Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
8 Kelet-Magyarország 1982. július 18 Boldogan és magabiztosan lubickolnak a fiatalok a hűs vízben és a néha előbukkanó napsugarakban. És hogy mi adja ezt a magabiztosságot? Részben úszástudásuk, részben pedig az a tudat, hogy „valaki” a parton őrző szemekkel vigyáz ránk, hogy bármelyik pillanatban segíthessen. 0 az úszómester. Szeme állandóan a vizen, a ren- detlenkedőket rendre inti, az úszni alig tudókat kiküldi a mélyvízből, s ha kell segít a rászorulókon. Kivülről mutatós, imponáló munkának látszik. De nem az. Az állandó figyelem és felelősség- érzet igen nagy megterhelés a mester számára. Szabó Mihály 1973-tól a nagy medence úszómestere. Gyerekkora óta második otthona volt a strand, hiszen szüleivel a közelében laktak. S hogy hogyan lett úszómester? Szereti az embereket, szeret velük foglalkozni. Elvégzett egy 3 hónapos úszómester! tanfolyamot Debrecenben, ezután került ide a vállalathoz. Naponta reggel héttől este hétig vigyáz a vendégek biztonságára, nyugalmára. Kimerítő munka, de ő szereti. Váltott műszakban dolgozik, minden második napja szabad, de ezt is munkával tölti. A felnövekvő nemzedék ifjait tanítja az úszás rejtelmeire. A vállalat hozzájárulásával a fiatalokról véleményt alkot. Az úszómedence felett hagyott sátor számtalan visszatetszést váltott ki, de ő örül neki. Egyrészt azért, mert nem sül meg a nyári hőségben, másrészt a sátor árnyékol, s így látja a túlsó parton úszókat is. Ez nagy segítség számára. A nyári csúcsidő- szakban ketten dolgoznak teljes felelősséggel. A vállalat szinte minden évben alkalmaz diákokat kabinosnak, úszósegédnek, víziőmek. Az úszómester nem kedveli az itt dolgozó diákokat, mert csak 1—2 hónapra jönnek és nem érzik a munkával járó felelősséget. Inkább a napozás és strandolás lehetőségét tartják szem előtt. Tapasztalat, hogy ha mentésre kerül sor, az úszómestersegéd nem mer a vízbe menni. Ez nem is csoda, hiszen hiányzik belőle a sokéves tapasztalat, a rutin Szabó Mihály tíz éve öolgozik a vállalatnál és elmondhatja magáról, munkája eddig baleset- mentes volt. A jövőben is nyugodtan, gondtalanul fürdőzhe- tünk a strandon, mert feszült figyelemmel végzi dolgát. Tóth Gábor----------------------------------------S Világbajnok Romanykov A római vívó világbajnokság férfi tőr versenyén a csődöt mondott magyar versenyzők — a magyar vívósport tekinté. lyének helyrebillentésére most a női tőrözők léptek a pástra, s a jelek szerint jól kezdtek. A női tőr egyéni versenyein összesen 97-en indultak, s 18 csoportban versengtek a továbbjutásért. A második körbe 4—4, összesen 72 versenyző került. A legjobban Tordasi és Stefanek vívott, 5 illetve 4 győzelmet értek el, s ezzel csoportjukban elsők lettek. Maros 4 győzelemmel. Kovács három nyert mérkőzéssel második, míg a 2 győzelmet elért Szőcs, harmadik lett. A második forduló 12 csoportjából 4—4 vívó került tovább. Stefanek, Tordasi, Kovács és Maros itt is helyt állt, Szőcs azonban kiesett. A férfiak között a két még versenyben maradt magyar, Szelei és Orosz — ez utóbbi sérülés miatt —, kiesett. A versenyt végül is — immár harmadszor — a szovjet Alek- szandr Romanykov nyerte. Második Mauro Numa Olaszország, harmadik pedig az ugyancsak olasz Federico Cer- vi lett. I <______________________/ Edzéslesen a Szparinál A hőmérő árnyékban is plusz 35 Celsius-fokot mutat, a leninvárosi OLEFIN gyár sporttelepén rövidnadrágban, lenge trikóban korcsolyázhatnak a kikapcsolódni vágyók. A főváros után másodiknak Leninvárosban létesített műjégpályát megyénkből is egyre többen keresik fel. (Sitku Csaba felv.) és zsákutcába jutott. Az első lé- pés annak a bűvös körnek az átvágása lenne, amelyben az egyre gyérülő eredményekért egyre nagyobb erkölcsi és anyagi árat fizetünk, egyre kiábrán- dultabb apparátussal, szűkülő hátországgal. Egyszerűen ki kellene nyilvánítani, hogy Magyarország belső békéje és külső elismerése szempontjából az élsport eredményessége nem akkora jelentőségű, hogy ezért semmi sem drága .. . Kiutat a sport új feladatainak a megvalósításában is, az élsport megújításában is csak a versenysport, elsősorban az ifjúsági tömegsport fejlesztése jelenthet.** Felsorolja a változtatás ellen ható erőket: az utolsó három évtized beidegződéseit, a jelen helyzetben jól élő, minden változtatásnak ellenálló réteget, a nemzetközi élsport felgyorsult ritmusát, mely sűrűsödő napi feladataival elodázza az elvi döntéseket, a fenyegetést, hogy a gyökeres változtatás esetleg tovább rontja nemzetközi szereplésünket és a kétségtelenül meglévő pénzügyi korlátokat Vagyis: sok az ellenerő, de több.a változtatást sürgető érv. Tarthatatlan — fejtegeti —, hogy amikor a sport- politika alapvető célja a rendszeres testedzésben részt vevők számának növelése, akkor ezek száma inkább csökken. Nem fogadható el sem pénzügyi, sem erkölcsi szempontból, hogy mialatt a hazai élsport eredményessége nemzetközi mércével mérve csökken, a sportolók jövedelme nőtt, s polgárjogot nyert a „csak sportoló’* életforma. Ügy véli: jóvátehetetlen károkat okozhat a kisszámú tehetség irreális felértékelődésének folyamata az egyesületek licitálása révén. Nem halasztható a rekreációs (szabadidős) és a rehabilitációs sport tervszerű fejlesztése; s végül: nem halogatható a válasz a nemzetközi élsportban jelentkező kihívásra, az üzleti szellemtől a dopping kérdéséig. VÉLEMÉNYE SZERINT a kiemelt egyesületek a változtatást ellenőző versenyző és tisztviselő réteg védbástyái. Elhibázottnak tartja a kiemelt egyesületek látványos létrehozását, mert legtöbbször a semmi sem drága elv alapján végrehajtott igazolásokkal mutatnak fel — kétes értékű — eredményeket. Ugyancsak rossznak tartja a fúziókat, mert csökkentették a sportolási és a kitűnési lehetőségeket. Alapvető fontosságúnak tartja az iskolai versenysport fejlesztését. A sportélet számára mentői több jó) felkészült szakembert kellene megnyerni az orvostól a szociológusig, a biológustól a közgazdászig, csakhogy a jelen helyzet miatt ezek jó része élsport-, illetve versenysport-ellenes. A cikkíró jelentős helyet szentel a sport irányítási kérdéseinek, szól a finanszírozás kérdéseiről. Kijelenti: ezen a téren is jelentős változtatásra van szükség. Mert: az amúgy is jól ellátott egyesületeket az állami támogatás még inkább elkényel- mesíti, illetve a mindenáron való eredményhajhászásra serkenti, ugyanakkor növeli az aránytalanságokat, azon kis egyesületek, szakosztályok hiányát, melyeknek a tevékenységét szerény állami támogatás is fellendítené, nemcsak a maguk, hanem az egész magyar sport hasznára.** Számos, fontos kérdésről szólván a továbbiakban, Frenkl Róbert így vonja meg mondanivalója végkövetkeztetését: „. .. a pillanat nemcsak alkalmas, hanem sürgető. A közvélemény szereti és igényli az eredményeket, de örömmel fogadna egy korszerűbb sportpolitikát, még akkor is, ha ez magában rejti az élvonalbeli eredmények átmeneti csökkenésének kockázatát. De sokan valljuk, hogy már rövi- debb távon is inkább a fordított összefüggés a valószínű.” A következő két olimpia — Los Angeles és Szöul — amúgy is bizonytalansági tényezőkkel terheltek, de egyúttal nagy vonzást is jelentenek. „A nyolcvanas évek komoly esélyt kínálnak sportkultúránk érdemi fejlesztésére. NEMCSAK NEKEM JUTOTT ESZEMBE az utópisztikus ötlet, hogy meg kellene vonni a sporttól, a sportolóktól minden, alap- feltételeken kívüli anyagi juttatást (különösen a háttértámogatást), és utána körülnézni, kik azok a versenyzők, edzők, vezetők, egyéb szakemberek, akik megmaradtak. És velük újra sportot csinálni. És nemcsak én vélem úgy, hogy az eredmények sem lennének szerényebbek.” S. Z. válaszúton Vidám labdázgatás. AZ UTÓBBI ÉVEK, sőt évtizedek magyar sporteredményei aligha szívderítők, s minden sport iránt érdeklődő számára nyilvánvaló, hogy a hazai sportéletre fordított anyagi és erkölcsi tőkék megközelítően sem kamatozzák az elvárt eredményt. Frenkl Róbert egyetemi tanár, a Magyar Testnevelési Főiskola orvostudományi tanszékének oktatója a fenti alaptételből kiindulva vetette papírra „Sportéletünk válaszúton” című tanulmányát, mely a Valóság 1982 júliusi számában jelent meg, s melyet minden sportvezető, sporttal foglalkozó figyelmébe szeretnénk ajánlani. A cikkíró szerint a sport egyik nem rokonszenves, de jelenleg érthető sajátsága a máról holnapra élés, vagyis a sikerek túlértékelése, a kudarcok túlélése, holott, amikor az állami-társadalmi élet minden területén már a 2000. évet célbavevő prognózisok készülnek, akkor időszerű a sportfejlesztés alternatíváin is gondolkodni. Ennek a törekvésnek azonban ellentmond az olimpiáról olimpiára való készülés, az úgynevezett olimpiai pontok fetisizálása, a velük való manipulálás, mely a magyar sportéletben nem jelent mást, mint a „tervezett” olimpiai pontok számának legtöbbször túlzó „sacco- lását” abban a reményben, ha netán nagyjából beigazolódnak a várakozások, akkor még a nagy hibák esetében is elmarad a felelősségre vonás. A sport mai fejlettségi szintje, a gyengülő eredmények az, hogy a társadalmi érdeklődés csökken, hogy a ritkuló eredmények korántsem oly lelkesítőek a közvélemény számára, mint valaha, sürgetővé teszik a változtatásokat. Frenkl Róbert szól a hetvenes évek végén bekövetkezett vezetési változásokról, s leszögezi: az igazi gondot az jelenti, hogy társadalmi-gazdasági életünk barát és ellenség által elismert pozitívumai, a sportéletben alig fedezhetők fel. A sportban keveset változott a világ, esetleg annyit, „hogy tovább nőtt az egy eredményes versenyzőre jutó munkaerő száma . .. Kialakult egy sportolókból, sportvezetőkből álló réteg, mely — saját érdekeit nézve — szívósan áll ellen minden változtatási kísérletnek.” Vitatkozik a „mai sport egész embert kíván” jelszó igazságával, mert a több edzés ellenére is alig vitatható, hogy egy első osztályú sportolónak is lehet egyéb elfoglaltsága: „Tanulhat, vagy uram bocsá’ dolgozhat.” A CIKK SZERZŐJE elismeri: a hetvenes évek végén több örvendetes személycsere történt a sportvezetésben, szervezési, sportdiplomáciai sikereket értünk el, ám mindez nem jelenti, hogy a gondok megoldásának kulcsa a személyi változtatásokban keresendő. Óva int attól, hogy bizonyos részsikerek — a labdarúgóválogatott döntőbe jutása, a feltételezett, de végül be nem következett feljebb lépés — bárkit is elégedettséggel töltsön el, mert a részsikerek ellenére a generális problémák fennmaradtak. Frenkl Róbert beszél a tömegsport, élsport viszonyról, a kérdés történetéről, majd kijelenti: „szükséges a sport társadalmi funkcióit újrafogalmazni, és keresni megvalósításuk lehetséges útjait.” Majd így ír: „Tömegsportunk nem volt és ma sem kielégítő .a szó korszerű értelmében. .. Élsportunk viszont volt... Akik a végén már unták a VB nyújtotta tömény foci élvezetét, bizony most szívesen néznének egy kis lagdarúgó-mérkőzést. Plá_ ne élőben, mert úgy az igazi, akkor érzi az ember a fokozódó izgalmat. Nos, most éppen holtidényben vagyunk, amolyan uborkaszezon köszöntött ránk. S ha más nincs, hát marad az edzés. Mert az edzés lehet legalább izgalmas csemege. Na nem a játék szépségére értendő, netalán a játékosok futkározásában, hanem abban, hogy a több tíz, esetleg száz érdeklődő az edzés nézelődése ürügyén kicseréli tapasztalatait, megvitatják a majdani összeállítást, mustrálgatják az új fiúkat. Az NYVSSC-s labdarúgók két hete kezdték az edzéseket. Az első héten amolyan rávezető alapozó tréning folyt. Egy-egy alkalommal több kilométert futottak az erdőben, a pályán, majd a második héten már elkezdődött az igazi felkészülés. Napi két edzéssel készülnek az NB I újabb „meghódítására”, a régi dicsőségek visszaszerzésére. Július utolsó hetét a tervek szerint magaslati edzőtáborban töltik a játékosok, ahol az erőnléti és futó edzések dominálnak majd. Persze a labda egyre inkább a középpontba kerül, mert mégiscsak ez az igazi. Labda nélkül egy fabatkát sem ér az egész. A keret játékosai közül az ad- zésről csak Czeczeli Karcsi és Fecsku Pista hiányoztak. Velük mi van? — tettük fel a kérdést az edzőnek. Mind ketten sérültek még — hangzott a válasz —, s jó „Ügy Is megfoglak Pethőkém, hiába szaladsz előlem.” hír, hogy Karcsi az operációját követően már elkezdte az úszó, kerékpározó, egyáltalán az erőnléti edzéseket. Fecskunak makacs sérülése lassan javul, a gyógyulása még több napot igénybe vesz. S mire edzés végén elbúcsúztunk az edzőktől, a játékosok már buszra is szálltak, hogy a Tisza- vasvári úti pályáról visszatérjenek a Sóstói úti stadionba. Szöveg: Sipos Béla Fotó: Gaál Béla Lendül a jobb láb és .... Jócskán megizzadt Sziki is. A csel sikerült. Aki bemutatja: Gáspár László. Sportéletünk Mai műsor Labdarúgás, Nyári Totó Kupa: Csenger—Borsodi Bányász, Csen- ger, 17,00 óra. V.: Fazekas L. Tömegsport: úszóverseny a sóstói uszodában 10,00 órától 12,00 óráig. Szövetkezeti fiatalok sporttalálkozója keretében kispályás női és férfi labdarúgó-mérkőzések Baktalórántházán 10,00 órától. UMMInormdg 0*—m. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-540 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Cona u. 3—5. 4401 Telefon hlrdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesltő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2055 r Úszómester
