Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 17, Kommentár Irak—iráni ffront Ellentmondó hadijelentések Közép-flmerika kis csendére Reagan elnök beiktatása óta megkülönböztetett figyelmet fordít az USA „hátsó udvarára”, Közép-Ameri- kára. Ennek ellenére pozíciói nem erősödtek meg, ellenkezőleg, mintha gyengültek volna a karibi térségben. Nicaraguában például épp három éve győzött a sandinista forradalom: július 19- én ünnepük a Somoza-dik- tatúra megdöntésének évfordulóját. Washington kezdettől fogva idegenkedve, ellenséges érzelmekkel tekint Ma- naguára, s igyekszik a haladó rendszer stabilizálódását minden eszközzel hátráltatni. Salvadorban folytatódik a polgárháború, s a fokozott amerikai segélyek és a katonai támogatás ellenére sem sikerült a gerillamozgalomra döntő csapást mérni. Guate,- malában és Hondurasban ugyancsak mozgolódnak az ellenzéki erők, s az ameri- kabarát junták ellen fegyveres harc bontakozik ki. Ilyen körülmények között fokozott éndeklődés kísérte Roberto Suazo Cordova, hon- durasi államfő washingtoni látogatását. Már huzamosabb ideje körvonalazódott az a különleges szerep, amelyet az USA Hondurasnak $zán a térségben — lévén ez az ország az egyetlen, amely ma még viszonylag megbízható támaszpontnak számít a szomszédos gerillamozgalmak és a nicaraguai rendszer elleni harcban.. A térség „csendőre” már 1980 óta kiemelt segélyben részesült. Washington célja, hogy a junta vegye át azt a „regionális szerepet”, amelyet korábban a nicaraguai diktátor töltött be Közép-Amerikában. Honduras készséggel fölajánlotta az USA-nak katonai repülőtereit és már június végén legalább kétezer katonát irányítottak Salvadorba a gerillák elleni tisztogató hadműveletek támogatására. Nyílt titok, hogy Hondurasban legalább 15 kiképzőtábort is fenntartanak nicaraguai éllenforradalmá- rok részére. Az amerikai képviselőház pedig éppen a hondurasi elnök látogatása idején szavazta meg Reagan 350 millió dolláros, úgyneve- zett karibi csomagtervét. Gy. D. A negyedik napjába lépő Ramadan fedőnevű iráni of- fenzíva során az iráni erők eddig 4733 embert vesztettek — jelentette csütörtökön este az INA iraki hírügynökség. Az iraki csapatok az iráni támadás kezdete óta 96 harckocsit megsemmisítettek, 28 csapatszállító járművet és 36 páncélozott járművet tettek harcképtelenné, s több mint 500 iráni foglyot ejtettek. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentette, hogy a nyugatiráni városojc ellen szerdán intézett iraki légitámadás során 15 polgári személy meghalt, 145-en megsebesültek. Az iráni hírügynökség azt is közölte, hogy Ham és Islamabad (az egykori Sahabad) városokban súlyos károkat okoztak az iraki légitámadások. Az iraki—iráni légiharcokról kiadott iráni katonai közlemény szerint az iráni légvédelmi erő Ilam városánál megsemmisített hat iraki harcigépet. A teheráni jelentések több száz iraki foglyul ejtéséről számoltak be csütörtökön. A ciprusi'fuvarosban tartotta tanácskozását az cl nem kötelezett országok koordinációs irodája. Képünkön: Kiprianu ciprusi elnök, szólal fel a megbeszélésen, amelynek fő témája Izrael libanoni inváziója és a palesztinok helyzete volt. (Kelet-Magyarország teiefotó) Több tíz ezren tüntettek Lisszabonban amiatt, hogy a portugál parlament feloszlatta a legfelsőbb forradalmi tanácsot. A baloldali felvonulók a „vörös szegfüs" forradalom vívmányainak megőrzését és a portugál kormány lemondását követelték. A jól befűtött szobában meleg és fullasztó volt a levegő, állott anyag, festék szaga terjengett, de Pelageja nagyon élvezte. Kivette a ládákból a soron következő anyagot nagy sebbel-lobbal széthajto- gatta megtapogatta, megsza- golgafta, a fogával próbálta, nem rzakad-e, aztán a meny- nyezet alatt kifeszített kötélre dobta. Esténként pedig más örömben volt -része — eljárt hozzá a Nagy Manya teázni, és beszélgettek. Mindenről. Arról, mi történik a nagyvilágban a kerületben, a faluban. Az öregasszony mindent tudott, mindenütt .ott volt, s ha valakit elkezdett ócsárolni, meg becsmérelni, élvezet volt hallgatni. A legjobban a Pjotr Ivano- vics családjának jutott ki a Nagy ManyátóC ki nem állhatta őkét, mert akárhogy igyekezett, akárhogy sündör- gött, sehogy.se tudott befurakodni a házukba. Pelageja pedig nem szakította félbe az öregasszonyt. Minek is szakítaná félbe? Nem mindenkinek jut ki az a megbecsülés, hogy bejáratos legyen Pjotr Ivanovicshoz, hadd köszörüljék rajta egy kicsit a nyelvüket az emberek. . Általában így kezdődött a beszélgetésük: — Na, láttad a szépségünket? — kérdezte Pelageja. — Méket? — Méket-méket.. . Hát csák tudod — Antonyida Petrov- nát... Erre Manya sötét, ráncos arca szinte görcsbe rándult, mintha megfájdult volna a gyomra: isten tudja, miért, a legjobban a csendes és ártalmatlan Tonyecskát gyűlölte, végtelenül. — Találkoztam a szépséggel. Se hús, se hal . . . Mint a szárított hering . . . — Ugyan, ugyan. Marja Arhipovna — vetette ellen hamiskásan Pelageja. — Ne beszeljen így. Nem szabad. Mindenki kedveli Antonyida Petrovnát. Akárkit megkérdezhetsz . . . — Minek kérdeném, mikor magam végeztem felderítést! Nemrégiben bementem klubba ... Folyton a zöldfülűekkel foglalkozik . . . — Kivel? Kivel? — kérdezte Pelageja. — A zöldfülűekkel, mondom. a kislányokkal — a tanítványaival ... Ö maga is zöldfülű. Nem nagyon dagadozik a blúza. Hacsak vattát nem dug bele — akkor latszik valami kis bibircsók . . . — Vattát? — nyitotta tágra csodálkozó szemét Pelageja. — Ládd csak, miféle divat ^-járja mostan. Vattát dugnak a blúzukba... És szépek avval a vattával? Manya nem bírta tovább — felugrott, acsarkodni, szök- delni kezdett a szobában, a szavait már idézni se lehetett, minden lehetséges mocskot a Pjotr Ivanovics lányára szórt. Később, amikor Pelageja megint kitette a Nagy Manya szűrét, gyakran keserűen gondolt ezekre a beszélgetésekre az öregasszonnyal, és folyvást úgy tetszett neki, hogy emiatt a csúnyaszájú- sága miatt büntette meg az Isten. Méghozzá hogyan büntette meg? Kin keresztül? Magán Tonyecskán. Egyszer délben, nem sokkal újév' előtt, amikor Pelageja éppen a krepdesinanya- gokat aggatta fel — ezt az anyagot különösen kedvelte — Okszja, a bolti eladónő futott be hozzá. — Bársonyra fájt a fogad, kaptunk! — jelentette be sebtében Okszja. Pelageja azt sem tudta, hogyan köszönje meg Okszjá- nak: minden férjes asszonynak volt már bársonymellénye. ő meg már három éve nem tudott szerezni. Elmúlt az az idő. amikor az eladónők maguk vitték el neki az árut. (Folytatjuk) A tiszai támadás Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1919. július 20- hogy helyzetét újból megszilárdítsa és ked- án a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Had- vezö feltételeket teremtsen az antanttal való A vezérkar július 13-án adta ki a tiszai támadásra vonatkozó parancsát, amely szerint az átkelés előkészületeit-1 július 19-re be kellett fejezni. A terv az volt, hogy a főerők Szolnoknál, a kisebb erők pedig Tokajnál és Csongrádnál, a 80. nemzetközi dandár pedig Poroszlónál kel át a Tiszán. A tamadó csapatok fő erejét, négy hadosztályt, Szolnoknál összpontosították az I. hadtest parancsnoksága alatt. Tokaj környékére a III. hadtestet vonták össze, ennek parancsnoka Bokányi Dezső volt. Parancsnoksága alá az 1. hadosztály, a 2. és a 3. dandár tartozott; A hadtest feladata az átkelés után előnyomulni Nyíregyházáig, hogy azután a helyzettől függően vagy Debrecen, vagy Nagykároly felé folytassa a támadást. Ez a parancs a Vörös Hadsereg egységei elé olyan támadó feladatot szabott, mely erejüket jóval meghaladta. Schwarz Géza, a III. hadtest vezérkari főnöke július 18-án telefonon jelentette Julier- nek, hogy a 13-i parancsot a rendelkezésére álló erőkkel végrehajtani nem tudja. „Egy nagy akciót Nyíregyházára, vagy azon túl, mostani erőkkel, -ellenséges ellenállást feltételezve, a hadtesttel a legközelebbi időben aligha fogunk tudni végrehajtani. Egy átkelést és nem nagyon tág hídfő megszállását a mostani erőkkel lehetségesnek tartok, de nem holnapután, hanem legjobb esetben 23-án, vagy 24-én. ..” . A hadtest vezérkari főnöke a feladatok végrehajtását attól tette függővé, hogy az új parancsnoknak, Bokányi Dezsőnek sikerül-e a csapatok harci szellemét a hátralevő rövid időben megfelelően felemelni, valamint megérkezik-e a hadtesthez a hiányzó hadianyag és felszerelés. A hadtestparancsnokság tervei szerint a főerők (az 1. hadosztály, benne a szabolcsi vörösezred és a 2. dandár 21. ezrede) Tokajnál kelnek át és a Szabolcs—Raka- maz vonalon építenek ki hídfőállást.A főerőktől jobbra a 2. dandár másik ezredének két zászlóalja Nagyfalunál, egy zászlóalja pedig Tiszadobnál fog átkelni és az említett községeket elfoglalja. A főerőktől balra a 3. dandár egyik ezrede a Bodrogköz felől biztosítja az átkelést. A dandár másik ezrede Balsa és Szabolcs között lépi át a Tiszát és a két község elfoglalása után Rakamaz felé nyomul előre, hogy segítse az 1. hadosztály előnyomulását. 1919. július 20-án hajnalban indult meg a tiszai of- fenzíva. 300 ágyú ontotta a tüzet a folyó túlsó oldalán álló ellenségre, miközben a vörös csapatok Tokaj, Szolnok és Csongrád térségében simán, szinte veszteség nélkül átkeltek. Megyénk területén a III. hadtest tevékenykedett. A hadtest fő erői az ellenség ellenállását leküzdve, július 20-án az esti órákban elérBokányi Dezső, a III. hadtest új parancsnoka szemlét tart. ték a Tímár—Rakamaz vonalat. A jobbszárny, a 2. dandár is sikerrel átkelt. Bár az egyik^zászlóalját az intervenciósod Tiszadadánál visszavonulásra kényszerítették, a másik két zászlóalj elfoglalta Nagyfalut és Tiszaeszlárt. Ezután a hadtest műszaki egységei nekiláttak Tokajnál egy kis hadihíd felépítésének, hogy a tüzérséget minél előbb áthozhassák a folyó keleti partjára. A sikeres átkelés után a főparancsnokság azt a feladatot szabta a csapatok elé, hogy minden erővel folytassák az előnyomulást. Másnap, július 21-én a III. hadtest alakulatai az ellenség ellenlökései ellenére is tartották a Tímár—Nagyfalu —Tiszaeszlár vonalat. A harcok során különösen kitüntették magukat a 9. munkásezred 1. és 3. zászlóaljának ‘katonái, akik helyenként kézitusában verték vissza a támadókat. Július 22-én a Vörös Hadsereg fő támadó egységei Szolnoktól keletre tovább folytatták az előnyomulást. A III. hadtest arcvo- nalán viszonylagos csend uralkodott. Ezen a naDon kiutasításnak megfelelően megkezdte a viszavonulást. A fő- erők ismét Tokajnál keltek át, csakhogy most visszafelé. A hidat is lebontották. A hadtestparancsnokság jelentésében leszögezte, hogy a csapatok harci szelleme a visszavonulás elrendelése előtt igen jó volt és a hadtest készen állt az előnyomulásra: „A hadtestparancsnokság kéri: 1. hivatalosan és nyilvánosan leszögezni azon tényt, hogy a mindig győzelmes III. hadtest csapatai ezen mozdulatot kizárólag az általános helyzetre való tekintettel kén vtelenít ettek végrehajtani. A csapatok zömében a támadási kedv az utolsó pillanatig fennállt .. A hadsereg főparancsnoksága július 26-án a III. hadtest egységeit öntudatos és bátor magatartásukért külön hadseregparancsban megdicsérte. A Tiszán való visszavonulás befejezése után azonban már egészen más hangulatról számolt be a hadtestparancsnokság: „A Tisza nyugati partjaira való visszavonása a hadtestnek a csapatok erkölcsi értékét, harcképessé1919-es vöröshuszár. (Zsák Zoltán reprodukciói) sebb csatározások során a gét a legnagyobb mértékben hídfőt kiszélesítették és más- tönkretette. Ezen kudarc a napra már elérték Gáva ke- csapatokban a hiábavaló küz- leti szegélyét. delem érzetet keltette a további harcra minden eredmé- Bár a III. hadtést ellen az nyes kilátás nélkül.' ellenség július 25-en nem ín- Ebben a kilátastalan hely- dított támadást, Julier mégis zetben a tanácskormány au- azt az utasítást adta, hogy a gusztus 1-én lemondott és át- „III. hadtest az éj folyamán adta helyét a jobboldali polt- csapatait a Tisza nyugati tikusokból álló „szakszerve- partjárá vonja vissza, a híd zeti kormánynak”. A fővá- lebontandó, tartalékok Sze- rosban akcióba lépő ellenfor- rencs, Tiszaluc környékén”, radalmi szervezetek aztán A katonák, a proletárdiktatú- három nappal az ellenség rákhoz hű parancsnokok ré- bevonulása után a megszál- szére ez a parancs teljesen lók segítségével felszámolták értelmetlen volt, hiszen a ha- a „szakszervezeti kormányt” dihelyzet ezt nem indo- és az antant védnöksége kolta. Teljesen jogosan alatt az egész országban be- árulásra gyanakodtak, és vezették az ellenforradalom haragjuk egyre inkább a ve- nyílt diktatúráját, zérkar ellen irányult. A hadtestparancsnokság a kapott Bene János
