Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. július 15. Változatlanul igen feszült a helyzet a libanoni főváros kör­zetében. Képünkön: izraeli katonák figyelik a stratégiai fontosságú Bejrút—Damaszkusz útvonalat. Iráni támadás az iraki határon Kommentár Szenátusi székfoglaló Világszerte érthető érdek­lődéssel várták, vajon mit mond George Shultz, a le­mondott Haig utóda a szená­tus külügyi bizottsága előtti meghallgatása során. Schultz is annak a Bechtel nevű szu­permonopóliumnak volt egyik vezetője, amely a Reagan kö­ré tömörült konzervatív „ka­liforniai klán” gazdasági­pénzügyi hátországához tar­tozik. A Bechtel-csoport milliár­dos üzleteket bonyolít le az arab világgal, így az új kül- ■ ügyminiszter személye azok­nak az amerikai tőkés érde­keltségeknek viszonylagos térnyerését jelentheti, ame­lyek politikai és gazdasági harcban állnak az Izrael- lobby körhöz tartozó monopó­liumokkal. Nyilván ebből következik, hogy Shultz_sze- nátusi székfoglalójában a Haig-kurzus idején sosem hallható nyomatékkai szólt „a palesztin probléma gyors megoldásának” szükségessé­géről. Shultz kijelentette: támo­gatja a Szibériát Nyugat-Eu- rópával összekötő gázveze­ték építésével kapcsolatos amerikai tilalmakat. Ez vár­ható volt. Az azonban már kevésbé, hogy sietett hozzá­tenni: „általában helyteleníti a kereskedelmi szankciók politikai fegyverként való bevetését”. Vajon miért ta­lálta szükségesnek Shultz ezt a megjegyzést? A válasz nyil­vánvalónak tűnik: az érde­kelt szövetségesek elemi ere­jű tiltakozásának hatására. . Ma — és ez új fejlemény — már ott tartunk, hogy Washington szövetségeseinek tiltakozása nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is meg­nyilvánul. Leningrádban az amerikai szankciós szuper­kampány kellős közepén írtak alá épp a Washington által támadott Szibéria—Nyugat- Európa gázvezeték építésével kapcsolatos kb. 3 milliárd márkás szovjet—nyugatné­met hitelmegállapodást! A Nihon Keizai Simbun, a nagyipari körök lapja úgy értesült: a japán kormány is közli az érdekelt cégekkel, ne vegyék figyelembe az ame­rikai tilalmat. Japán előtt Anglia is ilyen döntést ho­zott. Az az Anglia, amely ed­dig igencsak aggályosán egyeztette” döntéseit a wa­shingtoni vonalvezetéssel... Iráni csapatok kedden este Basra közelében átlépték az iraki—iráni határt és tíz kilo­méteres mélységben iraki te­rületre hatoltak be — jelen­tette be szerdán az iraki fegyveres erők főparancs­nokságának közleménye, és egyben a támadás megállítá­sáról is hírt adott. Ez a közlemény erősíti meg első ízben, hogy az irá­ni csapatok, a két ország kö­zötti háború során először, L azar Mojszov jugoszláv külügyminiszter meghívásá­ra Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere július 21-én kétnapos látoga­tásra Jugoszláviába utazik — jelentették be szerdán dél­után Bonnban. A két kül­ügyminiszter megbeszélése­Közép-Amerikában az el­múlt két év alatt 50 ezer em­ber vesztette életét, legtöb­ben a salvadori és guatema- lai polgárháborúban. Az erő­szak a térség valamennyi or­szágában növekszik — jelen­tette szerdán az AFP, San Jose-i megfigyelőkre hivat­kozva. Salvadorban 35 ezer em­bert öltek meg két év alatt. Guatemalában több mint öt­ezer ember vesztette életét azóta, hogy Efraim Rios iraki területre léptek. A kedd éjszaka közzé tett iráni ka­tonai közlemény csak annyit mondott, hogy az iráni csa­patok nagyszabású hadműve­letbe kezdtek a front déli szakaszán és áttörték az el­lenség első védelmi vonalait. A teheráni rádió szerda reg­geli adása megerősítette, hogy az iráni csapatok szét­zúzták az iraki védelmi vona­lakat és iraki katonák százait ejtették foglyul. inek színhelye a makedóniai Ohridi-tó lesz. Ott tartja ugyanis ez évi ülését a nyu­gatnémet—jugoszláv vegyes bizottság. Jugoszláviai tar­tózkodása alatt Genscher el­látogat Belgrádba is, ahol fo­gadja őt Milka Planinc asz- szony, jugoszláv kormányfő. Montt tábornok három hó­nappal ezelőtt magához ra­gadta a hatalmat. Honduras- ban a- múlt héten 15 ember halt meg a hadsereg egyik egysége és egy fegyveres cso­port összecsapása következté­ben. Nicaraguában az ellen- forradalmi fegyveres csopor­tok fokozzák támadásaikat. A közép-amerikai konflik­tusok eddig egyedül Costa Ricát kerülték el — mutat­nak rá a San Jose-i megfi­gyelők. TELEX MAGYAR PÄRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT NICARAGUÁBA A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front országos vezetőségének meghívására Géczi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével szerdán párt- és kormányküldöttség utazott a Nicaraguái Köztársaságba, hogy részt vegyen a forrada­lom 3. évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepsége­ken. SIKERES KÉNYSZERLESZÁLLÁS Számos utassal a fedélzetén sikeres kényszerleszállást hajtott végre a dzsakartai re­pülőtéren kedden este a szin­gapúri légitársaság Singapore és Melbourne között közle­kedő Boeing—747-es óriás gé­pe. A pilóta elmondotta: a Boeing tízezer méter magas­ságban, az indonéziai fővá­rostól mintegy 160 kilométer­re vulkanikus eredetű por­felhőbe keveredett. Négy haj­tóműve közül kettő, nyilván­valóan a belekerült por miatt, meghibásodott és leállt. Vé­gül a Boeing kapitánya a két működő hajtóművel Dzsa- kartában sikeresen földre tet­te a gépet. NÉGYES SZALTÚ Vasárnap az artistaművé- szet történetében határt tört át Miguel Vazquez 17 éves mexikói légtornász. Az Ari­zona állambeli Tu csőn ban a világon elsőként sikerült nyil­vános előadáson végrehajta- itania a négyes szaltót. A mu­tatványnehézségének érzékel­tetésére elég annyit monda­ni, hogy az első hármas szal- tó bemutatásától az első né­gyes szaltó tökéletes kivitele­zéséig 85 évnek kellett eltel­nie. FALKLANDI KITÜNTETÉS Eldőlt a Nagy-Britanniában dúló, nagy érzelmeket kavaró vita airról, ki kaphasson a falklandi háborúban való részvételért kitüntetést, és milyent. Végül is kompromisz- szumos megoldás született. „Dél-atlanti medál” néven új kitüntetést alapítottak, ame­lyet a harci cselekmények va­lamennyi résztvevője automa­tikusan megkap. Genscher Jugoszláviába látogat 35 ezer embert öltek meg Salvadorban — Te csak ne sóhajtozz. Te sem vagy az a hű, de boldog­talan. — Én? — könyökölt fel cso­dálkozva Pelageja. — Tudom, amit tudok. — Ugyan, ugyan, ne bánts ... A férjem eltemet­tem, én meg ... Manya nem tiltakozott. Ezek szerint Alkáról van valami híre, jutott eszébe Pelagejának, és hirtelen olyan jól érezte magát, mint­ha belopózott volna a házá­ba a nyár. Fürgén felkelt. — Látod, micsoda bána­tom van! Vendégem jött, én meg fekszem, akár egy darab fa. Bocsáss meg nekem, bo­csáss már meg, Marja Arhi­povna, olyan ostoba vagyok — szólalt meg régi hangján, pöszítve a hiányos foga mi­att, s maga is meglepődött, éppen olyan hízelgő és vi­dám hangon, amelynek senki, még maga Pjotr Ivanovics sem tudott ellenállni. — Foly- ton-folyvást csak egyedül, már az agyam is begyepese­dett. Nem, nem, Marja Ar­hipovna! Leülünk a szamo­vár mellé, megiszunk egy-két pohárkával — ünnep van ma. Csak fújjad, fújjad a füstöt, ne zavartasd magad, Masa. Valaha, amikor a gazda még egészséges volt, magam is vettem cigarettát. Tán levennéd a csizmád is, ne gyötörd a lábad, majd adok neked a kemencéről meleg papucsot... A hír, amelyet Manya ho­zott (persze, miután három­szor a pohár fenekére né­zett) — Pelageja mindjárt tudta, hogy száraz torokkal nem beszél az öregasszony, minden várakozását felül­múlta: a községi tanács el­küldte Atkának az igazolást a személyazonosságihoz. — Igazat mondasz, Masa? Nem téveszted össze valami mással? — faggatta Pelage­ja, és — nem bírta vissza­tartani — elsírta magát, hisz éppen ebbe az igazolásba be­tegedett bele, mondhatni, ezért esett ágynak. Folyton a Fatuskó nyakára járt, kö- nyörgött a kolhozelnöknek, siránkozott Pjotr Ivanovics- nak — sehol semmi. „Nem olyan időket élünk most — mondta neki Pjotr Ivanovics. — Vissza kell hívni a fiata­lokat a faluba. Várj”. De hogyan várjon? A lánya sze­mélyazonossági nélkül van a városban — ez még rosszabb, mint eltévedni a sűrű erdő­ben. Most aztán nagy kő esett le a szívéről — Alkának van személyazonosságija. — És mikor volt ez? — puhatolózott újra, még min­dig hitetlenkedve Pelageja. — Tennapelőtt. —Tennapelőtt? És neked volt szíved, Marja Arhipov­na, eltitkolni egy ilyen hírt a szülőanyjától? — Mer’ hát honnan tud­nám vóna, hogy’ fogad ez az anya ... — Ugyan, ugyan — legyin­tett sietve Pelageja —, minek hánytorgassuk fel a múltat. Néha a napot is eltakarják a felhők, én meg — ostoba öregasszony vagyok ... Be­szélj, beszélj, Marja Arhipov­na! — De hát mit mondhat­nék? Vaszilij Ignatyevics mondta tegnap a boltban: „Végképp, aszongya, kirepült a lányunk. A katonai ható­ság igazolást kért...” — Na és, kiadták az iga­zolást? — Hát mán hogyne adták volna? Mondom, hogy a had­sereg kérte... — A hadsereg? — ismé­telte elgondolkozva Pelage­ja. — De hát akkor Vlagyik sürgette a dolgot... Isten­kém, Masa! Uramisten! — ki­áltott fel Pelageja, és ki­csordult a könnye. — Ezek szerint, együtt vannak? ök ketten? Én meg itt folyton rágom magam, sehol sem ta­lálom a helyem ... — Hiába az anyai szív — jegyezte meg sokatmondóan Manya. — De szeretném, jaj, de szeretném látni, milyen bol­dogok — bökte ki merengve titkos vágyát Pelageja. — De hát mozdulni se bírok. Gúzs­ba köt a betegség. Annak a kancának meg eszibe se jut, hogy legalább írna. Hát ilye­nek ezek a mai gyerekek. A lelkét kifacsarják az ember­nek, ha kell, amikor meg már minden jól megy nekik, rendbe jönnek, eszükbe se jut az anyjuk ... Manya vigasztalta Pelage- ját, hogy majd csak megjön az a levél, nem vész el, meg hogy minek is írt volna ed­dig Alka — csak felizgatta volna az anyját, ha egyszer nem volt rendben az igazol­ványa. Aztán váratlanul fel­ajánlotta: Hát ha nem bírod kivárni — menessz követet. Egyik lábam ott, a másik meg itt. — Te? A városba? — Mér’ ne? Jól körülné­zek. Bízd csak rám. Pelageja jól összeszorítot- ta az ajkát — mint mindig, amikor valamit el kellett döntenie. Közben gyors szám­vetést csinált, mibe kerülhet neki ez a Manya-féle uta­zás. Negyven rubelbe. Az sok. Majdnem egy egész ha­vi sütödéi fizetés. Másrészt viszont, gondolta, mit számít a pénz? Miért ne áldozhatna a saját nyugalmáért? — Kapsz huszonöt rubelt — mondta puhatolózva Pe­lageja. — Huszonötér’ a városba? Akkor kocogj magad! — A Nagy Manya fürgén, komoly­kodva kezdett számolni az ujján. (Folytatjuk) Közlemény Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miaisztertanácsa elaökének a Román Szocialista Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatásáról Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Constantin Dascalescunak, a Román Szocialista Köztársaság kor­mánya első miniszterének a meghívására 1982. július 13— 14-én hivatalos, baráti láto­gatást tett a Román Szocia­lista Köztársaságban. Lázár Györgyöt fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság elnöke. Az őszinte és baráti légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a ma­gyar—román kapcsolatok helyzetéről, az együttműkö­dés fejlesztéséről. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke megko­szorúzta a nép és a haza szabadságáért, a szocializ­musért elesett román hősök emlékművét. A miniszterelnökök köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik szocialista építőmunkájának időszerű kérdéseiről, megvizsgálták a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársa­ság kétoldalú kapcsolatainak helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit, véleménycserét folytattak néhány időszerű nemzetközi kérdésről. A felek kiemelték a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Román Kommunista Párt kapcsolatainak meg­határozó szerepét, valamint Kádár János és Nicolae Ceausescu elvtárs találkozói­nak jelentőségét a magyar— román viszony fejlesztésében. A miniszterelnökök hang­súlyozták, hogy különös fon­tosságot tulajdonítanak a magyar és a román nép ba­rátsága erősítésének, a Ma­gyar Népköztársaság és a Roméin Szocialista Köztársa­ság jószomszédi együttműkö­dése fejlesztésének az 1972- ben aláírt barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés, vala­mint az 1977-es legfelső szin­tű találkozón elfogadott köz­lemény elvei és céljai alap­ján. Méltatták az elért ered­ményeket, és hangsúlyozták, hogy kormányaik tovább munkálkodnak a legfelső szintű megállapodások valóra váltása érdekében. A kormányfők kifejezték elhatározásukat, hogy fejlesz­tik a kapcsolatokat vala­mennyi területen, és haté­konyabbá teszik a találkozó­kat, a politikai párbeszédet pártjaik, parlamentjeik, kor­mányaik, politikai és * társa­dalmi szerveik vezető kép­viselői között. ­A tárgyalások során a fe­lek részletesen elemezték az árucsere-forgalom, a gazdasá­gi és műszaki-tudományos kapcsolatok helyzetét. Ked­vezően értékelték a gazdasá­gi együttműködési vegyes kormánybizottság, a közpon­ti tervező szervek, ^ a külke­reskedelmi minisztériumok és a többi gazdasági tárca utóbbi években elért ered­ményeit. A felek ugyanakkor hangsúlyozták a két ország szomszédságából fakadó elő­nyöket, gazdasági lehetőségei­ket a termelési szakosítás és kooperáció fejlesztése és az árucsere-forgalom növelése szempontjából. Megállapod­tak, hogy intézkedéseket hoz­nak a jelenlegi tervidőszak­ra egyeztetett szállítások üte­mes teljesítésére, és vizsgál­ják az áruforgalom további bővítésének módozatait. Elhatározták újabb koope­rációs és gyártásszakosítási megállapodások előkészítését a gépipar, az elektronika, az elektrotechnika és mikro­elektronika, a kohászat és a vegyipar, valamint a külön­böző nyersanyagok hasznosí­tása területén. A két ország népgazdaságá­nak lehetőségei és szükségle­tei szerint konkrét lépéseket tesznek a harmadik piaci együttműködés előmozdítá­sára. Megállapodtak abban, hogy a két ország tervhivatala és illetékes főhatóságai a közel­jövőben megkezdik az 1985 utáni időszakra vonatkozó gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési ja­vaslatok kidolgozását. A felek megerősítették el- határozásúkat, hogy hozzájá­rulnak a KGST keretében fo­lyó együttműködés fejleszté­séhez, a komplex program és a különböző speciális hosz- szú lejáratú együttműködési programok teljesítéséhez, amelyek a nyers-, a fűtő­anyag és az energia, a me­zőgazdasági és az élelmiszer- ipari termékek, a fogyasztási cikkek, valamint a gép- és berendezésszükségletek kie­légítését célozzák. A továbbiakban a közle­ményben hangsúlyozták an­nak szükségességét, hogy a kulturális, a művészeti, az ok­tatási, a tudományos, a sajtó, a rádió és a televízió, a sport, az egészségügy és az idegenforgalmi kapcsolatok mind nagyobb mértékben já­ruljanak hozzá a magyar és a román nép haladó és forra­dalmi hagyományainak ápo­lásához, a szellemi alkotások és értékek kölcsönös megis­meréséhez és a két nép ba­rátságának erősítéséhez. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott véle­ménycsere során a két mi­niszterelnök megerősítette kormánya elhatározását, hogy mindent megtesz a leszerelé­sért, a béke és a biztonság védelméért, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Román Szocialista Köz­társaság kormányának első minisztere tárgyalásainak eredményeit jegyzőkönyvben rögzítették. A tárgyalások szívélyes, elvtársi légkörben folytak, és hozzájárultak a magyar—ro­mán kapcsolatok fejlesztésé­hez, a Magyar Népköztársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság sokoldalú együtt­működésének bővítéséhez, a két nép, a szocializmus és a béke javára. Lázár György magyaror­szági hivatalos, baráti látoga­tásra hívta meg Constantin Dascalescut, amit a román kormány első minisztere kö­szönettel elfogadott.

Next

/
Thumbnails
Contents