Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

MU HÉTVÉGI MELLÉKLET UUU^U Formát kap a tészta, megtelhet a kemence. (Jávor László felvételei) Magas szárú cipőben Ékszerész, vegytisztító, sza­bó, ládaszegező, virágker­tész. A felsorolás még nem teljes. Ilyen és hasonló szak­mákban, beosztásokban dol­goznak a HVDSZ megyei bi­zottságához tartozó vállala­toknál. Ezekben az üzemek­ben szép számmal dolgoznak nők is, s többnyire fizikai munkát. Az utóbbi. évtized gépesítési programjának jó­voltából egy-egy alkalommal már nem cipelnek nagy súlyt, de egész napos tevé­kenységük férfias helytállást kíván. A szakmai szakszer­vezet mellett működő nőbi­zottság az elmúlt héten arról tárgyalt: az ötnapos munka­hét bevezetése miként érinti őket. A véleményekből kide­rült, hogy az új munkarend könnyitette is, meg nehezítet­te is munkájukat. Hét közben meghosszabbo­dott a munkaidejük, vagyis ké­sőbb végeznek. A gyermek- intézmények nyitvatartási rendje viszont — kevés ki­vételtől eltekintve — nem változott. Így rohanniuk kél! a bölcsődébe, óvodába. Ké­sőbb és kissé kapkodva ké­szül el a vacsora. Az időel­tolódás miatt kissé hanyagol- ják-halasztják az otthoni és a ház körüli munkát. A hét utolsó két napja szabad, de legtöbbjüknek nem pihenést, hanem 'fárasztó munkát hoz a szombat és a vasárnap. Pótolják a hét közben elma­radt munkát, jön a nagymo­sás, a vasárnapi ebéd elké­szítése ... Több asszony a szolgáltatásban dolgozik, vagyis szombaton is helyt Nem én mondom, özvegy Kovács József né formálja úgy a szavakat, miszerint: „Az ember nem több, csak egy kis csavar, apró része az élet nagy gépezetének.” De ez a csavar nélkülözhetetlen. Ha hiányzik, ha nincs a he­lyén az a csavar, a gépezet akadozik, talán le is áll. Egy pillanatra talán. Aztán min­den megy tovább. Értem én. Miért ne, hiszen kell állnia és hétfőn kap érte szabadnapot. Igen ám, de szombaton, míg dolgozik, el kell, vagy kellene helyezni gyermekét (gyermekeit) 'és a gyermekintézmények zárva vannak. Az ötnapos hétnek tehát vannak gondjai is. Az említett nőbizottság azonban nemcsak regisztrálta a gon­dokat. A szakmai szakszerve­zet megyei bizottsága az in­formációs jelentésben az Mondok Józsefné SZMT-vel és a szakmai szakszervezet központi veze­tőségével közli e gondokat. Gyors, minden igényt kielé­gítő intézkedés azonban így sem várható. A férjek, a csa­ládtagok enyhíthetnek eze­ken a gondokon, megterhelé­seken. A nyári meleg növeli a megterhelést a nyíregyházi Patyolatnál dolgozó lányok és asszonyok körében. A va­salók, a gőzölgő tartályok közelében kemény próbának vannak kitéve a dolgozók. Ne­hezebben jön el a műszak vége, az egész napos álló munka kimerítőbb. A „pa- tyolatos” asszonyok többsége magas szárú cipőben dolgo­zik. Megveszik maguknak, hogy könnyebb legyen az ál­ló munka. Éppen a szakszer­vezeti tisztségviselők javasla­tára, kérésére belátható időn belül a Patyolat a fizikai nő­dolgozóknak munkaruhaként adja a magas szárú cipőt. A belátható idő a vállalat anya­gi helyzetétől függ. A nyír­egyházi Divat Ruházati Válla­latnál szalagszerű a termelés. Itt is kismamacipőben, ma­gas szárú cipőben dolgoznak többen. A hőségben fáradé­konyabbak, még inkább szükség van ezekre a cipők­re. A szakmai szakszervezet­hez tartozó Tiszalöki Faipari Vállalatnál az asszonyok jó része ülve dolgozik, de nagy fizikai megterhelés mellett. A szakszervezeti vezetők sze­rint a megterhelés egyik munkahelyen sem mértéken felüli. A normákat, a kollek­tív szerződésekben leírtakat csaknem maradéktalanul megtartják. A „gyengébb nem” erős munkát végző tag­jai azonban így is figyelmet, megbecsülést érdemelnek. N. L. Helytállás A nyíregyházi kenyérgyár­ban a friss illatokat nem le­het tökéletesen élvezni. A hő­ség mindent megül, kevés lisztpor is szálldos a levegő­ben. Szünet nélkül sül a leg­főbb eledel, a kenyér. Nagy utat tesz meg a búza. Tavaly nyáron a kombájnosoknak nem volt ilyen melegük, mint most a pékeknek. Mondok Józsefné könyökig tésztás. A megkelt anyag ra­gad, nehezen válik el egy­mástól. Ügyes mozdulatra, erőre van szükség, hogy a te­li „csészéből” a fiatalasszony kicsipjen 5—6 kilóra valót. Beosztásának ez a neve: fel­Pesti Józsefné és a legjobbak elismerése sem maradt el. Mit érez ilyenkor egy dolgozó nő? „Örömöt. Aztán van egy olyan gondolat is, miért ép­pen én. Sok itt a jó dolgozó. A Tóthné csoportja az egyik legjobb, sok a régi, törzsgár- datag dolgozó. Szóval, én csak örülök, köszönöm is, ha már kiérdemeltem.” Elnéztem, szívesen hallgat­tam a beszélgető partnert. Kovácsné tekintete komoly, majdhogynem komor. Nem befelé fordulós, inkább a fá­radtság teszi. Nem kérdez­tem, de rágondoltam, van aki kettőzött teherrel viseli sor­sát. Főként akinek egyedül kell a gyermekeket nevelni. És nincs panasz. Inkább rend és rendszeresség a gondolko­dásban, a cselekedetben. Eh­hez kell nagy erő. Megismét­lem: „Az ember nem több, csak egy kis csavar, apró része az élet nagy gépezetének.” De- hát miből van az a csavar? Nemesfémből, vagy gyémánt­kemény? Minden bizonnyal ez is, az is. Sőt-különlegesen értékes ötvözet. Seres Ernő hőségben adó táblás. E két szó így egy­más mellett majdnem elárul­ja, hogy mit kell végeznie. Szaggatja, méri, feladja az alapanyagot. Teszi ezt mosta­nában csaknem 50 fokos me­legben. A mérésnél főleg nem lankadhat a figyelme, hiszen a kifli nem lehet véknyabb, a kenyér törpébb. Ahogy meg­telik egy stóc (ez a hivatalos neve, szakzsargonja), Mon- dokné valamelyik társával megfogja. Nem vezényelnek, pillantásukkal adnak jelt, hogy „Emeld és hozd!” És emelik, viszik a több mint ötvenkilós stócot. Kovács Ferencnének „táb­lás” a beosztása. Hogy mit je­lent ez? „Kasznyit hordok, lemezt cipelek” — mondja. Hozzáteszi, hogy nem pék, csak betanított munkás. Nél­küle azonban felborulna a technológia szigorú rendje, nem jutna el a kemence szá­jához a sütnivaló. A közép­magas, fürge mozgású asz- szony tizenhárom éve dolgo­zik a kenyércsinálók között. A hűség önmagában még nem érdem. De faggatásunkra el­mondja, hogy soha nem ké­sik, alkalmazkodik a szigorú rendhez. Pedig a két kiskorú gyermek nevelése is nagyobb részt rá vár. Nem szidja, in­kább mentegeti a férjét, aki buszsofőr és gyakran még tő­le is korábban kel, hogy a pé­kek, a lakatosok, meg a töb­biek beérjenek a délelőttös műszakba. Kovácsné amikor nem hord kasznyit, nem cipel lemezt, a nyúlós tésztából pe­recet készít. Mint most is. Fürge ujjai között másodper­cek alatt nyers pereccé áll össze a kígyó alakú tészta. Az asszony nem panaszként mondja munka közben, hogy a nyolcórás műszakból több mint hét és felet a szó teljes értelmében munkával tölt. Mi a jutalma, mit kap a meg­érdemelt fizetésen kívül? Azt mondja, elégedett a sorsával. é I \ 4 Kovács Ferencné Csak egy kis csavar... a kérdés az volt, mennyire tartja fontosnak Kovácsné a munkáját. A nagy egészhez, viszonyítva? A nagy egész, a gyár, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat, amelynek üzemei­ben ezren dolgoznak és mil­liárdos a termelés. Egyszóval ehhez viszonyítva találó az asszony hasonlata. De hát az ember önnön je­lentősége, fontossága? Az más. Megint csak idézek: „Tizenegy éve vagyok beta­nított munkás. Tudom, mi a dolgom, igyekeztem becsüle­tesen elvégezni azt, amit rámbíztak. Erre leginkább nekem volt szükségem, hi­szen fel kellett nevelnem a két gyermekemet. Az üzem­ben megbecsültek. Munkatár­saim is. Megszoktam, meg­szerettem itt. Szocialista bri­gádban vagyunk, jó az össze­tartás.” Most nyár van, forróságot lehelnek a falak és állandó­an, folyamatosan üveghang csendül. Hogyan is lehetne másként egy palackozóüzem­ben. A szalag, a palackozó gépsor ezrével emészti az üvegeket, és a berakóknak, göngyölegrendezőknek gyor­san, megállás nélkül kell dol­gozni. A gép diktál. Nehéz-e, bírják-e? „Nehéz? Minden munka nehéz, ha arra gondolunk. Én nem gondolok rá. Viszont na­gyon kell figyelni. Az ábrán­dozásból, másra gondolásból baleset lehet. Most, a kirakó gépet kezelem, ügyelek, hogy se üvegben, se emberben ne essen kár.” A palackozó gépsor mellett mindenütt asszonyok, lányok. Két vonalon fut az üvegára­dat. Az egyik soron szép szí­nű konyak, a másikon rum hagyja el a szalagot. Ital(!) Itt ezt másként nézik és lát­ják, mint a kinti világban. Ott sok galibát okoz. Ez itt termék. Mondják, lehetne ez egészség és jókedv forrása is, ha aki fogyasztja, mértéket tartana. De ez más kérdés. Egyébként a vállalat évente 210 ezer hektoliter üdítő italt is készít. Ez talán szebben hangzik? Na mindegy, most nem is erről, hanem özvegy Kovács Józsefnéről van szó. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Kiváló lett a vállalat Oláh Istvánná Oláh Istvánná szakmunkás a szó szoros értelmében kö­zel van a tűzhöz. Vetőként dolgozik. A kelesztő láda gya­kori mozgatása próbára teszi erejét, ügyességét. Több éves példamutató helytállását Ki­váló dolgozó kitüntetéssel is­merték el. Az is kitüntetés­nek számít, hogy társai szak- szervezeti bizalminak válasz­tották. Nála senki sem isme­ri jobban választói munkáját, helyzetét. Mint bizalmi milyennek látja a kenyérgyárat Oláhné? Olyannak, mint mi. Ala­csonynak, kissé zsúfoltnak. A tervezők rossz munkát vé­geztek, hangsúlyozza a vető asszony. Nem gondoltak arra, hogy ilyen kemencék mellett, ilyen kevés friss levegő mel­lett tonnaszámra kell itt gyártani kenyeret, süteményt. A hosszú ablaksort ide rosz- szul találták ki. Mutatja, hogy csak két-három ablakszárny nyitható ki, a többi ablak csak a fényt engedi be, a hű­sítő levegőt nem. A vállalat tmk-sai próbáltak szellőző­berendezést készíteni, illetve üzemeltetni, de nem ment sokáig. Ez a tető és ez a fal nem teszi lehetővé a ventillá­torok eredményes működé­sét. Szódavíz mint védőital jár a dolgozóknak. Mostaná­ban soha nem tart ki műszak végéig. A bizalmi asszony né­hány társával szellősebb, va- salhatóbb, könnyebben kezel­hető munkaruhát kért. Ked­vező választ kaptak, talán nem is túl sokára lesz ilyen ruha. Talán nem ártana, ha az épületek és a munkaruhák tervezői ide is ellátogatná­nak. Pesti Józsefné szakmunkás és szakoktató. Tanulói között lányok is vannak. Próbálja velük megszerettetni a szak­mát. A törékenyebb lányokat kevesebbszer osztja be a ke­mence közelébe. Már a tanu­lói is tudják, hogy a vállalat kollektív szerződésének értel­mében nődolgozó 20 kg-nál többet nem emelhet egyszer­re. Pestiné azonban tudja: néha 25—30 kg-os tehert is meg kell mozgatni. A többet emelők, a melegben helytál­lók azonban hamarabb jut­hatnak üdülőjegyhez — teszi hozzá Pestiné. Ö is a Kiváló címmel kitüntetett dolgozók közé tartozik, mint számos társa, aki kemény munkát vé­gez kenyerünkért. Nábrádi Lajos V

Next

/
Thumbnails
Contents