Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1982. június Bár soha nem éltem át, mégis úgy érzem magam, mint a gyóntató pap, akire a hívek rábízzák életük titkait. És azokat őrizni kell, nem kibeszélni. Mégis úgy gondolom, némely dolgot nem kibeszélni, hanem hallgatni róla nagyobb „bűn”. Nem világra szóló kérdésről lesz szó a következőkben, inkább egy emberi gyarlóságról, amivel bizonyára mások is találkoztak, ha nem is ugyanilyen köntösben jelent meg előttük. Azért kerestem meg önt, a hivatal vezetőjét, hogy tanácsát kérjem, ki lenne az a jól dolgozó, munkahelyén és a kinti életben is tekintélyes beosztott munkatárs, akiről írni lehetne. Kértem, hogy ne valamilyen „szent emberre” gondoljon, amilyen a valóságban aligha létezik, hús-vér emberrel szeretnénk találkozni, akire az a jellemző, hogy becsülettel helytáll, tisztességes és példamutató a munkában. Bevallom, nem mindig ezzel a módszerrel szoktam kiválasztani azokat, akikről írni szándékozom. Nincs ugyanis könnyű helyzetben az újságíró, ha emberi arcokat akar, ha csak vázlatosan is megrajzolni. Ki igazítsa el, hogy jól választott-e? Nemegyszer volt már olyan, hogy a vezető nem az arra méltó embert ajánlotta, hanem rossz szóval élve, a „liblingjét”. Ezért alkalmazzuk olykor a saját kiválasztás módszerét, ami sokszor „bejön”, de az is előfordul, hogy jócskán megtéveszti az újságírót a felületes ismeretség, a véletlenül eléje kerülő emberről később megtudja, sajnos olykor az írás megjelenése után, hogy nem is olyan „szép”, mint amilyennek látszik. Az újságíró viszont nem élhet együtt minden emberrel, nincsenek csalhatatlan eszközei és módszerei arra, hogy mindig a megírásra leginkább alkalmas embert találja meg . . . Nem akarom önt tovább untatni szakmai gondjainkkal, csupán azt a felelősséget szerettem volna érzékeltetni, ami a toliforgatók többségét vezeti, ha alanyait keresi, önt tárgyilagos embernek ismertem, külön megnyugtató volt, hogy nem adott azonnal választ, hanem megbeszélte másokkal, munkatársaival is, ki legyen az a dolgozó, aki rászolgált arra, hogy írjunk az életéről, a munkájáról. Megkaptam a nevet és felkerestem az ötven év körüli férfit, akiről ön azt mondta előzetesként: kiváló, szakmájának megszállottja, mindenki tiszteli, becsüli és így tovább. Amikor elkezdtünk beszélni, nem tudtam miért húzódozik, fél szavakkal válaszolgat, próbál meggyőzni, hogy ne írjak róla, nem akarja. Végül elmondta: az utóbbi két évben kétszer kapott fegyelmit öntől, szerinte igazságtalanul, valami apró határidőkésés miatt, öt, különösen az utóbbi fegyelmi sújtotta le nagyon, el is akart menni a „cégtől”. Hogyan lehetséges az, hogy őt ajánlotta a vezetője? — kérdezte. Melyik az igaz véleménye róla, a fegyelmi határozatban megfogalmazott, vagy az, amit az újságírónak mondott ... Még sokáig beszélgettünk az életéről, a munkájáról, de utána úgy döntöttem, mégsem írom meg a riportot. Ezt kérte alanyunk is, mondván; ne mosolyogjanak a háta mögött, a munkahelyén fegyelmit kap, az újságban meg csupa jó jelenik meg róla. Azóta sokat gondoltam arra, mi vezette önt, amikor őt ajánlotta riportalanynak. Talán így akarta jóvátenni az elhamarkodott fegyelmi büntetést, saját lelkiismeretén akart könnyíteni, így kívánta ellensúlyozni a felületesen kimért büntetést? Nem tudom ma sem a pontos választ. Azt viszont igen, hogy méltatlan eljárás volt ez az ön munkatársával szemben. Nem volt korrekt lapunkkal szemben sem, amely az emberi arcok megrajzolásában is a hitelességre törekszik. De nem volt méltó Önhöz sem, aki — ha az írás megjelent volna — jócskán lejáratja magát az egész munkahelyi közösség előtt. Az újságíró gyötrelme pedig ez ügyben az, hogy szemtől szembe nem mondhatja el ezeket, mert megszegné a vállalt „titoktartást” és kellemetlen helyzetbe hozná az ön munkatársát, aki a munkahely belső nyűgeit nem akarta ország-világ előtt kiteregetni. Nem akarom iskolás módon a tanulság levonására késztetni, remélem azóta megtette nélkülem is. De erre az esetre is érvényesnek érzem az ismert igazságot; kisebb a kockázata, ha szembenézünk a saját tévedésünkkel, mintha más utakon próbáljuk megoldani azt, amit csak mi oldhatunk meg. Mert az okok bennünk gyökereznek. Az utóbbi időben több fórumon — köztük a megyei tanács ülésén — is szerepelt az anya- és gyermekvédelem kérdése. Volt valami aktualitása, vagy más ok miatt tárgyalták? — Fő ok, hogy az anya- és gyermekvédelem a jövőnk emberi oldalát, a jövő nemzedék milyenségét öleli fel. Ez a téma nem lehet kampánymunka, egy percre nem szűnhet figyelmünk, de néha meg kell vonnunk a mérleget, összegezni az eredményt, kitűzni az újabb feladatokat. Átfogóan, önálló napirendként a megyei tanács tíz évvel ezelőtt foglalkozott ezzel a témával. Időszerű volt ismét elemezni. Az anya- és gyermekvédelem olyan széles tevékenység, amely magában foglalja a fogamzás, a terhesség, a szülés, a csecsemő- és gyermekgondozás, az ifjúság, a család és az egészségvédelem feladatait a társadalom segítségével. A Ilyen széles körű tevékenységhez megfelelő szervezeti kialakításra van szükség. Jelentős emberi és tárgyi hátteret kell biztosítani. Hol tartunk ezzel? — Már az ötvenes évek elején megkezdtük az egységes szervezetet létrehozni, amely magában foglalja a körzeti orvosi, védőnői hálózatot, a járóbeteg-ellátást, a szülőotthonok, gyermekintézmények rendszerét és így tovább. A hetvenes évektől kiépült a család- és nővédelmi hálózat. Mostanra elmondhatjuk: a személyi és tárgyi feltételek többségükben biztosítottak. Mindez a megyei erőfeszítéseken túl jelentős megkülönböztetett állami támogatással valósult meg. — Az igen progresszív fejlődés ellenére sem sikerült azonban az elmaradást minden területen megszüntetni. Például, az ezer élve születésre országosan 65 szülészeti ágy jut, nálunk 53. Megyénkben még jelentős a szülő- otthoni ágyak száma, amely alacsonyabb szintű ellátottságot nyújt. Kevesebb az országos átlagnál a szülész- és gyermekgyógyász orvosok száma is. A A sajátos demográfiai helyzetünk pedig úgy tudom, mást kívánna? — Az élve születések nagy száma, a magas természetes szaporodáshoz megyénkben párosulnak bizonyos kedvezőtlen demográfiai jelenségek is. Nálunk az élve születés ezer lakosra számítva 1980-ban 16,5 volt, az országos adat 13,9. Az országos természetes szaporodás kétharmadát Szabolcs-Szatmár megye adta. Ezek a tények még tetőződnek azzal, hogy magas a többször szülő, tehát az idősebb korban gyermeket világra hozók száma. Az elmaradott néprétegek körében hagy a korai és a házasságon kívüli szülések száma. Ez részben összefügg a cigánylakosság nagyobb arányával. Az alapvető azonban az a történelmi örökség, melynek következményeit a mai napig sem tudtuk teljesen felszámolni. A megkülönböztetett támogatásra, odafigyelésre eddig is nagy szükség volt, de ezután sem kezelhetjük másként ezt a témát. A Tudomásom szerint a nehezebb körülmények, a kedvezőtlen feltételek között mégis szép eredményekről számolhatunk be megyénkből. Mondana erre példát? — A kedvezőtlenebb feltételek arra kényszerítették az itt dolgozókat, hogy az anya- és gyermekvédelem terén fokozzák a szakmai igényességet, nőtt a szakterületen a minőségi követelmény. A költséges és több szakembert igénylő műszerezettség, a jobb betegellátás, az erők koncentrálását, integrálását és a progresszivitás elvének alkalmazását követelte meg tőlünk. Az anya- és gyermekvédelem területén is végbement az intézmények integrálása. Folyamatban van korszerűtlen területek felszámolása. 1979- ben megszűnt a baktalórántházi, 1980-ban a csengeri szülőotthon, további három szülőotthont a megyei kórházhoz integráltunk. Kialakultak a progresszív ellátás megyén belüli szintjei. Az elért eredményeknek az anya- és gyermekvédelem terén egyik legjobb mutatója a csecsemőhalálozás, amely az egy éven aluli elhalt csecsemőkre vonatkozik. Ezer csecsemő közül megyénkben 1970-ben még harmincnyolc nem élte meg az egy évet, az országos adat akkor 35,9 ezrelék volt. Az említett erőfeszítéseink nyomán 1981-ben nálunk a csecsemőhalálozás 20 ezrelékre javult, az országos átlag 20,6 ezrelék. A A születendő gyermekek érdeke megkívánja, hogy a nővédelemben is előre lépjünk. Milyen változás történt ezen a téren? — A nővédelmi (anyavédelmi) ellátás fejlődése nem különíthető el megyénk egészségügyi ellátásának fejlődésétől. Az egészségügyi intézmények integrációja során a nővédelmi ellátás fekvőbeteg-intézményei és a járóbeteg-ellátás, a terhesgondozás és nővédelmi tanácsadás a városokban szerves Csak egészséges, megfeleld műveltségű, társadalmilag megbecsült nők szülhetnek egészséges gyermekeket és kiegyensúlyozott családok nevelhetnek olyan utódokat, akik a jövő társadalmának pozitív alakítói lehetnek. egységbe került. Az alapellátást városokban nőgyógyász szakorvosok, míg szülészeti intézménnyel nem rendelkező községekben körzeti orvosok végzik. A kisebb településeken konzultatív ellátást a mozgó szakorvosi szolgálat biztosítja. Ezt mintegy húsz éve az egész megyére kiterjedően megszervezték. A A nővédelem nemcsak egészségügyi fel- w adat. Milyen terület az, ahol leginkább figyelni kell a fiatal, szülőképes nők helyzetét? — Mondhatnám, ahol fiatal nők élnek, dolgoznak, tanulnak, minden terület fontos: A legnagyobb figyelmet mégis a munkahelyekre, a munkahelyi ártalmak kiküszöbölésére fordítjuk. Vizsgáljuk a zaj-, a vegyi és egyéb ártalmakat. De a terület ennél még sokkal szélesebb, ezért a nővédelem az egész társadalom aktív részvételét igényli. Hogy példaként csak néhány károsító okot említsek. Ilyen: a dohányzás^ az.alkohol, a nagy mennyiségű feketekávé-fogyasztás, egyes rétegek alacsony egészségügyi kultúrája, az egészségtelen táplálkozás, az urbanizáció, a mozgáshiány és így tovább. 9 Milyen a házasság előtti tanácsadás? — Létrejöttek megyénkben a házasság előtti tanácsadók és megyeszékhelyen a C'- ilád- és nővédelmi tanácsadás. Tapasztala ok szerint igénybe veszik és jelentős szerepük van a családtervezésben. Ennek a munkának van értelme, ezt mutatja például a korszerű fogamzásgátló szerek elterjesztése is. Különösen kiemelendő, hogy az elmaradott néprétegek körében is találkozunk ezzel a folyamattal. E tevékenységünket elsősorban a sokgyermekes családok körében szorgalmazzuk. 1972-ben nem kívánt terhesség elleni védekezés aránya 9 százalékos volt, 1979-ben már 68 százalék. A művi terhességmegszakítások száma a tíz évvel ezelőtti 8—9 ezerről 3 ezerre csökkent. A számottevő fejlődés ellenére sok a megoldatlan kérdés, ezért azt mondjuk, hogy a család- és nővédelmi tanácsadás még korántsem megfelelő. Egyetlen tény, nem csökkent megfelelő mértékben a koraszülések száma. Emelkedik a húsz éven aluli nők művi terhességmegszakítása. Ügy hiszem ennek hátrányait nem kell ecsetelni a későbbi szülések, illetve a nők egészségvédelme érdekében. A Milyen a gyermekorvos-ellátás me- w gyénkben? — Ezt a feladatot 62,8 százalékban körzeti orvosok végzik. A szakmai színvonal emelkedése az egyéni felelősség fokozása, a körzeti orvosi értékelésben kellő súlyt kapott. A lehetőséghez képest jelentős a fejlődés. Körzeti gyermekorvosi ellátást elsősorban a városokban szerveztük meg. Ez négy városunkban jött létre, problémát jelent Nyírbátor és Vásárosnamény helyzete, ahol orvoshiány miatt nem szerveztük még meg a gyermekorvosi ellátást. Az iskolai egészség- ügyi ellátás néhány város kivételével sajnos nem üti meg a kívánt színvonalat. A helyzet javítására 1985-ig végrehajtandó intézkedési tervet dolgoztunk ki. Hogyan alakul a gyermekegészségügyi szociálisintézmény-ellát ásunk? — Megyénkben jelenleg 65 bölcsőde működik, 60 tanácsi és öt üzemi. A tervidőszakban további 280 személyes bővítéssel számíthatunk. Ez a fejlesztés az igényeket kielégíti. Amíg hazánkban az értelmi fogyatékos gyermekek intézeti elhelyezése feszítő problémát jelent, megyénkben az utóbbi tíz évben végrehajtott fejlesztések lehetővé tették valamennyi igény kielégítését. A A család- és gyermekvédelem csak részben egészségügyi, sokkal inkább társadalmi kérdés. Mégis megkérem, szóljon néhány gondolatban erről is. — A megyénkben végbement gyökeres változások többségükben pozitív eredményekkel jártak. Az urbanizáció, a gyors ütemű iparosodás azonban nemcsak a foglalkoztatottság növekedését, a nők munkába állítását segítette elő, hanem újabb problémákat is felszínre hozott. A társadalmi tehervállalások növekedése (családi pótlék, gyermekgondozási, és anyasági segély, gyermekintézmények) ellenére általában nem javult a gyermekes családok jövedelmi szintje a gyermektelen családokhoz viszonyítva. Sok esetben visszahúzó erő a nem megfelelő lakáskörülmény, a sokgyermekes családok megbecsülésének hiánya, az anyakultusz csökkenése. A gyesen lévők helyzete, az újra munkába állása, megbecsülése sem mindenütt felhőtlen. — A családok felbomlását befolyásoló veszélyeztető tényezők között első helyen áll a túlzott alkoholfogyasztás, valamint a még mindig meglévő tudati elmaradottság egyes néprétegekben. A társadalmi szervek, ezen belül a vöröskeresztes aktívák jelenleg is több mint 1100 családot patronálnak, gondoznak. A családgondozás kiterjesztésének megvalósítása az egészségügy, a művelődési, a gyámhatósági és a társadalmi szervek tevékenységi területén növekvő igényként jelentkezik. A A veszélyeztetett családokban elsősorban a gyermek van veszélyben. Milyen eredményeket értünk el ezen a területen, hogyan javíthatunk helyzetünkön? — A kiskorúak, az ifjúság veszélyeztetettségében az említett okokon túl kiemelkedő helyen szerepelnek a környezeti veszélyeztető tényezők. Ide sorolhatjuk elsőként a gyermek nevelésének elhanyagolását, az érzelem nélküli, csak anyagi juttatásokra szorítkozó nevelést, a megromlott házasságokat, a csonkacsaládokat, a nem dolgozó, antiszociális életmódot folytató családoknál a nevelés anyagi feltételeinek hiányát. A veszélyeztető okok gyakran nem önállóan, hanem egymáshoz kapcsolódva, halmozottan jelentkeznek. Sajnos a tudati elmaradottság, az alkoholizmus, a gyermekek elhanyagolása szinte majdnem mindenütt együtt jelentkezik. Ez a helyzet szükségszerűvé teszi, hogy a gyámhatóságok kéllő számú és 'gülyü differenciáit4 védő és'övó'intézkedést alkalmazzanak. Az eddiginél nagyobb számú társadalmi aktívára és a társhatóságok közreműködésére van szükség. Jelentős előrelépés történt a kiskorúak pártfogói felügyelete és utógondozása területén. — A gyermek- és ifjúságvédelemben a legradikálisabb eszközök, amellyel a gyermek kiemelhető á veszélyeztetett környezetből, az állami gondozásba vétel. Az állami gondozottak közül jelenleg több mint ezer kiskorút helyeztek ki nevelőszülőkhöz. Ez a forma sokkal jobban segíti a gyermek lelki, tudati világának alakulását, a társadalomba való beilleszkedését, ezért szorgalmazzuk a gyermekek ilyen elhelyezését, ahol lehet, örökbe fogadását. A Ügy tudom, az egészségügyi apparátus w — más társadalmi szervekkel összefogva — egyre nagyobb gondot fordít az anya- és gyermekvédelemmel összefüggő problémák megelőzésére. Milyen formák vannak az egészségügy területén? — Ahogyan növekszik az egészségügyi apparátus, az orvosok, a védőnők száma, úgy egyre több időnk, erőnk jut a megelőzésre is. A megye általános fejlődésével jelentősen nőtt az orvosok száma, de az országos átlagtól még mindig messze vagyunk. Megyénkben 1970-b.en 10 ezer lakosra 9,7 orvos jutott, ma 14,1, (országos 20,2). A megye párt-, állami vezetése mindent megtesz azért, hogy e területen előbbre lépjünk. A tanácsok erejükön felül iparkodnak a lakás- és rendelői ellátást biztosítani. A fiatalok letelepedésére előirányzott összeg 70—80 százalékát minden évben a kezdő orvosok kapják. így értük el, hogy ma már több üzemünkben szakmai konzultációkat, nővédelmi előadásokat tartsunk. Elsősorban azokat a munkahelyeket látogatjuk, ahol többségükben nők dolgoznak, vagy egészségre veszélyes a munkakör. A Van-e az egész kérdéskomplexumban w olyan csomópont, amelynek megragadásával, előtérbe helyezésével a probléma csökkenthető lenne? — Ilyen kérdést kiragadni nehéz, hiszen ha valamire azt mondjuk: hogy minden mindennel összefügg, akkor erre a területre ez többszörösen érvényes. Csak egészséges, megfelelő műveltségű, társadalmilag megbecsült nők szülhetnek egészséges gyermekeket és kiegyensúlyozott családok nevelhetnek olyan utódokat, akik a jövő társadalmának pozitív alakítói lehetnek. Tehát az egész társadalom összefogására van szükség. Egy dolgot azonban mégis kiemelnék; sokkal több feladat vár az eddiginél a családokra. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs dr. Magyar Jánossal, a megyei tanács osztályvezetőjével az anya- és gyermekvédelemről 'HÉTVÉGI1 : INTERJÚ
