Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
1982. július 15. Kelet-Magyarország 3 Milliósok klubja Megalakul a „milliósok klubja”. Leviczki Imrének, a Volán 5. sz. Vállalat gépkocsivezetőjének ötlete nyomán klubot alakítanak a Volán azon „pilótái”, akik egymillió, vagy még több kilométert vezettek, méghozzá balesetmentesen. Az 5. sz. Volánnál mintegy ötvenen büszkélkedhetnek azzal, hogy megfelelnek a klubtagokkal szemben támasztott követelményeknek. A vállalat vezetői szerint a (magánjárművezetést nem számítva) minimum 15—18 — volánnál töltött — év szükséges ahhoz, hogy valaki egymillió kilométert tudhasson maga mögött. Attól függetlenül, hogy igaz: mindig tanul az ember, mindenki tud valamit, amit más nem — mégis felmerül a nyugtalanító kérdés: hol maradnak azok, akik igazán sokat profitálhatnak a kiváló gépkocsi- vezetők meglátásaiból, gyakorlatából? A válasz: a klubfoglalkozásokon, rendezvényeken úgynevezett pártolótagokként részt vehetnek azok a gépkocsivezetők is, akikre még nagyon hosszú út vár ahhoz, hogy a Föld egyenlítő menti kerülete huszonötszörösének megfelelő távolságot vezessenek és ismét le kell írni, balesetmentesen! A kötetlen, baráti beszélgetéseken mód lesz a tengernyi útjuk során átélt, megélt, olykor kalandregénybe illő sztorik elmesélésére is: örömmel nyugtázni a ma és a tegnap „útviszonyait”: milyen volt a hajdani autó, melyben télen csak pufajkában, meg bőrcsizmában lehetett nem megfagyni, s amelyhez leginkább a kurblivas szQ’gálí „slusszkulcsként...” Évtizedek ide, tapasztalatok oda, a „nagyok” bebizonyítják, nemcsak a rutinjukból élnek. Hogyan? Országos hírű közlekedési és más szakembereket hívnak meg előadásokat tartani, s elsajátítják a legmodernebb ismereteket is,- hogy számos — jelenleg még csak távlati céljuk a közlekedési morál, illetve kultúránk alapvető részévé váljon. (cselényi) — Se lézer, Zsákbamacskát vett a megyei művelődési központ, s azt vett a néző is, amikor leszurkolta a lézerbalettért járó 70 forintot. (Mielőtt szó érné a ház elejét: jómagam tisztelet- jeggyel ültem a nézőtéren, azonban véleményem így sem hallgathatom el.) A zsákbamacskában ugyanis, nem volt lézer. A lézer elromlott, az első előadáson tökéletes volt a csőd, habár a gyanútlan néző, aki a technika eme csodáját eddig nem ismerte, azt is hihette, lézert lát. A nüansznyi eltérésről ugyanis, senki sem értesítette. A második előadás előtt már közölték, hogy legfeljebb balettra van csak kilátás, azonban — mit tesz a sors — egy idő után valami zöldes villódzás jelezte: jobb magatartásra törekszik a gép. Állítólag — a művelődési központ egy munkatárs szerint — valaki véletle- nül belerúgott a berendezésbe, s ettől megszűnt a dugulás. Ha nem így igaz, akkor is jellemzi a produkció értékét. Ne legyünk igazságtalanok : látvány, az volt. Táncosok mozogtak ritmikusan a dübörgő jenére, színes diákat vetítettek a háttérvászonra, sőt, egy fiatal és formás hölgy V _________________ Uj lakások Űjabb 133 lakást épít az EPSZER Vállalat Nyíregyházán az öz közben. Az első 73 lakást még ebben az évben átadják. (Császár Csaba felvétele) „Rázós" ügyek KIÉ A MÁSODIK MŰSZAK? Férfiak, főzőkanállal A „teremtés koronái” közül még ma is sokan tartják le- alacsonyítónak a főzést, a konyhai munkát. Dolgozó férfiakat kérdeztünk Jékén, nekiit milyen az otthoni második műszak? Csuka András mintha megtestesíteni látszana az ideális férjet. A tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezet gépműhelyében kovács, gépkocsivezető, vagy ha-a szükség úgy kívánja, szárítókezelő. — Nálunk tényleg nemcsak szólam az otthoni segítés. Súrolni például nem is tud úgy a feleségem, mint én, a seregben több száz négyzetkilométernyi területet sikáltam már tisztára. S az is természetes, hogy a szőnyegrázás, porszívózás az én lelodatom. Lehet, hogy erről eddig soha se beszélgettek? Dudics István és Dudics Tibor — mindketten innen a húszon — ugyancsak laposan nézegetnek körül. Szeg- ről-végről rokonok, a szomszédban laknak. — Tulajdonképpen még nem is próbáltam mosogatni — gondolkozik el István. — Lehet, hogy menne is? Most építkezünk otthon, őszre beköltözünk és most ezernyi igazi férfimunka vár, ha este hat után hazaérek a téeszből. A nővéreimnek nem mondhatom, hogy menjenek \ se balett (táncost nem mondanék) jelent meg időnként fedetlen keblekkel. Mint valamely felnőtteknek szánt televíziós mesében. Körülbelül annyit is ért az egész. Hókusz-pókusz volt ez a javából, s a jóakaratú nézőnek ugyancsak erőfeszítésébe tellett, ha a zajos propaganda által ígért mondanivalót próbálta kihámozni a „Lézerbalett 2000”-ből, vagyis: „A szereplők ... megélik azt az élményt és felismerést, hogy mechanizálódott világunkban a puszta rácso- dálkozás kevés.” # Lézer sem volt, balett sem volt. Ami pedig a magam számára leszűrt mondanivalót illeti: 2000- ben fürdősapkás, motorosszemüveges, fényes fekete esőköpenyes férfiak hálóval fogják majd a nőket. Optimizmusom a gondok ellenére, töretlen. Hiszem, hogy 2000-ben lesz lézer és balett is, s bízom abban, hogy az MVMK a jövőben nem vesz látatlanban több, mint ötvenezer forintért két olyan előadást — száz percet —, melynek sikerét garantálni nehéz. Ennyi pénzért nemcsak zsákot, de benne macskát is lehet kapni... (speidl) ________________________/ maltert keverni, de azt se várhatom el, hogy vegyék a hátukra a permetezőt, vagy metsszék meg az almafákat. — Én mire hazamegyek, a bolt bezár, így ha akarnék sem tudnék bevásárolni — mondja Klémensz László, ki ugyancsak kovács és erőgépvezető. — Már ötször permeteztem meg a száz almafánkat, a nyúl és a többi jószág ellátása is rám vár. Többen helyeslőén bólogatnak. De vajon tényleg így lenne rendjén, hogy a konyha, a gyereknevelés, a Volt egy elavult, lebontásra érett kultúrház és egy ajánlat a megyei tanácstól: ha szétszedik és - megtisztítják a kikerülő téglákat, adják a pénzt a felépítéséhez. Más választás nem volt, hiszen a két község — Mező- ladány és Újkenéz — összes fejlesztési pénze is kevés lett volna egy új művelődési ház építésére. S amire szánták, az még ennél is jobban sürgetett. Így kezdődött el az a nagyarányú társadalmi megmozdulás Mezőladányban, melynek elismerése sem maradt el. Megkapták a legjobb társadalmi munkát végzőknek járó vándorzászlót, s vele az újabb lépésre serkentő százezer forintot. — Nagyszerű példája volt ez a társadalmi összefogás erejének — mondja Novák István vb-titkár. Volt olyan nap, amelyiken harminc ember is dolgozott egyszerre. S nem csak fiatalok. Megfordult ott még a hetvenéves nagyapa is ... Szabadnapos vasutasok, eljárók, KISZ-esek, tsz-bri- gádok, tanácstagok. • Á tsz szakembert adott, aki a bontást vezette. Társadalmi segítséggel készült el az új épület terve, így sikerült megszervezni a művezetést, a műszaki ellenőrzést is. így lett a községnek új művelődési háza, miközben a siker új szárnyakat is adott: — Van egy utcája a községnek, amely már jó ideje szinte járhatatlan volt. Körülbelül fél kilométer hosz- szan építettük meg az útalapot — folytatja a titkár. — A vasúttól kaptunk kiselejtezett követ, a tsz meg ideszállította. Segített a tsz a cigánytelep vízellátásának megoldásában is: a mélyfúrású kút építésére kapott pénzt megpótolva, a saját hidroglóbuszától épített vezetéken ad jó ivóvizet az ott lakóknak. A többi már újabb gond. Hiszen a két település vízellátása nincs kellően megoldva. Tornyospálcával közösen rendelték meg a tervet: Mándokról kapják majd a viháztartás ezernyi gondja kizárólag az asszonyé? Balázs Istvánné a téesz fóliakertésze, a férje erőgépvezető. — Nézzen körül, a nagy házban nem is boldogulnánk, ha csak egyedül rám várna minden, öt-hat évesek a gyerekeink, reggel együtt visz- szük őket az óvodába, délután jön még hozzánk apám is. Mindent együtt végzünk a férjemmel, ő még piskótát is süt. Ha nem így lenne, nem boldogulnánk ... Tóth Kornélia zet. Akadna itt helye nem csak a jutalom százezernek, hanem akár a millióknak is. — A nagyobb törődést most Újkenéz kapja — magyarázza Novák István. — A központi iskolához most épül egy új tanterem, a távolabb lévő helyett, amelyben majd napközit alakítunk ki. A megyei tanács segítsége mellett a tsz is jelentős összeggel járult hozzá. A tanterem már tető alatt van. Ősszel kezdődhet benne a tanítás. Mezőladányban is hasonló a terv. Itt is a központi iskolánál kell még egy tanterem, hogy megszüntessék a kilométernyire lévőt. Á régi sem áll majd üresen: napközi lesz benne a gyerekeknek ... Tóth Árpád tohanek nagy színész, csak idő előtt kivették alóla a világhírhez vezető deszkát. Azért megjátssza magát. Újabban költőnek adja ki magát. Mond olyanokat is, hogy fő Thália felszentelt papja. Ettől függetlenül kedves és közvetlen. Tervei között szerepel, jam- busokban egy hatrészes trilógia arról, hogy miként adták el, a jól jövedelmező állását. — Gyanítom — mondta — a drága pénzen felépített nyúlfarmot, csak azért pasz- szolta el a tsz, hogy tőlem megszabaduljon. Igaza volt. Az elnök nem is tagadta. Stohanektől csak úgy tudtak megszabadulni, hogy eladták a pertlitgyártó üzemnek a nyúlistállót. A költővel együtt. Akkor Stohanek kijelentette. — Pertlit én!... Soha és sehá... — Na és miből élsz? — Költők és nem költők, írom a ragyogóbbnál, ragyogóbb verseket. Nem közlik. Ez pajtás a keserű pohár. De belőlem még nem halt ki a zseni. Adj egy húszast. — Mire? — Mire, mire? Hát papírra a trilógiámhoz... Várj, csak! Ne is húszast, negyvenet adjál. Kell pénz tintára is. Sok Szabolcs-Szatmár megye munkahelyein 301 döntőbizottság működik. A döntő- bizottságok határozata ellen keresetet lehet benyújtani a Nyíregyházi Munkaügyi Bírósághoz. Az elmúlt évben a bíróság 752 munkaügyi vitának tett pontot a végére. A bíróság 220 esetben hagyta jóvá a döntő- bizottságok határozatát. Az 5. sz. Volán Vállalatnál — főként a munkahely sajátosságai miatt — különösen nagy a munkaügyi viták száma. Évente általában kétszáz ügyet tárgyal a vállalati munkaügyi döntő- bizottság. Tavaly 221 ügy került a vállalati DB elé, 217 ügyet le is zártak. A megoszlás furcsa képet mutat. A tavalyi 217 ügyből 119 kártérítéssel függött össze, 16 esetben fegyelmi elbocsátással foglalkozott a bizottság. A kártérítési ügyeket — kevés kivétellel — üzemanyag-túlfogyasztás miatt indították el. Érdekes, hogy tizenhét túlfogyasztási vitában a munkaadó és a munkavállaló megegyezett. Az egyezség többnyire azért jött létre, mert a vállalat illetékesei elismerték a műszaki hibát. A vállalat jellegéből adódóan sok tehát a vitás ügy. Cseppet sem irigylésre méltó a vállalati munkaügyi döntőbizottság tevékenysége. Tegyük mindjárt hozzá, hogy az elnök és a DB- tagok társadalmi munkában tárgyalnak és döntenek. Az év elején az ügyészség a témával kapcsolatban vizsgálatot tartott és a következőket állapította meg: „A munkaügyi döntőbizottsági ügyek többsége nehéz megítélésű, bonyolult szakkérdésekben is állást kell Rím kölcsön a disznóság, manapság. Rengeteget akarok írni. Apropó, mondjál nekem egy rímet a számra. — Miféle számra? — Az első sorhoz — „Költő vagyok, nem teszek lakatot a. számra”. A számra egy rímet. — Egyszerű, kámzsa, esetleg hárfa. — Pompás. „Költő vagyok, nem teszek lakatot a számra. — Bűnt bűnöket, zeng sírva a hárfa.” Oltári... Gyere igyunk valamit. Rendeltünk két-két decit tisztán. Stohanek rászólt a távozó pincérre. — Fiam. Adjon némi papiruszt, a felíróból. Lázasan írni kezdett. Tőlem csak a rímpárokat kérte. így: — Legények. — Szegények. — Jó nagyon jó... Akkor most bátra. — Mi az, hogy bátra? foglalni. A döntőbizottság eljárásaiban a jogszabályok figyelembevételével bírálja el az ügyeket, a döntőbizottság elnöke nagy gyakorlattal és szakértelemmel végzi munkáját.” A döntőbizottság elnöke persze sokat tanulmányozza az új jogszabályokat, előfordul, hogy egy-egy „rázós” ügy anyagát a tárgyalás előtti napon munkaidő után sem tudja fiókba tenni. Tizenhárom ülnök segíti munkájában: többségük gépkocsivezető, buszsofőr, rakodómunkás. Gyakorlati emberek, tapasztalatukat jól kamatoztatják a helyi igazságszolgáltatásban. Az egyik tárgyaláson például rakodó- munkás volt az ülnök, amikor a rakodással kapcsolatos ügyben kellett dönteni. A felelősségre vont dolgozó megpróbált halandzsáim, mire az ülnök pontosan elmondta a helyi szabályokat és szokásokat. De ugyanez az ülnök egy másik esetben a vétlen dolgozó mellé állt — a munkaadóval szemben. Tanulságos és emlékezetes az az ügy is, amely tizenegy buszsofőrt érintett. A buszsofőrök nem kapták meg a nekik járó üzemanyag-megtakarítási prémiumot. A döntőbizottság a buszsofőrök javára döntött — a munkaadó ellenében. Tavasszal a szakszervezeti bizottság beszámoltatta a döntőbizottságot. Ezen a fórumon is elhangzott: a szakszervezet a fegyelemsértő, főleg az ittas dolgozókat nem támogatja. A szakszervezeti vezetők — helyesen — arra biztatták a döntőbizottság tagjait: továbbra is pártosság nélkül, igazságosan döntsenek. Nábrádi Lajos — Rímet a bátra! — Hátra. — Pompás. Na ezt hallgasd meg: Költő vagyok, nem teszek lakatot a számra / — bűnt bűnöket zeng sírva a hárfa / — Kufárok, részeges legények / — szívják a vérünket vagyunk hát szegények / — de itt van Stohanek ő a bátrak, bátra / — nem retten semmitől, nem lép soha hátra. Stohanek alakított és tűzbejött. Harmadik olvasáskor már fentállt az asztal tetején és zengte, zúgta a dalt. Nagy költő, nagy színész. Ahogyan az tüzelt! És ahogyan dobbantott, annál a résznél, hogy azt mondja ... „Nem lép soha hátra...” Sajnos hátralépett. Le az asztalról. Most kulcscsont-, borda- és kartöréssel ápolják. Erről is lesz majd jam- busokban egy hatrészes trilógia. Nekem már van hozzá nyolcvanhat rímpárom. mggymint: .... Szia, ___pia, Mg ... korda, .... borda, ... reccs ... Hiszek Sto- hanekben. Pénzt ugyan kevésbé, de rímet ezután is szívesen adok neki kölcsön. Seres Ernő összefogásból művelődési ház A serkentő százezer S
