj­nok és az esti alkonyaiban messzire látszik a sárga fé­nyű jelzőlámpa: tele a tar­tály. Július közepe, 14.-e van. Bő két hétig tart a maihoz hasonló látvány a tarpai-gu- lácsi-tivadari határban. Ad­ja a föld az életet: lesz majd kenyér, jó kenyér. Seres Ernő A vitavezető igazgató Az üzemépület folyosó­ján neonnal megvilágított fotók. ízléses kis bemuta­tó a gyáregység exportter­mékeiről. Feltűnik egy táb­la is. Ezen közlik, mikor, hol lesz a vitaköri foglal­kozás, melyet Nagy Sán­dor, a Nyíregyházi Mező­gép Vállalat nyírteleki gyáregységének igazgatója vezet. Évek óta ez a pártmeg­bízatása. Említem az igaz­gatónak, hallottam olyan vitakörről, ahol nem ol­dódnak fel az emberek, ha a gazdasági vezető kezde­ményezi az eszmecserét. Tudniillik, nem vitáznak, hanem egyszerűen közöl­nek dolgokat. „Vállaljanak ilyen meg­bízatást, s akkor más lesz a viszony a hallgató és a vezető, illetve az igazgató és a beosztott között — mosolyog Nagy Sándor. Pomázi Gyula, a pártszer­vezet titkára mondja: „Jó viták vannak nálunk, mert jó a" légköre ezeknek a közvetlen beszélgetések­nek. Ezt az is bizonyítja, hogy bár 15—20 az állan­dó létszám, olykor 30—35 dolgozó is eljön. Vitatko­zunk, politizálunk, s eb­ben ez a jó. Ügy szervez­tük, hogy lehetőleg azo­nos érdeklődésű, felké­szültségű emberek vegye­nek részt ezeken a beszél­getéseken. így alakul ki a vita is.” Nagy Sándor lelkiisme­retesen felkészül a beszél­getésekre. Irodalmat olvas az adott témákhoz. Ha szükséges, grafikont, tér­képet is használ egy-egy külpolitikai, gazdaságpo­litikai vagy más kérdés megvilágításához. Nehéz lenne eldönteni, ki profi­tál többet ezekből a kö­zös elmélkedésekből. A vitakörvezető így vall er­ről: „Ügy gondolom, én többet tanulok. Számomra nagyon fontos. Közvetle­nül és rendszeresen érzé­kelem így miről, hogyan foglalkoznak, vélekednek az emberek, s milyen gondok foglalkoztatják őket.” Pontosabb lett a mun­kakezdés, javult a fegye­lem, a termékek minősé­ge, kevesebb a hiányzó és az igazolatlanul mulasz­tó. Néhány, a falu életét is helyesen orientáló javaslat is megvalósult a vitaköri beszélgetések nyomán. Módosították Nyírteleken dgfes boltok nyitva tartá­sát. Tápot munkaidő után is kiszolgálnak. Gázpa­lackcserét, tüzelőolajat meghosszabbított nyitva- tartás szerint árusítanak. Nagy Sándor így beszél módszeréről: „Nálunk a beszélgetéseken nincs kö­töttség. De megismerjük egymás életfelfogását is bizonyos kérdésekről és segítjük a tisztánlátást po­litikai, gazdasági, társadal­mi problémák megítélésé­ben. Gondolom, ebben a bonyolult világban ez va­lamennyiünk számára fon­tos.’' F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents