Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-20 / 168. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. július 20. NÉMET FIATALOK A GUMIGYÁRBAN Magyarul mondja: „igen“---------------------------------\ Családi koncertbérlet A zenei nevelés sokoldalúságáról gondoskodik a Nyíregyházi 4. számú ének-zene tagozatos Általános Iskola. Mozgalmas és színvonalas itt a zenei élet, ezt szeretné növelni Szabó Dénes új elképzelésével: a tanulók szüleinek bevonásával, az iskolán belüli családi koncertbérletek megszervezésével. Igény szerint, megtervezett időpontban kerülne sor a hangversenyekre, pénteken hattól hétig. A családi bérletet a következő hangversenyévadra tervezik, a „próbaévben” négy előadással. Ehhez külső segítségre is számítanak, elsősorban az Országos Filharmónia támogatására volna szükség. Az ötlet megvalósítása mellett több fontos tényező szól, például az, hogy tartalmilag és minőségileg az eddigieknél magasabb szintű koncertek megvalósítása a cél. A négyéves ciklusra tervezett bérlet- sorozatban neves előadó- művészek, kis- és nagyegyüttesek lépnek fel. A műsorok összeállítása a speciális tananyaghoz és a lehetőségekhez igazodik-, a tanulók életkorának figyelembevételével. Szabó Dénes tervei szerint így lehetőség lesz egy iskolán belüli koncertlátogató közönség és nemzedék kialakítására. Ez ,a zenei műveltségterjesztés a későbbiekben kiterjeszthető más iskolákra is. A A kezdeményezés bizonyára megfelelő visszhangra talál majd. így a következő hangverseny- évadban — a diákok zenei nevelése mellett — Nyíregyháza zenei élete új színfolttal gazdagodhat. (b. é.) s.__________________________/ Nyíregyházi gumigyár, -július közepe. Az ebédlő máskor csendes délelőttjét nevetés, német szavak törik meg. Az asztalon tej, kenyér, szalámi, paprika, tízóraizik a jókedvű vendégsereg. Fiatal, tizennyolc-tizenkilenc éves lányok, fiúk, az NDK-beli waltershauseni gumikombinát tanulói. A nyírségi üzemben nyári szakmai gyakorlatukat töltik. Vezetőjük, Dieter Griesam maga is fiatal ember, először jár Nyíregyházán. Nagyon várta már az indulás napját, hát még a fiai, hiszen többségüknek ez az első külföldi útja. — A legjobb harmincnégy tanulónkat hoztuk el Magyar- országra, természetes hát, hogy mindenki kitüntetésnek vette, hogy ő rá esett a kombinát vezetőinek választása — mondja. — Két hétig leszünk a szabolcsiak vendégei. — Hogyan teltek az első napok ? — Ismerkedéssel — felelik a csoport tagjai, köztük Bernadette Wiesenmüller, Ria Schweinhagen, Astrid Michel és Diethard Gross. — Természetesen arra nem számíthatunk, hogy a két hét alatt megismerjük mjd az egész gyárat, de nyitott szemmel igyekszünk járni. Különösen annak örültünk, hogy jó néhány olyan termék gyártási folyamatát is nyomon követhetjük, mely nálunk is készül, így össze tudjuk hasonlítani a két tevékenységet. A társalgás Szilágyi Miklós labormérnök segítségével németül folyik, s bár még tíz napja sincs, hogy hazánkban tartózkodnak a fiatalok, néhány magyar szó azonban már ismerősként cseng előttük. Diethard Gross például a magyarul hangzó kérdésre, hogy jártak-e már korábban nálunk, magyarul mondja az igent, s teszi hozzá: itt, „Nyíregyháza”. A múlt évben, szintén a gumigyárban, szakmai gyakorlaton. — Mit szoktak meg legnehezebben? Kórusban mondják: a korai kelést. Valóban nem lehet kellemes nap mint nap ötkor kelni, de annál kellemesebb a délután, amikor szabad program várja őket. Nyíregyházát és a Sóstót lassan már tenyerükként ismerik, de látták már Debrecent, a Horto- bágyot, kóstolták már a tokaji pincékben — persze, csak módjával — a világhírű nedűt, de vettek már részt igazi, magyar vásáron is. — Jól mondom, Balmazújváros? — mosolyog Ria Schweinhagen. — Egy hetivásár kellős közepébe csöppentünk, nem is tudtam el- lentállni a csábításnak, vettem egy helyre kis kalapot. Igaz, azóta is nézem a pénztárcámat, hogy kitart-e a két hét végéig., A tízórainak vége, mi azonban még maradunk egy ideig. Pajkos történeteket mesélnek a kegyetlenül csípő magyar szúnyogokról, a hetyke magyar fiúkról, a csinos lányainkról. Jócskán a délelőttbe járunk már, a német fiatalok indulnak. Várja őket a munka, a tanulás. B. G. Nemcsak a pult mögött Ez elment vadászni... Arany után kiváló „Magyarország felfedezése“ — tervekben SZÜKEBB PÁTRIÁNKBAN 72 GYÓGYSZERTÁR VAN, TÖBB MINT 1000 DOLGOZÓ; GYÓGYSZERÉSZ, ASZ- SZISZTENSNÖ, KISEGÍTŐ ÁLL A TÁRASZTALOK MÖGÉ REGGELENTE, HOGY AZ ORVOS ÁLTAL FELÍRT GYÓGYSZEREKET TfZ- ÉS TÍZEZER GYÓGYULNI VÁGYÓ BETEG PRECÍZEN ÉS PONTOSAN MEGKAPHASSA. E kiválóak között most a legkiválóbb lett a Nyíregyháza, Rákóczi utcai 17|fö-ös gyógyszertár Ernyei József szocialista brigádja, Szabolcs gyógyszertárainak történetében első alkalommal most ítélték oda a szocialista brigádmozgalomban elért kimagasló eredmények alapján a Vállalat Kiváló Brigádja címet. ók nyerték el. Érthető tagjainak, 26 embernek az öröme és a boldogsága. — Valóban igyekeztünk mindent megtenni a sikerért — mondta a brigád vezetője, dr. Nacsa Andrásné gyógyszerész. Csúcsra ért az Ernyei brigád. — Ezt több éves kiváló munka alapozta meg. Egymás után háromszor nyertük el az arany fokozatot. 1974 óta a brigád fejlődése töretlen. Minden előírt követelményt teljesítettünk — ösz- szegez Szabari János, a gyógyszertár vezetője. Közismert a gyógyszertár népszerűsége. Rendszeresen ismertetik az új gyógyszer- készítményeket. Az idén 25 új készítményről adtak felvilágosítást. Havonta 30—40 alkalommal ellenőriznek házipatikát. — A vállalatoknál, iskolákban tartott előadásokon legalább 1400 ember vett részt — mondja Szabari János. — Sőt, egészségügyi fel- világosító tablókat is készítettünk, melyekkel megajándékoztuk az üzemeket. Az egészségnevelő előadások viszonzásaként az UNIVERSIL ifjúsági brigádja fontos laboratóriumi felszereléseket készített a gyógyszertárnak. Ezzel jelentős költséget takarítottak meg a gyógyszertári központnak. E brigád nőtagjai nem restellik mosni, vasalni a gyógyszertár függönyeit, ruháit. Papírhulladékot gyűjtöttek az általuk patronált állami gondozott „gyermeküknek”, Jóni Elzának. ók gondozzák Szabó Olga gyógyszerésznő sírját. Ruhagyűjtési akciót szerveztek nagycsaládosok részére. Kapcsolatot tartanak a kismamákkal. Idős embereket patronálnak. A Gonda házaspárnál sokszor kopogtatnak, s szívesen fogadta őket — míg élt, az öreg Bartha Miklós is. A Tiszavasvári Szociális Otthon lakói közül húsz idős embert patronálnak, a Szabolcs Cipőgyár Jókai brigádjával közösen. — Kiválóan szerepeltek kollégáink, dolgozóink az országos pályázaton is — veti közbe Szabari János. — Szop- kó József gyógyszerész sikeres előadást tartott Szolnokon az országos „Rozsnyai Mátyás”-emlékversenyen. Holik Jánosné és Sándor Andrásné pedig a VI. országos asszisztens szakcsoport versenyen sikeres pályázattal mutatkozott be. Farkas Kálmán A hatvanas esztendők vé- getájt írók, szociológusok és újságírók közös elhatározásával új sorozat tervei készültek el a magyar könyvkiadásban. Az elgondolást olyan patrónus is támogatta, mint Darvas József. 1970-ben „Az égő arany” címmel Mocsár Gábor tollából meg is született a sorozat nyitó alkotása. Az olvasóközönség pedig kereste és izgalommal várta a „Magyarország felfedezése” sorozat újabb és újabb köteteit. Országos visszhangra lelt Moldova György „Tisztelet Komlónak” című műve és e kötetek sorában szűkebb szülőhazánkról, Szabolcs- Szatmárról is napvilágot látott egy mű: Végh Antal „Erdőháton, Nyíren” című könyve. Gondos Ernő, a szerkesztő- bizottság titkára: a Szépirodalmi Könyvkiadó kezdeményezte sorozat első darabjai még csupán 4—5 ezer példányban kerültek az olvasókhoz. Ma már 25—30 ezer darab jelenik meg és fogy el egy-egy műbőd. Ugyanő a tervekről: három új könyv sajtó alá rendezését kezdtük meg a közelmúltban. Bakonyi Péter munkájának csupán ideiglenes címe van. Az „Idegeink és elménk” kifejezi a szerző szándékát. Szólni rohanó világunk mindennapos népbetegségéről. Annak kiváltó okairól, genetikai és társadalompolitikai szempontból egyaránt. Szász Imre rendhagyó vállalkozása a vadászat világába kalauzolja el majd olvasóit. „Ez elment vadászni” címmel ugyanis a honi vadászat aktuális kérdéseit feszegeti, s azok is szót kapnak a könyvben, akiknek nemcsak hobby, hanem hivatás és foglalkozás is a vadászat. Horváth Dezső a magyar tanyavilágról ír könyvet. Van-e létjogosultságuk hosz- szú távon a magyar tanyáknak? E központi kérdés mellett sok egyéb másra is feleletet próbál adni a szegedi szerző. A tárgyalóteremből Lopás miatt nemrég négyhónapi felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélte a Nyíregyházi Járásbíróság Balogh Rozália 22 éves tiszadobi lakost. Balogh Rozália előző élettársi viszonyából született gyermekét Vaskó Lászlóné tartja el, s mivel a gyermek nevelését az anya nem nagyon segítette, polgári perrel kellett elérnie, hogy Balogh Rozáliát kötelezze a bíróság havi 500 forint tartásdíj fizetésére. Az ítélet nem sokat segített, mert Balogh Rozália —, hogy a tartásdíjat fizetéséből ne tudják levonni. — 1980 októberében megszüntette a gumigyárnál lé: vitákkal vő munkaviszonyát, s azóta háztartásbeli. (Az új élettársa segédmunkás, tisztes keresettel.) Azóta nem vonják a tartásdíjat, és ő sem fizet: Vaskóné kérésére azt az állam előlegezi meg. Az idén májusig összesen 10 ezer forint hátralékban volt Balogh Rozália. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Balogh Rozáliát a tartás elmulasztása miatt öt hónap fogházra büntette és elrendelte a korábbi, felfüggesztett szabadság- vesztés végrehajtását is. Az ítélet- jogerős. t.M Be kell vallanom, hogy nem olvastam Bulat Okud- zsava abház születésű neves szovjet-orosz költő, prózaíró Szegény Avroszimov c. regényét, így az azonos címmel belőle készített (rendező Gát György) magyar tévéjáték megítélésében csupán a látottakra-hallottak- ra szorítkozhatom, no meg — fölöttébb hiányos — ismereteimre a múlt század első évtizedeinek dekabrista mozgalmáról. így aztán nem egészen érzékeltem a szerintem kissé romantikussá stilizált történet hőse, a szegény Abroszimov vívódásainak valódi társadalmi hátterét. Sokkal inkább «a külsőségek: a cári Oroszországé nemesei életformájának ábrázolása, a megszokottan hiteles múlt századi környezetrajz, s színészeink tisztes munkája köthettek le, maga a történet nem. A múlt heti játék- és té- véfilmműsorokról jobb a véleményem. A kettesen csütörtökön s-ugárzott, több mint három és fél órás „maratoni” NSZK-tévéfilm, a Bolwieser megérte a késői ébrenlétet. Igaza van a műsorlapi tájékoztatónak abban, hogy az 1920-as évek bajor kisvárosának tipikusan kispolgári „anatómiáját” vázolta föl Oscar Maria Graf író és a nemrégiben elhunyt, világhírű Rainer Werner Fassbinder rendező, s ez az áporodott világ később oly könnyen válhatott a hitleri fasizmus melegágyává! Azonban a művészi tévéfilm mégsem erről szólt, hanem egy minta kispolgár, a jámborul becsületes Bolwieser állomásfőnök rosszul sikerült házasságáról, a túlságosan bővérű feleségének való tragikus szekszuális kiszolgáltatottságáról, s az ő egyéni drámájáról. Pompás jellemrajzok, művészi meggyőző erők tették több mint elviselhetővé a hosz- szú tévéfilmet, melyben a két főszerepben Szakácsi Sándor (Kurt Raab) és Hernádi Judit (Elisabeth Tris- senaar) kiváló magyar szinkronizálását is élvezhettük. Talán ide sorolható a Bergman tv-filmsorozat, a svéd Jelenetek egy házasságból pénteki újraindítása is. A játékfilmek közül pedig az Alexis különös utgzása. c. francia produkció jobb volt a szokványosnál, s mindvégig leköthetett. Azok közül, amelyeket láttam, néhány más jellegű műsor kívánkozik megemlítésre még. A kecskeméti Forrás c. folyóirat rendkívül érdekes szerkesztőségi beszélgetése (a szegedi körzeti stúdió felvételében) az irodalmi szociográfiánk helyzetéről és lehetőségeiről országosan általánosítható tanulságokkal szolgált — a műfaj továbbfejleszthetőségének társadalmi szükségessége érdekében. A „Mestersége: Színész”-sorozatban a legnagyobbak közül való színésznőnk, Sulyok Mária pályavallomását élvezhettük vasárnap este, a tapintatosan háttérben maradó Molnár Gál Péter riporter és a művésznő minden rezzenésére reagáló operatőr, Szalai András közreműködésével. (Itt jegyzem meg, hogy másképpen — három etűddel rajzolt portrét a Három az igazság c. NSZK- tévéfilm a 80 éves Heinz Rühmannról, játék közben. Nem túl nagy igénnyel, de bensőségesen, jó történetek keretében. így is lehet.) A RADIO Merkovszky Pál MELLETT Űjabb irodalomtörténeti értékű művet mutatott be a Rádiószínház a múlt héten. Ravaszy és Szerencsés — Pállya István XVIII. századi komédiája — kapott rádiós megjelenési formát Siklós Olgától, a magyar irodalom rejtőző kincseinek megszállott „átülte- tőjétől”, aki rögvest köztulajdonba adja, mert rádióra alkalmazza ezeket a méltatlanul elfeledett vagy kevéssé ismert drámákat és egyéb alkotásokat. Nem lehet mondani, hogy a történet a mai fülnek nagyon szórakoztató lenne, néhol a szövege is nehézkes kissé, mégis lehetett vidulni rajta, a színészek játéka okán. Végvári Tamás (Ravaszy), Ivánka Csaba (Szerencsés), Sinkovits Imre (Csörgő), Gábor Miklós (Deákius), Balázs Péter (Istók) és a többiek komédiázása szinte elfeledtette velem, hogy egy kétszáztíz évesnél is régibb darabot hallok. Remélhetőleg a magyar filmforgalmazó vállalat is' rövidesen megveszi Vilmaz Güney filmjét, az Ut-at, amely az idei cannes-i filmfesztiválon az Aranypálma díjat nyerte el. így akkor két filmjét fogjuk majd ismerni, a nálunk most forgalomba kerülő korábbi Birkanyájjal együtt. Nem sok egy jelentős filmrendezőtől. Nem ő tehet róla. Ezért volt nagyon jó ötlet, hogy a Magyar Rádió bemutatta a jeles török filmrendezőt. Aranypálma és börtön című műsorába az a világ, amit Vilmaz Güney filmre visz, a több száz éves elmaradottságban élő török társadalom problémáit viszi a néző elé. Nem biztos, hogy a magyar néző egyből rá fog érezni ezekre — fejtette ki aggodalmát egy filmforgalmazó szakember. Azt csak remélni lehet, hogy aggódását megcáfolják, majd forgalmazási adatok. Egy-egy olyan riport, amely hasznot hozó gazdasági kezdeményezésről ad hírt, nemcsak arra jó, hogy népszerűsítse az ötletességet általában. Az az erkölcsi haszna is jelentkezik egy ilyen adásnak, hogy segít a hallgatókban megformálni a képet a korszerű gazdálkodási szemléletről, magatartásról. Arról az alapállásról — egyebek között —, hogy az eredményes termeléshez az áru versenyképessége külpiacon való eladhatósága is hozzátartozik. De a korszerű gazdálkodási szemlélet lényeges követelménye az is, hogy a vezetők mellett a termelésben dolgozók is megértsék ezt. Termelőszövetkezetekről, ipari üze- • mekről szóló riportokban a stúdióban folytatott beszélgetésekben gyakran szó esik erről. Azonban olykor nem egészen közérthető megfogalmazásban. Igen jó lenne, ha közgazdasági szakkifejezéseket minden esetben megismételnék laikusoknak is érthetően. Seregi István [Jkepernyő Astrid Michel, Ria Schweinhagen, Diethard Gross, Bernadette Wiesenmüller (G. B. felv.)
