Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. június 26. Közlemény a Központi Bizottság 1982. június 23-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) külső feltételek ellenére — 1980—81-ben az egyensúlyt meg­közelítő helyzet alakult ki. O A külgazdasági egyensúly elérése és stabilizálása be­látható ideig gazdaságpolitikánk kiemelt feladata ma­rad. A hazai gazdasági növekedés ütemét hosszabb távon is az határozza meg, hogy mennyire tudjuk az export gaz­daságosságát javítani. Megalapozott gazdasági' fejlődés csak az exportképesség erőteljes növelése és az import ésszerű — a műszaki fejlődést nem gátló — mérséklése útján érhe­tő el. A magyar népgazdaság fejlődésében alapvető, általános követelmény a termékek megfelelő minőségének biztosítá­sa. Ez egyaránt vonatkozik a hazai és a nemzetközi piacra szánt termékekre. Ennek megfelelően gazdaságpolitikánk az eddiginél is fokozottabban mozdítsa elő a magyar, termékek nemzetközi versenyképességének javítását. Szükséges, hogy a külkereskedelmi forgalom fejlődésének üteme a gazdaság növekedését, az export pedig az import emelkedését hosszú távon is meghaladja. © Hazánk aktív tagja., a szocialista országok gazdasági közösségének, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának. Nemzetközi gazdasági stratégiánkban továbbra is az a meghatározó, hogy alapvető nemzeti érdekünk a gazdasá­gi együttműködés elmélyítése a KGST-országokkal. A mi­nőségi tényezőkön alapuló gazdasági fejlődés kibontakozá­sának, a jelenlegi világgazdasági helyzetből adódó feladatok teljesítésének döntő feltétele — a belső erőfeszítések mel­lett — a szocialista gazdasági integráció magasabb szintre emelése, hatékonyabbá tétele. A Központi Bizottság megállapította, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi gazdasági feltételek között a KGST-n belüli együttműködés stabilizáló szerepet tölt be országaink gazdasági fejlődésében. Üdvözöljük a XXXVI. ülésszaknak az együttműködés fejlesztését elősegítő állásfoglalásait, ame­lyek az energia- és nyersanyagellátás távlati megoldását, a feldolgozó ipari együttműködés, elsősorban a szakosodás és a kooperáció fejlesztését, a jobb együttműködést az élelmi­szer-termelésben, a tudományos munka nagyobb koncent­rálását és összehangolását szolgálják. A tagállamokkal együtt dolgozunk a gazdaságpolitika összehangolásán, a gazdasági együttműködés formáinak és módszereinek tökéletesítésén. Szorgalmazzuk a rendszeres információ- és tapasztalatcserét, a termelővállalatok, a ku­tató- és fejlesztőintézetek közötti közvetlen kapcsolatok bő­vítését, valamint a szállítási fegyelem erősítését szolgáló új szabályozások kidolgozását és bevezetését. A Szovjetunió legfontosabb gazdasági partnerünk, s ezért a kétoldalú kapcsolatok keretében a jövőben is ki­emelt figyelmet fordítunk a magyar-^szovjet gazdasági együttműködés fejlesztésére. A többi európai szocialista országgal — építve gazda­sági kapcsolataink hagyományaira és eredményeire — min­denekelőtt a kölcsönösen előnyös gyártásszakosítás és ter­melési kooperáció útján bővítjük együttműködésünket. Az Európán kívüli szocialista országokkal folytatott együttműködésünkben is arra törekszünk, hogy gazdasági kapcsolataink minden lehetséges területen bővüljenek. O A népek közös érdeke a gazdasági kapcsolatok fej­lesztése a különböző társadalmi rendszerű országok között. Károsnak tartjuk és elítéljük a normális nemzetkö­zi gazdasági együttműködést bénító diszkriminációs lépése­ket és törekvéseket. A Magyar Népköztársaság a tőkés országokkal a köl­csönös előnyök alapján fejleszti gazdasági kapcsolatait. Tá­mogatjuk a kereskedelmi forgalom bővítését és a kooperá­ciót, a harmadik piacokon való együttműködést, a vegyes vállalatok létesítését is. A fejlődő országokkal folytatott gazdasági együttműkö­désünk alapelve a segítségnyújtás és a kölcsönös előnyök együttes érvényesítése. Az együttműködés segítse elő, hogy részarányuk mind áz exportban, mind az importban emel­kedjék. Az egyes országcsoportok eltérő helyzetéből kiin­dulva, gazdasági kapcsolatainkat differenciáltan fejlesztjük. O A Központi Bizottság külgazdasági céljaink elérése érdekében szükségesnek tartja a gazdasági irányítás­nak — a tervezésnek, a szabályozásnak, az intézményrend­szernek — a követelményekhez igazodó továbbfejlesztését. Az ár- és pénzügyi rendszert olyan módon kel} tovább­fejleszteni, hogy a vállalatok jövedelmében jobban kifeje­ződjék a gazdálkodás hatékonysága és eredményessége. Kí­vánatos, hogy a külső és a belső feltételekhez jól alkalmaz­kodó, magas nyereséget elérő vállalatok lendületesen fejlőd­jenek. Az árfolyampolitika továbbra is segítse a népgazda­ság egyensúlyának helyreállítását, a forint stabilitásának vé­delmét. A jövedelemszabályozás módosításával is ösztönöz­ni kell a kereslethez és annak változásaihoz történő gyor­sabb, rugalmasabb alkalmazkodást, a műszakfcfejlesztést, a vállalatok közötti fegyelmezett kooperáció feltételeinek ja­vulását. O A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot, hogy a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének ezen elveit és követelményeit érvényesítse a gazdaságpolitikai gyakor­latban. A Központi Bizottság elhatározta, hogy a gyakorlati munka követelményeit figyelembe véve egyes vezető tiszt­ségekben átcsoportosítást hajt végre, és ennek megfelelő szervezeti és személyi döntéseket hozott: — Gyenes András elvtársat felmentette központi bizott­sági titkári funkciójából és testületi tagságából. — Aczél György elvtársat megválasztotta a Központi Bi­zottság titkárának. — Várkonyi Péter elvtársat felmentette a Népszabad­ság főszerkesztői tisztéből, és megválasztott^ a Központi Bi­zottság titkárának. — Brutyó János elvtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai soriba. — Rajnai Sándor elvtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai sorába. — Berecz János elvtársat felmentette a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetése alól, és kinevezte a Népszabadság főszerkesztőjének. — Szűrös Mátyás elvtársat kinevezte a Központi Bi­zottság külügyi osztálya vezetőjének. — Győri Imre elvtársat — más fontos megbízatása mi­att — felmentette a Központi Bizottság agitációs és propa­gandaosztályának vezetése alól. — Lakatos Ernő elvtársat kinevezte a Központi Bizott­ság agitációs és propagandaosztálya vezetőjének. A Központi Bizottság javaslatokat tett illetékes szervek­nek társadalmi és állami tisztségek betöltésére. (MTI) A Központi Ellenőrző Bizottság ülése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottsága június 24-én, csü­törtökön ülést tartott, ame­lyen a testületet érintő sze­mélyi ügyekben is döntött. A Központi Ellenőrző Bizottság Brutyó János elvtársat — sa­ját kérésére, eredményes munkásságának elismerésé­vel, nyugállományba vonulá­sa miatt — felmentette elnö­ki tisztségéből : testületi . fuaßbEßi .ílölo gáza tagságából. Gyenes András elvtársat beválasztotta tagjai sorába, és egyúttal megvá­lasztotta a KEB-titkárság tagjának és a KEB elnöké­nek. A Központi Ellenőrző Bizottság meghívására a Központi Bizottság képvise­letében részt vett az ülésen Németh Károly elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A Hazafias Népfront Országos lanácsának ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Kállai Gyula elnökletével június 24-én, csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta Kádár János tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottságának 1982. június 23-i üléséről. Az országos tanács elfo­gadta a más fontos beosztás­ba jelölt Sarlós István fel­mentését a főtitkári tisztség­ből. Egyidejűleg Pozsgay Im­rét beválasztotta az országos tanácsba és megválasztotta a Hazafias Népfront főtitkárá­vá. A továbbiakban az orszá­gos tanács — Molnár Béla országos titkár előterjeszté­sében — a népfrontmozga­lom oktatáspolitikai felada­taival foglalkozott. Az Elnöki Tanács ülése. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa június 25-én, pénteken ülést tartott. Az El­nöki Tanács elfogadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javas­latát, s más foltos megbíza­tása miatt felmentette tiszt­ségéből Aczél Györgyöt, a Minisztertanács elnökhelyet­tesét és Pozsgay Imre műve­lődési minisztert. A Minisz­tertanács elnökhelyettesévé Sarlós Istvánt, művelődés- ügyi miniszterré Köpeczi Bélát választotta meg. A Minisztertanács határozata személyi kérdésekben. A Minisz­tertanács felmentette tisztségé­ből Köpeczi Bélát. a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettesét és Lakatos Ernőt, a Magyar Távirati Iroda vezérigaz­gatóját. A kormány új tagjainak eskütétele Pénteken az Országház Munkácsy-termében Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke előtt letette a hivatali esküt Sarlós István és Köpeczi Béla. Az eskütételen jelen volt Kádár János, az MSZMP Közporíti Bizottságának első titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Gyenes András Kisbecskereken született 1923- ban, munkáscsaládból. Húsipari szakmunkásként dolgozott 1948- ig. A pártnak 1945 óta tagja. 1950-től az ÉDOSZ főtitkárhe­lyettese, majd főtitkára. 1953 és 1958 között a SZOT osztályveze­tője, illetve titkára, majd a Ma­gyar Testnevelési és Sporttanács elnökhelyettese. Az MSZMP KB külügyi osztályán 1962-től mun­katárs, ezt követően osztályveze­tő-helyettes, illetve osztályveze­tő. Volt külügyminiszter-helyet­tes, majd 1974-ig ismét az MSZMP KB külügyi osztályának \ezető- je. Ezután hazánk nagykövete az NDK-ban. 1975-től az MSZMP Központi Bizottságának titkára. 1970-től 1975-ig az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának tagja. Országgyűlési képviselő 1975-től, s az országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke. Aczél György Budapesten született 19177-ben, mimkáscsaládbóL Eredeti fog­lalkozása kőműves. A munkás­mozgalomban 1933 óta vesz részt, s 1935 óta párttag. A felszaba­dulás után Zemplénben, majd Ba­ranyában a megyei pártbizottság titkára. 1957-ben művelődésügyi miniszterhelyettes, 1958-tól 1967- ig a művelődésügyi miniszter el­ső helyettese. Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára 1967- től 1974-ig, ezt követően a Mi­nisztertanács elnökhelyettesi tisz­tét töltötte be. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának 1956-tól, a Politikai Bizottságnak 1970-től tagja. Várkonyi Péter Budapesten született l93l-ben. A külügyi akadémián szerzett diplomát. A pártnak 1948 óta tag­ja. Diplomáciai szolgálatban 1951-től Angliában, majd 1957— 58-ban Egyiptomban tevékeny­kedett. 1958-tól a Külügyminisz­térium sajtóosztályát vezette. A Minisztertanács titkárságára 1961-ben került. 1965-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának munkatársa, majd osztályvezető-helyettese. 1969-től a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. 1980-tól a Népszabadság főszerkesztője. Az MSZMP KB tagjainak sorába 1975-ben választották. Sarlós István Budapesten született 1921-ben, munkásszülők gyermekeként. Eredeti foglalkozása tanár. A pártnak 1939-től tagja. A felsza­badulást követően különböző be­osztásokban a pártban és más tömegszervezetekben tevékeny­kedett. 1957-től a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Budapesti Bi­zottságának munkatársa, majd a VI. kerületi pártbizottság első titkára. 1963-tól a Fővárosi Ta­nács elnöke, 1970-től a Népsza­badság főszerkesztője. Ezzel pár­huzamosan — 1968-tól — a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöki funkcióját látta el. 1974-től a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. 1966-tól az MSZMP KB, 1975-től a Politikai Bizottság tagja, 1963 óta országgyűlési képviselő. Köpeczi Béla Nagyenyeden született 1921-ben. Eötvös-kollégista a Budapesti Tudományegyetemen, majd a felszabadulás után ösztöndíjjal Párizsban tanult. A munkásmoz­galomban 1950 óta vesz részt, 1952 óta tagja a pártnak. 1949-től könyvkiadói szerkesz­tő, illetve irodalmi vezető. 1953- tól a Kiadói Tanács elnökhelyet­tese; 1955-től 1964-ig a Kiadói Fő- igazgatóság vezetője. Ezután az MSZMP Központi Bizottságának kulturális osztályát vezette. Ezzel egyidejűleg az ELTE francia tan­székének professzora volt. 1967- től az ELTE rektorhelyettese. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1971-től 1975-ig az MTA főtitkára, 1975-től pedig főtitkárhelyettesként tevé­kenykedett. Tudományos mun­kássága széles területet fog át. Pozsgay Imre Kónyiban született 1933-ban. A Lenin Intézetben történelem és marxizmus—leninizmus tanári szakon végzett 1957-ben, a filo­zófiai tudományok kandidátusa. A pártnak 1950 óta tagja. A Bács-Klskun megyei pártbizott­ság marxizmus—leninizmus esti egyetemének igazgatója, 1965-ben a megyei pártbizottság osztály- vezetője, később titkára. Rövid ideig az MSZMP KB alosztály­vezetője, majd a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának helyettes vezetője. Kulturális miniszterhelyettes lett 1975-ben, majd kulturális, később művelő- ilVsi miniszterré nevezték ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980-tól tagja. Sikeres összekapcsolás Ürrandevú a Szálját—7 fedélzetén Pénteken este, a tervezett­nél hamarabb, közép-európai idő szerint 19.45-kor sikeresen összekapcsolták a szovjet— francia űrexpedíció Szojuz T—6 űrhajóját a Szaljut—7 űrállomással. Közép-európai idő szerint a Jjéső esti órák­ban az űrhajó és az űrállo­más személyzete megkezdte a szükséges ellenőrző manő­vereket. Az űrhajósok moszk­vai idő szerint éjfél után egy órára tervezték az összekötő nyílás felnyitását. Délután négy óra után az űrhajósok megkezdték a szükséges előkészületeket, felöltötték űrruhájukat, elfog­lalták helyüket a leszállóegy­ségben, kipróbálták a műsze­reket, berendezéseket. Moszk­vai idő szerint röviddel fél hét után kapcsolódtak be az űrha­jó hajtóművei, hogy végrehajt­sák a szükséges második pá­lyamódosítást, mivel a Szo- júz T—6 megkezdte a Szal­jut megközelítését. Az utolsó percekben már mindkét személyzet ellen­őrizte a manővert, beavatko­zásra azonban nem volt szükség, az automatikus be­rendezések kifogástalanul működtek. A földi irányító központ az űrtelevízió segít­ségével követhette nyomon a manővert, s egyúttal az óriási képernyőre kivetítet­ték a fedélzeti számítógép adatait is. Moszkvai idő sze­rint szinte pontosan 22 óra­kor érkezett meg a jelentés az űrállomásról és az űrhajó­ról egyaránt: befejeződött az az összekapcsolás. Ezt nagy­részt automatikus berendezé­sek vezérelték, a fedélzeti számítógép mellett azonban az űrhajósok is ellenőrizték — az irányító központtal együtt — a bonyolult közelí­tési manővert. Az utolsó sza­kaszban kézi vezérléssel haj­tották végre a közelítést.

Next

/
Thumbnails
Contents