Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
4 KelelMagyarország 1982. június 10. Libanoni zászló — izraeli tank. Izraeli harckocsi gördül előre északi irányban a megszállt libanoni város, Nabatije utcáján. (Kelet-Magyarország telefotó) A NATO csúcstalálkozójára Ronald Reagan Bonnban ANICKA SZERELMES LEVELE Egy véres koholmány története Lidicében a fényképek tucatjait készítették... (Fotó: CTK Kommentár Pillantás a csúcsra jt gy tűnik, a világ egy11 szerre kétféle értelemben is vethet pillantást a „csúcsra” 1982. június 10-én. Egyszer azért, mert ezen a napon Bonnban az Atlanti Szövetség legmagasabb rangú személyiségei tárgyalnak egymással. Egyszer pedig azért, mert az itt történtek elemzése talán valamelyest következtetni enged arra: van-e komoly esély az idén egy, a világ által oly annyira várt Brezsnyev—Reagan csúcstalálkozóra? A NATO-csúcs mindig figyelmet érdemel. A jelenlegi feszült és bonyolult helyzetben az érdeklődés a szokásosnál is indokoltabb. Reméljük, a történelem nem ismétli önmagát. A két legutóbbi NATO-csúcs, az 1977-es londoni és az 1978-as washingtoni ugyanis szomorú memen- tóként él az emlékezetben. Mindkettő alaposan hozzájárult a helsinki folyamat megtorpanásához, majd a fegyverkezési hajsza ijesztő fokozódásához. Ez a konferencia nem — az eredeti terveknek megfelelően — Brüsszelben, a szervezet „fővárosában”, hanem a Rajna partján ült össze. Éppen annak a Német Szövetségi Köztársaságnak a székhelyén, amely szinte minden vonatkozásban a NATO legfontosabb európai tagállama, s Washington szempontjából mégis az egyik legproblematikusabb szövetséges. Schmidt kancellár politikája számos lényeges vonatkozásban nincs összhangban a Reagan-kabinet harciasabb koncepciójával. Ez az eltérés oly szembetűnő, hogy az amerikai elnök jelenlegi nyugat-európai külön programjában Párizs, Róma, London szerepelt — Bonn viszont íiem. Az NSZK kormánya joggal tartott attól, hogy a fokozatosan tért nyerő jobboldali ellenzék ezt kihasználhatja. Schmidt kancellár részben ezért kérte nyomatékosan az eredeti terv megváltoztatását. H. E. Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke — felesége, Nancy Reagan, és Alexander Haig külügyminiszter társaságában — szerdán délben hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett. Az amerikai elnököt Kari Carstens nyugatnémet államfő és Hans-Dietrich Genscher külügyminisiter fogadta — katonai tiszteletadással — Bonnban. Reagan Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral tárgyal az amerikai- nyugatnémet viszonyról és a NATO csütörtöki, bonni csúcs- találkozójáról. A merénylők kerékpárra ültek és elmenekültek. A Gestapo tüstént nyomozásba és megtorlásba kezdett. Maga a rettegett birodalmi belügyminiszter, Heinrich Himmler jött Prágába Berlinből, nem kisebb, mint 4500 főnyi Gestapo-különítmény élén. A merénylők fejére tízmillió korona vérdíjat tűztek ki. Napokon belül ellenőriztek és kihallgattak 4 750 000 embert, őrizetbe vettek 13119-ét, letartóztattak 621- et, s ami a legborzalmasabb volt: az utcáról fényes nappal összeszedett túszok közül egy héten belül kivégeztek 1381 férfit és nőt; nevüket és címűket, foglalkozásukat aznap este mindig kipla- kátozták, a rádióban be- mondták. A nyomozás és a tömegterror nem vezetett célra. A tetteseket — egyelőre — mintha a föld nyelte volna el. A Prágában tartózkodó Himmler számára a feladat azonban nem volt ilyen egyszerű. Neki gondot jelentett, hogy miképp hajtsa végre a bosszút, hogy közben a hadi- termelés ne szenvedjen kárt? Az akció céljául a Prága melletti „vörös Kladnót”, a híres bánya- és iparvárost szemelték ki, amelyet leginkább a magyar Csepelhez, vagy Diósgyőrhöz hasonlíthatnánk. Az akció kivitelezését azonban fontolgatták. S ekkor közbeszólt a sors. A Kladnó- hoz közeli Palaba gyárban, a németek besúgója, felbontott egy levelet, amely Anicka Maruszáková munkásnőnek érkezett a gyárba. A levél így szólt: „Kedves Anicka, bocsáss meg, hogy ilyen későn írok, de talán megértesz, mert tudod, hogy sok gondom és dolgom van. Amit meg akartam tenni, megtettem. Azon a végzetes napon valahol Cabárnán aludtam. Egészséges vagyok. A viszontlátásra ezen a héten, s azután már nem látjuk egymást. Milan.” A levélről a gestaposok azonnal sejtették, hogy egyszerű szerelmes levél.- Anicka a vallatásnál azonban zavartan viselkedett. Később kiderült, azért, mert titkos vi■— KS) szonyban állt a levél írójával, egy nős emberrel, aki ezúton szakított vele. A férfinak és családjának ismerősei azonban Kladnóban és a közelében fekvő Lidicében éltek, s közülük az egyik a háború elején eltűnt, és állítólag Angliába ment... A Gestapónak ennyi elég volt. Megszületett a koholmány: a levél írója, a lidicei férfi ismerőse a merénylők egyike. És június 9-én döntöttek Berlinben. Este, 19,45-kor távmondat érkezett a prágai Biztonsági Szolgálat főnökéhez. „K. H. Frank birodalmi helytartó, a Führerrel folytatott megbeszélés alapján, közli: Lidicében még a mai napon az alábbi intézkedések teendők: 1. minden felnőtt férfit agyonlőni, 2. minden nőt koncentrációs táborba vinni, 3. az elnémetesíthető gyerekeket összegyűjteni és a Birodalomban SS-csalá- doknál elhelyezni, a többieket másképp nevelni, 4. a falut felégetni és a földdel egyenlővé tenni”. A halál egy órán belül elindult. Este 22 órakor Lidi- cét körülzárták, éjfél után minden házból kihajtották az embereket. A férfiakat a Horák-portán, a nőket, gyermekeket az iskolában gyűjtötték össze. Nevüket a lakónyilvántartásból kipipálták. A nőket és a gyerekeket még hajnal előtt elszállították, majd a Horák-porta hátsó falánál, tízes csoportokban agyonlőtték az összes férfit, szám szerint 173-at. Akik aznap éjszaka nem voltak otthon, azokat később külön kivégezték. Azokat is, akik kórházban feküdtek, vagy a - hír hallatára elbújdostak. Lidice házait azon nyomban felgyújtották, majd földgyalukkal elsimították. Minderről a fényképek tucatjait készítették, amelyek a mai napig fennmaradtak... Lidice ismét él. Reagan elnök a NATO csúcsértekezletére Bonnba érkezett. Képünkön: a repülőtéren, a díszszázad előtt, felesége társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) a szocialista közösséggel nemcsak az ország előtt álló feladatok megoldását, a gazdaság és társadalom nagyszabású átalakítását célozzák, hanem egyszersmind a szabadság, a haladás és a béke ügyét is szolgálják. Saly Vongkhamsao, laoszi miniszterelnök-helyettes elmondotta, hogy Laosz első ötéves tervének teljesítésében nagymértékben számítanak a testvéri szocialista országokkal megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre. Az ötéves tervek összehangolásának eredményeként hosszú lejáratú gazdasági és kereskedelmi megállapodásokat kötöttek a Szovjetunióval, Vietnammal és néhány más szocialista országgal. Az utóbbi években a szocialista országok hatékony segítséget nyújtottak Laosz - nak. A jelen időszakban az a cél, hogy közös vállalatok létrehozásával alakítsák ki állami exportbázisukat. A miniszterelnök-helyettes javasolta: a KGST-országok és Laosz közösen vizsgálják meg, miként működhetnek együtt a laoszi gazdaság infrastruktúrájának kialakításában, az úthálózat és a szállítás fejlesztésében. Marcelino Dos Santos, a mozambiki Frelimo Párt Központi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára foglalkozott az imperializmus afrikai, ázsiai, latin-amerikai de- stabilizációs mesterkedéseivel, majd rámutatott, hogy 5 zambik gazdaságában immár erős állami szektor jött létre, s az ország külkereskedelmének 20 százalékát a KGST-tagállamaival bonyolítja le. Szólt a szocialista orientációjú fejlődő országok óriási természeti kincseinek jelentőségéről, s arról, hogy — a szocialista országok segítségének köszönhetően is — a kiaknázási tervek jó ütemben valósulnak meg. Az együttműködés egyebek között Mozambik munkásosztályának erősödéséhez is hozzájárul. Taye Gulilat, a Központi Tervezési és Fejlesztési Forradalmi Mozgalom Legfelsőbb Tanácsának főtitkár- helyettese, a szocialista Etiópia küldöttségének vezetője arról szólt, hogy a társadalmi és gazdasági előrehaladás érdekében Etiópiában is szükségessé vált hosszú távú tervek kidolgozása. Jelenleg a tízéves távlati fejlesztési terv elkészítésén dolgoznak. , Etiópia célja dinamikus, független és sokoldalú gazdaság megteremtése, amelyben fokozatosan megteremthető a különböző ágazatok közötti egyensúly. Ez a szocialista gazdaság felépítésének lényeges feltétele. A kedvezőtlen belső körülmények és a romló nemzetközi gazdasági viszonyok közepette Etiópia igen nagyra értékeli a KGST-tagországok- tól kapott támogatást. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ellenséges nemzetközi légkör ellenére előre haladjon a gazdaság fejlesztésében és a társadalom átalakításában. A KGST XXXVI. ülésszaka csütörtökön folytatja munkáját. || Fjodor | Abramov: PELM H — Micsoda ünnep! Azért nem tört volna le a keze, ha segít egy kicsit az édesbátyjának. Még mindig nedves csizmájával csattogva, amely most jobban szorította dagadt lábát, mint máskor, Pe- lageja körülnézett a szobában — a helyiség egyszerű, tiszta volt, világosra festett padlóval, az ablakon fehér tüllfüggöny vakított, az elülső sarokban fenségesen terpeszkedett el egy vaskos fi- kusz. Tekintete megakadt a világospiros, fehér bőröves ruhán, amelyet hanyagul a komód melletti székre dobtak, a komódon vadonatúj, még sose használt szamovárok csillogtak. — Hát ez a kanca hol van? — Elment. Tudhatod; hisz nagylány. — Hát szóval így áll a mi szénánk! Te egész nap csak fekszel, a lányunk meg minden szökőévben van itthon, az anyja meg csak gebedjen meg. Mindent nekem kell... Pelageja végre lerúgta a csizmáját, és a padlóra hen- teredett. Csak úgy derékalj nélkül. Egyenesen a puszta, festett padlóra. öt percig, vagy talán hosz- szabb ideig is, mozdulatlanul, behunyt szemmel, nehéz, sípoló lélegzettel feküdt. Aztán a lélegzete fokozatosan egyenletessé vált — a festett padló jól kiszívja a meleget a testből —, aztán a férje felé fordult, és kérdezősködni kezdett, mi újság a ház körül. A legfontosabb és legnehezebb házimunkát elvégezték — Alka megfejte a tehenet is, füvet is hozott reggelre. Aztán nagyon megörült a kis szamovárnak, amelyet, míg rá várt, Pavel begyújtott — úgy látszik, mégse nyomta egész nap az ágyat, azért ma is elvégezte a dolgát. Az asszony felállt, egymás után öt csésze erős teát ivott, cukor nélkül — az üres teával lehet leginkább lecsillapítani a felhevült testet, aztán félrehúzta a függönyt az ablakon, és megint kinézett a kertbe. Ott hever a széna, egész álló nap, pedig ő ma már össze nem szedi — alig érzi kezét-lábát... — Nem, nem bírom — mondta, és újra lefeküdt a padlóra, de most már a vattakabátra, amit az ura szolgálatkészen leterített neki. — Hát borért voltál-e, mi? — kérdezte kis szünet után. — Voltam. Két üveggel vettem. — Na jól van, jól, édes uram — szólalt meg most már egészen más hangon Pelageja. — Kell az a kis bor. Hátha betoppan valaki. Sok bort vesznek mostanában? — Vesznek. Még nem mindenki ment el szénát vermelni. Pjotr Ivanovics sokat vett. Fehéret is, vöröset is. — Hát hogyne vett volna — sóhajtott fel Pelageja. — Nagy vendégség lesz. Állítólag Antonyida hazajött, befejezte a tanulást. Nem láttad? — Nem. — Megjött, az elébb mondta a munkaügyis. Aszongya, egy katonával együtt jött a csónakon, egy tiszttel, úgy tett, mintha csak úgy, időtöltésből állna vele szóba. Egy fenét! Vőlegény után kajtat, sürgős neki a férjhez menés. — Pelageja elhallgatott. — Aztán nem mondott neked semmit? Nem hívott meg egy csésze teára? Pavel vállat vont. — Látod, látod, hogy szalad az idő. Volt-e valaha olyan vendégség Pjotr Ivano- vicsnál, ahova minket el nem hittak? De most már Pavel meg Pelageja senki — nem kellenek. — Jól van, na — mondta Pavel —, a nővéremnél ünnep van. Itt volt az elébb — hívott. — Ugyan, én ma már nem megyek vendégségbe — szorította össze dühösen a száját Pelageja. — Kezem-lábam nem érzem — hogy mennék vendégségbe? — Na de hát, az milyen nagy bánat lesz neki. Hát ’iszen, névnapja van... — hozakodott elő bátortalanul Pavel. — Mit képzel? Majd az ő névnapja miatt nem tudom' kipihenni magam. Éppen e pillanatban léptek nesze hallatszott a tornácon, és — emlegetett szamár meg szokott jelenni! — Anyiszja lépett be a házba. Anyiszja öt évvel volt idősebb a fivérénél, de egészsége kicsattanó, szemöldöke fekete, a foga vakítóan fehér és teljesen ép — nem is gondolná az ember, hogy túl van az ötvenen. » Anyiszja háromszor ment férjhez. Az első férje, akitől gyereke született, az egy évet se érte meg — elesett a fronton. A második férjétől el kellett válnia negvenhatban, amikor az asszony börtönbe került (egy kéve gabonát lopott a mezőn). A harmadik férje Rjazany környékéről került ide, áz erdőkitermelésre (az asszony őt szerette a legjobban) — az utolsó ingéig mindenét elitta, búcsúzóul elverte, és meglépett a törvényes feleségéhez. Ezután aztán az asszony nem kísérletezett többé a családi boldogsággal. Szabadon élt, a férfiakat nem hessegette el magától — de a szívéhez férkőzni nem hagyta őket. Anyiszja szerette a fivérét — azért is, mert csak ez az egy volt neki, ráadásul betegeskedett is, meg aztán azért is, mert olyan jólelkű, csendes ember volt, és soha egyetlenegyszer sem tett neki szemrehányást kikapós viselkedéséért. De a sógornője, Pavel felesége előtt — ezt meg kell vallani — félénk volt. Félénk volt, és zavarba jött, mert elismerte, hogy az asszony mindenben fölötte áll. Jó gazdasszony — Anyiszja nem tudott bánni a pénzzel, soha egyetlen kopejkája sem volt —, az életét előre eltervezi, és asszonyi dolgokban — akár a kőszikla. (Folytatjuk) NEGYVEN ÉVE, EGY MÁJUS VÉGI NAPON, PRÁGA külvárosában, a holesovice utcában, a haj- tü kanyarnál, overallos férfiak felszedték az utcakövet, mintha az utat javítottak VOLNA. A KANYARBÓL FÉNYES MERCEDES TŰNT FEL. E PILLANATBAN AZ OVERALLOSOK EGYIKE GÉPPISZTOLYT RÁNTOTT ÉS TÜZET NYITOTT, TÄRSA PEDIG KÉZIGRÁNÁTOT DOBOTT A KOCSIRA. AZ AUTÓ FELFUTOTT A JARDÁRA ÉS MEGROGGYANT. TÖBB SEBBŐL VÉRZŐ UTASA ESZMÉLETLENÜL DŐLT KI AZ UTCÄRA. NEVE: REINHARD HEYDRICH VOLT, HIVATALA HITLER PRÄGAI HELYTARTÓJA.
