Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. június 12. A Szamosszegi dűlők, vizek Á lápi világ emlékei Az Ecsedi-láp északi ha; tárvonalát Kocsord községgel szokás általában megvonni. Ezt teszi Lovassy Sándor 1931-ben megjelent „Az Ecse- di-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben” című művében is, mikor az 1863-as nagy szárazságról beszélve megemlíti a két részre különült láp északi kisebbik felét, az Ecsedi-tó láp-ját, s azt Nagyecsed és Nagykocsord között helyezi el. Pedig ez a láp, ha nem egybefüggően is, de többkarú csápként Kocsordtól kilométerekkel északabbra is jól be- nyúlott Szamosszeg határába, ahogy azt újabban Farkas József „Amiről az Ecsedi- láp mesél” című remek kis kötetének térképe is mutatja. Az 1802—1811. között Bécs- ben megjelent Görög—Már- ton-féle „Magyar Átlás” Szamosszeg déli határrészein még két helyen is jelzi a láp nyúlványát. A Szamos, és a most már csak kiszáradt patakmederként ismert egykori Homoród között a mai Nyá- ros és Középső nevű dűlők alkották a láp északi határát, s az ezektől délebbre, Sza- moskér nyugati oldalán fekvő Rét nevű dűlő már a láphoz tartozott. Így jelzi ezt a fentebb említett térkép is, de maguk az idetartozó földrajzi nevek is. Éppen Lovassy említi idézett munkájában, hogy a láp jellegzetes fafajtája a mézgás éger mellett a nyárfa volt. A szamosszegi Nyá- ros dűlőnév tehát annak az erdőnek az emlékét őrzi, ami az Ecsedi-lápot északon elhatárolta a dombosabb területektől. Hogy a Rét nevű dűlő egykor a láphoz tartozott, azt nemcsak a hagyomány, hanem a rét köznév jelentése is bizonyítja (■= vizenyős,' fűvel benőtt«-terület), ól/-.. A Homoród baloldalán, egészen a Kocsord patakig (mai nevén: Falufok) nem lehetett láp. Ezen az 1970-ig Legelő-nek használt területen a Görög—Márton-féle térkép sem jelöl mocsaras részt. Oka ennek nem a terület magasabb szintje, hanem inkább az a tény, hogy déli határvonalán keletről nyugat felé futva magas partjával elzárta ezt a területet a láptól a Sebes-patak. Partmenti dombját ma is Sebeshát néven emlegeti a lakosság, Pesthy Frigyes 1864-ből származó országos földraj zj- név-gyűjteményének szamosszegi anyagában megtalálhatjuk a kifejezőbb Sebes hát Domb elnevezést is. Ha ez a Legelő-s terület az időnkénti áradásokkal olykor víz alá is kerülhetett, mint ezt a hagyomány is fenntartja több esetben, az tartós, elláposo- dásra hajlamos nem lehetett, minthogy két kelet-nyugat irányú helyi patak, a Kallóspatak és a Bivalyfertő (a név fertő elemét csupán a torkolatnál kialakult posványos állat-fürdő indokolja) az itteni vizet apadáskor általában levezette. A Kocéord balpartján, egészen az Ócska-Krasznáig már újból láp jelentkezik a múltszázadi térképen, de a földrajzi nevekben is. Ezek szerint a mai Kleintag a láphoz tartozott, s a határvonal a mai Mandeltag déli pereme volt. Éppen ide lehet kötni a Maksai Ferenc idézte 1357-es Eegur (Éger) nevű erdőt, aminek nyomát 1864-ben egyetlen óriás fapéldány őrzi már a Nagy Éger névben. A láp itteni lehetőségét bizonyítják még az ugyancsak Pesthy Frigyes 1864-es adatai közül a Hedeg rét, Püspök kaszálló- ja nevek, vagy a ma is jól ismert Nádló dűlőnév. Valószínűnek látszik azonban, hogy a Kocsord baloldalán a láp jóval északabbra hatolt a partmenti területen, mint -azt a térkép- jelzi, s eljuthatott a Mandeltag északkeleti pereméig, tehát a mai Gróf- tag vonaláig.. Ezt bizonyítaná az a Csiki lapos néven most is jól ismert vízállásos terület, ami a Szigetdomb nevű kiemelkedést fogja itt körbe, s amit talán azonosítani is lehet a Szirmay Antal által 1272-ből említett „Kuchurd vizéből eredő halas tóval...”. Az Őcska-Kraszna baloldalán levő" legdélibb területeket, az 1864-ben Fárszányos és Fiatalos néven felbukkanó erdőket, nem érte el a láp, de tőlük nyugatra, az ópályi határban már nem csak jelentkezett, hanem félkörívet írva le, újra visszatért az Ocska- Krasznához, sőt a mai Nagydobos felé vezető műút baloldalától egy dűlőnyire át is lépte a folyót. Ennek nyomát mutatja a Gelyvás nevű gyümölcsös déli szomszédjaként rögzíthető 1864-es Nagy Simonná kaszállója adat a Kocsord, és Ócska-Kraszna között, valamint ez utóbbi baloldalához kapcsolható 1864-es Bereg Hát, Kató vápa és Sem- jék Hát földrajzi nevek. Hogy ezeken a részeken tartós vízállás lehetett valamikor, mi sem bizonyítja jobban, mint Maksai Ferenc 1357-ből származó Eeleuberuk (Élőberek) adata, amit nagy valószínűséggel azonosítani lehet az előrébb említett 1864-es Bereg Hát földrajzi névvel. A láp egykori közelségének a nyoma tehát megvan, kimutatható Szamosszegen, és ez a nyom olykor tragikus jelzést is ad létezéséről, mint 1970. tavaszán, mikor is a most bemutatott nyúlványokon vezette el a községbe a szamosi árvizet. A láp régi embereiről azonban már nem sokat tud az emlékezet. Azt még mondogatják az idősebbek, hogy az 1940-es évekre kiöregedett Paragh Feri bácsi volt a szamosszegi halászok „utolsó mohikánja”. Még emlegetik Feri bácsi nagy halát, a szekér hátsó saroglyájáról lecsüngő farkú harcsát; egyikmásik szamosszegi öreg őrizget még egy kopott hárságyat (sásfonatú fekhely) vagy siskaszéket (sásfonatú ülőrészszel készült szék), amit Feri bácsi készített valamikor, s aztán ... vége! Ezeket már az emlékezet sem őrzi tovább ... Balogh László Csenger és amerikai turné „Élmény a szabolcsiaknak játszani" — Szerintem a gyerekek így gondolkodtak: mit akar ez a hat manusz farmerban, kockás ingben, ezzel a rettenetes csinnadrattával? Magyarázni kell nekik, hamarosan rájönnek a hangszerek szerepére, s egy óra múlva együtt élvezik a zenét. Megszoktuk, hogy egy hangverseny így kezdődik. Csengeri élményt hoz fel Benkó Sándor, a hazai dixieland egyik ,,apostola”. A filharmónia középiskolai bérleti sorozatában léptek fel, járták a megyét. — Szevasztok lányok, fiúk. Ízelítőt adunk a hagyományos dzsesszből, szeretnénk, ha ti is megszeretnétek ezt a zenét — szól a rögtönzött köszöntő. A tanár úr („civilben” villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa) cseveg a mikrofon előtt. Nem előad, kioktat, hanem élményeket hoz fel. Felvillantja, hogy a századforduló New Orleansában az amerikai néger zenéből hogyan nőtt ki a dixieland, amely olyan egyéniségeket adott, mint Louis Armstrong, a trombita királya. Kedvvel játszott zene ez, amely egy adott dallamra rögtönzések sokaságából áll, soha ugyanúgy meg nem ismételhető. Mindezt rögtön hangszeres példa követi, Halmos Vilmos zongorista énekével. A nyíregyházi középiskolások így zenében illusztrálva hallották a csengeri élményeket, az utazás fáradalmait, a szatmári szilva dícséretét. — Élmény a szabolcsi fiataloknak játszani — említi Benkó Sándor. — Olyan közönséggel találkoztunk, amely befogadta a ze- nét. Egy-egy fellépés végén barátokként váltunk el. Harsog a trombon, sikolt a klarinét, ritmust kísér a bendzsó, hogy utána szólózzon a trombita. Az együttes tagjai, Benkó Sándor (klarinét), Zoltán Béla (trombita), Nagy Iván (trombon és ének), Nagy Jenő (bendzsó), Halmos Vilmos (zongora), Vajda Sándor (bőgő) és Járay János (dob) önfeledten játszanak. Legalább any- nyira a maguk szórakozására, mint mások gyönyörködtetésére. Az idén ünnepük a „banda”, a BDB 25 éves jubileumát. S közben mindegyikük dolgozik valahol, jnem ez a kenyérkeresetük. — Mondják, hogy Magyarországon nem is lehetne megélni a dzsesszből. — Mert még senki sem próbálta. De például bennünket a filharmónia egész évben foglalkoztatna. Erre a sorozatra is csak mi vállalkoztunk, hiszen a zene megismertetésével saját magunknak — és a többi együttesnek — nevelünk közönséget. A dixielandot hajdanában kávéházakban, mulatókban játszották. A BDB budapesti klubjában most is beszélgetnek, söröznek, zsíros kenyeret majszolnak a hallgatók, miközben a lábukkal verik a taktust, ütemesen ingának a fejek. A hallgatókkal kontaktust keresve próbálja ki az együttes az új számokat, alakítja a műsort. S persze — ünnepélyes alkalmakkor — előkerül a frakk is, csokomyakkendővel. A zeneakadémiáról a televízió is közvetített. Debrecenben, az Aranybika Bartók-termében a tíz éve elhunyt Armstrongra emlékeztek. A dzsessznapokon viszont, a művelődési központ előtt adott térzenét Philadelphia Jerry Rick blues-énekes rögtönzött — zajos közönségsiker mellett. Nem mindennapi élmény volt, ahogy eldúdolt egy bonyolult dallamot, s azt Nagy Iván trombon on utána fújta. A negyedszázada alakult együttes szaDolcsi turnéján középiskolások százai tapsoltak, ismerték fel a lassú blues-okat, az orosz népdalt vagy éppen Erkel Hunyadi László című operájából a népszerű áriák átiratát. Az idén nyáron pedig a dzsessz hazájába, az Egyesült Államokba látogat az együttes. Az amerikai turné számos fellépéssel, Sacramentó- ban egy monstre-koncerttal bizonyítja, hogy a régi idők, az „old-timer” műfaj többszörös díjnyertesei lendületes, érzelemmel fűtött zenével nyerik meg a közönséget. Lányi Botond A fekete puli kis bogársze- mével gyanakodva figyel. Nem ugat, csak figyel. Aztán felhúzza az ínyét, vészjóslóan morogni kezd, mikor a kisajtó kilincsére teszem a kezem. — Figura! Helyre! — csattan a gazda hangja valahonnan hátulról, s Figura morogva bár, de a kutyaólba kullog. Nem az ő dolga, hogy a vendéget fogadja, hagyja csak azt meg az embernek. S Horpácsik János szíves vendéglátó. Jönnek is az öreghez számolatlanul, különösen azóta, hogy megkapta a Népművészet Mestere címet: ő talán most a legismertebb ember Ópályi- han. Az öregen szandál, csizmanadrág, lajbi, feje búbján kis pörgekalap. Katonás léptekkel jön, pedig jövőre már a nyolcvanadik esztendőt tapossa. — Isten hozta! — nyújtja a kezét, s keményen a szemembe néz. Az udvaron odvas körtefa alatt szék, asztal, az asztalon meg lábas, benne tenyérnyi sült szalonna. — Látja, így van ez, ahol már nincs asszony — legyint. — Az embernek magának kell főzni. De ez még hagy- ján, de kapálni, gyomlálni is kell. Kapa a juhási kezében! Hát hallott már ilyet... ?! — Nagy úr a szükség. — Nekem mondja? Tudom én azt. Hát kint a mezőn, mit gondol, ki főzött ránk? Az intéző? Mi magunk, felvertük a szolgafát, rá a bográcsot, s a bojtár már rakta is a tüzet a lebbencsleves alá. — Mi volt a kedves eledele? — Csakis a lebbencs. Meg a jó birkapörkölt. Megette az ember a gömölyét is ... Bár most ehetném. De vegyem a boltban ? Az udvarra galambcsapat száll, csipegetnek. A szomszédból jöttek, de az öreg nem zavarja el őket. Hadd eszegessenek, megférnek itt az udvaron, s még nézni is jó őket. Pláne egy olyan embernek, aki életének jó részét kint a mezőkön, a jószágok között élte le. Ülünk a fa alatt, beszélgetünk, sör is került az asztalra. — Egészségére! — emeli fel üvegét. Aprókat kortyol, kézfejével törli a bajszát, s azt mondja: — Látja, már ez a sör is csak most jött divatba. Tudja mit ittak a régi juhászok, gulyások? Bort meg pálinkát. Azt a komisz, kutyaerős gabonapálinkát. Ó de tudtak mulatni! Különben csendes, békés nép volt a miénk, de ha betévedtek a csárdába ...! Azért is mondták, nem az emberben, hanem a hordóban van a nóta. No, ilyen emberek között nőttem ép fel. Apám mellett voltam bojtár, de hát nem sokáig élt szegény, az első nagy háborúból annyi betegséggel jött haza, hogy egy századnak is elég lett volna. Hetven éve táncol — Merre született? — Beregszász alatt, a Bu- csu-tanyán. Ott számadós- kodott apám a gáti réten, a Simborg gróf birtokán. Szép szál ember volt, akárcsak a keresztapám, Butella József. Azok aztán, ha összeakadtak . . . Mesélik, hogy engem is már a keresztelőm napján megitattak. A két öreg a tanyáról, be Beregszászra vitt a keresztvíz alá, s útközbe betértek a Pipanyak csárdába. Telt-múlt az idő, s ők ugyancsak vígan voltak már odabent, én meg közben rekedtre ordítottam magam kint az udvaron. Egyszer- csak kijött a két öreg, s hallván az ordítozásomat keresztapám megszólalt: „Nézzed már, hogy tátog, csak nem szomjas?” Azzal bement a csárdába, hozott egy pohár pálinkát, s néhány cseppet a számba engedett. Persze, hogy abbahagytam a bömbö- lést, hiszen le kellett nyelnem. Mire aztán keresztapám bólogatni kezdett: „Ez igen! Ember lesz belőle! Még alig egy hetes, de már pálinkáért visít.” Elpárásodik a nagy emlékezésben az öreg számadó szeme, legyint. Szép volt, igaz sem volt! Ma már a juhászból akár miniszter is lehet, de akkor! El lehet feledni azokat az embereket, akik" egész életükben a bárót, meg a grófot szolgálták, s megöregedve, koldulási engedélyért kellett könyörögniük? De még azt sem kapott 'mindenki, volt aki füvekén, meg magvakon tengette az életét. .. — Maga hány úrnál szolgált? Az öreg felcsattan, szikrázik a szeme: — Én nem szolgáltam! Én számadó juhász voltam! Ha nem tetszett valahol valami, odébbálltam. Végigkóboroltam én hét vármegyét: Bereg, Ung, Ugocsa, Zemplén, Hajdú, Szabolcs, meg persze Szatmár. Legutóbb itt Nagydoboson, Perényi bárónál voltam számadó. Hol feles, hol kommenciós, hol meg percentes. — Hát ezek mit jelentenek? — Ó, maga még ezt sem tudja? A felesnél a juhászé volt a nyáj fele. A kommenciós meghatározott bérért dolgozott, a percentes, az már bonyolultabb volt. Minden hetedik, vagy nyolcadik — ki hogy egyezett meg — bárány volt a juhászé. Meg eldöntötték, hányadik fejés, hányadik kiló gyapjú illeti meg a számadót. De ő felelt mindenért. Szép, nehéz munka volt, de a számadó az már igazi úr volt. Szamáron járt, komondora volt, nem parancsolt neki senki, s meg is fizették tisztességesen. Mi is szépen éltünk, de apánk, anyánk korán elhalt, heten maradtunk árván. Én voltam a legvénebb, nekem kellett gondoskodni róluk. Felnőttek tisztességben... — Ma hányán élnek? — Már csak hárman vagyunk. Az öcsém a Dunántúlon, ő is nyugdíjas juhász, a húgom meg lent a feketén, Tiszacsécsén. Nem ismeri, Móricz József né? — Csák nem rokona a nagy írónak? — Tudja á jó ég, van ott egy sereg Móricz. Rég láttam már őket, messze vannak. Régen a.gróf volt a parancsoló úr, most meg már az idő. A lett a legnagyobb úr. A legnagyobb ünnepünk meg a Szent György meg a Szent András. Pláne a gulyások ünnepeltek ekkor. Szent Györgykor hajtották ki a határba a kint háló marhát, Andráskor meg kitelt az esztendő, telelőre vonult a jószág. A nóta is úgy tartja, hogy: „Szent György napkor kihajtáskor Anyámasszony is lehet pásztor, András napkor, számadáskor, Akkor tudni, ki hogy számol.” — Melyik a kedvenc nótája? Megvakarja a fejét, gondolkodik. Ki tudja, hány tucat szebbnél szebb nóta jár a fejében, mikor elkezdi: „András napra jár az idő, gyakran tornyodzik az felhő .. .” Figura, aki eddig a tornácon aludt, felkapja a fejét, figyelni kezd. Ezt a dalt még ő sem ismeri, hát megmámorosodott szemmel nézi a gazdáját, aki gondolatban most egészen biztos, hogy a régirégi legelőkön jár. — Hány nótát ismer? — A jó isten sem számolta össze, fiam. Nem káptalan az ember feje, hogy még ezt is számon tartsa. Az biztos, egy este nem igen éneklek két egyformát. Sokszor még magam sem tudom, honnan jutnak olyanok is az eszembe, amiket hatvan meg hetven esztendeje hallotta pi út ól j '' • * _ ‘ ‘l a. • — Hallom, még így nyolcvan évesen is kitáncolja a fél megyét. — Viszi az embert a lába. Már a tisztaszobában állunk, nézem a számadó ünneplő ruháját. Borjúszájú gyolcsing, pitykés mellény, kangárnadrág, s három pár rogyósszárú csizma. — Ügy nézze ezeket a csizmákat, hogy érettségizett ez mind. Többet tudnak ezek a táncból, mint egy-egy rossz egyetemi tanár. Látja ezt a darutollat? Nohát, Erdélyből hozattam én ezt, mert már nálunk nincs darumadár. Elvezették a nagy vizeket, elmentek a vízimadarak. Csak mi maradtunk itt, néhányan a régi világból ... — Hány helyen táncolt eddig? — Ó, ki tudná ezt felsorolni? Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten többször is. Azért a legtöbbet itt Pá- lyiban. Fel-felnézek a korcsmába, oszt egy-két korsó ser után már csapásotok. De ne higgye, nem az italért megyek. A cimborákért, meg egy kis jó mutatásért. Mert olyan ez a tánc, ha az ember nem gyakorolja!, könnyen összezavarja a lépéseket. Csak az bosszantja az embert, hogy ezek a mai fiatalok már nem ismerik azokat a régi szép táncokat. De látná meg a kisonokámat! Járni még alig tud, de amikor táncolok, már figyel. Meglátja milyen táncost nevelek én abból! Tanítsam meg magát is, vagy két lépésre? Nincs menekvés. Félperc múltán már magyarázza, mikor kell ugrani, hajolni, a csizmaszárra csapni. Figura, a kispuli bámul, boldogan el-el vakkant ja magát. Ha ember volna, tán még ő is táncra kelne. Balogh f A Benkó-dixieland a debreceni hangversenyen. (Iklódi János felv.)
