Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-11 / 135. szám

1982. június 11. Kelet-Magyarország 3 Csak kapni ? ÜGY VALÓ, ezt kis­gyerek korunkban már tanítják nekünk, hogy az erős segítse a gyen­gét. Bár ember se tartja meg ezt mindig, jó ér­zéssel gyűjtögetem a pél­dáit annak, hogy az em­bernek tanácsolt maga­tartás egyre több helyütt érvényes' már a közös­ségekre is. Nyírbátorban 1981. évi eredményei alapján ki­váló címet nyert a ked­vezőtlen, 8,3 aranykoro­na értékű földeken gaz­dálkodó Űj Barázda Ter­melőszövetkezet. Koráb­ban egyesült a • nyírvas­vári termelőszövetkezet­tel, és már az egyesülés évében 19 millió forint nyereséggel zárta az évet. Ilyen eredménye­kért dolgozni kell. Idén, május első nap­jaiban 2X10 órás műsza­kokat szerveztek^ bizto­sították a terepen való gépjavítást, a vetést kiszolgáló járműveket, mert késett a tavasz, és ők 10 nap alatt végezni akartak a vetéssel. So­kat követeltek az embe­rektől, de erre a 10 nap­ra külön prémiumrend­szert is kidolgoztak, és ebben a nagy sürgős­ségben jól jártak a dol­gozók is. Május 10-re befejezték a vetést, és mert jelentős gépkapacitás szabadult fel, vállalták, hogy se­gítenek az ömbölyi ter­melőszövetkezetnek a tavaszi munkákban. Száz hektár kukorica alá készítették el a ve­tőágyat, szántottak más táblákon az ömbölyi gé­pek elé. Két Becker tí­pusú fotocellás vetőgé­püket elküldték Ököri- táfülpösre, hogy ott se­gítsenek mintegy 600— 800 hektár tengeri elve­tésében. AZ EMBEREK, bár­milyen megerőltető is a* nyújtott műszak, bár­mennyit nehezít is eb­ben az idegenben dolgo­zás, mentek szívesen. Gondolom, hogy nem vé­letlen: a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek­ben nemcsak a szám­szerű eredmények je­lentenek nyereséget, ha­nem a siker élménye, az emberekben kialakult hangulat, munkamorál. Beszéltem két mérges emberrel. A vetőgépeket két nap után bazaküld- ték a szíves§égkérők, mert nem volt előkészí­tett terület, nem tudták foglalkoztatni a bér­munkára kölcsönkért gépeket és embereket. „Ha ők nem akarják a jót, akkor mi mit erős- ködjümk? — mondták az emberek. Milyen em­lék marad bennülj? Ne­kik ott, ahová segíteni mentek, csak annyit mondtak, hogy indulhat­nak-haza, nem kellenek tovább. Lehet számos oka, magyarázata an­nak, hogy a segítség fe­lesleges lett, de az em­berek néhány jó szót, magyarázatot érdemel­tek volna. JÓ DOLOG, hogy me­gyénkben jó néhány termelőszövetkezet van, amelyek másoknak segí­tenék. Ezt a segítséget elfogadni — még ha bérmunka is — nem elég. A gépekkel embe­rek mennek, sok esetben más szóhoz, más megbe­csüléshez szokott embe­rek. Talán nemcsak a gép a segítség, amit visz­nek, hanem a másféle fegyelem, a másféle em­beri tartás is. Bartha Gábor V _________________> A vasarosnamenyi vegyesipari Szövetkezet motortekercseio üzemeden íkiadi megrende­lésre ventillátormotorokat tekercselnek. (E. E. felv.) ELDUGVA A VILÁG VÉGÉN ? Társközségek—kötelékben „Lakva ismeri meg az ember egymást” tartja a mon­dás, amely általánosítható minden társas kapcsolatra. Nem csak a barátságra, a házasságra, de kisebb, nagyobb tele­pülések együttélésére is. Közel tízéves közigazgatási kötelé­kek fűzik össze a társközség Gulácsot Tarpával. Eldugva él-e a világ végén az ezernégyszáz lelkes község, vagy a kö­egyesített termelőszövetkezet a salakszállítás gondját vál­lalta át. Jótékony jelenlété­nek számtalan jele van még a falu életében. Az iskolával kötött együttműködési szer­ződés alapján szolgálati la­kásokat adott át a pedagógu­soknak. A legjobb úttörők jutalomból a tsz hajdúszo- boszlói üdülőjében nyaralhat­nak. zös, nagyobb kalapból kiosztott forintokkal sikerült kilépni a zártságból? * - ... . _ ,---------- Érződik a natas — Hallom, a művelődési •ház vezetőjét keresi? — bi­cikliről leszállva köszönt a tanácsháza előtt Szarka Ká­roly igazgatási előadó, Gu- lács társközség egyszemélyes „hivatala”. — Nem találja itt­hon, Nyíregyházán van nép­művelői tanfolyamon. Néhány hete vette át a munkát, mert az elődje bevonult. Neki sincs képesítése, fontos a felkészí­tés. Az irodában kanyart vesz a beszéd. Kiderül, harmincegy éve dolgozik Szarka Károly a tanácsnál, az egyesítésig Gu- lács tanácselnöke volt. „Ügyintézés" helyben — A kisbíró tavaly ment nyugdíjba. Magam vagyok, de jóformán nincs is hatáskö­röm — míg részletezi, fakób­bak szemei. — Állatkísérő le­vélből évente négyszázat töl­töttem ki, most azt is meg­szüntették. Hatósági bizonyít­ványt, fedeztetési lapot adok ki, intézem az adóügyet, hogy mindenért ne kelljen Tarpára szaladni. Mert ha ezekért is buszra kéne ülni, kitörne a pánik. A művelődési házra tere­lem a szót. Szerda, a szabad­nap kivételével minden este nyitva van. Ott jönnek össze a kiszesek, hétvégeken az el­járó, a városokban tanuló fi­atalok is. Akad időnként egy- egy nagyobb rendezvény, a szombat pedig nem múlhat el diszkó nélkül. — Az idősebbek inkább a kocsmába vagy a presszóba térnek be — folytatja. — Az utóbbi korszerűnek mondha­tó, de a kocsma a boltunkkal együtt ezeréves. Szóvá is tet­tem többször az áfész köz­gyűlésen, hogy kár a külső maszatolásukra pénzt pocsé­kolni, mert úgy járunk, mint az öregemberrel: hiába adunk rá szép ruhát, a teste attól még nem fiatalodik meg. Szíves szóval özvegy Feke­te Bálintné takarítónő kalau­zol végig a művelődési ház­ban. A gulácsi hármas ikrek névadójukkal szép függönyt „szereztek” a könyvtárszoba ablakára. A bejáratra már nem futotta. A könyvtárat egyébként a ruhatárból ala­kították ki. A tervezés hibái máshol is bosszantóan ránk köszönnek. A nagytermet a magas tetőtől nem zárja le mennyezet, képtelenség fel- fűteni. A ház legnagyobb he­lyisége egyben mozi is és öt éve iskolai tornaterem. Nappal a fal mellett tor­nyozódnak a csővázas székek. A vakolaton labdák ütötte se­bek éktelenkednek. A villa­nyokat vasrácsok védik, de némelyik lámpa megnyomo- rodva őrzi az eltévedt lövések nyomát. % Reggeltől estig — Nem zavarják a közmű­velődési munkát a testneve­lési órák, sőt így egész nap kihasznált a ház — magya­rázza Póthy Sándor iskola- igazgató, aki a tanácsok egye­sítése óta vb-tag is. — Télen esténként a kiszesek szintén ott teremfociznak, attól ron­gálódik a fal. Megbeszéltem a KISZ-titkárral, hogy vigyáz­zanak jobban az épületre, mert másikra belátható időn belül nem lesz pénz. Áldozatvállalásban nincs hiány. Százharmincezer fo­rintnyi társadalmi munkát végeztek az idén a falubeliek a művelődési ház körül. Csi­nosították az udvart, salak­pályát, járdát építenek. Az Oldódik a kulturális zár1> ság. Vásárosnamény, Fehér, gyarmat tíz-egynéhány kilo­méterre nem elérhetetlen. Gulácson negyvennél több a személygépkocsi, a városok felé is rendszeres a buszjá­rat. Érezhető a vásárosnamé- nyi művelődési központ pezs- dítő, kisugárzó hatása. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tájelőadásai előtt színházbusz szedi össze Tar­pár ól, Gulácsról, Jándról a színházi élményre vágyókat. — Nincs hiánya Gulácsnak az egyesítésből — folytatta az iskolaigazgató. — A nagyköz­ségi szemlélet eddig is olyan eredményeket hozott, amire a korábbi vezetés képtelen lett volna. Átalakítottuk az isko­lát, félmilliót költöttünk a napközire. Hogy a gulácsiak óhaját ne támogatnák a ta­nácsüléseken, arra nincs pél­da. A fiatalok lakó nélkül maradt házakat vásárolhat­nak. A jövő generáció megte­lepedéséért is mindent meg­teszünk. Reszler Gábor (------------------------------------------­zt mondom Biczó- nak: — Tudod te, mit beszélnek rólad? — Mit? — kérdi maga­biztosan, félvállról — de én nem mondok semmit, csak két nap múlva. — Megint mit hallok? Nahát, nahát! A fiú most már kissé ideges. Hogy úgy mond­jam. — Beszélj! — szól rám erélyesen, de én hallgatok, én tartom a titkot. Elszalad újra két nap és intőn szólok: — Nem lesz ennek jó vége, Biczókám. Bár én megjátszom a süketet, de itt már mindenki csám­csog. — Miről? Mondd kér­lek, miről? — Hebeg, da­V ____________________________ 4 Alkalmazkodó építőipar Beszélgetés Jantner Antal ÉVM-miniszterhelyettessel Szabolcsi építőipari na­pok címmel rendezvényso­rozat indult június 4-től a megyében. A megnyitó be­szédet Jantner Antal építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes tartotta. Nyíregyházi tartózkodása- során kértük meg hogy vá­laszoljon néhány, a megye építőiparát, lakásépítését is érintő kérdésre. — A megyében dolgozó vállalatok, szövetkezetek közül vdnnak olyanok, ame­lyek csak nagy erőfeszíté­sek árán tudják tartani ko­rábbi termelési szintjüket, vagy időközben tervmódo­sítással lépnek vissza, mi­közben például a felújítási munkákra nincs elég vállal­kozó. Hogy lehet feloldani ezt az ellentmondást? — Ami a kapacitásokat illeti országos gond, hogy az építőiparnak át kell áll­nia a megrendelések szer­kezete miatt. Eddig az új építések domináltak, a be­ruházások visszafogásával viszont, s annak a felisme­résével, hogy a régit meg kell védenünk, eltolódtak az igények a felújítások felé. Az új építésekhez megfele­lően gépesedtek a vállala­tok, a felújítások viszont jóval munkaigényesebbek. Pedig ebben a megyében is 321 milliót kell fordítani 1985-ig karbantartásokra. Azt kell elérni, hogy ez a munka a vállalatoknak és szövetkezeteknek kifizető­dő legyen. — Néhányan felvetik, hogy a külföldi munkavál­lalás és a helyi igények el­látása között nincs mindig összhang. Mi erről a véle­ménye ? — Az alapelvünk az, hogy minden vállalat előbb a te­rületén lévő igényeknek te­gyen eleget. A megye ebből a szempontból országosan is a jobbak közé tartozik, hiszen viszonylagos egyen­súlyról beszélhetünk. A kül­földi munkára viszont a termelési kapacitások jobb kihasználása, a meglévő szakmai tudás hasznosítása szempontjából is szükség van. A jövedelemszerzés, a nyereség alakulása határoz­za meg, hogy milyen arány­ban vésznek ebben részt a »vállalatok. — A megyében évek óta visszatérő gond, hogy a ter­vezőiroda alig harmadát tudja adni a megvalósuló létesítmények terveinek. Egy minisztériumi utasítás szerint a vállalatoknak kel­lene bővíteni az ilyen irá­nyú tevékenységüket. Vi­szonylag kevés az előrelé­pés. Miért? — Rendelet kötelez ben­nünket arra, hogy a terve­zőirodák létszámát csökken­teni kell. Ez érintette a Nyírtervet is. Azonban va­lóban megvan a lehetőség, hogy a vállalatok nagyobb — főleg a közvetlen kivite­Finoman dog, veri a veríték. Kez­dem megsajnálni. Vállon veregetem, nyugtatom: — Ne törődj vele, fel a fejjel. De azért mentsd, ami menthető ... Újabb két nap. Keresem Biczót az osztályán és hült helyét lelem. Mondják, ki­lépett. Nem tudják, miért. Én sem. Sajnálom. Pedig hát tavaly az üzemi bulin azt mondta rám, intrikus vagyok. Én, aki a légynek sem ártok. Én lennék int­rikus? lezést érintő — tervező részlegekkel dolgozzanak. A közvetlen kapcsolat igen nagy előnyt jelentene, nem­egyszer időben és pénzben is kamatozna, sokszor pedig kisebb létszám is elég vol­na, hiszen kevesebb lenne az átfedés. Ennél a problé­makörnél egyébként át kell értékelni az egész magatar­tást. Még azt is megkoc­káztatom, hogy felesleges két szervezetet — tervező- irodát és beruházási válla­latot — fenntartani a ta­nácsnak, amikor egyes be­ruházói tevékenységeket a tervező tudna jobban ellát­ni, máskor pedig a kivitele­ző vállalhatná át a felada­tok egy részét. Ilyen lehet például a műszaki ellenőr­zés is, hiszen a tervező tud­ja igazán, hogy mit képzelt el. Ennek a munkának a korszerűsítése különben a helyi igények, lehetőségek ismeretében történhet meg. — Igen nagyarányú a ma­gánerőből történő lakásépí­tés a megyében. Gátolja több községben, hogy nincs megfelelő rendezési terv, kevés a telek. Mit lehet ten­ni? — Nyilvánvaló, hogy a rendezési terveket előre el kell készíteni. A legújabb rendelkezések egyszerűsíté­seket tartalmaznak, a taná­csok a saját érdeküknek megfelelően, rugalmasan készíttethetik a rendezési terveket. S itt — ha kicsi a kapacitás — nem fontos a megyei vállalatra berendez­kedni, akár az ország másik végéből is lehet tervezőt megbízni. A legjobb lenne, ha verseny alakulna ki a tervezőknél. — Előadásban foglalko­zott azzal, hogy mi várhatói Szabolcs-Szatmárban az ez­redfordulón. Mennyiben változik a települések szer­kezete? — Nem elég, hogy elegen­dő lakás épül, ha az inf­rastrukturális ellátás — közművesítés, felszereltség — elmarad az országos át­lagtól. A pótlás egyfajta kényszer, a megyének fel kell zárkóznia. A tendencia az, hogy a-megyén belül is csökkennek a területi kü­lönbségek. S ami megnyug­tató adat: az utóbbi időben az országos átlagot megha­ladja a megyében az ezer lakosra jutó épülő lakások száma, s ezen belül jóval több három- és több szobás lakás épül. Amíg az orszá­gos átlag 27 százalékos, ad­dig a megyében majd min­den második lakás legalább három szobával épül meg. Ebben nagy szerepe van a magánerős építésnek, s ezt az építési kedvet érdemes megtartani a későbbiekben is. — fejezte be Jantner An­tal miniszterhelyettes. Lányi Botond--------------------------------------\ Hoppá, jön Pórik. Fi- gyelmeztetem. Finoman persze. Suttogva kérdem: — Tudod te, mit beszél­nek rólad? Még magabiztos. Nyegle és fennhéjázó. — Na és ha beszélnek? ír a lelkem, ha rá­gondolok, milyen kicsi lesz ez a sze­gény Pórik két hét múlva. Sajnos a rossz nyelvek mindenkit kikérdeznek. Ezt éppen Póriktól tudom, hiszen ő jelezte: azt mond­ták, fúrok. Még hogy én? Én nem mószerolok. Aljas dolog. Én csak figyelmez­tetek. Ez tisztára ember baráti. Rájön majd erre Pórik is. S. K ZJ mi MI irr-J s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents