Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 12. /---------------------------------\ Kommentár Aktív aggodalom A bonni NATO-csúcs napján nemcsak a Rajna hömpölygött, hanem a parlamenttel szembeni túlparton * agy/ háromszázötvenezer (!) főnyi békét köyetelö tömeg is. Tavaly Ronald Reagan még „naiv emberek maroknyi csoportjának” minősítette a nyugat-európai békemozgal^ mák képviselőit. Azóta neki is, kabinetjének is be kellett látnia, hogy a tömegmozgalom olyan erő, amellyel a nagypolitika szintjén is számolnia kell. Valamennyi megfigyelő ennek a felismerésnek tulajdonítja a beszédeinek hangvételében tapasztalható változásokat. Az az amerikai szuper- konzervatív kormányzat, amely a hidegháborús hullám hátán került hata- lomra, 1982 kora nyarán eljutott a szovjet—amerikai tárgyalások új raf el vételéig és egy csúcstalálkozó lehetőségének elfogadásáig. Mindehhez alaposan hozzájárult az a tömegmozgalom, amelyet az ENSZ-főtitkár a „példátlan és aktív — mert tettekben megnyilvánuló — aggodalom” testet öltött erejének nevezett. Háromszázötvenezer ember a Rajna-parton, a nyugatnémet szociáldemokraták ifjúsági szervezetének békedemonstrációvá vált kongresszusa (ez a szervezet 300 ezer tagot tömörít) volt a hét közepének a NATO-szán- dékok európai tömeghatását jelző szeizmográfja. A Reagan-féle viszony- ' lagos hangváltozás még fontosabb oka, hogy a vá lasztások félidejében a békemozgalom hatalmas hulláma elérte Amerika partjait is! E hét úgy zárul az Egyesült Államokban, hogy az éppen rendkívüli leszerelési ülésszak színhelyéül szolgáló ENSZ- palota városában több száz ezres béke-tömegtüntetést rendeznek. Most már nemcsak az ilyen mozgalmak hagyományos támogatói, Kennedy és Hatfield szenátorok fejezik ki megértésüket, hanem az amerikai törvény- hozás olyan tagjai is, akik megértették: politikailag veszélyes lenne szembe- fordulniok választóik akaratával. v II. E. Kádár János és Losonczi Pál fogadta a mongol miniszterelnököt Magyar—mongol tárgyalások Budapesten Lázár Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Zsambin Bat- mönh, a Mongol Népi Forra- dolmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Mongpl Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke pénteken megkezdte hivatalos, baráti látogatását hazánkban. Délelőtt a mongol, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott Hősök terén meg- koszofúzta a magyar hősök emlékművét, majd az Országházban megkezdődtek a magyar—mongol hivatalos tárgyalások. Lázár György és Zsambin Batmönh a tár- gyalások során — szűk körű megbeszélésen — áttekintik a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a két ország együttműködésépek eddigi eredményeit, megvitat- ják a kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit, különös tekintettel a KGST most befejeződött XXXVI. ülésszakán elfogadott programból adódó tennivalókra. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap a Központi Bizottság székházában fogadta Zsambin Batmönh-t. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, és áttekintették a magyar—mongol kapcsolatok fejlődését. A megbeszélés során kifejezték és megerősítették azt a kölcsönös szándékot, hogy tovább mélyüljön és fejlődjön a két párt, a két ország, a két nép hagyományos barátsága és gyümölcsöző együttműködése. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ugyancsak tegnap fogadta hivatalában Mongólia miniszterelnökét. A hivatalos tárgyalások folytatódnak. Losonczi Pál Burmába és a Fülöp-szigetekre utazik Losonczi Pál, az Elnöki Ta- Fülöp-szigeteki Köztársaság nács elnöke San Yunak, a elnökének meghívására a kö- Burmai Unió Szocialista Köz- zeljövőben hivatalos baráti társaság elnökének, valamint látogatást tesz Burmában és Ferdinand E. Morcosnak, a a Fülöp-szigeteken. B pápa Argentínában Harminckét órás, lelkipásztorinak minősített látogatásra Argentínába érkezett pénteken reggel II. János Pál pápa. Ez az első eset, hogy katolikus egyházfő a dél-amerikai országba látogat. Az argentin főváros Ezeiza repülőteréről II. János Pál és kísérete gépkocsin tette meg az utat az elnöki palotába, ahol Galtieri tábornok, a junta elnöke fogadta őt. A 35 kilométeres útvonalat 30 000 rendőr biztosította. Az utcákat a kora reggeli óráktól nagy tömegek lepték el — a junta a pénteki napra fizetett munkaszünetet rendelt el. Június 24-én startol a Szojuz—T-6 űrhajó, fedélzetén a szovjet—francia közös legénységgel. A képen: az űrhajósok sajtókonferenciája (balról jobbra) Jean-Loup Chrétien, Alekszandr Ivancsenkov és Vlamigyir Dzsanibekov, az űrhajó parancsnoka. (Kelet-Magyarország telefotó) Nyikolaj Faggyejev sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) KGST ülésszakról ülésszakra, annak szervei pedig folyamatosan éppen e feladatok feltételeit segítik megteremteni. Korábbi határozatok, megállapodások alapján például a fűtőanyag-probléma megoldása érdekében kialakult és hatásosan működik az atomenergetikai együttműköd#*, melynek nyomán a jelenlegi 440 meganem vagyunk izolálva a világpiactól. A KGST-országok a kölcsönös előnyök alapján készek továbbra is gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat fenntartani, és bővíteni a tőkés országokkal, amelyekkel például tavaly 8 százalékkal nőtt az áruforgalom. A lényeges az, hogy erre partnereink is a kölcsönös előnyök alapján törekedjenek. Újságírók kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a wattos erőművek helyett most már az 1000 megawattosak gyártása és alkalmazása kerül napirendre. Közben országainkban a tudomány és az ipar felzárkózik ezekhez a követelményekhez, mint például a magyarországi Ganz-MÁVAG-ban az atom- energetikai gépgyártás, amely nemcsak az energiaellátást javítja, hanem áz ipar korszerűségét is magasabb szintre emeli. Mint ahogy a mikroprocesszorok és az ipari robotok kifejlesztésével és gyártásával kapcsolatos mostani egyezmények végrehajtásának nem csupán a gazdasági, hanem a társadalmi jelentősége is rendkívül nagy, hiszen felgyorsítja a műszaki fejlődést, csökkenti a fizikai munkát, s új feltételeket teremt a dolgozók számára a munkában és a pihenésben egyaránt. Á KGST titkára utalt a Szovjetunió nagyszabású élelmiszerprogramjára, hozzáfűzve, hogy a KGST-közös- ség egésze számára is hasonló közös program teszi majd biztonsságossá és stabillá az ellátást. A KGST szerveiben már készülnek az ezzel kapcsolatos javaslatok, s valószínűleg a KGST következő ülésszakán tűzik napirendre az együttműködés új programját, amely magában foglalja a fejlesztéshez szüksé-. ges tudományos, technikai és termelési közös feladatokat. Rámutatott, hogy a KGST- közösség, s ezen belül országaink nagy erőfeszítéseket tesznek gazdasági életük fejlesztéséért. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára sajtókonferenciát tart a Duna Interkontinentál-szál- lóban. (Kelet-Magyarország telefotó) KGST munkáját is tovább javítják, korszerűsítik, amire eddig is jó néhány példa van. Egyebek között bizonyos változások történtek a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank hitelmechanizmusában, amely megkönnyítette a tagállamok számára a hitelfelvételt. Az elszámolási és hitelmechanizmus további korszerűsítésén is dolgoznak. Kitért arra is, hogy a kölcsönös áruszállításokban időnként zökkenők, késések tapasztalhatók. Az ilyen helyzetek megszüntetéséhez nem mindig elegendő a felelősségre hivatkozni; közös jogi intézkedéseket is folyamatosan kidolgoznak, amelyek alapján szankcionálhatják a szerződések be nem tartását. Az MTI munkatársának kérdésére elmondta, hogy a komplex program jegyében sok vállalat és intézmény között jött létre közvetlen együttműködés, bár ezek a kapcsolatok az eseteknek agy jó részében inkább egyelőre a műszaki fejlesztésekre terjednek ki, s ritkábban szolgálják az áruforgalom na- gyobb mérvű növelését. Szükséges, hogy a vállalatok ilyen tekintetben is jobban együttműködjenek, keressenek új formákat, alakítsanak például közös vállalatokat, amelyek az áruforgalom növelésében, harmadik piaci együttműködésben fokozottan érdekeltek. H Abramov: IrELAGEJA ■ A helyén most egy hatalmas, gerendákból készült, imakönyvtartóra emlékeztető, rendetlen ház áll. Rossz időben csikorog, inog, annak ellenére, hogy két oldalról gerendákkal támasztották meg, télen pedig még rosz- szabb: a hó bevág a pitvarba, bár hátul, úgy-ahogy beszögezték ócska deszkával. Anyiszja egész télen benn tartja a házban a falapátot. De bármit mondjanak is, azért nagyon kedélyes az Anyiszja tornyában (a földszinti lakrész, amelyet a harmadik meny kapott, romokban hever), és Alka szeretett a nagynéniénél lenni. Magas. Szabad. A fecskék a tetőnél repkedtek. És mindent látni innen. Látni, ha valaki végigmegy, vagy vé- gigkocsikázik a falu utcáján, a hegy lábánál, tavasszal meg látni, amint megárad a a folyó, a nagy fehér vitorlás hajók előbukkannak 3 hegyfok mögül. Azonkívül a nagynéninél mindig van társaság — nem úgy, mint náluk, a hátsó udvarban. Az asszonyok jönnek a boltból — kinek dicsekszenek el a portékával? A nagynéninek. A munkásoknak szabadnapjuk van,- idejönnek a túlsó partról — hol üldögélnek el egy pohár bor mellett? A nagynéninél. Mindenki a nagynénihez jön — az átutazó sofőrök, a saját része- geskedő kolhozbelijeink, sőt még a katonák is: alig érkeznek meg, de a nagynénihez már kitaposott úton jönnek. Ezen az ünnepi estén Alka hol kiviharzott a házból az utcára, hol az utcáról a házba. Mindenütt szeretett volna felcsippenteni egy kis örömet — a nagynéninél is, az utcán is, ahol már kezdtek feltünedezni az első részegek. — Nem vagy te már olyan kislány, hogy ilyen fejetlenül rohangálj — jegyezte meg Anyiszja, amikor a lány — ma este, isten tudja, már hányadszor! — berohant a házba.-* Jól van, na! — Alka ugrándozva, mint a bakkecske, végigviharzott a szobán, egyenesen a tárva-nyitva álló ablakhoz. Legkedvesebb elfoglaltságai közé tartozott, hogy kikönyökölt, és nézegetett jobbra- balra. Egyszer csak Alka hirtelen kihajolt, felágaskodott. — Néni, nénikém, nézd csak! — Na, mit látsz már megint? — Gyere már, gyorsan! — Alka felkacagott, izgett-moz- gott a székén. Anyiszja a kemence mellé tette a szamovárt, a kis függöny mögé, odamegy a lány háta mögé, kidugta a fejét. — Aha, szóval ők azok — mondta. — A barátnők. A faluban a Nagy Manyát, meg a Kis Manyát elnevezték barátnőknek. Két magányos öregasszony. Az egyik, akár egy anyamedve, hóri• horgas — ő a Kis Manya. A másik — ócskás, toprongyos öregasszony, de amint mondják, helyén van az esze. Innen a gúnyneve — a Nagy. Itt van például a nyugdíj. A Nagy Manya alig várja ezt az ünnepnapot — először megveszi magának a teát, a cukrot, a kását, vesz tíz egész kenyeret, aztán ami marad, elissza. Nem úgy a Kis Manya. Ö, ahogyan a faluban rebesgetik, havonta egy hetet él — a nyugdíj felvétele utáni héten. Akkor aztán megbokrosodik: éjjelnappal az utcán csoszog a vászon csizmájában, torka- szakadtából énekel, még az ablakok is beleremegnek. Utána három . hétig se híre, se hamva a Kis Manyának. Hideg a kemence, körülötte három éhes macska meg egy darab szén a gerendán, amellyel a mennyezetre rója az újabb nyugdíjig hátralévő napokat. A barátnők a poros utca közepén álltak, amelyen éppen most hajtották át a kolhoz csordáját. A Kis Manya rendíthetetlenül, örökös kék kendőjében, amelyet az álla alatt kötött meg, két ráncot hajtva bele, a Nagy Manya pedig felszegte a fejét, enyhén dülöngélt, valamit magyarázott neki, a nyomaték kedvéért sötét ujjával az orra alatt hadonászva. — Valamiben törik a fejüket —nevette el magát Alka. — Ök is emberek — mondta Anyiszja. — A Kis Manyka mintha nem volna valami fényes hangulatban. Biztosan száraz a torka. — Miért is ne lenne száraz? Most teljesen józan. Az a boszorka valamit meg akar etetni vele. Látod, hogy mutogat. Biztosan arra akarja rávenni, hogy adják el a füvet. * — Milyen füvet? — fordult élénken a nagynénje felé Alka. — Azt, ami ott van a kertben? Szólni kéne anyámnak. Egy kis borért olcsón eladja. — Ugyan már, minek csúfot űzni egy ilyen öregasz- szonyból. Különben sincs most idő alkudozni. — Nénikém — kérdezte kisvártatva Alka —, és ha behívnám őket? (Folytatjuk) Építő barátság Mongólia hosszú útja M ongólia hatvan éve még egyike volt a világ legelmaradottabb országainak. A forradalom győzelme után az első három évtizedben a Szovjetunió támogatása segítette Mongólia ipari, mezőgazdasági és kulturális előrehaladását. A többi szocialista országgal az ötvenes évek derekán alakultak ki az ilyenirányú kapcsolatok, amelyek, ■ különösen 1962-ben Mongóliának a KGST-be történt belépésével váltak intenzívvé. Ez az együttműködés 1971 júniusa a KGST komplex programjának elfogadásával még inkább elmélyült. A program keretében részletesen kidolgozták minden ország részfeladatait. Ezt követően kétes több oldalú szerződések alapján kezdődött meg a közös munka, amely meggyorsította Mongólia fejlődését. A szerződések kiterjedtek a geológiai kutatásra, ipari és feldolgozó üzemek létesítésére csakúgy, mint az ország mezőgazdaságának korszerűsítésére. Nagy jelentőségű volt az az egyezmény, amelyet 1975-ben kötöttek a KGST-országok nemzetközi geológiai expedíciójáról. Az expedíció 1975. és 1980. között az ország északkeleti részén fekvő Ke- rulen folyó torkolatvidékén jelentékeny wolfram-, ón-, földpát-, grafit- és más ásványi lelőhelyeket tárt fel. A munkálatokat jelenleg a Góbi-sivatag déli részén folytatják. A geológusok sikere nyomán épült meg az erdeneti közös mongol—szovjet réz- és molibdénkombinát, Ulánbátortól északnyugatra, amely évente 16 millió tonna ércet dolgoz fel. A legkorszerűbb technológiával, komputerekkel vezérelt üzem kétezer dolgozójából 600 a szovjet szakember. A nyers- és feldolgozott ásvány exportja az ütóbbi két évben 35 százalékkal nőtt. A kölcsönösen előnyös munkamegosztásból hazánk is kiveszi részét. Közismert, milyen nagy szerepük van a magyar vízkutató geológusoknak és kútfúróknak abban, hogy a sivatagos pusztákon ma már sok száz kútból buzog az állatoknak életet adó víz. Mongólia népgazdaságának a mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés a vezető ága. Az egy lakosra jutó állatok száma a világon Mongóliában a legnagyobb: a másfél milliós országban 24 millió állatot — lovat, szarvasmarhát, juhot, kecskét, tevét — nevelnek. És a mongol kormány Magyarországot kérte fel az állatok számára nélkülözhetetlen az oltóanyaggyár felépítésére. Így született meg a szonginoi biokombinát. A kilenc éve működő világszínvonalú állategészségügyi intézmény hatvanféle oltóanyagot, antibiotikumot és hormonkészítményt gyárt. Ezekből nemcsak a teljes hazai oltóanyagszükségletet fedezi, de az ázsiai kontinens exportőrévé lépett elő. Az üzem számára a mongol szakembereket Magyarországon képezték ki, de mellettük ötven mágyar szakember is dolgozik a biokombinátban. A szonginoi példa azt mutatja, hogy a segítség nem csupán segély. Mongólia állatgazdasága ugyanis a magyar kutatóknak hallatlan nagy lehetőségeket jelent tudományos munkájukban. És az sem mellékes, hogy a bío- kombinát készítményei eljutnak Magyarországra, köztük nem egy olyan, amelyeket korábban csak Nyugatról tudtunk beszerezni. G. I.
