Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

1982. június 12.

Kelet-Magyaroraiág

3

JEGYZETEK Ecsedi fejlesztés

N

agyecseden a gazdálkodás fejlesztésének ma két útját járják. Az alaptevékenységet hasznosan kiegészítő melléküzemág intenzív növelése mellett, alapvető az állattenyésztés korszerűsítése, az állatállomány növelése. Idén megkezdik egy 720 férőhelyes szakosított tehenészeti telep építését. Korszerűségére jellemző lesz a magas fokú gépesítettség. Egyébként a technológia része a kötetlen, mélyalmos tartási mód.

Az állattenyésztés fejlesztésének programja 1985-ig valósul meg. Akkorra az az állatállomány 2000 szarvas- marha, 5000 anyajuh és 100 ló lesz. Része a tervnek a jelenlegi 420 férőhelyes sertéstelep rekonstrukciója is úgy, hogy a kocaállományt 870-re növelik, az évi hí- zottsertés-kibocsátás eléri a 15—16 ezer darabot.

Ekkora állatlétszám feltételezi a megfelelő takarmánybázist, hiszen a vásárolt abrakra és szálas takarmányra alapozni a tej- és hústermelést gazdaságtalan, irreális lenne. A Rákóczi Termelőszövetkezetben ezekre is gondoltak. Ma a rét, legelő 900 hektár, ezt 300 hektárral növelik. A területnövelés mellett fontosabb a felújítás, karbantartás, a hozamnövelő tápanyag-gazdálkodás. Jó bázisa van az abraktermelésnek is, hiszen kukoricából hektáronként 60 mázsán felüli átlag elérésére képesek, és ezt az 1981-es év már bizonyította.

Az ecsediek kedvezőtlen körülmények között gazdálkodnak. Az egykori láp ritkán hálálja meg az emberi munkát bő terméssel. Részint ez tette indokolttá a radikális termékszerkezet-váltást. A MÉM külön elbírálással támogatja az ecsediek fejlesztő munkáját, bízva abban, hogy nem lesz veszteséges a gazdaság. Tavaly a termelőszövetkezet már jó eredménnyel zárt, és a stabil gazdálkodás — ahogyan az elhatározott fejlesztés megvalósul — tartóssá válhat.

S. E.

Nem rendkívüli

R# étszer ad, aki gyor- |C san ad, tartja a mondás, aminek igazságát kár lenne kétségbe vonni. Öröm, ha ennek gyakorlati kivitelezéséről hallunk az egyes ember életében, s öröm, ha a mondás érvényességét vállalatok összműkö- dése illusztrálja.

A BEAG kisvárdai gyárában mondta az igazgató Tóth Sándor, hogy ezen ősi bölcsesség az itteni üzemek összefogásában naponta érhető tetten. S hogy példával is szolgáljon, elmesélte: a múlt év végén bajba kerültek, akadozott a képkeretekhez szükséges anyagok ellátása. Már-már a tervteljesítés reménye volt foszladozóban, amikor a tuzséri ÉRDÉRT sorompóba állt, s adott mindent, ami • a kisvárdai gyárnak kellett.

„Nem történt semmi rendkívüli” — mondta az igazgató, s ha így van — márpedig szavaiban kételkedni ok nincs —, akkor a lehető leg jobbról van szó. Adok, mert adhatok, ami persze nem

zárja ki, hogy adjak én is, ha tehetem. A jelek azt mutatják; a BEAG is igyekszik viszonozni a segítséget, hiszen vannak olyan munkaterületek, melyekhez náluk kiváló szakemberek találtatnak. Mert az elektromos ismeretekre az ERDÉRT-nél is szükség lehet.

Elmondták, hogy Kisvárdán korántsem egyedi az eset, s a vállalatok összmunkáját, az egymást segítést, a városi pártbizottság is támogatja.

Talán mondani is fölösleges : az együttműködésnek ez az — önkéntesen — vállalt útja esetenként legalább olyan értékes, mint a hivatalos kooperáció.

De, visszatérve a kiindulóponthoz. Ilyen jó példát természetesen máshol is találhatunk, szerencsére korántsem egyedi esetről van szó. De, valahányszor hírt hallunk ilyesmiről jólesik újból és újból hangot adni az örömnek.

S. Z.

Gyöngyöző homlokok, kérges tenyerek

— Nem olyan vészes — legyint Gutyán József, vasbetonszerelő. — Volt már ennél melegebb is.

Mindig nyitva

az ajtó..

Nyíregyháza-Űjváros, a megyeszékhely legújabb lakótelepe. Igaz, még csak a körvonalait látni a hatalmas építkezésnek, de néhány épület már áll, mutatva, ilyen lesz a megyeszékhely legnagyobb városrésze. Azt már Bíró László építésvezetőtől halljuk, hogy 6500 lakást épít itt a SZÁÉV, az első ütemben

csaknem 1800 készül majd.

Feldúlt csatatérre emlékeztet a helyszín. Az egyuc oldalon hatalmas, sarkos gödrök ásítoznak, odébb óriásdaru karmában libeg a panel, itt az orrunk előtt meg vastag gumicsőből ömlik a beton. Bíró László egy állványon áll, mint csatát irányító hadvezér szemléli a nyüzsgő hadat. A sokat látott emberek nyugalmával mondja;

— Minden a tervek szerint halad.

S ha ő mondja, elhihetjük. Lassan három évtizede szolgálja az építőipart, itt őszült meg, itt ette meg a kenyere javát. Oldalakon át lehetne sorolni, hogy mi minden épült az ő irányításával, de elégedjünk meg most annyival, jó kezekben van az itteni építkezés. S térjünk vissza Gutyán Józsefhez, aki kézfejével törli a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket, s hátán csuromvíz a munkáskabát.

— Látja — mutat a lábára — ez a bakancs azért lehet, hogy hiányozni fog. Mert három hónap múlva nyugdíjba megyek.

— Hát velünk nem is törődik? — néznek rá megütközve a társak, amikor» hallják az utolsó szavakat.

— Tudjátok, hol lakom. Mindig nyitva volt az ajtóm.

Huszonnyolc évet és három hónapot töltött el napjainkig a vállalatnál az idős mester.

Munkásjelöltek ballagása

M

a, szombaton Mátészalkán is ballagnak a 138-as sz. ipari szakmunkásképző intézet végzős hallgatói és a szakmunkások szakközépiskolájának érettségiző hallgatói. S az intézet ballagási ünnepsége imfnár évek óta valóságos népünnepély a városban.

Hajdú Tibor géplakatos:

— Tavaly, tavalyelőtt mi álltunk sorfalat az intézettől a sportpályáig a búcsúzóknak. Az is más, ez is más. Szép mind a kettő.

— Maga már dolgozik a Szatmár Bútorgyárban. Felnőtt munkás. Milyennek látja az iskolát most?

— Ide jöttünk, mint kicsit megszeppent gyerekek. Üj barátok, új tanárok, új kötelesség. Van, akitől egy mozdulatot tanultam, van, akitől emberséget, szakmaszeretetei. Részt vettem a szakmunkás- tanulók versenyén. A szakmámban a megyei versenyen a második, aztán az országos versenyen is második lettem. Onnan már szakmunkásként jöhettem haza. Nem szeretnék nagyképű lenni, meg a nagy szavakat se szeretem,

de ilyet az ember nem ér el egyedül, ez — nem vagyok tanuló már mondhatom — az iskola eredménye, Papp János tanár, aki felkészített talán nagyobbakat izgult, mint én. Most velünk végez Tóth Laci. ö a vasipari szakrajz tantárgyi versenyen nyert díjat.

— Hogyan képzeli az életet tíz év múlva?

— Dolgozom. Most jó hónapban megkeresek három és fél ezer forintot. Jelentkeztem a szakközépiskolába itt. Levelezőn leérettségizem,, aztán még nem tudom. Maradok a gyárban.

Nyíregyházi Lajos esztergályos;

— Én nem akartam ebbe az iskolába jönni. Közgazdaságiba készültem, de helyhiány miatt nem vettek fel. így lettem esztergályos. Már dolgozom a MOM-ban. 15 forint 50 fillér az órabérem. Maradni akarok a gyárban és tanulni tovább.

— Mit adott az iskola, ahova kedve,lenül érkezett?

— Sokat. Tanárokat, mestereket, barátokat. A legnagyobb élményem talán az, hogy küldött voltam az országos diákparlamenten. Tagja voltam az irodalmi színpadunknak, egyszóval mindig volt valami a szakmán kívül is, ami izgatta az embert. És közben megszerettem magát a szakmát is. A szakmai tanárom segítségével én is elindultam a szakmai versenyeken. Első lettem a megyein, harmadik a szegedi országos versenyen. Meghívtak Moszkvába, a KGST-orszá- gok szakmunkás tanulóinak vetélkedőjére. Ott harmadik lettem.

— Tíz év múlva?

— Maradok a gyárban. Szakmunkásként jelentkeztem a műszaki egyetemre.

B

úcsúzók. Sokarcúak. Kitűnőek, jók, közepesek és gyengék is talán. Tanáraik mondják felejthetetlenek, de hát szeptemberben már jönnek az újak.

Bartha Gábor

Újváros építői

EZEN A NAPON BEKKENÖ A HŐSÉG. MÉG CSAK DÉLELŐTT TÍZ ÓBA, DE A NAP ÜGY SÜT FENT AZ EGEN, MINTHA SOSEM AKARNA LEJÖNNI

ONNAN. AKI CSAK TEHET!, ÁRNYÉKOT KERES, SZABADUL A FELESLEGES RUHÁTÓL. DE HOVA BÚJJON AZ £PÍTÖMÜNKÄS, AKI EGfiSZ NAP A TÜZÖ NAPON DOLGOZIK?

Az első lakótömb. (Gaál Béla felv.)

Vasbetonszerelő, s brigádve- zető-helyettes. Dicséri a fiatalokat, a nemsokára helyébe lépőket, jól mozognak. Csak a papírmunkával nem akarnak megbarátkozni, pedig a jő szerelőnek a tervdokumentáció olvasásához is érteni kell.

Acél az alapba

Míg mi beszélgetünk, lent a gödörben szó nélkül halad a munka. Készítik a terepet az alapozásnak. A földre fektetve acélszerkezetek tömege kígyózik, ki hinné, hogy több mint négyszáz mázsa acélt

sok, 1948-ban. Apám hét és fél holdon gazdálkodott, arra nem lehetett nősülni. Ott voltak a testvérek, hány holdat örököltem volna? Úgy, hogy az építőkhöz mentem.

— Azóta egy helyen?

—Kis időt leszámítva igen. Néhány évet a bányaipari építőknél húztam le, aztán tizenöt éve visszajöttem a SZÁÉV-hez. Hogy nem bántam-e meg? Tiszavasváriban lakom, s volt egy időszak, mikor szerettem volna otthon elhelyezkedni az Alkaloidában. Ugye mégis csak helyben van, nem kellett volna mindennap bejárni, de nem kellettem. Akkor nagyon

Négyszáz mázsa acél az alapban.

építenek be egy-egy ilyen tízemeletes ház alapjába?

Itt alapoznak, amott meg az ácsok hajladoznak. Vezetőjük, Zsignár Mihály deresedé, kemény kötésű ember, túl már az ötven esztendőn.

— A legjobb ács talán az egész környéken — mondja halkan az építésvezető, de Zsignár Mihály meghallja. ■

— Ugyan, parasztács vagyok én — mondja. — Igaz, volt alkalmam megtanulni a szakmát.

— Mikor került az építőiparba?

— Ó, még kimondani is

mérges voltam, de most már tudom, kár lett volna megválnom a cégtől. Tudja milyen fiúkkal dolgozom én együtt? Hegyet lehet mozgatni azokkal, ha szépen szól hozzájuk az ember.

A legjobb védelem

Az egyik legkényesebb munka talán a házgyári építkezéseknél a panelek összeszerelése. Itt már szó sincs a hagyományos építőipari tevékenységről, vadonatúj szakma ez a javából. Magyar János például néhány társával együtt tizenkét évvel ezelőtt sajátította el a szerelés szakmai fogásait, ők voltak a megyében az első fecskék.

— összeszámlálta már, hány lakást építettek fel így, panelből?

— Ó, kinek van erre ideje. Ezrekről lehetne beszélni, ha az ember megerőltetné az agyát.

A brigádvezetőn az építők szokásos öltözete, a fején sárga védősisak. Van már talán harminc fok is, de a sisakot még csak meg sem igazítja. Ez a rend. Balesetveszélyes ez a munka, fejünk fölött több mázsás elemek himbálóznak. Meg a szerelő, ha úgy hozza, irdatlan magasságban is dolgozik, jó hát, ha védi valami. Persze, a legjobb védelem, ha az ember betartja az utasításokat.

„Ide a panelt!11

Az egyik félig elkészült ház árnyékába húzódva beszélgetünk. Magyar János csak néha-néha pillant rám, félszemmel állandóan a magasban dolgozó fiait lesi.

— Suhancként kerültem a vállalathoz, s tudja, mindig magamon éreztem a brigádvezetőm tekintetét — mondja.

— Emlékszik még egykori főnökére ?

— Persze. Mészáros Miskára ne emlékeznék? A minde- nit, már ennek is több mint

húsz éve ...!

Aztán indul, várja a brigád. Már fent áll valahol a negyedik emeleten, a darusnak integet, hogy ide, ide a panelt...

Tombol a hőség, az építők arcán izzadtságcseppek gyöngyöznek. Dolgoznak kánikulában, dolgoznak hóban-fagy- ban, hogy nekünk otthonunk legyen.

Balogh Géza