Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

2 K elet-Magyarország 1982. július 15, f------------------------------------------------------------------------------------->. Olvasni szép I dén második évtize­débe lép az orszá­gos olvasótábori mozgalom. A mozgalom patrónu- sa, a Hazafias Népfront sokoldalúan támogatja a táborok szervezését. En­nek egyik példája az a módszertani útmutató, mely a táborok program­jának összeállításához nyújt segítséget, az eddigi tapasztalatokat összegez­ve. A jó szándék ugyanis nem mindig párosult az olvasótáborok céljának leginkább megfelelő fog­lalkozások, formák meg­valósításával. A táborok feladata nem csupán az, hogy a könyv, az irodalom szeretetére neveljenek, hanem elsősorban a kö­zösségi művelődési for­mák elsajátításának szín­helyeivé kell válniuk, megteremtve az alkalmat az együttgondolkodás el­sajátítására, ösztönözve a résztvevőket egy olyan szemlélet kialakítására, mely önmaguk, környeze­tük, az egész világ meg­ismeréséhez vezet. Jó, ha ezek a táborok ösztön­zik a résztvevőket a kí­váncsiságra, az érdeklő­désre, s mindenek előtt az önálló gondolat és vé­lemény kialakításának, ki­mondásának és vállalásá­nak értékére. Megyénkben is szép múltja van már az olva­sótábori mozgalomnak. Kállósemjénben Ratkó József volt az egyik első „úttörő’’, annak idején, de említhetjük a ma már or­szágos hírű tivadarit, a megyei könyvtár és a fe­hérgyarmatiak közös szer­vezésében, ahol igazán csak ürügy az olvasás ar­ra, hogy a diákok az egyéni és a közösségi fel­adatokról véleményt cse­réljenek, gyakorolják jo­gaikat a demokratikus fó­rumokon. S még sorolhat­nánk: Dombrád, Tiszadob stb. Megannyi kis sejt az olvasómozgalomban, s immár fiatalok százai, akik itt kaptak talán élet­re szóló indíttatást az olvasáshoz, műveltség gya­rapításához. Azt mondják, az a jó ol­vasótábor, ahol a világon mindenről szó van, ahol bebarangolják a környé­ket, érdekes emberekkel találkozni, s még padlá­son, pincében búvó nép­rajzi értékeket felkutatni, ahol zenehallgatástól a közös főzésig csupa vál­tozatos program várja a résztvevőket, s csak úgy mellesleg egy-egy nagy irodalmi témakört is fel­dolgoznak. Nos, ha ez a jó olvasótábor, akkor a mi­eink a megyében igencsak hasznosak. Fontos a kis csoporto­kat vezető pedagógusok, népművelők, írók, művé­szek alapállása, hiszen a leghatékonyabb közös­ségi nevelési forma ezek­ben az olvasótáborokban a kis csoport. A népfront támogatásával idén már direkt erre a célra készí­tettek fel szakembereket, szervezett tanfolyam kere­tében. A táborok anyagi támogatásáról pedig a be­érkezett pályázatok alap­ján döntötték. Előnyben részesítik azokat a tábo­rokat, melyekben a fi­atalok műveltsége, világ­képe a benyújtott terve­zet szerint a legígérete­sebben formálódhat, ala­kulhat, illetve ahhoz a legtöbb támaszt kínálja. I gen változatosak lesznek az idei ol­vasótáborokban a műveltséget gyarapító módszerek. Baraksó Erzsébet Sikeres első fél évet zárt a kisvárdai Szabolcs Áruház műszaki osztálya. A jó eredmény el­érésében nagy szerepe van annak is, hogy ezen az osztályon mindig bő áruválasztékot találnak a vásárlók. (Elek Emil felvétele) Sárga fény a zebránál Sárga nátriumlámpák segí­Egy újító pedagógus Szó helyett látvány ui a vér áramlásának útját — világítja át a fény. Egytben maga a színes ábra is látható. A szó persze nem pótolja a látványt. Nincs az a tanár, aki olyan szemléletesen tudná elmagyarázni a 10—14 éves gyerekeknek például a táplá­lék útját az emberi testben, mint ahogy a biológiai folya­matábra megvilágítja azt egy szempillantás alatt. Ki gyártja ? — Ez a szemléltetőeszköz az új tantervű általános isko­lai biológiaoktatás segítésé­re készült. De felhasználható minden olyan tantárgynál, amely folyamatokat is leír — kezdve a földrajtól a fizikáig. Szerencsére munkahelyemen, a nyíregyházi tanárképző fő­iskolán sokan segítették mun­kámat. A főiskola költségére készült el terveim alapján a vetítő. Az ábrákat — néhány ügyes kezű tanítványom se­gítségével — készítettem szí­nes, öntapadós fóliák felhasz­nálásával. Másfél évig dol­goztam rajtuk. Honfi Ferenc újítását elfo­gadta országos hasznosításra a Tudományszervezési és In­formatikai Intézet. Ez bizo­nyítja, hogy az új szemléltető­eszköz hasznos, szükség van rá. „Csak” gyártót nem sike­rült mindeddig találni. „Felkínálom..." — A TANÉRT Vállalat hi­telhiányra hivatkozva zárkó­zott el a gyártás elől. Pedig aligha fizetnének rá. Egy ilyen készülék nem kerül többe 5—6 ezer forintnál, ennyit biztosan áldoznának rá az is­kolák. Annál is inkább mon­dom ezt, mivel kollégák, pe­dagógusok akik látták, rög­tön azt kérdezték: hol lehet a készüléket megvásárolni? Ősszel a televízió Felkíná­lom ... című műsorában is szeretné bemutatni az újítást. H. Zs. tik a biztonságos közleke­dést Nyíregyháza egyre több pontján. A napsugárhoz ha­sonló fény már messziről fi­gyelmezteti az autóst, hogy gyalogátkelőhely következik, ráadásul sugaraiban éles kon­túrokkal jelenik meg a gya­logos alakja. Jelenleg a me­gyeszékhelyen 20—25 csomó­ponton működik az új típusú lámpa. Ezekben a napokban további 22 lámpát szerelnek fel a TITÁSZ dolgozói. Pél­dául a Tölgyes csárda előtt, a Bocskai utcán a bíróságnál vagy a Bessenyei tér és a Széchenyi utca kereszteződé­sében. A fény fölgyulladt, a spe­ciális vetítőkészülék elé he­lyezett színes ábrán megele­venedik a madarak repülése, a vér útja a testben, a pa­pucsállatkák mozgása. Honfi Ferenc főiskolai docens újítá­sa az elmés szemléltetőesz­köz, amely segítségével a bio­lógia titkai folyamatukban vehetők szem ügyire. Küllőzött korong — Egyszerű az egész — mu­tatja újítását. — Egy speciá­lis vetítőkészülék szükséges hozzá, amely megvilágít egy forgó, küllőzött korongot. Ez elé helyezzük a színes ábrá­kat, melyeken csak a szem­léltetett folyamatot — példá­Aranyforint Levelekről Mátyás király 1471— 1481 között Nagybányán vert aranyforintja ke­rült elő a napokban Le­veleken az iskolaudvar rendezése közben. A le­letet a leveleki 2963 szá­mú Zalka Máté Üttörő- csapat tagjai a nyíregy­házi Jósa András Múze­umba juttatták el, ahol a jó szemű kis pajtásokat a megyei múzeumigaz­gatóság pénzjutalomban részesítette. VESZPRÉMIEK SÓSTÓN Üdültél az üzem Szezon végén ki tudja hányszor hangzik el majd újra a sztereotip kérdés: hol nyaraltatok? S ha a kérdezett nem valamelyik külhoni neves üdülőhelyet vagy legalábbis nem a Balatont említi, esetleg nem is kíváncsiak milyen is volt a család nyaralása. — Én, a férjem, s a két gyermekünk igazán nagyon jól éreztük magunkat Sóstó- gyógyfürdőn is. Lesz miről beszámolni otthon — említi a csinos fiatalasszony, Funk Ferencné, aki családjával A tárgyalóteremből Ütközés az útelágazásnál Vass János 35 éves nyírka- rászi gépkocsivezető szeptem­ber elsején délután Kisvárda felől vezette Szabolcsbáka irányába a nyírkarászi Béke Tsz tehergépkocsiját. A gép­kocsival óránként 70 kilomé­teres sebességgel haladt, s egy utast szállított Az anarcsi útelágazáshoz érve le akart térni Anarcs felé, s ezt a szándékát az irányjelzővel jelezte is. Az út­elágazást 50—60 méterre megközelítve, megpillantotta az alárendelt útvonalról ér­kező autóbuszt, amely pe­dig Kisvárda felé akart az útra kanyarodni. Ezt az autóbuszt — körül­belül hatvan utassal — Ko­vács Ferenc vezette. A ke­reszteződésben látta, hogy jobbról nincs forgalom, bal­ról pedig egy teherautó ér­kezik, amely le kíván térni Anarcs felé, így a már koráb­ban csökkentett sebességgel megkezdte a balra kanyaro­dást. Közben azonvan a vizes út­testen a fékezett teherkocsi megcsúszott, s Vass nem bír­ta vele követni a jobbra íve­lő útját, a teherautó egyene­sen rohant előre, bele a busz­ba. Az összeütközés következté­ben három személy súlyos sérülést, egy súlyos egészség- romlást, egy életveszélyes, maradandó sérülést szenve­dett, és súlyosan megsérült maga Vass és utasa is. Raj­tuk kívül negyvenkét személy sérült meg könnyebben. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Vasst tömegszerencsét- lenséget eredményező közúti baleset okozása miatt egy év fogházra büntette, ennek végrehajtását azonban három év próbaidőre feltételesen fel­függesztette. A bíróság Vasst két évre eltiltotta a járműve­zetéstől. Az ítélet jogerős. (k) Veszprémből érkezett, s fér­je révén tölthetett két hetet a MEZŐGÉP vállalat sóstó- gyógyfürdői üdülőjében. Fehér Sándor üdülővezető éppen az imént érkezett a strandról, ö magyarázza: — Csak így fürdőruhában közlekedünk, mert alig 150 méterre van a tó és még kö­zelebb a strand. Itt felöltöz­hetnek az üdülők a szobában és máris mehetnek fürdeni, napozni. Nem kell fizetniük sem, mert vállalatunk szer­ződést kötött a SZAVICSAV- val — tájékoztat. Június elsejével kezdődött a szezon. Munkáscsaládok üdülnek. A vszb utalja be a vállalat és a cserepartner üzemek dolgozóit. Most ép­pen a Videoton veszpré­mi gyáregységéből is vannak a szép környezetben, a tó kö­zelében, fenyvesek közé épült emeletes üdülőben. Ha süt a nap, kiürülnek a szobák, él­vezik a selymes vizet, a ra­gyogó napsütést, kirándulnak. Ha borús, esős az idő, akkor behúzódnak. Van szórakozási lehetőség. Szépen berende­zett a társalgó, színes tv-ké- szülékkei, rádióval. Lehet bi- liár'dozni, sakkozni, asztalite­niszezni. No és működik — IV. osztályú árakkal — a jól ellátott büfé. — Én a Videoton veszpré­mi gyáregységében dolgozom, tmk-s vagyok. Ott kaptam az üdülőjegyet az szb-től. Kí­váncsiak voltunk Sóstóra. Sok szépet hallottunk róla. Mondtam a feleségemnek, jöjjünk, nézzük meg. Igazán nem csalódtunk — mondja Funk Ferenc. Kenyeres Sándorék Tisza- vasváriból érkeztek, két gyermekkel. A fiatalasszony a MEZŐGÉP gyáregységének a dolgozója, préselő munkásnő. Az ő jogán üdülteti a csalá­dot a vállalat. — Először vagyunk itt. Na­gyon jól érezzük magunkat — vélekedik a fiatal munkás­asszony. — így a családom­mal még nem üdültünk. Szép a környezet, jó a víz, az ellá­tás, Kiszolgálnak, nem kell főznöm. Meghíztunk. Napon­ta négyszeri étkezés van. Iga­zán kipihenheti az ember az egész évi fáradalmait. Kiss Géza a mátészalkai gyáregység meósa a színes tv-készüléken nézi a mérkő­zést. Ö a kislányával üdül itt. — Másodszor vagyok Sós­tón az üzem üdülőjében a gyerekkel. Kellemes két hét múlt el. Kár, hogy olyan gyorsan elrepült az idő. Ké­szülünk a búcsúestére. Ha si­kerül, halat főzünk... F. K. A VAGÉP nyíregyházi központi óra- és ékszerjavitó részlegének dolgozói az 1982-es év első felében 2,5 mil­lió forint ér­tékű munkát végeztek el la­kossági és kö­zületi megren­delésre. Ké­pünkön: Ko­csis Sándomé aranyműves rubinkövet he­lyez foglalatba. (Császár Csaba felvétele) KITEKINTÉS Megyénk az országos E heti tallózásunk a kü­lönlegességek jegyében ké­szült. Nyíregyházával és me­gyénkkel kapcsolatosan ugyanis számos ritka érde- kességű közlemény jelent meg az elmúlt hetekben kü­lönféle lapokban és folyóira­tokban. ÉRMÉK ÉS SZEKEREK A mátészalkai Szatmári Múzeumban járva készített színes hangulatos • riportot Tóbiás Áron. Az írás a Ma­gyar Nemzet június 24-i számában olvasható. Ebben szó esik a múzeumigazgató éfetútjáról, a múlt emléke­inek gyűjtéséről, a tárgyak vándorlásáról, a múzeum lét­rejöttéről és állandó kiállí­tásairól. A közelmúltban egy új kiállítás nyílt, ahol az ér­deklődők megismerkedhet­nek Képes Géza mátészalkai születésű költő és műfordító érem- és plakettgyűjtemé­nyének értékes darabjaival, amelyeket a múzeumnak ajándékozott. Az éremkiállí­táson Beck ö. Fülöp, Ferenc- zi Béni és Pátzay Pál cizel­lált munkái mellett Borsos Miklós kisplasztikái művé­szete tündököl. Mellette a finn éremművészet gyöngy­szemei láthatók, a zeneszer­ző Sibelius, az építész Aal­tonen, a költő Turtiainen, a regényíró Linna mesteri arc­másával. KURUCOK KINCSE A Magyar Nemzet június 25. számában a „Kurucok kincse” cím alatt az újságíró annak járt utána, hogy a történeti források által em­lített tarpai református templom freskója hogyan ke­rült elő. Erről Szabó Gyula lelkész így nyilatkozott: „A templom festése már néhány esztendeje időszerű volt. Ta­valy nyáron láttunk munká­hoz. Mivel sejtettem a fres­kók helyét, úgy határoztunk, újravakolás előtt megkocog­tatjuk a régit. Magam is állványon voltam, amikor a mesterek nekiláttak. Az elő­dök által leírt helyeken cso­dálatos falfestményre buk­kantunk. A templom déli falán körülbelül másfél mé­ter magasságban lovaskép került elő, melyhez a keleti oldalán kálvária kép csatla­kozik.” A 4X4 méteres lovas­kép a restaurátorok szerint a XIV. században készült. A több száz ezer forintos res­taurálási költség felét a helyi szövetkezet tagjai vállalták magukra. (ősz)

Next

/
Thumbnails
Contents