Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
1982. június 26. Kelet-Magyararszág 3 Serkentő módszer A NYÍREGYHÁZI IPARI SZAKKÖZÉPISKOLA tanműhelyeiben a legkorszerűbb műszerpark áll a tanulók rendelkezésére. Minden olyan felszerelés megtalálható, mely segíti az oktatást, a gépjárművek műszeres vizsgálatainál. Képeink itt készültek, erről tanúskodnak. (Jávor László felvételei) KÉT FONTOS TÉMÁRÓL tárgyalt legutóbbi ülésén a VOR nyíregyházi gyárának szakszervezeti bizottsága. A bérezést és a balesetek alakulását vitatták meg az szb tagjai. A vita előtt részletes tájékoztatást kaptak a legilletékesebbektől. A bérügyekről az szb mellett működő köz- gazdasági bizottság számolt be, a balesetek alakulásáról a munkavédelmi megbízott. Ha intézkedéseket nem is hozhatnak a szakszervezeti bizottság tagjai, de egy sor hasznos információ birtokában végezhetik további társadal. mi munkájukat. Milyenek is a bérek a nyíregyházi üzemben? A Vörös Október Férfiruhagyár többi gyárát figyelembe véve jó átlagosak. Az átszervezés óta nemcsak a teljesítmény, a fizetés is több. És megyénkben talán egyedülálló, hogy a teljesítményre dolgozó fizikai dolgozók mindennap megnézhetik, hogy előző nap menynyit kerestek. Kis híján másfél éve annak, hogy a gyárban bevezették a teljesítményfelmérő lapot. Ezt a nyomtatványt naponta meg. kapják a fizikai dolgozók, műszak végén elkönyvelik, majd közvetlen vezetőjükkel igazolják napi teljesítményüket. Másnap egy papíron leolvasható, hogy ezért a teljesítményért mennyi bér jár. Többek számára érthető módon serkentő ez a módszer. A mennyiségi szemlélet káros elterjedését „fékezi” a minőségi prémium. A fizikai dolgozók havi bérük 10, 8, 6, illetve 4 százalékát kaphatják meg minőségi prémium címén. Természetesen a hónap közben végzett minőségi munkájuk arányában. A mennyiségi munka mérésénél, elbírálásánál viták szoktak lenni a gyárban. Az úgynevezett „becsült” normák itt-ott kifogásolhatók, mert emiatt néhányan több munkával esetleg kevesebbet keresnek. Az ügy tisztázása, rendezése nagyobb részt szak- szervezeti feladat. A szak- szervezet tisztségviselői kérték is a gyár vezetőit: néhány területen vizsgálják felül a normákat. Jó lenne a mielőbbi intézkedés, hiszen az egyenlőtlenség feszültséget szül. A MUNKAVÉDELMI FELELŐS beszámolója rosz_ szabbodó statisztikát tartalmazott. Ez év első öt hónapjában 16 üzemi balesetet jegyeztek fel a gyárban. Az elmúlt év hasonló időszakához képest ez növekedést jelent. Igaz, újabban az útibaleseteket is az üzemi balesetek kategóriájába sorolják. Az szb egyik tagja elmondta, hogy egy fiatalember munka után hazafelé utazott kisvo- nattal, s a vonat ajtaját a hu. zat becsukta, közben alaposan megsérült az ujja. A kisvonat ajtaja miatt tizenhárom napig volt táppénzen a fiatalember. Az igazsághoz tartozik, hogy a balesetek többsége a munkahelyen, figyelmetlenségből ered. Pedig megszervezték a tízfős munkavédelmi őrjáratot. A munkavédelmi őrök szóvá teszik észrevételeiket. Igaz, nem mindenki esetében ügyelhetnek a figyelem ébrentartására. Érdekessé, izgalmassá vált az szb-ülés, amikor a „különfélék” kerültek napirendre. Ebben a főidényben a gyár dolgozóinak hét gyermeke mehet üdülni. Hat gyermek helye, dátuma tisztázott. A hetedik helyre két gyermek jelentkezett. Mindkettő anyukája fizikai dolgozó, a szülők anyagi helyzete is nagyjából egyforma. Az ülésen el kellett dönteni: melyik gyerek kapja a hetedik jegyet. A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG legfiatalabb és nyilván legtapasztalatlanabb tagja hevesen javasolta, hogy sorsolással, valamiféle szerencsejátékkal döntsenek. Idősebb kollégája érthetően mosolygott a javaslaton és azt kezdeményezte: „Vizsgáljuk meg, hogy a két asszony közül melyik tett többet a közösség asztalára”. A mélyreható vizsgálat aztán megállapította, hogy az egyik asszony régebben és valamivel jobban is dolgozik. Egyhangúlag az ő gyermeke mellett szavazott az szb. N. L. A Mándoki Fa- és Vastömegcikk Ipari Szövetkezet a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet részére M—4 típusú kazánalkatrészeket készít kooperációban. Évente ötszáz garnitúrát szállítanak készre festve a megrendelőnek. (Jávor L. felv.) Víz Már több, mint fél órája nézem házunk ablakából a sárga bikinis hölgyet, aki a nyári forróság ellenére sem rest: tizenkettedszer fordult két nagy vödör vízzel a kis Polski és az utcai kút között. Cipel, pocsol, csapkod, töröl, majd újra indul a kút felé. Vödrét teletölti, cipel, pocsol, csapkod, töröl, majd kezdi ismét elölről a műveletet. Később eszébe jut a kocsi belseje is. Serényen nekilát a sepregetéshez. Por lepi be a karosszériát de se baj! Van még víz a kútban. Elő a két vödörrel és gyerünk a vízért. Cipeli, pocsol ja, csapkodja, törli a kis autót. A kezembe került a napokban az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztatója, amely kimondottan a víztakarékossággal foglalkozik. Ebből a kis brossurából tudtam meg, hogy Magyarország vízmüvei a kánikulai melegben 3,3 millió köbméter feletti víz- mennyiséget szolgáltatnak a lakosság részére. Ennek a hatalmas meny- nyiségű víznek 27 százalékát öntözik el a kertekben. A kis kiadvány sorait idézve: „Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha sok vizet öntözünk el feleslegesen, mindig lesznek olyan helyek, ahová emiatt nem jut elég víz. így előfordulhat az is, hogy miközben ön (tisztelt sárga bikinis hölgy) és szomszédai mérték nélkül locsolják kertjeiket (kocsijaikat) emiatt más családoknak nem jut a legszükségesebbhez — főzéshez, tisztálkodáshoz, kisbabafürdetéshez — elegendő víz. (császár) Megtanulták, hogyan nem szabad Lesz-e pénz a rongyból? — ez a kérdés Barabáson Alaphiány, egyéb hiány, és veszteség, összesen csaknem kilencmillió forint. Ennyi volt a barabási Lenin Tsz tavalyi „eredménye”. Az előző évi tizenötmillióhoz képest akár javulásról is beszélhetünk, de mindenképpen csúnya ez a szám, ha tudjuk, ettől nagyobb vesztesége csak a „volt” papi tsz-nek volt. Elvetették a makkot — Megúszni az évet. Mintha ez lett volna a jelszava az 1980 előtti vezetésnek — mondja Bajnai Sándor elnök. — Féltek a hiteltől, így aztán elmaradtak a beruházások, és az ezzel járó állami támogatás, pedig akkor még csurrant, és nem cseppent, mint manapság. — A veszteségrendezési bizottság a jelenlegi vezetésről is megállapított egy-két nem éppen hízelgő dolgot. — Pedig megfordítottuk az események folyását. Leginkább az erdőtelepítési tervünk sokszoros túllépését vetik szemünkre. Száznyolcvanöt hektár a negyven helyett. A tavalyi őszön alkalmas idő volt, ritka az ilyen. Az erdőfelügyelőség biztatott, marad az állami támogatás! Sohase szokta minden gazdaság felhasználni a keretet. Ügy látszik, mindenütt jó volt az idő. így aztán egy fillér háttér nélkül vetettük el a makkot. A pénz nélkül kelt leendő erdő értéke a támogatást utólag remélve aztán eredményként került a mérlegbe, de hamarosan a passzíva oldalon szerepelt, mert kiderült, hogy mégsem lesz rá pénz. Tud még a fáma más baklövésekről is, ma már senki _sem igyekszik emlékezni rá. Rossz irányba telepítették a szőlőt, újra el kellett végezni a munkát. Az almacsemeték alanya sem bizonyult alkalmasnak az itteni klímára, a ferde törzsekhez most készül a támrendszer. Ezek mindenesetre a szakmai munka színvonaláról árulkodnak, mégse folytassuk a sort. Ismerkedjünk meg a jelenlegi vezetés ötleteivel, és terveivel, amelyekkel a bajokból való kilábalást remélik. Dupla vagy semmi? — A szanálási bizottságot egy elég meghökkentő számmal lepték meg: a tavalyi 90 millió forint termelési értékük után az idén 192-t terveztek. Lehet-e csodálkozni, hogy ezt nem fogadták el? — Igaza van, nem! Pedig nem beszéltünk a levegőbe. Az alaptevékenységünket rendbe hoztuk, ősszel felszántottunk, elvetettünk, ami ritka dolog mifelénk. A magas költségszinttel volt mindig baj. Nem is csoda, ha Tarnaméráról kellett szénát vásárolni a marhának. Saját gépre nem telt, a bérgép pedig drága. Itt is felülvizsgáltuk, nem lehetne-e kevesebből megoldani a feladatokat. Az előző évek alapozása után az idén számolunk az eredményre. Á saját takarmányból már ötezer liter tejet várunk a tehenektől, a szántóföldektől pedig lényegesen magasabb átlagokat, kevesebb költséggel. Fodrásznál mi lök az elegáns belvá- BJ rosi fodrászüzlet- ben, s töprengek, hogy is kerültem én ide. Mindig magamat nyírtam. Igaz, egy-egy kopasztás után úgy nézett ki a fejem, mint a határ tavaszi hóolvadáskor, de sosem zavart túlságosan. Most mégis itt ülök, húsz év után újból. Tenyerem nyirkos, félénken pillantgatok körbe. Leheletfinom parfümillat, halkan duruzsoló hajszárító, s én nyakamon érzem a borotvát... Ügy mint húsz—huszonöt éve, amikor nagyapám, isten tudja, milyen ármánykodással felcsalt a faluba, s onnan már nem volt menekvés. Kíméletlenül fülön ragadott, sneni törődve a rúgkapálózá- sommal, irány a fodrász! — No, Imre! Itt ez a fiú, szedd meg a frizuráját! Az öreg Félegyházi Imre, a környék egyetlen fodrásza megszokhatta már az ilyen vergődő- bömbölő legénykéket, mert angyali nyugalommal vette kézbe a nullásgépet, s míg nagyapámmal megbeszélték a tegnapi esőt, meg a várható jó termést, már végzett is. Milyen egyszerű ez így leírva, pedig milyen pokoli kínnal járt egy-egy ilyen kopasztás! A gép rángatta, cibálta a hajat, a borotva életlen volt, akár a bot, s az embert szúrta, csípte a nyakba hulló haj. S közben rúgott, vergődött az áldozat... Még vagy háromszor sikerült elcsalniuk az öreghez. De akkor már derékszíjjal kötötték meg a lábamat, s veszettül káromkodtak mindketten. Hogy rosszabb ez a fiú a birkánál, mert az ha bőg is, de legalább nem csíp, nem harap. Ezzel aztán véget is ért az én fodrászhoz járásom. Nagyapám szerzett valahonnan egy ócska gépet, szépen rendbe hozta, azzal igazgatta a burjánzó frizurámat. Azóta sem voltam fodrásznál... Most mégis itt ülök, nyirkos a tenyerem, s félénken pillantgatok körbe Már én következnék, már a nyakamon érzem a borotvát, mikor lopva felállók, s lesütött szemmel ki- ódalgok az utcára. Majd otthon, én magamat ...! B. G. Mindez dicséretes, de vajmi kevés a tervezett ötmillió nyereséghez. Az meg egyenesen nyomasztó, hogy az évtized végéig harmincnégymillió forint adfc'á^nak kell helytállniuk. A nvei^fldás kulcsát a melléktevekénységben látják. Szám szerint kilenccel rendelkeznek, köztük veszteséget egyik sem hozott még, de némelyik olyan bizonytalan, hogy máris szabadulnak tőle. Ilyen a Barátság Gazdasági Társulás, amely villámgyorsan felfutott a ceglédi tsz-szel közösen, 140 fős vállalkozássá. Ugyancsak villámgyorsan le is építették, miután szélhámosságra gyanakodtak. Mesz- sze megyénktől, Pest környékéről is bedolgozik 100 ember, mindenféle hiánycikkeket gyártanak harmincmillió forint értékben kétmillió nyereséggel. Ez már biztosabb üzlet, de nyugodtan csak akkor fognak aludni, ha hazatelepül Vámosatyára, Ge- lénesre, Barabásra. Az igazi bolt, a rongybolthálózat — vélik. A TEMA- FORG vállalattól kapják a sok ép ruhát tartalmazó import géprongyot, amit válogatás után olcsón „rázhatnak” a kedves vevők. Tizenöt üzletük működik már me- gyeszerte, milliós nyereség- tervvel. Fennakadások ezekkel is voltak, de talán ebben bízinak a legjobban. Bízunk ff magunkban" — Mégiscsak visszább vették a terveket, nem számítottak eleve kétkedésre? — A bank csak tervre ad hitelt. Márpedig nekünk arra mindenekfelett szükségünk van, ha előbbre akarunk lépni. Elfogadtuk a tanácsot, hogy megyén kívül ne kereskedjünk, a rossz példák miatt érthető az aggodalom. Ennek megfelelően alább adtuk az új tervben, de higy- gye el, az idő ellenünk dolgozik, nekünk mihamarabb ki kell törtünk az adósság szorításából, pénz kell fejlesztésre, beruházásra, mert így a szintentartásra sem lesz elég. Nem akarunk több szanálást! — Nem vállalnak sok kockázatot? — De igen. Viszont az észszerű határig. Ezt a vonalat máshol látják a kétkedők, és máshol mi. Volt alkalmunk megtanulni a saját kárunkon, és a másokén: hogyan nem szabad. Lehet, hogy a kételyek alaposak, lehet, hogy az önbizalom. Ma már kockázat nélkül semmire sem lehet menni. Hogy kinek lesz igaza? Ez az év megpróbálja. Jöjjön el a zárszámadásra, addig minden eldől. Ésik Sándor
