Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
1982. június 10. Kelet-Magyaroruág 3 Szemléletek MEGYÉNKBEN is egyre több helyen jelenik meg az üzemekben az elektronika, a számítógép. Kétségtelen örömet okoz mindazoknak, akik tudják: a technika e vívmánya minden esetben nagyobb hatékonyságot biztosít, amennyiben célszerűen használják. Mégis, sok vita kavarog az elektronika betörése nyomán. Alig hihető, de igaz, elsősorban a műszakiak, mérnökök körében tapasztalható jól tapintható ellenállás. Nem maradi- ság, nem valamiféle oktalan konzervativizmus szüli, hanem inkább az eddig megszerzett biztonság, tekintély féltése. Az úgynevezett klasszikus mérnök sokat említ ilyen kifejezéseket: ráérzek, hja, a tapasztalat, százszor bejött, miért ne jönne be százegyedszer? Mentsen ég, hogy lebecsüljük a valóban meglévő tapasztalatot, a jó szakember sokszor szinte csodaszámba menő ráérzését. Nevezhetnék ezt a szó jó értelmében rutinnak, ami bizonyos munkákhoz feltétlenül jól jön. De az is biztos, hogy akkor, amikor a döntések legnagyobb részéhez már mindez kevés, megkérdőjelezhető e sok fetisizált, a műszakiak körében gyakran hangoztatott gondolatsor. A számítógép valóban új helyzetet teremt, más szemléletet követel. A számítógép analitikus, minden részletet tartalmazó információt kíván és ad; csak gondosan készített program esetén tud okosan felelni, a program csak úgy születhet, ha rend van, mert a gép rendet követel; a gép csak akkor ad optimumot, ha optimális a vele közölt adatok összessége; és végül: a gép objektív, hideg, szenvtelen, kizár minden ráérzést, megérzést. SOKAN VONOGAT- TÁK A VÁLLUKAT, amikor a konzervgyár feladatot adott egy számítógépnek. Dolgozza ki a borsóprogramot. A gép megkapta a talajtól a csapadékig, a fajtától a vetésidőig, a felhasznált géptől a munkaerő lét- ‘ számáig, a napfényigénytől a szállítási útvonalig, a gyár kapacitásától a szállítóeszközig mindazt az információmennyiséget, ami csak szükségesnek bizonyult. Itt nem lehetett taktikázni, nem jöhetett be se tsz-okoskodás, se szállítói furfang, a gép pontosan, napra, órára képes szolgáltatni a betakarítási napokat, mennyiségeket, a gyárnak legjobb feldolgozási ütemezést. Az objektív válaszok azonnal jelezték, ha valahol valami másként történt, mint ahogy kellett volna. Ez az egy példa is mutatja: a gép, mely maga is rendet követel, rendet is képes teremteni, önmagában nem okos, de okossá teszi az ember, aki értőn tudja kérdezni, a jobb eredmény, a választás és döntés megalapozása érdekében. Vita ma még lehet, türelem is kell a klasszikus mérnökök, műszakiak iránt. De közben nekik is tanulniok kell. Mert a komputer egyre inkább hétköznapi munkaeszközzé válik. PÁR ÉVTIZEDE egy újfehértói kubikosbrigád szinte bánatosan vette tudomásul, hogy talicskáik helyébe a kordé lép. A kordés történelmileg igen rövid idő múltán szintén nyugdíjba ment, jött az autó, a billenős-platós, az önrakodó. Ma aligha lehetne talicskázó kubikost fogadni. Holnap a mai önrakodó is mulatságosan ósdinak hathat. S ezen senki nem csodálkozik. (bürget) Első képünkön: két nap alatt 700 hektár kalászost permetez meg a növényvédő helikopter peronoszpóra és lisztharmat ellen. A tyukodi REGE helikopter Erdei János pilótával a porcsalmai termelőszövetkezet földjén dolgozik. Második képünkön; a gép gyors feltöltése Farkas Gyula munkájától is függ. (Elek Emil felvételei) A tizedik generáció Csak az olyan, a szakmáját és a fiatalokat szerető tanműhelyvezető képes arra, hogy egy-egy tékozló „fia” megmentéséért tollat fogjon és levelet írjon a szülőknek, mint Puskás László. Ilyen mentőlevelek írására az elmúlt években legalább háromszáz (!) esetben nem restellt tollat fogni, áldozni szabad idejéből. — Soha nem a megbántás és megsértés szándéka vezetett. Mindig a gyerek mente- tése, nevelése, a felnövekvő munkásgenerációért érzett felelősség diktálta az intel- mes sorokat. Különösen a II., a vízválasztó esztendő szórta volna meg az ipari tanulókat, ha oda nem figyelek, ha nem kérek, ha nem figyelmeztetem időben a szülőket — emlékezik. Szárnyaira engedi Most a tizedik generációt engedi szárnyaira a Volán 5-ös számú Vállalat tanműhelyéből. Tőle nem csupán a mesterséget, szakmát, hanem helytállást, tiszteletet és emberséget is tanulhatnak tanítványai. Most 45 hallgatóA „kaláka” szó lassan kihal a szókincsünkből, a fiatalok többsége, ha hallja, rögvest a népszerű együttesre gondol. Pedig a szónak ma is megvan az igazi tartalma, ma is segítik egymást az emberek nagyobb kampánymunkák esetén, vagy akkor, ha kollégájuk, barátjuk bajba jut. Megyénkben — főleg így nyár elején — úton-útfélen tanúi lehetünk a kalákának. Igaz, a kisebb-nagyobb csoportok összefogásának nem kaláka, hanem társadalmi munka, vagy egyszerűen csak segítség a neve. Régen, még húsz-harminc • évvel ezelőtt is főleg a mezőgazdasági munkára irányult a kaláka. A cséplést, a betakarítást egymást segítve és visszásegítve végezték a falun lakók. A házak felépítése szintén közös erővel ment, természetesen fizettség nélkül. Szatmárban az volt a szokás: ha a friss falra felkerültek a gerendák, a szarufák, egy hímzett kendőt tettek a tetőre. A szélben ringó szépséges kendő messzire hirdette a közös munka már csaknem teljes sikerét. Kevésbé módos helyen egy lombos zöld ágat kötöztek valamelyik szarufa mellé. Köznapon általában egytálételt kaptak az építkezők, vasárnap néhány baromfi bánta az ottlétüket. Kaláka Mostanában hentesüzletekben vásárolt sertéshúsból készül a legtöbb „kalákás étel” és sok-sok sörösüveget láthatunk az építkezések színhelyén. Még a hatvanassal suhanó gépkocsi ablakából is szembetűnik a rengeteg italosüveg, ami a téglacsomókon, deszkahalmazokon látható. Hol van már a kenderből szőtt, kézzel varrott kendő? Sok helyütt azonban ma is zöld lomb jelzi a munkálatok végének közeledtét. Ököritófülpösön például nemcsak a sógorság, koma- ság jön össze egy-egy hét végi építkezésre. Mostanában is szép példáját láthatjuk annak, hogy tsz-tagok, utcabeliek, barátok, leendő szomszédok mennek segíteni, olykor még kérés és hívás nélkül is. Használnak azzal is, ha a kőműves keze ügyébe visznek néhány téglát, vagy néhány lapát betont a gödörbe öntenek. Persze közben — régi szokás szerint — isznak egy pohárka szilvapálinkát, vagy egy sört az építkező egészségére. Több helyen, például liken a tsz C-menet- levéllel, ingyen fuvarral, vagy malterkeverő gép kölcsönadásával segíti az építkezést. Ha jól meggondoljuk, ez a segítség is közös, talán nevezhetnénk a kaláka egy modernebb változatának. Bekapcsolódnak a közös tevékenységbe a kis srácok is, oly módon, hogy összeszedik a temérdek sörösüveget, hogy azok ne legyenek útban, elviszik azokat a boltba és a betétért kapott pénzből fagyit, vagy csokit vesznek maguknak. Komolyabb segítség persze az, amit a szakmunkások adnak a vállalatnál dolgozó munkatársaiknak, barátaiknak. A KEMÉV két kőművese (brigádtársak) például évente két-há- rom lakás építkezésében segít — köszönömért. Tulajdonképpen az Együtt Nyíregyházáért mozgalom is nevezhető egy nagy kalákának. Ámbár a régi kalákákat személyes és érzelmi kapcsolatok hozták össze. Most, ha mi almát szedünk, nem tudjuk, hogy a munkánkért járó 50—60 forintért hány téglát vesznek és melyik gyermekintézmény építésére, vagy bővítésére. Azt sem tudjuk, hogy kiknek a gyerekei járnak majd ebbe az épületbe. De önzetlenül csatasorba állunk mások boldogulásáért. Nábrádi Lajos ja vizsgázott a 107-es és a 110-es szakmunkásképző intézetekben. Drukkolt sikerükért. Keze alatt és irányítása mellett tanulták meg az autószerelést, a karosszéria- lakatos és az autóvillamossági műszerész szakmákat. Olyan gárdát nevelt hosszú évek alatt tanulóinak sorából, akik közül most többen ott tanítanak Puskás László keze alatt. Képzett szakoktatók, nevelők lettek. Évente 45—50 fiatal szakmunkást nevel Szabolcs üzemeinek. — Vajon minden szülő eljött sürgetésére, figyelmeztető, kérő levelére? — Egyetlen olyan esetre sem emlékszem, hogy ne kerestek volna meg, vagy ne válaszoltak volna — mondja. Akadt viszont olyan anya — s azt nem árulta el, ki volt! — aki azt mondta, neki csak öt (!) perce van arra, hogy megbeszéljük fia viselt dolgait. Ez meglepett, s azt mondtam: asszonyom! Ha önnek a fia csak öt percet ér, akkor ne is beszéljünk róla. Ez hatott. És több mint kétórás tanulságos beszélgetés követte. Nem volt hiábavaló. A fiút megmentették az elzülléstől, és most jóhírű szakmunkás. „Elfogadnak..." Puskás László „tanműhelyéből” minden esztendőben kitelt egy-egy országos verseny győztese, a szakma ifjú mestere. Ütjára engedett technikusokat, mérnököket is. Természetes, hogy akadtak olyanok is, akiket ő tanácsolt el. Egy három tagból álló galerit, akik meglopták tanulótársaikat. Maga leplezte le őket. Tudom, sok gondot okozott a „szamárlétrát” megjárt munkásembernek az ifjú munkásgeneráció szakszerű oktatása, főleg helyes pedagógiai nevelése. Büszke arra, hogy a keze alatt tanult ifjak tisztelettudóak az idősekkel szemben. Előttük nyugodtan ott lehet hagyni a munkapadon a szerszámokat, anyagokat, nem tűnnek el. Amikor azt kérdeztem, mire a legbüszkébb, ezt válaszolta: — Arra, hogy elfogadnak a fiatalok, hogy tisztelnek. Érzik, hogy szeretem őket. Nemcsak oktatóként, munkásként, hanem, mint a műszakiak 18 esztendeje funkcionáló párttitkára is. Nagyon mélyről indult. Rettentő akaratával, konok- ságával és szorgalmával képes volt „elsajátítani” a pedagógia tudományát is. Érezte: szükséges. A TEFU-nál kezdett kis teherkocsin. Vezetett monstrumokat, az első Ikarusokat, s amikor előre léptették főgarázsmester- nek, tanulásra szánta el magát. Érettségizett, technikusi oklevelet szerzett, elvégezte a marxizmus—leninizmus hároméves általános tagozatát az esti egyetemen, s megkoronázta a Miskolci Műszaki Egyetemen, ahol 3 évi kemény tanulás után szakoktatói képesítést szerzett, s államvizsgázott pedagógiából! — Elsősorban azért, mert nem csupán szívem diktálta jó érzésem szerint, hanem tudományosan megalapozottan is akartam tanítani- nevelni a fiatalokat. Út a fiatalokhoz Igazán most értem meg csak, honnan az a hallatlan jó érzéke, kapcsolatteremtő képessége, türelme, amellyel megtalálja az utat a fiatalokhoz és szülőkhöz. Először szeretni, s aztán tanítani. Családjában is ilyen szellem uralkodik. Ezért tárják ki szívüket a fiatalok. Nem ritka, hogy tanácsokért most is felkeresik, hogy névadóra, esküvőre, házavatóra hívják. Farkas Kálmán Szerelik a fűtőművet Kisvárdán A kazánokat helyezi el a kisvárdai fűtőműn a Csőszerelőipari Vállalat. Már megérkeztek a vízlágyító berendezések is, így azok csővezetékeinek szerelése, valamint az olajtárolók, a szivattyúház, a 30 méter magas lemezkémény szerelési munkái is sok foglalatosságot adnak a szakembereknek. Mint Csi- rik Gyula szerelésvezető elmondta, a fűtőműtől egy forróvíz távvezetéket is építenek, de munkálkodnak az Öntödei Vállalathoz vezető, mintegy egy kilométer hosszú gőztávvezetéken is. Az említett létesítmények, technológiai szerelések összesen 75 millió forintba kerülnek; 1983 októberétől üzemelnek. A magasépítési, illetve építő- mesteri feladatokat az ÉPSZER végzi. Nyíregyházán a dohány- fermentálóban pedig a ko- csányozó gépsor porelszívó berendezéseinek szerelésén dolgozik a CSŐSZER. Az 5,8 millió forint értékű beruházással (átadási határidő szeptember 30.) nagymértékben javulnak a kocsányozó gépsor mellett dolgozók munkakörülményei. A gumigyárban 1,2 millió forintért a helyi energiaközpont és a pneu- tömlő üzem között egy gőzvezetéket létesít a CSŐSZER. Az acél tartóoszlopokon álló új vezetéken a pneutömlő üzem nagyobb nyomású gőzt fog kapni, mely jelentős előrelépést hoz az üzem technológiájában. (cselényi) Megjelent a Pártélet jániusi száma Megjelenet a Pártélet júniusi, idei 6. száma. A párt Központi Bizottságának folyóirata közli Németh Károly írását, amelynek címe „Az alapszervezetek helye a pártmunkában”,' s elméletileg világítja meg az alapszervezeti munkát. (Elhangzott a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak prágai tanácskozásán.) Pálos Tamás cikke „A világról, külpolitikánkról — elvi alapon, hitelesen” címet viseli. A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó agitációt és propagandát elemzi. Szabolcs-szatmári szerzője is van a Pártélet júniusi számának; Hosz- szú László, a megyei pártbizottság titkára a gazdaságpolitikai munka megyei tapasztalatairól és feladatairól írt cikket. Az újítói és feltalálói tevékenység feltételeinek javításáról Horváth Ferenc, a KB osztályvezető-helyettese írt a Pártéletbe ; egyebek között megvonja az újítók és feltalálók tanácskozásainak mérlegét, s elemzi, miképpen segíthetik az újítói, feltalálói munkát a pártszervezetek. A „Tapasztalatok, tanulságok” c. rovatban több írásban foglalkozik a Pártélet a tagfelvétel tapasztalataival.
