Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
2 Kelet-Magyar ország 1982. június 8. Űj kirakat készül. Biró Ildikó két éve dolgozik az élelmi- szer-kisker. vállalatnál kirakatrendezőként. A szép, tetszetős kirakatok az ő munkáját is dicsérik. (E.) Mit, hol, hogyan? Aki már megjárta az utat, az tudja: hol cserélik ki az üres propán-bután palackot, váltják be az üres üvegeket, s hol lehetne vásárolni — ha volna — különböző kulcsokat a zárakhoz, szekrényekhez, és így tovább. Azonban aki először indul el ilyen útra!, annak nem árt némi útbaigazító. Különböző tápot és egyéb takarmányt például senki ne kérjen a gabonaforgalmi vállalat piaccsarnoki termékboltjában. Ott csak emberi étkezéshez valót — búzadarát, kukoricalisztet és egyebeket — kaphat. Tápot, takarmányt a vállalat Vörös Hadsereg és a Simái úti le- rakatainál, valamint az áfész Búza téri és Tiszavas- vári úti boltjaiban, illetve átvevőhelyein vásárolhat az, aki állattartásra szánta el magát. Sokan kérdezték az elmúlt napokban, hogy hol válthatják be az évek óta összegyűlt, el nem dobott nescaf- fés üvegeket. Nos mindenütt, ahol üvegvisszaváltás van, kötelesek két forint ellenében YAN-E ELLENSZER? Magány! oldó programok Mit tehet egy művelődési ház a magányos emberekért? Egyáltalán, hogyan szerezhet tudomást a népművelő arról, kik azok, akik társas kapcsolatokra vágynak, szenvednek a mágányosságtól? Ä sokszínű^ mozgalmas programjairól ismert vásárosnaményi művelődési ház igazgatójától, Sánta Miklóstól szerettünk volna receptet hallani erről, hisz ez a népművelői kollektíva — már heten vannak a művelődési házban képzett népművelők — szinte kifogyhatatlan évek óta az ötletekből. REGGELTŐL ESTIG — Sajnos, a magányos emberek gondjain eddig nekünk se sikerült lényegesen enyhíteni. Igaz, van nyugdíjasklubunk, a különféle rendezvényeink kidolgozásakor az életkori sajátosságokra is gondolunk. Egy Időben, akikről úgy gondoltuk, hogy magányosak -lehetnek, külön is meghívtuk egy-egy összejövetelre. Többségükben nyugdíjas korúak jöttek el, akikről ráadásul kiderült, nem is biztos, hogy magányosak, azért, hogy egyedül élnek ... A fiatal városban a reggeltől estig igen mozgalmas művelődési házban több mint 1200 állandó tagja van a szakköröknek, kluboknak, tanfolyamoknak. Ha a számokkal csínján is kell bánni, mégis figyelemre méltó, hogy az itt lakó emberek közül minden hatodik-hetedik állandó látogatója a művelő- dási háznak. HÁZHOZ VISZIK ... — Ügy tapasztaljuk, — folytatta az igazgató —, hogy külön, csak a magányosoknak szánt rendezvényekkel nem tudunk gyors eredményeket elérni, pedig jól tudjuk, a mi kis városunkban is jócskán akadnak magányos emberek, sokszor nem is az idős, hanem a közép vagy a fiatalabb korosztályban. De a gond az, hogy nehéz „felmérni”, kik azok és ha tudunk is jó néhány ilyen emberről, nem biztos, hogy szívesen veszik, ha ezt, mármint, hogy magányosak, mások is megtudják. Ezért is nem szerveztük meg, mint néhol ezzel próbálkoznak, a magányosok klubját. Mi inkább közvetett módon, még változatosabb, az életkori adottságokhoz jobban igazodó műsorokkal, rendezvénykínálattal igyekszünk eléjük menni, kimozdítani őket magányosságukból. ' A Tisza-parti városban, amennyiben ez lehetséges, igyekeznek „házhoz vinni” a programkínálatot. Állandók a kapcsolataik a helyi és környékbeli üzemekkel, tsz-ek- kel, iskolákkal. Csak színházbérletesük 300 van az üzemekben. Sokat segítettek magukon azzal, hogy „kigazdálkodtak" egy új álláshelyet, s néhány hónapja, talán a megyében is egyedülállóan, főhivatású közönségszervezőt foglalkoztatnak, aki járja az üzemeket, intézményeket. Mentesíti a népművelőket a szervezési, jegyárusítási közönségtoborzási, pénzügyi tennivalóktól. Ezután a művelődési ház munkatársainak több idejük jut a programok finomítására, az igények tanulmányozására. Egyik idei tervük — mely az egyedülálló emberekkel is számol — hogy természetfelfedező túrákat szerveznek a közeli, ám alig ismert gyönyörű dé- dai, bodolói, bockereki, ló- nyai erdőbe, a Csarondára, a Bábtavához. SZABADTÉRI RENDEZVÉNYEK Sok más magányt oldó programon törik még a fejüket a vásárosnaményi népművelők, akik a városhoz tartozó Vitka és Gergelyi- ugornya polgáraira is gondolva végzik munkájukat. Ugornyán az iskola egyik termét szeretnék művelődésre is alkalmas hellyé tenni. A nyári Tisza-parton pedig — az idelátogató több ezer vendégnek is — szabadtéri programot szerveznek, amatőrcsoportok műsorát, diszkót, filmvetítést. Erre a célra már elkészült a szabadtéri színpad... P. G. visszavenni. Természetesen tiszta állapotban, kupakkal együtt. A legnagyobb üzemű üvegvisszaváltó helyek egyébként az Északi körúti, a Búza téri ABC-nél, valamint a Kelet Áruháznál vannak. S mi történjék a vissza nem váltható üvegekkel? Semmi esetre ne a kukába vezessen az útja, hiszen ez több okból is káros. Az is igaz: senki sem kötelezhető arra, hogy néhány ilyen üveggel kiugorjon a Káliói úti MÉH-telepre. Bizony jó lenne, ha megjelennének már azok a sokat ígérgetett üveggyűjtő konténerek a szemét- gyűjtő helyeken, amelyeket eddig csak a tévében láttunk. Hulladékgyűjtő sajnos, nem sok van a városban: a Hatzel téren, a Moszkva és a Színház utcában. S újabban egy mozgó átvevő, amely hétfőn a Ságvári-telepen, kedden Jósa városban, a Május 1. téren, szerdán az Ungvár sétányon, csütörtökön a Guszev-lakó- telepi ABC mellett, pénteken a Szamuely téren és Árpád utcában, vasárnap — alkalmasint — pedig a kispiaci •utóbörze mellett. A kis átvevőhelyek — sajnos — hely hiányában nem foglalkoznak üvegátvétellel, a mozgóátvevő pedig nem tud átvenni nagyobb hulladékokat. A papírra vonatkozóan jó még tudni, hogy nem csak a könnyebbség kedvéért, hanem az árak miatt is jobb külön összekötni a fekete-fehér újságpapírt, a színest és a vegyest. Ugyanis kilónként több, mint egy forint a különbség. Jó tudni, hogy ma már a futózásra nem alkalmas gépkocsi-gumiköpenyeket is átveszi a MÉH Káliói úti telepe. Ugyancsak az autósoknak szól, hogy ne úton-útfélen, aknákba, lefolyókba tüntessék el a környezetszennyező fáradt olajat. Kijelölt töltőállomásain pénzért átveszi az ÁFOR. Például Nyíregyházán a Széna téri és a Pazonyiúti benzinkutaknál. Utóbbinál hordós tételben is leadható. A kiürült olajos lemez- és műanyag flakonok nagy része — sajnos ott hever az utak mentén, az árokban, a pihenőhelyek környékén. Pedig erre a célra is van rendszeresítve hulladékgyűjtő a benzinkutaknál. Igaz, tábla erre nem hívja fel a „tudatlan” autós figyelmét. Lehet, hogy nem volna.Jii-t ábavaló? T. A. MIT VISZ A KAMION? Valuta a marmonkannában Bútorkészítő-mestereknek is felcsaphattak volna a vámosok, amikor a görög kamionból egymás után szedték ki a látszólag teljes rendetlenségben heverő fadarabokat. Ám a látszat ellenére, egy hatalmas üzletet akart lebonyolítani a kamion vezetője. Amikor aprólékos gonddal ösz- szeállították az egyes darabokat, kiderült: több száz ezer forintos antik bútort akart kicsempészni az országból. Ahogy az idegenforgalmi szezon mind több turistát és autót csal az utakra, szaporodnak azok az esetek, amelyek a közúti szállításban sértik meg a vám- és devizaszabályokat. A kamionok tömege már megszokott a tranzit szállításban. Az egyéni turisták gyakrabban vétenek a vámelőírások ellen, a szállítási vállalatok alkalmazottai — a kamionvezetők és sofőrök — ritkábban kerülnek összeütközésbe a hivatali rendelkezésekkel. — Ez egyrészt abból is fakad, hogy ők gyakrabban utaznak, s nem akarják kockáztatni a világjárást — hallottuk dr. Paulo- vics Mihály pénzügyőr alezredestől. — A szállítási alkalmazottak havonta 1300 forint értéket hozhatnak be Magyarországra vámfizetés nélkül. Ha ezt a keretet egyetlen úton vásárolják le, legközelebb nem hozhatnak semmit, csak a vám megfizetése mellett. A vámosokra tavasztól őszig jóval nagyobb munka vár. A kamionos szállítás előnyeit ismerve, elsőbbséget adnak ezeknek a járműveknek. A vámosok már a szállítóvállalatnál, az exportcsomagolásnál ott vannak, jelenlétükben pakolják fel a külföldre továbbított árut és a vámos ekkor látja el vámzárral a rakományt. Nemzetközi vámokmányokkal látják el a kamion vezetőjét. A vámzár és a hivatalos papírok garanciát adnak azoknak az országoknak, amelyeken áthalad a kamion és aho- •vá érkezik. Ha nem tapasztalnak rajta rendellenességet, általában vizsgálat nélkül továbbengedik. — Rendszerint nem is abba a részébe pakol a sofőr, amelyet vámzárral ellátnak — folytatja az alezredes. — Hiszen a vámzárat csak nagyon kevesen próbálják megsérteni. Ha a ponyván sérülés nyomait fedezi fel, vagy a vámzáron tapasztal valamilyen rendellenességet a vámos, akkor felnyittatja a kocsit és tételesen ellenőrzi az árut. Tavaly például 3 ezer ki- és beérkező kamiont ellenőrzött a záhonyi vámhivatal, de csak töredékét jelenti az az arány, amely külön intézkedést igényel. Ennek ellenére mindig akad olyan kamionvezető, aki szeretné egy kicsit ,,megfejelni” az engedélyezett áruértéket. A Szovjetunióból érkező kamionokban elsősorban apróbb műszaki cikkeket, csavarhúzót, kulcskészletet, akkumulátort, színes tévét, ritkábban aranyat vagy ezüstöt akarnak illegálisan kivinni az országból. A tranzitforgalom iránya Szabolcs megyén keresztül Szovjetunióból Jugoszláviába és fordítva a leggyakoribb. A jugoszláviai kamionokban márkás italokat, finomszeszt, divatcikkeket, selymet és nagy tételben rágógumit akarnak másutt a feketepiacon értékesíteni. Hazánkban a farmert, a szőnyeget, a gyógyszereket, a női cipőt és még mindig a pénztárcát veszik meg és igyekeznek külföldre juttatni. — Hihetetlenül leleményesnek bizonyul a kamionos, ha valamit el akar rejteni a kocsiban. Az üzemanyagtartályokban esetenként bizony valuta „utazik”, találtunk már dollárt, rubelt, forintot a marmonkannában. De a pótkereket is akarták már „csomagtartónak” használni. Általában azonban nem ez a jellemző. Naponta tucatjával érkeznek a kamionok a záhonyi közúti határátkelőhelyre, élelmiszert, ruhaneműt és más cikkeket továbbítanak. Túlnyomó többségük a szabályokat betartja és csak ritkán kerül sor a vámos beavatkozására. A deviza- és vámszabályok megsértői ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznek, s ez a kamionvezetők szempontjából nemcsak azért kellemetlen, mert megtudja a munkahelyük, hanem az útlevél bevonásával járhat egy- egy szabálytalanság. A kötetlenséget, a sok utazást, ország-vi- lágjárást pedig egy sofőr sem kockáztatja. T. K. A fő műsoridőben sugárzott játékfilmekkel nemigen kényeztetett el minket a múlt héten a televízió. Még leginkább az ismert kubai író, Alejo Carpentier kisregényéből készített Menedékjog c. szatirikus spanyol tévéfilm köthette le azokat, akik az oly gyakori latinamerikai katonai puccsok és több mint gyanús személyi karrierek anatómiája iránt érdeklődéssel viseltetnek. Ez a film azonban — érzésem szerint — a hazai nézők többsége számára meglehetősen érdektelennek tűnhetett, már csak túlbo- nyolítottsága miatt is. Mindenesetre nagy érdeklődéssel várhatjuk a latin-amerikai írók műveiből készített filmsorozat további darabjait. A péntek éjszakai olasz-francia filmvígjátékról, a Komplexusok-ról sajnos, nem tudok mást írni. mint hogy reménytelenül elavultnak hatott, kiagyalt komplexusaival, s feldolgozásmódjával is — dacára a világsztár férfi színészek és az ugyancsak világszerte ismert rendezőt teljes „mellbedobásának”. Hasonlóan (bár másfajta) unalmat árasztott szombaton este az amerikai bűnügyi film, a Pénzt vagy életet! (Jó, jó, érteni vélhetjük a tévé filmválogatási lehetőségeit, de azért...) Ám szerencsére (természetesen) voltak jobb kedvre hangoló másmilyen szórakoztató produkciók is. Mindjárt a csütörtöki Főzőcske-különkiadást említhetem, a rendkívül rokonszenves Siegfried Rauch, az emlékezetes Nem kell mindig kaviár! c. filmsorozat méltán népszerűvé vált főszereplőjének vendégeskedésével. A magyar vendég- művészek sem maradtak el mindenfajta tálén tumban tőle. Thomas Lievennek lenne mit a klubjában elmesélnie a — bár nem egészen a műsorba illő — magyar csárdásról. A közelmúltban elhunyt Thurzó Gábor regényéből készített (írta Kő- ródy Ildikó, rendezte Mi- hályfi Imre) tévéfilm, a Víkendszerelem mindvégig lekötött. Az érett, pozícionált férfi — inkább érzéki, mint szerelmi — fellobba- nása egy sugárzóan fiatal, a félvilági életforma felé sodródó lány iránt, s az ebből természetszerűleg eredő emberi komplexusai, életforma-váltásának lehetetlensége, törvényszerűnek mondható kiábrándulása voltaképpen régi téma, — mely a tévéfilm jellem- és környezetrajzában mégis a maiságával ragadott meg. Köszönhetően elsősorban Bács Ferenc nagyszerű alakításának. Végül röviden egy dokumentumműsorról. Kitűnő elképzelésre épült a pedagógusnapi „rendhagyó” köszöntő, a Magas hőfokon. Egyetlen pedagógus élete és munkája, a Nagyrédei Általános Iskola igazgatójának a lehető legsokoldalúbb bemutatása többet érzékeltetett a pedagógusi hivatás szépségéről és hasznáról, — ha úgy dolgozik valaki, mint a portréfilmben látott Hanák János. Harmonikusan kiegyensúlyozott, közvetlen egyéniséget ismerhettünk meg személyében igaz örömmel. Hadd idézzek a pályavallomásából: „Szeretni a gyermekeket! A mi hivatásunkban az a legcsodálatosabb, hogy boldog gyerekek között lehetünk ... mert a gyermek eredendően jó.” Ide kívánkozik egy nevelőtestületi tag igazgatójára tökéletesen ráillő Németh László-idé- zet még: „Egyetlen jó pedagógus megmenthet egy iskolát!” Merkovszky Pál □RÁDIÓ MELLETT Három novellát rádióra alkalmazott egy műsorban mutatott be az Ifjúsági Rádiószínpad, Hármashangzat címmel. Három nagyon különböző élethelyzetben megnyilatkozó magatartások csengenek itt össze harmóniává. Mindhárom szerző ismert, a magyar olvasók körében mégis Vaszilij Suk- sin neve mond legtöbbet. Az ő novellájának rádióváltozatával — Ványa, hogy kerülsz ide? — kezdődött ez a dramatizált novellahármas. Ebben a tisztaszívű embernek elviselhetetlen képmutató, színeskedő viselkedés, a hazugság szenved vereséget. Igazán sajnálom, hogy az ebben szereplő színészek közül csak Győrffy György hangját ismertem fel. A műsorújság alapján — mivel nem közli a részletes szereposztást — csak következtetni tudok, hogy a vidékről a fővárosba érkezett fiatalembert Balkay Géza játszotta, figyelemre méltóan. Valentyin Raszputyin elbeszélésében, a Rudol/ióban látszólag ennek ellentéte történik: a tiszta gondolkodású felnőtt férfi „bukik meg” (romantikából) az érte rajongó kamaszlány előtt. Mint mondom: a bukás csak látszólagos, mert itt is a komolyság, az emberség, a másik iránti tapintatos felelősségérzet kapja a prímet, az önmagában egyébként kedves, de az önmaga és mások további sorsával már nem gondoló romantikus rajongással szemben. De talán: nem is vele ellentétben, hanem csak előtte. A Várakozás című novella — Alekszandr Rekem- csuk írása — a segítőkész magatartás és a társkeresés, társra vágyás érzelem- és gondolatköreinek gyűjtőhelye. Pedig nem sokat beszélnek. ezekről ebben a novellában. A fiatal geológusnak a hivatali kötelességén felül adott segítség pedig szinte természetes. Bár nem kizárt az sem, hogy ennek a hirtelen feltámadt rokon- szenv az egyik motivációja. Ez végül is csaknem lényegtelen, mert itt is az emberséges lelki habitus a meghatározó. Vagyis mindhárom írásból az emberben való bizalom hangzik ki. Azért a műsorújság szerkesztőinek nem kellene annyira megbízniuk az emberek, a hallgatók fülében és „hangismeretében”, hogy mellőzhetőnek véljék a részletes szereposztást az ilyen kis hangjátékok esetében. Például a második és a harmadik rádiónovella színészhangjai közül csak a Fülöp Zsigmondét ismertem fel. Pedig a többiek nevét is szerettem volna, a szerephez kötve, a hallgatók számára feljegyezni, mert az írások hangvételéhez igen jól alkalmazkodva adtak életet a figuráknak. Ez viszont nem kis részben Gál István rendező érdeme. Seregi István Közérdekű tudnivalók KÉPERNYÖ[ 9
