Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. június 19. Kelet-Magyarország 3 Továbbtanulók és kimaradók HA KÉT DIÁK BESZÉLGET ezekben a napokban, a leggyakoribb kérdés: ki hol fog továbbtanulni. A' megyében az idei tanévben 9500 fiatal fejezte be a nyolc általánost, akiknek többsége túl van a továbbtanulási „lázon". Megnyugodott, mert tudja, hol folytatja a tanulást ősszel. Körülbelül hétezer gyermek foglalhatja el a helyét a megye középfokú iskoláiban: gimnáziumban, szakközépiskolában, szakiskolában, illetve szakmunkásképző intézetben. Többségük a választott továbbtanulási formát, iskolát, szakmát érezheti a magáénak ősztől, míg elég sokan kénytelenek voltak változtatni, megalkudni és a másodiknak jelölt iskolát elfogadni. De mi van azzal a két, két és fél ezer végzőssel, 14—16 éves fiatallal, akik még nem tudják, hol folytatják a tanulást, akiknek nem jut hely az iskolákban? Közhangulatot borzoló perlekedések, vádaskodások tanúi lehetünk emiatt. A sikertelennek látszó továbbtanulási erőfeszítések gyakran túlzásokra is ragadnak szülőt, diákot. Mennyiben jogosak a reklamációk, a fellebbezések? Mi a megoldás azok számára, akiknek a fellebbezését a megyei tanács művelődési osztálya is elutasította? Jogos és becsülendő az igény, hogy minél több szülő szeretné megnyugtatóan elrendezni gyermekének továbbtanulását. Erre a gyermekek többségének tanulmányi eredményei jogot és lehetőséget is adnak. Jócskán előfordul azonban az is, hogy a nyolc általánost épphogy elvégző, kettes átlageredményű gyermekeket is középiskolába akarják juttatni a szülők. Vagy ostrom alá veszik a szakmunkásképzőket — amikor a középiskola nem sikerül — mert úgy gondolják, hogy ott a kettesnek is örülnek. Ez tévedés, a továbbtanulás bizonyos fokig verseny is, amelyben a jobb teljesítményt elérők jutnak hamarabb célba. Azzal együtt igaz ez, hogy a tanulmányi eredmények jegyekkel, osztályzatokkal való kifejezése — köztudott — nem hibamentes, nem jelenthet egyfajta címkét a gyermek hopilokán, illetve továbbtanulási papírján ... AZ OKTATÁSI SZAKEMBEREK a jelenleg hely nélküli, továbbtanulni akaró két, két és fél ezer fiatal közül, sajnos szellemi és egyéb fejletlenségük miatt, körülbelül hét-, nyolcszázat eleve nem tartanak alkalmasnak a középfokú tanulásra. Róluk sem kell lemondani, vannak — igaz kis befogadóképességgel — speciális intézetek, amelyek oktatásukat, képzésüket segítik. Ezernégyszáz olyan továbbtanulási kérelem van a megyei pályaválasztási intézetben, melynek gazdái második iskolaként szakmunkás- képzőt jelöltek meg, s ennek kiválasztásában adnak hathatós segítséget a megyei, és megyén túli — fővárosi stb. — szakmunkásképző intézetekkel kapcsolatot tartó szabolcsi pályaválasztási szakemberek. Megjegyzendő, hogy 40 százalékuknak elégséges a tanulmányi eredménye. Közülük eddig négyszázat helyeztek el, mert számos megyében a legkülönbözőbb szakmákban üres helyek sokaságát tartják nyilván. Az egyik lehetőség tehát a megyén kívüli továbbtanulás, amitől sok szülő — nem is any- nyira a gyermek — húzódozik. A megyei pályaválasztási intézet jelenleg újabb 800 fiatalnak tud „biztos” helyet ajánlani, igaz megyén kívül. Külön kell szólni a szakközépiskolából kimaradókról, akik közül 364-en fellebbeztek az iskolák elutasító válasza után. A megyei tanács művelődési osztálya a kialakult szokás szerint minden évben felhívja az iskolák figyelmét, hogy az első „menetben” ne töltsék be teljesen a létszámot, mert számolni kell a fellebbezés során elbíráltakkal is. Így volt ez az idén is. Akiket nem az alacsony tanulmányi átlag, vagy a felvételi elbeszélgetéseken nyújtott nem megfelelő teljesítmény, hanem helyhiány miatt utasítottak el az iskolák, a megyei tanács művelődési osztálya 190 fellebbezésnek adott helyt, eny- nyien még bejutottak a szak- középiskolákba. JELENLEG KÖRÜLBELÜL hétszáz fiatalnak nincs még továbbtanulási helye, iskolája, köztük jócskán akad olyan is, aki épp hogy le nem verte a „lécet” a nyolcadik általános befejezésekor... Mi a továbblépés útja? Elsősorban a jobb, alaposabb tanulás az általános iskolában, és nemcsak az utolsó évben. A szemléleten is változtatni szükséges szülőnek, diáknak, ugyanis a megyén belüli iskolákban csaknem el lehetne helyezni a kimaradó fiatalokat, az iskolák közötti telítettség igen változó. Sokan azonban nem akarnak a „vidéki” kis iskolákba menni, holott például Tiszavasvári- ban még kollégiumi ellátást is kapnának. Vannak divatos iskolák, amelyhez körömszakadtáig ragaszkodnak — elsősorban a szülők. HOZZÁTARTOZIK az IGAZSÁGHOZ — mindezek mellett — hogy egyre szorí- tóbbak a középiskolai gondok, elsősorban a megye- székhelyen. Ezen úgy igyekeznek segíteni az oktatási szervek, az iskolák, hogy növelik az osztályok létszámát — 36-ról néhol 40-re is —, ami persze nem kedvez az árnyaltabb, egyéni foglalkozást igénylő oktató-nevelő munkának. Több iskolai osztály indítását is tervezik, amennyiben a még várakozók nem találnak helyet maguknak. Mindinkább szükségessé válik azonban egy új középiskola építése a megye- székhelyen. A megye,, demográfiai előrejelzése is sürgeti — az egyébként tervezett, de későbbi megvalósításra „beütemezett” iskola megépítését —, ugyanis 1987/38-ban tízezer fölé, 1989/90-ben pedig 12 ezer fölé emelkedik az általánosból kikerülő fiatalok száma. Rájuk már most gondolni kell. Páll Géza Kötözik a paradicsomot Szépen fejlődik a paradicsom a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola fóliasátrai alatt. Madura Istvánná felügyelete mellett az első éves tanulók kötözik a növényeket. (Elek Emil felvétele) ÜVEGLOMBIK A TSZ-BÓL Nyírszőlős határában, a Jó- kai-telepen május elején megkezdte termelését a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz és a Metrimpex társulásában alapított üvegtechnikai üzem. Az ÜVIT (Üvegtechnikai Termelési Társulás) társuláshoz a termelőszövetkezetiek biztosították az üzemépületeket, a belső technológiai szerelést a BEAG nyíregyházi Universil gyárából a szövetkezetbe került szakemberek végezték el. Gavola Géza, az üzem vezetője elmondta, hogy a termelőszövetkezet üvegtechnikai üzemében jelenleg 65-en dolgoznak és a Szovjetunió, az NDK részére gyártanak laboratóriumi üvegeszközöket, mérőlombikokat, desztiláló- berendezéseket, mérőedényeket stb. Az idén az exporttervük 15 millió forint. Az első hónapban megközelítően 1 millió forint értékű félkész terméket gyártottak, s így július elején sor kerülhet az első exportszállításokra. A GAZDÁLKODÁS TITKAI Szekeresen jíl gurul - a szekér... Június közepét írjuk, s vágják a szénát az egész megyében. Nincs ez másképp Szatmárban sem. Végig az utak mentén gépek sürgölődnek, hordják a lóherét. Mánd alatt egy öregember kaszál, felnéz az égre, s azt mondja: az embernek az egyik szeme sír, a másik meg nevet. A-tengerire már nagyon kellene az eső, a takarmánynak meg egy szálja sem kívánja. Nagyszekeresen, a tsz-irodán folytatjuk az iménti, árokparti beszélgetést. Az elnök, Bállá Jenő, ugyan mégcsak másfél éve vezeti a gazdaságot, de szatmári, néhány faluval odébb, Szat- márcsekén volt korábban fő- agronómus, helyettese, Saliga János pedig már 15 esztendeje dolgozik Szekeresen, így volt alkalmuk megismerni az itteni földeket. Hihetünk hát nekik, amikor azt mondják, nincs pánik a szárazság miatt, hiszen a szálas takarmány betakarítására jobb időt kívánni sem lehet. Veszteség nélkül Furcsa kis gazdaság ez a négy falu — Kis- és Nagy- szekeres, Zsarolyán, Nemes- borzova — határában gazdálkodó szövetkezet. Alig 2500 hektáron dolgoznak, s milyen földeken! Sovány, kötött talajon, az a tábla, ahol a 13 Q arnyú Miskát ismét meg akarták róni. Nélküle ült össze a szövetkezet vezetősége, holott ..hivatalból” is ott lett volna a helye, hiszen tagja volt ö a falu mindenféle vezető szervének. A fegyelmi bizottság elnöke, öreg, hajdanvolt kubikos, a felszabadulás után újgazda, majd a szövetkezet egyik alapító tagja, szóval a vén Szili Janó mindegyre hajtogatta: — Emberek, hát ezt azért már mégse lehet elnézni a Miskának. Még a Miskának se; mást mondok: neki különösen nem! Gyerekek hada ment utána mind a falu főútján végig, ricsajoztak, hogy azt már kibírni nem lehetett az otthon lévő asz- szonyok szerint, de ő csak ment a kombájnnal, járatta ama gép minden szerkentyűjét, a vágó szerkezetet éppúgy, mint a cséplő és szalmabálázó részlegét, mindezt a nyílt, puszta, esőtől tisztított betonút kellős közepén. Hát taknyos gyerek ö, vagy felnőtt, komoly ember? Minimum, az elpocsékolt üzemanyag árát meg kell fizettetni vele! Hát any- nyi jogunk csak van tán, hogy felelősségre vonjuk? E nagy gazdaság elnöke, aki már vénülő fejjel kényszerült arra, hogy legalább a mezőgazdasági szakközép- iskolát elvégezze, és ebbe a tanulásba halálosan belé is fáradt, merően ősz haját hátradúrva legyintett: — Előbb hallgassuk meg öt, emberek. Néhány liter üzemanyag miatt csak nem fogunk fegyelmit akasztani a nyakába. Felnőtt ember ö, felelősséget érez minden GALAMBOS LAJOS: Próbaút vagyonunk iránt, ha ilyesmit tett, meg kell várnunk az ö magyarázatát. Dönthetünk azután is, nem? — Nem! — kiáltott a vén Szili Janó. — Nem! Ti mindent elnéztek neki. Dédelgetitek, ajnározzátok, kö- rüludvaroljátok állandóan, mint egy szűzlányt. Hát meddig mehet ez? Azt kérdem én, meddig? Akkor berobbant széles vigyorral Varnyú Miska: — Hej, emberek, az istenit! Ereztem én ezt a nagyjavítás után is! Helyesebben nem ezt, csak any- nyit, hogy valami nincs egészen rendben. Ártatlan dolgocska volt az a muharszárhoz hasonlító, a tetején tízfilléres nagyságú, hét centiméter hosszúságú üzemanyag-szabályozó. Semmiség, mondanánk. Abszolút semmiségnek mégsem lehet mondható, elvtársaim! Kipróbáltam oda-visz- sza tíz kilométeren át a betonúton; nem sok, talán ha nullaegész-két tized deciliter veszteség jelentkezett. Na de, a nagy nyári munkában, amikor már csak a legszükségesebb javításokat tudjuk elvégezni, mit jelenthet ilyen csekélység is Látván az emberek arcát, leginkább a vén Szili Janóét, kissé elbizonytalanodott: — Ez akkor, kérem, tetemesre nőhet! — És most? — kérdezte a vén Szili. — Ez a próba, a betonúton, nekünk most mennyibe kerül ez? — Kétezer forint körül. ■ — Meg fogod fizetni — kiáltotta a vén Szili. — A lányomat becsaphattad, nem vetted el őt, mást vettél el, de a közösséget nem fogod becsapni! Varnyú Miska teljesen sápadt volt: — Kérem a tisztelt vezetőséget — mondotta —, vonassák le a kárösszeget a következő fizetésemből. Egy összegben. Meghajtotta a fejét, s elment. Sokára azt mondotta az elnök a vén Szilinek: — Vén szamár. S feloszlatta a vezetőségi ülést. aranykoronát meghaladja a föld értéke, itt már nagy becsben áll. Csodálkoznak is a szakemberek, hogyan lehet az, hogy itt a közös gazdaság soha nem zárt még veszteséges évet. Tavaly is elérte nyereségük a 3,5 millió forintot, árbevételi tervüket pedig 70 millión felül teljesítették. A szövetkezet vezetőit faggatom, mi lehet a titkuk? Mosolyognak. — Ezen a tájon alig van olyan ember, aki ne szeretné a jószágot — mondják. — Jó néhány helyen mégis csak harmadrangú ágazatként kezelik. Erőltetnek mindenféle növényt, ahelyett, hogy megteremtenék az állattenyésztés takarmányhátterét. Ha van titkunk egyáltalán, akkor az: igyekszünk gondoskodni arról, hogy megfelelő szálas takarmány álljon az állattenyésztők rendelkezésé-. . re. Nagy úr a szükség. S erre a szekeresi, zsarolyáni gazr dák már rég rájöttek: ha nem akar a határ kukoricát teremni, vessünk lucernát, lóherét, gondozzuk a kaszálót. Megéri, hiszen a jószág meghálálja. A járható út — Ezek szerint megtalálták az optimális termelési szerkezetet ? — Korántsem — vélekedik Bállá Jenő. — Az előbb már szóltunk az állattenyésztésről, arról azonban még nem, hogy feltett szándékunk tovább javítani a takarmány- helyzetet. Az egyik járható útja ennek az intenzív gyepgazdálkodás. Tavaly ötvennégy hektáron telepítettünk gyepet, az idén a duplájára emeljük ezt a számot. — Az öt évre szóló célkitűzéseink között is az első helyen szerepel az állattenyésztés fejlesztése — fejtegeti Saliga János. — A múlt évben ez az ágazat 13 milliós árbevételt produkált, az idén 30 millióra számítunk. Korábban sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem fordítottunk kellő figyelmet az ágazatra, s egy időben visz- sza is esett. Néhány éve ugyanis megszüntettük a baromfitenyésztést. Aztán észbekaptunk, február óta ismét tartunk csirkét, év végéig számításaink szerint úgy 400 ezer darabot nevelünk. Ám hiába nevel a gazdaság akár több millió baromfit is, ha nem gazdálkodnak ésszerűen, úszik a nyereség. Üszott Szekeresen is, hiszen rengeteg fűtőolajat használt el a telep évről évre. Pedig van jobb, takarékosabb megoldás is, az, amit most terveznek. Olyan kazánokat állítanak munkába, melyeket nyesedékkel lehet fűteni: a megtakarított ösz- szeg csak itt elérheti évente a 800 ezer forintot. Ritka az olyan porta... Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem szólnánk azokról a gondokról, amelyek évek óta akadályozzák a jobb, tervszerűbb munkát. Az egyik a fejlesztési lehetőségek szűk volta. A másik, ami talán még ennél is égetőbb, a rengeteg aprócska tábla, a vízjárta, semmire sem használható határrész. Gondoltak a vezetők már mindenre, még arra is, hogy saját erőből meliorálnak, de hát ez horibilis összegbe kerül. Állami támogatásra pedig nem számíthatnak, kívül esnek a térségi melioráción. — Hogy lekopogjam, az itteni viszonyokhoz képest szép termés ígérkezik gabonából is —, vált témát az elnök. — Már kalászol a búza, a tavalyi 21 mázsás átlag helyett úgy néz ki elérjük a 30 mázsát, s talán kukoricából is a 40-et. Azért is örülünk ennek, mert a növénytermesztésünknek az a legfontosabb feladata, hogy kiszolgálja az állattenyésztést. — Van elég szakember, aki szívesen gondozza a jószágot? — Lenne, csak az a gond, hogy igen alacsony a bér- színvonalunk, így sok szakember jár el a négy faluból a környékbeli üzemekbe. Szerencsére a falut azért nem hagyják itt, s ritka az olyan porta, ahol ne lenne jószág. Éppen a napokban számoltuk össze, a négy falu háztáji gazdaságaiban több mint 1200 szarvasmarhát tartanak. A szövetkezet segítségével persze, hiszen a mezőgazda- sági nagyüzem biztosítja a takarmány jó részét. Kisszekeres, Nagyszekeres, mind megissza amit keres — járt erre valamikor a mondás. S valóban sok volt az elhanyagolt, szegény porta. Most? Egyre másra épülnek a szebbnél szebb házak, s itt szó sincs arról, hogy fogyna lélekszám. A négy község vezetői nem kis büszkeséggel mondták: a múlt évben csak Kisszekeresen kilenc új lakás épült. Nem kis mértékben járul a letelepedési kedv növekedéséhez az, hogy a szövetkezetük évről évre eredményesen gazdálkodik, s az emberek bízhatnak a vezetők szakértelmében. . Balogh Géza
