Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
I Ak! Nyíregyháza belvárosa* LüSCll- ban jár, nap mint nap láthatja, miként épülnek az új lakások. Látható az is, hogy szokatlan színfolttal is ékesebbek leszünk a Kossuth utca elején, iából a két épülő „domb- ház’* közül az egyik szerkezete már kész. Az irodaház mögött épülő 116 lakás természetesen csak egy része annak a 4420 lakásnak, amelyik 1982-ben a megyében épül, s amelyből 493 Állami beruházásból kerül tető alá. Az OTP 708 lakást finanszíroz, jmíg a lakásszövetkezetek 168 otthont húznak fel. Egyedi társaslakás 80 lesz, míg 2771 ház magánerőből épül. A legnagyobb mértékben a megyeszékhely lakásállománya nő, de vidékre is jut az állami hozzájárulással készülő lakásokból. Mátészalkán 48 tanácsi és mintegy 80 OTP-lakás épül, Nyírbátorban 32 takarékpénztári otthont adnak át, Vaján tovább épül a 4 lakásos házakból álló lakótelep, Záhonyban 56 lakással gyarapodik az állomány, de javul a helyzet — a felsorolás korántsem teljes — Kemecsén, Csengerben, Kisvárdán, Tiszavasváriban, Vásárosnaményban. Felvételünkön Nyíregyháza látképe. n valóságra építve S llúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a közlemény, amely az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvélemény elé került. A párt vezető testületé az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg, amelyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levonhatók, valamint külgazdasági kapcsolataink alakulását, fejlesztését illetik. Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyensúlyozott belpolitikai légkörben céltudatosan dolgozik az idei terv valóra váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja vagy legalábbis befolyásolhatja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyekről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálnak velük kapcsolatban semmiféle illúziónem táplálnak velük kapcsolatban semmiféle illúziókat, alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit, hogy a szocialista, népgazdaságot nem érintik a világpiaci változások, s mi ezektől függetlenül is mehetünk a magunk útján. Időközben aztán kiderült, s különösen az 1973—74-es nagy olajárrobbanás ébreszthetett rá mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső feltételeit jelentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két társadalmi rendszer biztonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az idejében fölismert alkalmazkodáshoz, s humánusabban — munkáselbocsátások és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezethetjük le a nem várt gondokat. A gazdaságpolitikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradnak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII. pártkongresszus kimondott —, hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a szakaszban. Ehlhez azonban elengedhetetlenül társul a gazdasági tevékenység harmadik kiemelt feladata: a külgazdasági egyensúly helyreállítása. íme hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, amelyekkel számolnunk kell gazdasági tevékenységünkben. Bár előre nem látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — mint ahogyan az 1979—80-as második, egyáltalán ki nem számítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően fölkészültünk az ellensúlyozásának a megteremtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Sőt, ha nagyobb erőfeszítéssel is, de tartani tudjuk magunkat elgondolásainkhoz. Nem légy inthetünk tehát a világpiacra, de nem is vagyunk kiszolgáltatottjai — ez nagyon lényeges tanulság. A mi kezünkben van a termelés alkalmazkodó képességének fokozása és ennek megfelelő gazdálkodás kialakítása. Miként növekszik fejlődésünk, milyen szintet ér el életszínvonalunk — nagymértékben azon múlik, hogy jól tudunk-e alkalmazkodni a külgazdasági környezethez, vagyis egészen hétköznapi konkrétsággal szólva, mennyiben tudjuk például javítani az export gazdaságosságát, piacot biztosítani mindenütt, szocialista és tőkés országokban, s ellátva a hazai igényeket is. E célok még jó ideig nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a korábbiaknál. És ezt nem is kéll eltitkolnunk. Sőt mindenkinek meg kell értenie, hogy 'ha csak ugyanannyit akarunk elérni, mint akár 4—5 évvel ezelőtt, akkor sokkal többet és főként okosabban kell tennünk most, a változott külső viszonyok közepette, amikor világszerte drágultak az alapanyagok, az energiahordozók, s a kereskedelmi forgalom lassabb, nem is szólva a normális nemzetközi gazdasági együttműködést bénító ismeretes nyugati diszkriminációs lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testületé a legfontosabb teendőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában határozta meg, ezenkívül a takarékoskodásban energiában és anyagokkal, a beruházási tevékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakításában, a jobb szervezettségben, a nagyobb kezdeményezőkészségben, a kereslethez való jobb alkalmazkodásban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinek-kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a közvetlen termelés részese, magyarán szólva legyen igazgató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyújtanak alkalmat a közös cselekvésre, s ehhez csak bíztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítések értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az a kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt féladatok népünk egységes akaratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők”. A mi oldalunkon viszont — azon túlmenően, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség újabb és újabb kezdeményezéseket tesz az enyhülés eredményeinek megőrzésére, a fegyverkezési verseny megállítására — az a törekvés mutatkozik meg: építsük tovább a nemzetek között a békés gazdasági kapcsolatokat. Ezek ugyanis a kölcsönös előnyök alapján stabilizáló hatást gyakorolnak a nemzetközi viszonyok alakulására. V: mi politikánk viszont a békés egymás mellett élés im jegyében, társadalmi rendszertől függetlenül, változatlanul kész az együttműködés szélesítésére, ha az partnereink és népünk érdekeinek egyaránt megfelel. Kitűnik ez az elmúlt hetek diplomáciai mozgásaiból éppúgy, mint a közeli hetek már jórészt bejelentett, várható államközi eseményeiből, a baráti látogatások, tárgyalások sorából. A Központi Bizottság értékelésének szellemében mindent egybevetve: a realitás, a valóság erős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosabban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. MA MIT l DUPLÁN KÍNÁL | FIZETŐ A ZÖLDÉRT?« FÖLD TEJ AZ AJTÓ ELŐTT BIRKA AZ AUTÓBAN Jövő héten aratunk Losonczi Pál hazaérkezett Dél kelet-Bzsiábó I Mitrő László és Petróczi János az árpaszemek érettségét vizsgálja a tímári Béke Tsz táblájában. (CsCs) Losonczi - Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton hazaérkezett Budapestre két délkelet-ázsiai országban tett hivatalos, baráti látogatásáról. Ütjának első állomása Burma volt, ahova U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnöke hívta meg. Majd a Fülöp-szige- ti Köztársaságba Ferdinand E. Marcos elnök meghívására látogatott az Elnöki Tanács elnöke. * Fülöp-szigeti látogatásról sajtóközleményt adtak ki. Eszerint Losonczi Pál és Ferdinand Marcos kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről, politikai és gazdasági céljaikról. A megbeszélések középpontjában a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása, valamint az európai és a délkelet-ázsiai térség fő politikai kérdései álltak. Már a szüretre készülnek Á téli alma forgalmazásáról tanácskoztak Nyíregyházán A télialma-forgalmazás tavalyi tapasztalatairól és az idei feladatokról volt szó többek között pénteken Nyíregyházán a MÉSZÖV székházában tartott elnökségi ülésen. Elhangzott, hogy a megye gyümölcstermő területének egynegyede a kisgazdaságokban van, és a múlt évben innen került ki az alma 36, a meggy 75, és az egyéb gyümölcsök 90'százaléka. 1981- ben az ÁFÉSZ-ek a tervezettnél többet, közel tízezer vagon almát vásároltak fel ebből a szektorból. A kistermelők a szüretet szinte egy időben kezdik, gyors értékesítésre törekednek, ez az ÁFÉSZ-eknél készletfelhalmozódáshoz vezet, és veszélyezteti a minőséget. A tavalyi nagy termés egyébként Is zavart okozott a göngyöleg- és a csomagolóanyagellátásban. Az akadozó vagonellátás miatt a szállítás egy része az országutakra tevődött át, ami költséges, és gazdaságtalan, nem „fér bele” a húsz forint mázsánkén- ti árrésbe. Az idei almaszezonban 9212 vagon az ÁFÉSZ-ek felvásárlási terve, 3,4 százalékkal kevesebb a tavalyinál, ami a múlt évá értékesítési nehézségek következménye. A szövetkezetek egy részénél ez jelentős forgalmi visszaesést okoz. Az ÁFÉSZ-ek ezután is kiemelten segítik, és anyagilag is támogatják a mező- gazdasági szakcsoportok szervezeti és gazdasági megerősödését, közös vagyonuk gyarapítását, termelésük és közös értékesítésük növelését. A MÉSZÖV tagszövetkezetei javítják a felvásárlás személyi feltételeit. Növelik a szakképzettséget, iskolára küldik a dolgozókat, és akinek a munkájával nincsenek megelégedve, azokat hozzáértőbbekkel váltják fel. (és) Az Elnöki Tanács elnöke kíséretének tagjai a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről részletes tárgyalásokat folytattak. Az Elnöki Tanács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg Marcos elnököt és feleségét, akik a meghívást köszönettel elfogadták. Diplomaátadás a tanárképzőn A diplomaátadás ünnepélyes pillanata. (Császár Csaba felvétele) Végzős hallgatókat búcsúztattak június 26-án a Bessenyei György Tanárképző Főiskola huszadik tanévzáró ünnepi tanácsülésén. Az eseményen megjelentek a megye, a város párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői. A diplomakiosztó ünnepségen dr. Cservenyák László főigazgató mondott beszédet. Emlékeztetett rá. hogy a két évtized alatt az intézmény tisztességgel igyekezett megfelelni a felállításakor vele szemben támasztott igényeknek. Napjainkban a főiskola szervesen illeszkedik Nyíregyháza. a megye életébe, és a pedagógusképzők között becsült és elismert intézménye a magyar felsőoktatásnak. A megbecsülést jelzi, hogy a Művelődési Minisztéhum megbízásából a nyíregyházi főiskola készítette el a tanterv megújításának irányelveit: Elküldték javaslataikat az intézményi demokratizmus továbbfejlesztéséről is. A tanév során több országos konferenciának adott otthont a főiskola. Tovább javultak az oktató-nevelő munka személyi és tárgyi feltételei. A kollégiumi keretek okos kitöltését Kiváló kollégium címmel ismerték el az idén. Ezután a diplomakiosztásra került sor. Az 1981/82-es tanévben nappali tagozaton 337, levelezőn 137 tanár szakos tett, sikeres államvizsgát. Rajtuk kívül hetvenhét nappali. ötvennégy levelező tagozaton végzett tanító vehette át diplomáját. Az ünnepélyes tanácsülésen emléklapot és emlékplakettet nyújtottak át a főiskola alapításánál tevékenykedő egykori és mai oktatóknak. A főiskola alapító vezetői közül Bessenyei-emiékplaket- tet kapott Kovács József nyugalmazott főigazgató. Kálmán György, Porzsolt István volt főigazgató-helyettesek. Bakonyi Géza nyugalmazott gazdasági igazgató. Pál Miklós, a pártszervezet és Bachát László, a szakszervezet volt tikára. Az alapító oktatók, dolgozók közül tizenheten kaptak oklevelet. XXXIX. évfolyam, 149 szám ÁRA: 1,40 FORINT 1982. június 27., vasárnap
