Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

1982. július 18. Kelet-Magyarország 3----------------------------------------\ Elhallgatott újítások 4 óbb mint az eredeti I — jelentette ki Ba­* rát Ferenc brigád­vezető, amikor elmondta miként készített Szemán László önindítót az IFA teherautókhoz. Az újítás — ínért az a javából — kényszerből született. Se égen, se földön nem kap­tak eredeti IFA önindí­tót, „barkácsoltak” hát úgy, hógy Csepel önindí­tót alakítottak át. Van más is. Berkeszen néhányszor elöntötte a szarvasmarha-istállót a víz, mert a gyárilag készí­tett önitató úszóját a jó­szág kiszakította. Cifra Béla és-Csobán János ad­dig spekulált, mígnem az önitató zárása tökéletes nem lett. Ügy alakították át a készüléket, hogy a jószág nem férhet a víz­szintet szabályozó úszó­hoz, de hogy még bizton­ságosabb legyen a dolog két úszószelepet helyeztek el az önitatóban. Ha az egyik meghibásodik, a második tökéletesen zár. A harmadik újítás, ami szintén a közelmúltban született, áz a hatéko­nyabb-kenő- és üzem­anyaggazdálkodást segíti, más szóval energiát és pénzt takarítanak meg. Az újításokról ,a nyír­tass! Dózsa Termelőszö­vetkezetben beszélgettünk és akkor felötlött: olyan újítások, ésszerűsítések ezek, amelyeket minden üzemben hasznosíthatnak. IFA tehergépkocsi száz­számra fut a megyében, és az önindító mindenütt gond. önitató is ezer­számra van a megye szarvasmarhatelepein és ahogyan Berkeszen gond volt velük, úgy másutt is hasonló a helyzet. Ez mondható a kenő- és üzemanyag-gazdálkodásra is. Summa summarum a megye mezőgazdasági üze­meiben rengeteg a meg­oldásra váró kisebb-na- gyobb műszaki-technikai gond, de rengeteg az újí­tás, az ésszerűsítés is. Van úgy, hogy egy-egy hiba elhárítása tíz helyen tíz­féleképpen párhuzamosan történik. És'az még jó, ha mindenki talál megoldást. De soikszor állnak a gé­pek, kiselejtezésre kerül­nek berendezések, mert a helyieknek módosítás, újí­tás, ésszerűsítés nem jut eszükbe. Következéskép­pen valami nagyon hiány­zik ahhoz, hogy a filléres megoldások, milliós hasz­not hajtsanak. Ez a meg­oldás pedig a propaganda. Ha lenne egy szerv, vagy lennének akik a tsz- ekben, állami gazdaságok­ban a benyújtott, elfoga­dott és alkalmazott újítá­sokat időnként összegyűj­tenék, terjesztenék, ak­kor sok gondunk megol­dódna. Egy negyedéven­ként kiadott egyszerű fü- zetecske, amit néhány példányban minden üzem megkapna, nagy sikert aratna. Mert ugyan ki tud a nyírtassiak önindí­tójáról, avagy a napkori, beregdaróci, máripócsi újítók tevékenységéről? Az újításoknak persze van gazdája, de nem az említett feladatkörrel. Kü­lönben is nemcsak az a fontos, hogy az újítások, a jó műszaki, technológiai megoldások szülessenek, az is fontos, hogy eljussa­nak a gazdaság minden szférájába, (s.e.) J HÁROM VÁLASZ — KEVÉS VIGASZ Tehéntől savanyodik a tej?! Egy szál kötélen Festik a víztornyot Kolléga mondja: megve­szi a tejet, hazaviszi, forral­ja (forralná), és összemegy. Általában is sok a panasz, hogy a tej rosszul — sajnos — tűri a meleget, a frissnek vélt, s otthon hűtőben tárolt nedű is egyetlen éjszaka meg- savanyodik. A technika mai szintjén, amikor á hűtőláncot már fel­találták, ez a jelenség — ká­nikula ide, kánikula oda —, aligha mondható természetes­nek. A kérdés tehát _ jogos- miért savanyú a tej? A vá­laszok, azonban korántsem ilyen egyértelműek. Állításunk igazolásául néz­zük az illetékesek vélemé­nyét. Laptyák Erzsébet cso­portvezető, tejipari vállalat: „Mi, sajnos nem tudunk ar­ról, hogy ilyen panaszok lé­teznek. Jelzést, még nem kaptunk. A tejipari tároló jó, a hűtés kifogástalan, de ha a Későn érett a búza az idén a timári Béke Termelőszö­vetkezetben. éppúgy, mint a megye más részein. Az őszi árpával már végeztek, sőt volt idő a lerostálására is. ugyanis valamennyiből vető­mag készül. Ugyancsak vető­mag lesz a búzákból is. Var­ga Sándor növénytermesztési főágazat-vezetővel jártuk a határt, aki kezében morzsol- gatva. fogával megroppantva vizsgálgatta, mennyit kell még várni a kombájnoknak. A táblán, ahol megálltunk. _ a szokottnál is alacsonyabb termetű búzát ringatott a szél. Még térdig is alig ért. — Ezzel kezdjük — néz vé­gig az aranysárga, egyenletes állományon. Három évvel ez­előtt hoztuk be kipróbálni ezt a fajtát, a neve Baranka. Ju­goszláviából származik. Van­nak más korai búzáink is, de ez valamennyit megelőzi k érésben. Tavaly már száz hektáron vetettük el az elő­ző évi tíz hektár termését, és mondhatom nem csalód­tunk, öt tonna fölött adott hektáronként. Az idei becs­léseink szerint is benne van ez a mennyiség. Tapasztala­taink szerint kiegyenlített csapadékellátás vagy öntözés még sokkal többet is kihoz­na belőle. A timáriak fő terménye a burgonya, így amikor a ve­tésszerkezetet összeállítják, annak jutnak a legjobb föl­dek, és utána a búza van so­ron. Itt már be-be csúszik egy-egy keyésbé jó adottsá­gú tábla, ahol szintén búzát kell vetni. A Baranka ezeken a helyeken is jól vizsgázott. vizsgálatok mégis hibát talál­nak, a tejet nem engedjük a boltokba vinni.” A tejtermékeket ellenőrző állomáson Gebri Lászlóné üzemellenőr, a következőket mondta: „Az üzemből jó tej kerül ki. Ha megszakad a hű­tőlánc, baj van. Azt kell néz­ni, hogy a boltban rekeszben vagy hűtőpulton tartják-e a tejet? Én is fogyasztó vagyok tudom, miként tárolnak. Egy óra elég ahhoz, hogy a mele­gen megromoljon. Az üzem­ben szinte a gépről kerül a boltba a tej. Ott pedig 10 fok alatt kell tárolni.” Végül, az élelmiszer kiske­reskedelmi vállalat illetéke­seinek, Kuibus Károlynak és Podráczky Károlynak a véle­ménye: „A kocsik hajnalban szállítják a tejet, s az az üz­letek nyitásáig — hétfőnként például tíz boltban délelőtt 10 óráig —, az utcán, a me­legben áll rekeszekben. A bebizonyította, hogy alkal­mazkodni tud. Persze sok múlik a szakszerű talaj-elő­készítésen és tápanyag-ellátá­son is. — Nagyon hálás fajta. — fejezi be az ismertetést Var­ga Sándor. — Hiába déli származású, bírja a telet, na­gyon erős szárú, még egy­szer sem dőlt meg, a gomba­betegségekkel szemben nagy­szerűen ellenáll. A legfőbb előnye pedig a koraisága. A többiekkel még nem indul­hatnánk, így pedig napokkal lehet széthúzni az aratást. <É. S.) tejipar tehát nem a technoló­giánál, hanem a szállításnál hibázik. Ami viszont a dél­után kivitt tej savanyodását illeti: a boltokban azért áll rekeszekben és nem csak a hűtőben, mert oly gyorsan fogy, hogy nem érdemes át­pakolni. A hűtési lehetőségek azonban sokkalta jobbak, mint bármikor voltak, tehát nem ebben keresendő az ok. Ha a tejipar megfelelően elő- rehűtve szállítaná, az 5—6 óra hosszat frissen marad­hatna.” Eddig a nyilatkozatok. Mindenki másban keresi a hibát, s mivel szóra — isme­reteim szerint — a tehén nem bírható, alighanem benne kell a vétkest megjelölni. Ha még sem így van, akkor erre egyetlen bizonyítékot lehet felvonultatni: a friss tejet. (speidl) Építők a volánnál Megyénk szatmár-beregi te­rületeiről saját járműveivel szállítja dolgozóit munkába, majd onnan haza az ÉPSZER Vállalat. Húsz Ikarusz-busz és két NISA autó hozza-visszi nap mint nap az építőket. Több brigád is kérte, hogy az egy faluban lakó épszeresek kapjanak egy-egy ZSUK sze­mélyszállító gépkocsit. So­főrre nincs szükség, a jármű vezetését — a kötelező tan­folyam elvégzése után — vál­lalta egy-egy brigádtag. Nap­jainkban három brigád jár így munkába az ÉPSZER-hez. Kulcs nincs, idegeneknek belépni tilos. Ezzel hessegeti . el néhány, marconának tűnő ifjú a kíváncsiskodók seregét Nyíregyházán, a víztorony tövéből. A kerítésen belül pe­reg a vakolat — nyomban kobakot raknak a fejemre —. mikor eláll az eső, beszélge­tünk. A nyaktörő vállalkozáshoz, vagyis a víztorony állvány nélküli festéséhez, villámhá­rító javításához és tetőszige­teléséhez hétfőn délután kez­dett, a MHSZ nyíregyházi repülőklubjának 15 ejtőer­nyőse, — társadalmi munká­ban. Ha az időjárás másképp nem akarja, két hét alatt sze­retnék befejezni a munkát. Aztán bíztatnak eredjek felfelé tartó kollégájuk nyo­mába 233 lépcső, se több, se kevesebb, de ha nagyon aka­rom, utánaszámolhatok. Nem teszem. Kettesével szedjük a fokokat, mire felérünk, a lépcsőktől, vagy a körkörös mozgástól, de szédelgek. Az ejtőernyősök délutánonként háromszor-négyszer is meg­teszik a távot, edzésnek se . lehet utolsó. , Az együttes vezetői Vámos János és Fedor László, ejtő­ernyős szakoktatók. Ök kala­uzolnak végig a 36 méteres párkányon, öt munkahelyet alakítottak ki körben, ezen dolgoznak az épp sorosak. Mert egy szál kötélen ücsö­rögve 25—30 méter magas­ságban, bár ők esküsznek rá. hogy a hevenyészett szék ké­nyelmes, nem lehet az élvezet netovábbja. A torony felét már megtisztították, a hét végére a javítások is készen. Aztán, amíg a festékre vár­nak — mert a különleges fes­ték még nem érkezett meg —, néhány nap igazi edzés következik. Készülnek a Ke­let-Magyarország ejtőernyős Kupára. A víztorony új színe külön­ben téglavörös lesz, a kes­keny részein fehér csíkokkal. Ha jó minőségű munkát vé­geznek, az a brigádban dol­Munka közben. (Gaál Béla felv.) gozó hét fiúnak kitűnő aján­lólevél. Ök ugyanis az új­donsült „Aero” gazdasági munkaközösség tagjai. Bár már volt néhány munkájuk — kéménybontás, toronyfes­tés —, tapasztalataik szerint a vállalatok nem valami me­részek, mikor a foglalkoztatá­sukról van szó. Konkurenci­ájuk pedig egyelőre csak a földrengés. Nem is kívánják, mert a múltkorihoz hasonló erősségű is képes a rozogább, bontásra ítélt „füstölőket” összeborítani. A 3500 négyzetméter beton­felületre, ahogy hevenyészve kiszámoljuk, jó két tonna fes­ték, ha elegendő lesz. Mun­kájukat egy százezres város, no meg a Nyíregyházára té­vedő idegenek meózzák majd. Nem árt hát, ha tudjuk, ki­két! Fazekas Miklós, Molnár Sándor, Székely András, Lip­tai Károly, Jeszenszki Sán­dor, Korcsmár Zoltán, Po- csai Tamás, Szulics Béla, Ko­vács István, Pétervári Csaba, Figeczki Attila, Magéra Ti­bor, Pintér Ferenc és Barkó- czi József, dolgozik a már előbb említetteken kívül. Csendes Csaba K edves ifjú barátaim! — kezdte mondan­dóját a búcsúvacso­rán Halápi Ferenc, a nyír­egyházi mezőgazdasági fő­iskola kollégiumában. Az „ifjak" átlagéletkora kö­zel a hetvenhez, vala­hogy mégis volt valami jogos a megszólításban. A csoport harminchat tag­jának ősz ugyan a haja. barázdás az arca. de sze­mük fiatalosan élénk. Ré­gi kollégák. A mezőgaz­dasági kormányzat vala­mikori pedagógusai, szak- felügyelői ők. akik ta­valy gondoltak egyet, és úgy döntöttek: unalmas a nyugdíj. valamiképpen vissza kellene kapcsolódni a szakmához. Ezért alapí­tották meg körüket Halá­pi Ferenc vezetésével, aki Mai gazdászok régi tanítói annak idején a miniszté­riumban felügyelte a szakoktatást. Idei fő programjuk me­gyénk megismerése volt, egy hétig tartózkodtak ná­lunk, tegnap utaztak el. — Tavaly Kalocsán vol­tunk — emlékezik vissza a csoportvezető. — Tanul­hattunk volna, hogy nem szabad már nekünk erős programot csinálni, de most is úgy sikerült. Na­gyon elfáradtunk, de meg­érte. Sokunk először jár ezen a vidéken, és nagyon meglepett bennünket, mi­lyen gazdag kulturális emlékhelyekben. A prog­ramot ugyanis ezzel pró­báltuk színesebbé tenni. Valóban sokfelé járt a csoport. A Balkányi Álla­mi Gazdaságban az al­másokat nézték meg, és a jó termést ígéri? burgo­nyatáblákat, valamint az­nap Nagykálló, Nyírbátor nevezetességeit. Szatmár- ban aztán szinte minden faluban akadt látnivaló. Vaján a tsz-ben a régi üzemtan tanárok hallgat­ták figyelemmel az új bé­rezési rendszerről tartolt előadást. Kisvárdán a Hunniacoop, a szeszipari vállalat, és természetesen a vár meglátogatása sze­repelt a programban s már el is repült a hét. A hosszú zsongó asz­talnál élményeiket értékelgetik az idős harcsabajszú fejek. Rá­juk íródott egykori fog­lalkozásuk, le sem tagad­hatnák. Tetszett nekik a mi vidékünk, ez derül ki minden szavukból. Lassan mozdulnak, de már bú- csúzkodnak egymástól. — Jövőre Egerben gyű­lünk össze — zárja be a vacsorát Halápi Ferenc. — Aztán mindenki ott legyen! Esik Sándor A legkorábban érő búza Tímáron A sokat tudó Baranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents