Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
^ ^ ^ Tisztelt D. A.! Azt kérte levelében, ne írjam ki nevét, címét, mivel kényes kérdést tesz fel, amelyre azért szeretne a lapban választ kapni, mert ön szerint kételye másokat is foglalkoztat. „Gyakran olvasom a lapokból, hallom a rádióból, tévéből, hogy a kistermelők, háztáji gazdaságok a mezőgazdasági termelésnek egyharmadát adják, sőt egyes árukból még ennél is többet értékesítenek. Hogy van ez? Tudomásom szerint a területük nem arányos az árutermelés mértékével, vagyis a kisgazdaságok, a kisebb területen nagyobb termést érnek el. Nem látom a nagyüzem előnyét” — írja levelében. Az értesülése nem téves, ami az áru- értékesítést illeti, a következtetése azonban helyesbítendő. Megyénkben a termőterület közel 600 ezer hektár (az erdő, nádas, halastó is benne van) ebből majdnem 100 ezer hektár a háztáji és kisegítő, valamint a csekély egyéni gazdaság. Ha a művelésben lévő mező- gazdasági területet veszem, akkor annak, kerekítve 20 százaléka a háztáji és egyéb kisgazdaság. Erről az egyötöd részről, egyharmados áruértékesítést produkálnak. Tehát az áru aranya tényleg magasabb, mint a használt föld aránya. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A háztáji gazdaság — amely a súlyt jelenti a kistermelésen belül — ezer szállal kötődik a nagyüzemhez, annak emlőjén táplálkozik. A háztáji területet a közös traktora szántja — korábban sok helyen ingyen — most már önköltséges térítésért. Aki igényli a műtrágya- kiszórást, a gépi vetést, annak azt szintén elvégzi a termelőszövetkezet, sőt a kukoricában vagy a burgonyában a vegyszeres gyomirtást is. A legtöbb gazdaságban már a kukoricatörést is géppel végeztetik a tagok. A technikát, technológiát tekintve, ez már nem a régi kisparaszti gazdaság. A gyümölcs- termesztésből és -értékesítésből szintén kiveszi részét a közös gazdaság. A jelentős bevételt hozó állattenyésztés pedig nagyobb részt a termelőszö- • vetkezettől, vagy állami vállalattól vásárolt takarmánnyal történik. Legtöbb helyen a tenyészállatot is a közösből vásárolják. A napos baromfit ma már nem kotlóssal keltetik. A hizlaláshoz a tápot, a legelőt, az alomszalmát mindmind külső gazdaság szolgáltatja, állítja elő a kistermelők részére. Tehát nem az egy hold (0,6 hektár) terméséből származik az említett egyharmados áru- értékesítés. A kérdést lehet tovább bogozni. A nagyüzemekben termelik a nagy termőfelületet elfoglaló kalászosokat, szálas takarmányokat, amelyeknek a terület- egységre jutó értéke kisebb, mint amit a kistermelők állítanak elő. Á. háztájiban értékesebb gyümölcsöt, ipari növényt, zöldségfélét termelnek. A háztáji csak akkor, annyi időre veszi igénybe a gépet, amikor szüksége van rá. Nem kell beruháznia, hogy néhány hetes, vagy hónapos munkáért egész évben ott álljon a gép. Az állattenyésztést régi gazdasági épületekben oldják meg, nem kell új épületeket nagy költséggel megépíteni. A biztonságos értékesítést, szerződéssel az állam garantálja. A szövetkezetek (tsz, áfész) ebben is segítenek. Megyénkben a mezőgazdaság általános átszervezése után néhány községben maradtak egyéni gazdák, jelentős területen laza szervezetű szakszövetkezetek alakultak. A nagyüzemek hiánya szemmel látható volt ezekben a községekben. Még azt is hozzátenném, a kistermelőknek ma is ott megy legjobban (példa erre Vaja, Rakamaz és a többi jó tsz) ahol erős a közös gazdaság. Nem szeretném, ha a fenti fejtegetésemből olyan következtetést vonna le, hogy nem ismerem el a háztáji gazdaságok eredményét, jogosságát. Sőt nagyra becsülöm, fontos kiegészítői a nagyüzemeknek. A kisgazdaságokban dolgozók plusz munkát fektetnek be, amely- lyel ilyen eredményeket érnek el. Csak \ a dicséret hangján szólhatunk azokról, j akik nem hagyják üresen istállóikat, i ólaikat, akik a napi közös munka előtt és. után, valamint az idős és fiatal családtagok segítségével olyan árukat állítanak elő, amelyre nagy szükségünk van. A magas szintű mezőgazdasági termelést, jó élelmiszer-ellátásunkat, exportunkat csak a két szektor együttműködésével érhetjük el, és a jövőben is ez hozhat még nagyobb sikereket. Pétervári Józseffel, az SZMT titkárával A Vannak, akik azt mondják, lejárt a “ munkaverseny korszaka, hiszen ma már nem a jól mérhető mennyiségre, hanem a minőségre van szükség. Ezért kérdezem mit jelent 1982-ben az ön számára ez a szó: munkaverseny? — Szerintem ma sem jelent mást, mint korábban. Főként a cél oldaláról közelítve: ma is jobban és többet kell termelni, a hármas jelszóhoz méltóan szükséges szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. A A többnél álljunk meg egy kicsit. Mert w évtizedeken át arról beszéltünk, hogy dolgozz ma többet, mint tegnap, holott ma már esetenként a több rosszabb, mint a kevesebb. Nem gondolja? — Ott, ahol piacképes terméket állítanak elő, és gazdaságosain, vagy lakossági igényeket elégítenek ki, létjogosultsága van a többletteljesítésnek is. A mennyiség és a minőség különben sem választható szét. Az igaz, hogy a minőségnek ma hatványozottan megnőtt a szerepe. Manapság egy kicsit divat is arra hivatkozni, hogy a követelményekhez való igazodás hosszadalmas, bonyolult, nehéz folyamat. És hogy ez a munkaversenynek sem használ. Ezzel nem lehet egyetérteni. Volt idő felkészülni, alkalmazkodni a jelen és a jövő követelményeihez. A minőség is mérhető, de ehhez jobban kell törni a fejünket és nem a dolgokon való so- pánkodással tölteni az időt. ® Mit tud ebben segíteni a munkaverseny? — Életünk minden területe a megújulást igényli, az alkalmazkodást a szigorúbb feltételekhez. A versenymozgalomnak is követni kell a változásokat. A forma, de főként a tartalmi jegyek erősítésével, a minőségi követelményekre orientált vállalásokkal kell segíteni a mozgalomnak a hatékonyság javulását. A verseny jó eszköz a gazdasági vezetés kezében a vállalati feladatok teljesítéséhez. A A gazdasági vezetést említette. Tulajdonképpen ki a munkaverseny gazdája? — A gazdasági vezetés egyértelmű munkaköri, de politikai kötelessége, is a munkaverseny ébren tartása, megújítása. Neki kell a verseny minden feltételét biztosítani. Ahhoz, hogy a munkaverseny ne öncélú legyen, a folyamatos termelés valamennyi tényezőjét (megrendelő-állomány, anyag, gép, munkaerő stb.) fel kell sorakoztatni. Vagyis, ha nincs meg a munka jó végzéséhez szükséges minden feltétel, a munkaverseny csak formális lehet. A vállalat céljait a gazdasági tervek fogalmazzák meg. Ezekhez kell igazítani a vállalásokat, amelyek akkor valósulhatnak meg, ha a gazdasági vezetés tudatosan és közérthetően kéri a kollektívát, á szocialista brigádokat, az egyéneket a lényegi pontok, a fő göndok megoldására. A Nem egyszer vagyunk annak a tanúi, hogy a brigádoktól januárban kérik a vállalást, amikor még nincsenek végleges vállalati tervek. Mihez lehet akkor az emberek segítségét kérni? — Ez gond, s erre sok helyen joggal hivatkoznak. Ám a gazdaságnak számos olyan területe van, ahol jóváhagyott terv nélkül is lehetőség van tartalmas vállalásokra. Takarékoskodni anyaggal, energiával, egyéb termelési tényezővel január 1-től is lehet. Van tehát értelme a konkrét, mérhető vállalások megtételének, s ezeket jól be lehet építeni a tervekbe. Hogy mégsem mindenütt teszik, annak oka jórészt a kényelmi szempont a gazdasági és a társadalmi szervek részéről. A Később viszont „tűzoltásra” használják fel a szocialista brigádokat, a versenymozgalmat ... — Sajnos. Nem általános, de nem is egyedi, hogy ahol a folyamatos munkavégzéshez szükséges feltételeket nem teremtik meg, kampányokkal próbálnak operálni. S még azt is a külgazdasági, az anyagellátási, illetve kooperációs problémákra akarják kenni, ami a saját hibájuk. Ez természetesen visszaveti a munkaversenyt is. A Nincs mindenütt világos követelmény- rendszer, amely a versenyt élőbbé teszi? — Nincs, pedig e nélkül nem megy. Ahhoz, hogy az emberek megértsék mi az ő szerepük, tudniuk kell mit várnak tőlük. Okos célok sem elegendők általában, vállalati szinten. Azokat le kell bontani, meg kell magyarázni: ezt és ezt kérem tőled. Már a terv kidolgozásának részesévé kell tenni a dolgozót. Érezze, hogy az ő véleméVéflig kell gondolni az egész tevékenységet, pontosan ismerni a a távlati célokat, ezek alapján szükséges informálni, ajánlást tenni az üzemben. Ez az alapja, hogy a kollektíva, az egyén ünál- léan kezdeményezzen. Ha ellbb- re akarunk jutni a versenymoz- galomban, a kialakult vállalási rendszert sokkal jobban kell igazítani a munkahely igényeihez, az egyén kégességeihez, lehetőségeihez is. nye is ott szerepel a vállalati tervben. Közhely, de nem tudok jobbat: ismerje, tegye magáévá a gondokat. Csak így képes a maga pluszát hozzáadni. A Pluszról szóltunk, tehát többről, mint a ^ munkaköri kötelesség. A vállalások nem mindig jelentenek ennél többet? — Pontosan. A munkaköri kötelesség meghatározása egészen a dolgozókig nehéz feladat. Hiszen az emberek nem egyformák, mások a képességek is. Segíteni kell az egyéni képességek kiiboritakozásában. Az ember mindig többet, de különösen jobbat és szebbet akar, Ha ebben segítik őket, pluszt adnak. De ha csak szónokolunk és mást tapasztalnak, mit várhatunk? Könnyű elmondani, hogy a verseny résztvevőitől többletet várunk, a belső tartalékok feltárását. Ám ennek a kimunkálása komoly szellemi erőfeszítést követel. Ehhez végig kjjl gondolni az egész tevékenységet, pontosan ismerni a távlati célokat, ezek alapján szükséges informálni, ajánlást tenni az üzemben. Ez az alapja, hogy a kollektíva, az egyén önállóan kezdeményezzen. Ha előbbre akarunk jutni a versenymozgalomban, a kialakult vállalási rendszert sokkal jobban kell igazítani nemcsak a munkahely igényeihez, hanem az egyén képességeihez, lehetőségeihez is. A A munkaverseny-mozgalöm egyik olda- w la a termelés, a munka. Szép másik célja a teljesebb élet, amihez a kulturális és a közösségi vállalások is járulnak. Mégis van, ahol megelégszenek egy szépen vezetett brigádnaplóval. Egyetért ezzel? — Abban igen, hogy ilyen is van. S mert a konkrét gazdasági feladatok előtérbe kerültek, a látszat is azt mutatja, hogy a verseny másik két alkotó része háttérbe szorult. De nagyon sok szép példa bizonyítja, hogy jó közösségi célokra a szocialista brigádok mozgósíthatók. A kulturális vállalások nem a naplóért, hanem azért vannak, hogy kitáguljon az emberi horizont. Az okosabb, műveltebb ember alkotóvá válik, aki a munkában kamatoztatja nagyobb tudását. k A Ha már az alkotó emberről szólt: miért w áll egyhelyben, vagy éppen esett visz- sza az újítómozgalom? — Az érdekeltség hiánya, a belső ösztönzés gyengesége, a javaslatok elbírálásának hosszú tortúrája szerepel az okok között. Aztán az elfogadottak bevezetésének, hasz• nosításának gondjai. Nem lehet egyetérteni azzal a vezetővel, aki nem látja az itt rejlő lehetőségeket. És ezt nem is lehet csupán gazdasági oldalról közelíteni, nagyon nagy a morális hatása is. Mert az a dolgozó, aki képességeit így is ki akarja bontakoztatni, s azt látja, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés elmarad, kedvét veszti. Hiába kérnek tőle más területen is többet és jobbat. A Az elismerésnek központi szerepe van ^ a munkahely életében. Mégis mintha rendkívül lassan mennénk itt előbbre ... — Ebben van a munkaverseny körüli viták magva is. Azzal mindenki egyetért, hogy a jobb munkáit anyagilag és erkölcsileg is el kell ismerni, hogy a vállalatok belső lehetőségeit differenciáltabban kell felhasználni, hogy meg kell valósítani a munka szerinti elosztás gyakorlatát. És mégis meggyőződésem, hogy e területen is többet beszélünk, mint teszünk. Még ma is túl sokszor osztunk pénzt azzal a meggondolással, hogy mindenki a piacról él. Megalkusznak gazdasági vezetők, s még szakszervezeti emberek is azt hiszik, akkor tesznek jót, ha mindenkinek egyformán adnak. Hogy juthatunk így előbbre? A brigádon belül is egyenlő az elosztás, holott a képesség, a produktum is differenciált. Aki egész évben kimagasló eredményt ér el, ugyanúgy ismerik el, mint aki éppen a kötelességét teljesítette. £ Megváltoztatható ez a helyzet? — Feltétlenül! Például azzal, hogy a vállalásokat — ahol erre mód van — egyénekre is le kell bontani. Mérni kell a teljesítményeket és ennek függvényében e.lismerni. így az egyén felelőssége is egyértelműbb. Ehhez persze jobban kell akarni. 0 Sokan azt szeretnék, ha lenne valamilyen séma, aminek alapján jobban dolgozhatnak. Van erre lehetőség? — Nincs, de nem is lehet, mert minden vállalatnak más a helyzete. Hogy akkor mégis hogyan újulhat meg a munkaverseny? A gazdálkodás kényszerítő körülményeinek végül is hatni kell. Ezek a vállalat gazdasági vezetését és a társadalmi szerveket együttesen sarkallják arra, hogy változtassanak a régi, sematikus szemléletmódon, gyakorlaton. Ma még szakadék tátong a munka és a munkaverseny ösztönzése között is. Ez még abban is megmutatkozik, hogy számos helyen a versenyt a kitüntetésekkel adott jutalmazásokkal ösztönzik. Gond az is, hogy a versenymozgalom iránt minőségi-hatékonysági igényeket támasztanak, a bérek és más ösztönzők azonban a mennyiségre orientálnak. Ez a gyakorlat tulajdonképpen azt fejezi ki,'hogy a verseny ugyan a többlettelje sítésre irányul, de a versenyző dolgozót mái szinte kizárólag a lelkesedés vezérli. A versenyben kitűnteket — erről sokszor szemér ■ mesen hallgatunk — anyagilag is meg keli becsülni. 0 Egy megyei szakszervezeti elermésbsn — amely a munkaverseny megújulása nak lehetőségeit taglalja — olvi-síam a következőt: „Az értékelési gyssorlat túlzottan bázis szemléletű.” Mit jelent ez? — Arról van szó, hogy egy vállalat munkáját az esetek többségében az elifs :: évhez viszonyítva ítélik meg. Ez sok gci i forrása és negatívan hat a versenyre is, jzen a kollektívát szinte kényszeríti, hogy zúzódjanak a bázishoz, illetve hogy naptári t re tegyen vállalást. Pedig a gazdálkodás . t, - zonytalansági tényezője, a piachoz, a . zó körülményeikhez való menetközbeni igazodás miatt is célszerűbb lenne rövid időszakra szóló konkrét, mérhető vállalás: :ac megfogalmazni. Ebből viszont újra az következik, hogy a teljesítményt is rövid távon mérjék és ismerjék is el. Q Korábban a vállalati porta előtti nagy versenytáblákon kiváló brigádok, munkások képeit találta az ember. Ma szinte semmit. Átestünk volna a „ló” másik oldalára? — Azzal lehetne vitatkozni, hogy a korábbi időszak mennyire tükrözte híven a valós színvonalat. Ami viszont most tapasztalható, az sem tükrözi a tartalmat. A munkaverseny gondjai mellett is sok az olyan ember, akinek a kezdeményezése, lelkesedése, okos ötlete, szakszerű, szorgalmas munkája jelentősen előrelendíti a vállalatot. És mennyi mindent vállalnak még szabadidejükben is a munkahelyi, a lakóhelyi közösségért! Egy jó szó, egy fénykép az üzemben megérdemelt és esetenként az anyaginál is többet ér. Az üzemi fórumoktól (termelési tanácskozás, bizalmi testületi ülés, ifjúsági parlament, üzemi híradó stb.) is jógii3} várhatnánk, hogy az arra érdemesekről szóljanak. Egyáltalán: ha szükség van az emberre — és ez nem lehet vitatéma — becsüljük meg jobban a munkáját, áldozatvállalását. {0 Vállalkozna arra, hogy a verseny új követelményeit egy bővített mondatban összegezze? — Megpróbálom. A versenyvállalások mindig legyenek összhangban a vállalati célokkal, legyenek lebontva a munkapadokig, legyenek pontosan mérhetők, érvényesüljön abban a kollektív és az egyén érdekeltsége. A verseny tegye lehetővé az egyéni képességek kibontakozását. A vállalati vezető munkájának minősítésekor ezek megvalósulására a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Köszönöm a beszélgetést. Kopka János KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. július 17. Q Hétvégi .INTERJÚ a megújuló munkaversenyröl
