Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. július 18. KILENC TÁRSULAT: EGY SZÍNHÁZ Kisvárda példát mutat Tegnap este Ruzante: Csapodár madárka című né­pi komédiájának felújított előadásával ismét bemutat­kozott a közönségnek a kis- várdai Várszínház nyári tár­sulata. Közben jó kedvvel készülnek a jövő pénteki pre­mierre, Dóczi Lajos—Fényes Szabolcs: Csók című zenés vígjátékával. A tavaly nyá­ron verbuválódott együttes, élén Halasi Imre művészeti vezetővel, aki mindkét elő­adás rendezője, immár bizo­nyította, hogy leleményes, hasznos és nemes volt a he­lyi népművelők kezdeménye­zése, s jó helyre tette pénzét a kisváros, amikor ezt az ügyet támogatta. Kisvárda példát mutat a nyári társulat puszta tényé­vel is, megelőzve például Felvételünkön a Csapodár madárka szereplői: Tahi Jó­zsef (Népszínház), Kovács Nóra (Vígszínház), Miké Ist­ván (Thália Színház), Barbi- nek Péter (Móricz Zsigmond Színház) és Halasi Imre ren­dező (Jávor L. felv.) Nyíregyházát, melynek gyö­nyörű szabadtéri színpada is régen kínálná a hasonló le­hetőséget. De példaadó az a több éves előkészület is, mellyel e nyári színház mű­ködésének feltételeit megte­remtették, s közönségét szer­vezték. Mert, mint azt Pribula László, a művelődési központ •igazgatója — akitől annak idején az a bizonyos „szikra” származott — elmondta, Kis­várda sem a semmiből te­remtette meg a nyári színhá­zát. A megyei tanács 1974-es határozata óta, tudatosan át­gondolt koncepció alapján készítették évről évre a ter­veket, s igyekeztek a közön­séget megnyerni előbb ama­tőr csoportok szerepeltetésé­vel, aztán szaktáborok szer­vezésével, ahová előadónak azokat a szakembereket hív­ták meg, akikre majdan szá­mítani szerettek volna a színház megalakításánál. Több éves előkészítő munka eredményeként tavaly nyolc taggal megalakult a nyári társulat, melynek most már 23 tagja van, s évad közben kilenc színházban dolgoznak, az ország különböző helyein. A lelkes fiatal rendező, Halasi Imre — egyébként a Szegedi Nemzeti Színház ren­dezője — tele tervekkel (ezek­ről lapunk egy későbbi szá­mában közlünk majd inter­jút) fogott hozzá a második nyár munkájához. A siker jelei máris mutatkoznak — kár, hogy egyelőre csak a megye határain túl — ugyan­is több meghívást kaptak a Dunántúlról, az új darabot pedig július 25-én a tévé is felveszi. De mérhető az elismerés más szempontok szerint is. Például azzal, hogy tavaly 37 településről jöttek el meg­nézni a társulat első produk­cióját, s ősszel a művelődési központban is telt házak előtt játszották.----------------------------------j---­BREKI ÉS TÁRSAI Beszédes bábok Végy egy színes kartonpa­pírt, vágj ki belőle egy na­gyobb és egy kisebb téglala­pot, hajlítsd meg, állítsd össze, tetszés szerint ragassz rá szemet, szájat, fület — s máris kész a bábú. Segítsd bele gyermeked kicsi kezét, s mindjárt ő lesz a nyuszi, a malacka, a kiskacsa, vagy a mesebeli kislány, aki csodá­latos kalandok után a bűvös kúthoz érkezik, hogy az igaz­ságra rátaláljon. Mesét mondanak a beszé­des bábok az új megyei mű­velődési ház negyedik szint­jén látható kiállításon. Mint­ha szólna hozzánk a békaki­rályfi, Mazsola, Breki, meg a kedves kis állatok egész se­rege. Arról beszélnek, hogy értéktelennek tűnő. hulladé­kokból, vagy filléres anya­gokból is lehet a gyermekek­nek kedves játszótársakat fabrikálni, elég hozzá egyet­len szó, a Szeretet. Ez lengi be a kiállítótér bemutatóját, ékesen bizonyítva, hogy a kisgyermekek jó kezekben vannak az óvodákban, mert nevelőik ezernyi apró ötlet­tel gondoskodnak jó kedvük­ről, alkotókészségük kibonta­koztatásáról, személyiségük sokoldalú fejlesztéséről. Valóban kifogyhatatlan az ötletek tárháza. Tésztaszag­gató, fakanál, kukoricacsuhé, rongy, pamut, papír, ping­ponglabda, gyöngy, egy ki­érdemesült zokni megmentett darabja, egy kisseprű — cér­na, vagy ragasztó segítségével kedves kis bábokká változ­nak. Felvonul itt szinte vala­mennyi nyíregyházi óvoda, s néhány a megye kisebb tele­püléseiről is, bemutatva a gyermekintézmények szép tö­rekvését, hogy a bábok segí­tőtársai az óvónőknek a pe­dagógiai munkában, a neve­lésben. Észrevétlen segítőtár­sak, hiszen az őszinte gyer­mek még hisz feltétlenül jó­ban és rosszban, a bábokkal leküzdi a gonoszt és igazsá­got szolgáltat a jóknak. Nem volna itt szerencsés egyik óvoda összeállítását sem kiemelni, mivel minde­gyiküket a legtisztább szán­dék vezérelte. Mégis, azoknak a báboknak örültünk a leg­jobban, melyek a magyar népművészet forrásából táp­lálkozva elfeledett, ősi anya­gokat használnak fel — a nyersvásznat, a kukoricacsu- hét, a csutkát, a fát. be. Részlet a kiállításból (László Gyula felv.) A zajártalom öregít A zajártalom meggyor­sítja az öregedés folyama­tát — állapították meg a bécsi állatorvostudományi egyetem fiziológiai intéze­tének tudósai egy három­éves kísérletsorozat során, melyet 600 patkányon vé­geztek el. Dr. Alfred Kment egyetemi profesz- szor, az intézet igazgatója ezt mondja: „Mivel az öregedés alapfolyamatai a magasabbrendű emlősök­nél elvileg azonosak, a kutatási eredményeket óvatosan vonatkoztatni le- 'het az emberre is.” A kísérleti állatokat na­ponta két órán át hang­szórókkal „kezelték”, még­pedig alkalmi program szerint, úgyhogy a patká­nyok nem tudhatták elő­re, hogy mikor kezdődik a lárma. A tudósok a vizs­gálatok során megállapí­tották, hogy a „zajstressz” súlyos megterhelést jelent, és meggyorsítja az örege­dés folyamatát. Gőgös Gúnár, Rolling Stones könyvritkaságok Tripla haszon Fehérgyarmaton Nagy sikerrel rendezte meg az elmúlt napokban az antik­vár könyvek kiállítását és vásárát Fehérgyarmaton t a nyíregyházi 431. számú könyvesbolt és a helyi járási­városi művelődési központ. Az intézmény kiállítótermé­ben tíz napig tartó program mindkét oldalról hasznosnak bizonyult. A részletekről Kóbory Gyulától, a művelő­dési központ igazgatójától kértünk tájékoztatást. — A könyvvásár két olyan szervezetet hozott közelebb egymáshoz, akiknek egyik alapvető feladatuk a könyv és az olvasás megszeretteté­se. Az anyagi érdekeltségen túl — mely a régi könyvek vételéből és eladásából szár­mazott — a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat an­tikváriuma igazi ritka példá­nyok felbukkanására számí­Egy februári hétvégén há­rom fiatalember találkozik. Dédelgetett tervüket szedik elő újra, s mint már annyi­szor, ismét átgondolják. Az­tán döntenek: egyletet alapí­tanak. Még mielőtt bárki hitetlen­kedne, előre bocsátom: gitt­jük és egyleti naplójuk nincs! Van helyette szép szándék és elhatározás: a botanikai egy­let működni fog. És Hargitai Ágnes, Papp István meg Bartha Dénes nekilát az ala­pításnak. Egyikük bölcsész hallgató Debrecenben, mási­kuk medikus, Bartha Dénes, az egyesület elnöke pedig er­dőmérnök. Egyletet még nem­igen alapított egyikük sem, legfeljebb csak sejtik, merre induljanak. A bürokrácia út­jainak meg járása után, most már kijelenthetik: — A Szabolcs-Szatmár Me­gyei Botanikai Egylet, alaku­ló ülését július 23-án, pénte­ken délután 5 órai kezdettel tartja Nyíregyházán, a műve­lődési központ 43. számú ter­mében. Szívesen látnak min­den érdeklődőt, az egyletbe belépni szándékozó termé­szetkedvelőt. Az alapítók cél­kitűzése szerint az egylet fő feladata a természet szerete- tére és jobb megismerésére való nevelés lenne. Tervezik, hogy elkészítik a megye te­rületén található védett nö­vények ponttérképét. Szeret­Varga Sándor, Varga József, Varga Ferenc, Balogh László és Lakatos Sándor mátészalkai la­kosok hulladékgyűjtéssel foglal­koztak. Ki lovasfogattal, ki autó­val járta a megyét, így sokszor volt alkalmuk az utak mentén, lé­vő tsz-telepeken is körülnézni. A múlt év tavaszán a Tüzép-telepen összetalálkoztak Lőrincz Antal 45 éves paposi juhásszal és meg­egyeztek, hogy ha Vargáéknak sikerül juhot lopni, Lőrincz meg­veszi tőlük. A birkalopás a múlt év nyarán kezdődött. A három Varga Ba­logh Lászlóval és Balogh József­fel a gemzsei tsz ilki juhtelepéről elloptak 15 jerkét, s Varga Berta­lan nagydobosi lakosnak adták el. A tsz dolgozói három juhot felismertek, azt visszavitték, de 35 ezer forint káruk még így is maradt. A nyirmadai tsz puszta­dobosi telepét két hónapig láto­gatták rendszeresen, s ez alatt az idő alatt 84 bárányt loptak eí. A nyirgyulaji Petőfi Tsz-nek 14 anyajuha látta .kárát Vargáék mű. ködésének, a tyukodi Kossuth Tsz- től pedig 24 növendék- és 7 szo­pósbárányt vittek el. Jártak a má­tészalkai tsz telepén, ahol 72 ezer forint kárt okoztak, a fábiánházi Kossuth Tsz-től hat anyajuhot loptak, Hodászról 29, Nyirkátáról hat, a jármi Alkotmány T*z pa­posi telepéről 27 juh tott. A művelődési központ pedig új olvasókra, látoga­tókra. Mit kerestek a vásárlók? Főleg a felszabadulás előtt kiadott klasszikus szépirodal­mat, például Tamási Áron­tól. A könyvterjesztők a ré­giségek mellett néhány beszt- szellerrel is jelentkeztek, s amellett kínálták a gyerekek ritkán kapható kötelező ol­vasmányait is — a Gőgös Gúnárt, az Új vakációt. Gaz­dára találtak a lemezek és kazetták is, elsősorban a Hungária és a Rolling Sto­nes. — Hasznos és érdekes volt ez a rendezvény — foly­tatta az igazgató — mert a művelődési központ is nyert, nem csak az antikvárium és a régiségeket kereső gyűjtők. Mi ismét jó néhány látoga­tót nyertünk. be. nék a megye növényvilágát diaképen megörökíteni. Részt vesznek majd a védett terü­letek felmérésében, javaslatot tesznek ezek gondozására, fejlesztésére. A belépni szándékozók az alakuló ülésen tölthetik ki a belépési nyilatkozatot, s ezt követően kapják meg a tag­könyvet. A tagsági díj, mely­ből az egylet kiadásait sze­retnék fedezni, egy évre 100 forint, tanulóknak, nyugdíja­soknak pedig 50 forint. Ké­szül az egylet jelvénye is: kör szélén futó feliraton az egylet neve olvasható. Köze­pén a megyében található egyik növényritkaság, a táto­gató kökörcsin, alatta felirat, mely négy szóban összegzi céljaikat. CUM NATURA PRO NATURA vagyis A TERMÉSZETTEL A TERMÉ­SZETÉRT. Lőrincz, Mészáros János vagy Varga nyájába. A birkatolvajok összesen több mint félmillió forint értékű bir­kát loptak. Szerencsére azonban a kár nagyobbik része megtérült, mert a juhok többségét gazdáik felismerték, s vissza is kapták. A mátészalkai járásbíróság dr. Sol­tész Pál tanácsa azonban így is szigorú büntetést szabott ki. Var­ga Sándort két év nyolc hónapra, Varga Józsefet két év négy hó­napra, Varga Ferencet két év hat hónapra, Balogh Lászlót két év két hónapra, Balogh Józsefet kél év két hónapra, Lakatos Sándort egy év hat hónapra büntette és három, illetve két évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. Az orgazdák közül Mészáros Já­nosra egy év hat hónapot és 15 ezer forint pénzbüntetést, Lő­rincz Antalra szintén egy év hat hónapot és 15 ezer forint pénz- büntetést, Varga Bertalanra egy év hat hópapot és 20 ezer forint pénzbüntetést szabtak ki. Hármó­juk börtönbüntetésének végre­hajtását azonban a bíróság há­rom-három évi próbaidőre fel­függesztette. Mivel a juhok egy részét autóval lopták, Balogh Lászlót és Balogh Józsefet a bí­róság egy-egy évre a járműveze­téstől is eltiltotta. A termelőszö­vetkezetek meg nem térült káru- ka> - .;< jres úton szerezhetik " \\z\celet nem jogerős. Heti bosszúságunk Gumi Ma már nemigen vennék rá mérget, hogy a címnek adott gumi azonos-e azzal a diák- szerszámmal, amit radírnak nevezünk, s amelynek eltűné­séről, pontosabban hiányáról a tegnapi újságból értesül­tünk. Azt meg pláne nem tu­dom, hogy a töltőtollak vilá­gában olyan nagy szükség van-e rá, mint volt annak ide­jén, amikor bicskával, hasz­nált zsilettpengével faragtuk a grafitceruzát, s olykor-oly­kor az iskolapadba is bele­vágtunk. Ha emlékezetem nem csal, nekünk azzal indokolták ak­kor a gumipitypang termelé­sének fontosságát, hogy ebből lesz a radir, s mi komolyan is vettük annak ellenére, hogy az összegyúrt kenyérbéllel sokkal szebben eltüntettük a csúnyára sikerült betűket. No, de félre a múlt idézge- tésével, nincs már arra szük­ség, hogy összegyúrják a gye­rekek a kenyeret, amikor né­ha gyúrás nélkül is „összeáll”. Azért abban a gumipitypang­ban csak lehetett ráció, itt van rá a bizonyíték: nem terme­lünk és nem is árulnak radírt, hagy bosszankodjanak a szü­lők. Engem őszintén szólva egé­szen más bosszant. Nem elég, hogy most volt vége a tanév­nek, még érezni a rossz je­gyért kapott atyai pofonok he­lyét, s a jól tanulók sem örül­hettek a bizonyítványért ka­pott ajándéknak, a felnőttek máris eszükbe juttatják a ta­nulást, máris állhatnak sorba a füzetekért, két-három hét múlva a könyvekért, aztán augusztusban kezdhetik a tolongást a későn érkező ra­dír miatt. Mi annak idején a tanévnyitó után, vagy az első tanítási napon az iskolában vehettük meg a könyveket, a füzeteket, sőt a radírt is, s nem fordult elő, hogy egy másodikos gyerek negyedi­keseknek járó csomagot ka­pott. Ez nyilván elavult mód­szer, a mostani rend szerint ugye a sok ácsorgás, sorbán- állás miatt gyorsabban telik a szünidő is. Az az érzésem, akik ezt a „gazdag” programot kitalál­ták, úgy gondolták, mi a fe­nének a gyereknek az a sok szabadság, elvégre — mint a radír — a felnőttek szabad ide­je sincs gumiból. B. J. Mellesleg Házias férfiakkal ismerkedhettem meg kedvenc lapom hasáb­jain a minap. Mielőtt elme­rültem volna az érdekesnek ígérkező sorok tanulmányo­zásában, .kissé kihúztam ma­gam. Utóbb ugyanis annyi szépet hallani arról, hogy fér­fitársaim megértőek, belátják az idők szavát s ha csak tehe­tik, megragadják a felmosó­rongyot, netán karukra kapják a bevásárlókosarat, sőt, egyesek már a vasalással ka­cérkodnak. Teszik mindezt abból a felismerésből, hogy azért a feleség is ember. Hanem már az első sorok böngészése közben nagy csaló­dás ért. Kiderült ugyanis, a „teremtés koronái” közül so­kan még ma is lealacsonyító- nak tartják a főzést, a kony­hai munkát. Szégyenérzet kez­dett elhatalmasodni rajtam. Legszívesebben bebújtam vol­na az ágy alá, de nálunk ágy már nagyon régen nincs, a heverő meg túl alacsony, összevont szemöldökkel ele­meztem a legfrissebb infor­mációt erről az eléggé el nem ítélhető magatartásról. Aztán egyszercsak felsóhajtottam, mert kiderült az egyik vallo­másból, hogy valójában hol is a hiba. — Tulajdonképpen még nem is próbáltam mosogatni — tette a szívére a kezét az egyik húszon inneni délceg if­júember, aki laposan nézege­tett szanaszét, kerülgetvén az újságírónő tekintetét. Bánato­san elgondolkodott ez a sze­rencsétlen pára és fény csil­lant a szemében, amikor így folytatta: — Lehet, hogy men­ne is? Hát ez az, kérem! A fiatal­ember lassan leéli élete negye.. • dét és még csak a mosogatótál közelébe sem engedték! El­képzelem, miért. Bizonyára azért, mert valaha véletlenül leejtett egy poharat a kőre és nyomban ráripakodtak, el­mondván őt kétbalkezesnek, szerencsétlen flótásnak, té­kozlónak. önbizalmát veszít­ve ez a fiatalember azóta meg sem meri kísérelni a mosoga­tást, a takarításról, a mosásról nem is beszélve. Kérdem én, ki itt a hibás? Vagy: mond­ja a másik szenvedő alany: —* mire hazamegyek, a bolt bezár, így ha akarnék sem tudnék bevásárolni! — No, tetszik látni: hiába a jószán­dék, ha nincs rá .alkalom, le­hetőség! Fehér holló az olyan eset, amiről az írás is szól:, az egyik boldog apának arra is van ideje, hogy piskótát süs­sön .. . Mellesleg, ez már az eman­cipáció magasabb fok£. A piskóta nekem még s-ífcfcsem sikerült úgy istemgjB* jfto , .. „Alapítsunk egyletet!" Feladatuk: a természet megismerésére, szeretetére nevelni Csendes Csaba A tárgyalóteremből a juhnyájak dézsmálóit

Next

/
Thumbnails
Contents