Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. június 19. Felelőtlen washingtoni fátók Hz afgán valóság gondjai Az afgán valóságot csak úgy foghatjuk fel a maga tel­jességében, ha mind a belső viszonyok, mind az országra nehezedő külső nyomás tük­rében nézzük. A belső kép­ből nem hagyhatjuk ki a ko­rábbi világ vonásait, a feu­dalizmus szorító béklyóját, a széles tömegek nyomorát, az egy főre jutó évi 110 dollá­ros jövedelmet, a 95 százalé­kos analfabétizmust. A for­radalom előtt a lakosság óriá­si többsége, európai szemmel nézve, szinte valószerűtlen körülmények között tengő­dött. A belviszály ellen A tömegek felemelkedésé­ért, a társadalmi kizsákmá­nyolás ellen szállt síkra az 1965. január 1-én megalakult Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt. Sok évig tartott a keserves küzdelem: harc a hatalommal — harc egymás­sal. A máig is sokszor érthe­tetlen belviszály — a Par- csam és a Khalk nevű frak­ció küzdelme — sokáig gyen­gítette a pártot. Az egység helyreállítása később megnyitotta az utat a győzelem felé. Babrak Kar­mai pártfőtitkár erre így em­lékezett: „Az ideológiai plat­formban gyakorlatilag nem volt különbség... 1977-ben a vezető elvtársak és az egy­szerű párttagok erőfeszítései­nek eredményeképpen, kül­Babrak Karmai, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök (b.) találkozott az afgán teológusok I. kongresszusának részt­vevőivel. (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS) torzulások tetézték a bajo­kat. Az Amin-féle diktatúra olajat öntött a tűzre, táplálta az ellenforradalmi aknamun­kát. Ez utóbbi persze hamar kifulladt volna, ha nem kap külső segítséget. Ám az afgán forradalom történetével egy idős az afgán ügyekbe való beavatkozás története. Az el­lenforradalmárok legjelentő­sebb fegyverszállítói között éppúgy ott találjuk az Egye­sült Államokat, Nagy-Britan- niát, mint Kínát, Szaúd-Ará- biát és Egyiptomot. A legje­milliárd dollárt tartalmaz. Jóllehet, hamarosan napi­rendre kerül a genfi „Afga- nisztén-értekezlet”, s ez a nemzetközi politikai kibonta­kozás lehetőségét nyithatja meg, az USA mindent elkö­vet azért, hogy a Hindukus hegyeiben ne hallgassanak el a fegyverek. Az új feltételek között — a külső agressziós veszély miatt jelenlévő szov­jet katonai kontingens mel­lett — arra persze már nem számíthat, hogy betömje az Irán kiesésével támadt úgy­nevezett stratégiai rést. „Át­ütő sikert” az afgán ellen­forradalmárok sem érhetnek el. De ez együtt csak aláhúz­za, hogy mennyire felelőtlen Washington afganisztáni já­téka, s az elkerülhetetlen po­litikai rendezés megzavarása. A moszkvai és a kabuli ál­láspont világos, egyértelmű. A szovjet kontingens távozá­sára akkor kerül sor, -ha a behívását szükségessé tevő okok megszűnnek, vagyis ha abbamaradnak a határon kí­vülről indított támadások. Az Egyesült Államok azonban éppen azért mindent elkö­vet, hogy az okok megmarad­janak. Az afganisztáni szov­jet katonai jelenlétet ugyan­is minden lehetséges módon Szovjet segítséggel épült házgyár Kabulban — a házgyár készíti Kabul Mikrorajon nevű lakótelepe részére az előre gyártott elemeket. Kabul új lakótelepén jelenleg már 1620 lakásban laknak. (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS) igyekeznek kihasználni ah­hoz, hogy hidegháborús mód­szerekkel operáljon és köz­ben a másik félre mutogas­son. földi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. így vált lehetővé, hogy a párt el­vezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győ­zelméhez.” Ez a forradalom nemzeti, demokratikus és antiimpe- rialista volt. Demokratikus, mert célul tűzte ki a nagy­birtok felszámolását. Nagy szó ez olyan országban, ahol a földbirtokosok öt százaléka a föld negyvenöt százalékát magáénak mondhatta. Nem­zeti jellegű a forradalom, mert figyelembe veszi az or­szág sajátosságait, a lakos­ság mély vallásos érzelmeit, a törzsi, s az etnikai különb­ségeket. És antiimperialista, mert gyökeresen új élet épí­tését tűzi célul és ehhez a természetes szövetségeseket a szocialista országokban, a haladó erőkben találja meg. Kinek segített Amin? A feladat még békés körül­mények között sem csekély, hiszen nehéz örökséget kell felszámolni. 1978 szeptembere és 1980 decembere között rá­adásul súlyos vezetési hibák, lentősebb a pakisztáni sze­repvállalás. A Khyber-hágó- tól délkeletre, főként Pesha­war város környékén, húsz nagy kiképzőtáborban és öt­ven katonai bázison készítik fel az ellenforradalmárokat, a többi között amerikai és kí­nai kiképzők. Pakisztán üzlete Pakisztánt több tényező fordítja szembe az afgán for­radalommal. Kormánya egy­felől tart a saját területén élő pastu nemzetiségűek ra- dikalizálódásától. (A brit gyarmatosító mesterkedések következtében a pastu nép egyik féle, körülbelül 6,5 mil­lió ember Pakisztánban él, a másik fele Afganisztánban.) Másfelől a pakisztáni katonai kormány, amely belpolitikai nehézségekkel bajlódik, há­borús hangulatkeltéssel pró­bál nemzeti egységet terem­teni. Ily módon remélhet a nyugati országoktól mind na­gyobb támogatást. Ilyen érte­lemben Afganisztán valóság­gal „kapóra jött” Pakisztán­nak. A fél évvel ezelőtt meg­szavazott amerikai katonai és gazdasági segélycsomag 3,2 Halász György Fjodor Abramov: I PELAGE JA » 9 — Ugyan már, hogy vol­nál tökbuta. — De, de tökfej vagyok, Vaszja (itt nem kell Vaszilij Vasziljevicsnek szólítani), teljesen begyepesedett az agyam (ócsárold csak magad minél inkább lebecsülöd ma­gad — annál inkább kedve­zel neki). Az elnök, a hírhedt szok- nyapecér — magához ölelte az asszonyt. Pelage ja gyengé­den, nehogy megsértse, eltol­ta magától (ne adj isten, még meglátja valaki), és húsos hátára csapott. Egy forradalmi életút tablója Száz éve született Georgi Dimitrov Losonczi Pál burmai látogatása (Folytatás az 1. oldalról) lyére: Buddha Indiából ho­zott hajszálaira emelt pagoda építésére és díszítésére. A pagoda s a köré épített ki­sebbek ma is a buddhista hitélet központjai, a külön­böző egyházi szervezetek székhelyei. Losonczi Pál he­lyi szokások szerint ado­mányt nyújtott át a shwe- gadon gondnokainak, s a vendégkönyvbe jegyzett em­léksorokkal további jó létet és fejlődést, sok boldogságot kívánt Burma vezetőinek, népeinek, békét az egész em­beriségnek. Pénteken délelőtt meg­kezdték tanácskozásaikat burmai partnereikkel az ál­lamfői kísérethez tartozó kormánytisztviselők és szak­értők. U Tint Swe, az első számú ipari minisztérium vezetője, Losonczi Pált a burmai gyógyszervegyészeti üzembe, Gyogonba kala­uzolta el. A Rangoon közelében har­minckét hektáron elterülő és több mint kétezer dolgozót foglalkoztató, korszerű nagy­üzembe Losonczi Pált elkí­sérte U Maung Maung Kha kormányfő és Chit Hlaing külügyminiszter is. A délelőtt folyamán a ma­gyar külügyi, külkereskedel­mi, gazdasági, külturális és tájékoztatásügyi tárcák kép­viselői eszmecserét folytattak burmai kollégáikkal. A meg­beszélések középpontjában a két ország együttműködésé­nek lehetőségei álltak. Befejeződött az ország- gyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) sági kombinát hegesztője részletesen szólt szűkebb ha­zája, a Velencei-tó és kör­nyékének fejlődéséről, ke­reskedelméről. Winkler László (Győr-Sop- ron megye, 8. vk.) a MOFÉM Fémszerelvénygyár segéd­művezetője felszólalásának jelentős részében az idegen- forgalomról beszélt. Miután hozzászólásra többen nem je­lentkeztek, Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszter élt a válaszadás jogával. Az országgyűlés a belke­reskedelmi miniszter beszá­molóját, illetve a felszólalá­sokra adott válaszát jóváha­gyólag tudomásul vette. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Ezzel az országgyűlés nyá­ri ülésszaka — amelynek má­sodik napján Péter János és Apró Antal felváltva elnö­költ — befejeződött. Georgi Dimitrov alig lehet ráismerni, annyi az új lakótelep. Dimitrovgrád- ban szupermodern textilkom­binátba kalauzoltak el, ame­lyet japán, nyugatnémet, svéd licencek alapján építettek. Minden automatizált, a prog­ramozást elektronikus számí­tógépekkel végzik. Plovdiv közelében a Dimitrov agrár­ipari tudományos komplexum nagyfokú szervezettségével, szinte hihetetlen termelé­kenységi mutatóval kápráz­tatott el. Az elmúlt két évti­zedben a bolgár termelőszö­vetkezeteket fokozatosan ösz- szevonták az állami gazdasá­gokkal, mezőgazdasági ipari üzemekkel — fenntartva ter­mészetesen a szövetkezeti gazdák tulajdonosi jogát, az irányítás demokuatikus in­tézményeit. A plovdivi komp­lex gazdaságban már a tudo­mányos kutatómunkát is egy­bekapcsolják a termeléssel és a feldolgozással. Ök vásárol­ják fel a körzet összes me­zőgazdasági termékét, 230 boltjuk biztosítja Plovdiv és a megye községeinek zöldség- és gyümölcsellátását. Kon­zervüzemekben 200 ezer ton­na terméket dolgoznak fel évente. Dimitrov nyomában veze­tett az utam Bulgáriában és örömmel tölt el, hogy nem­csak a plakátok, jelszavak és emlékművek emlékeztettek lépten-nyomon életművére, hanem a hétköznapok valósá­ga is: ahogyan élnek, gon­dolkoznak, tevékenykednek mai örökösei — a bolgár dol­gozó emberek. Vasvári Ferenc Vége — Ne bántsd az én öreg csontjaimat. Elesek — fel se kelek többet. — Hej, Polka, Polka... — sóhajtott fel az elnök. — Mi­csoda hajad volt valaha! Em­lékszel, egyszer valami mu­latságon az ablaktól a pádig cibáltalak? Mindenáron ki akartam próbálni — elbír-e a hajad? Színarany volt — nem holmi varkocs. — Ugyan, ne nagyíts már, te manó — komorodott el Pe- lageja. — Valaki mást cibál- tál. Azt hiszed, Polka megen­gedte volna neked ... — Téged! — makacskodott az elnök. — Jó, jó, nem bánom. Ak­kor engem — hagyta hely­ben Pelageja. Mit kötözköd- jön egy részeg emberrel. Egyszer csak úgy érezte, hogy a szeme bepárásodik — már régen nem volt könnye, a kemencénél kiszáradt. Bi­zony, bizony, micsoda haja volt. Előfordult, hogy kijött a fürdőből — azt se tudta, hogy fésülködjön meg: csak úgy recsegtek a fésűfogak. Az iskolában a tanító mindig az ő haján mutatta be a vil­lamosságot. Papírgaluskát csinált, aztán összeszedte a fésűvel... Pelageja azonban elhesse­gette magától feltoluló emlé­keit — nem azért böjtölte ki ezt az ártányt, hogy arról csevegjen vele, milyen haja volt régen. Megint a tárgyra tért. Könnyű az ilyen részeg főnökkel szót érteni: vajból van a szíve. — Jó, majd kingondolunk valamit — motyogta a foga közt az elnök (gondolatban még mindig biztos a mulat­ságon járt). Aztán — mint a múltkor: „Add feleségül Alkát a fi­amhoz. Személyazonossági se kell hozzá, felvesszük.” Any- nyira erősködött, hogy az asszony már szinte bánta, hogy beszélt vele. Ötölt-ha- tolt neki: mostanság nem úgy van, mint régen, Va- szenyka, nem mink döntjük el a fiatalok dolgát. Meg az­tán micsoda menyecske volna Alka — hisz tanul még ... — De lehet, hogy még há­rom évig is tanul. Alkának nem nagyon ment a tanulás: két osztályt is is­mételnie kellett. Aztán mérgesen, mint egy harapós kutya nekitámadt: — Ügy, szóval, az én fi­am nem smakkol neked? — Dehogynem, dehogy­nem, Vaszilij Ignatyevics. Most már, amikor a férfi támadásba lendült, semmit se ér, ha Vaszjának meg Va- szenykának szólítja. De ma­gában azt gondolta: ugyan mi tetszene azon a fatuskón? Hisz te se vagy mézeskalács­ból. Te is fatuskó vagy. Em­lékszem én, nem felejtettem el, hogy rángattad a mulat­ságon a varkocsomat. Szerencséjére éppen ekkor lépett a tornácra Pjotr Iva- novics (a házigazdának min­denkiről gondoskodnia kell), mire az asszony karon fogta az elnököt, és bekísérte a Izobába. így, a szovjethatalommal karonfogva jelent meg — hadd lássa — mindenki. Nem jött még el az ideje, hogy őt a hátsó udvarba taszítsák. És Pjotr Ivanovics is csak hadd lássa, legalább majd gondol­kodik — okos ember az! Közben a szobákban min­denki a nyitott ablak köré gyűlt — fiatalok mentek el a ház mellett: — Pelageja! Pelageja! Nézd csak az Alkádat.. . — Az áldóját! — csettin- tett egy nagyot az ujjával az állatorvos Afonyka. (Folytatjuk) 4. Egység Dimitrov szellemében A lipcsei per tanulságait Dimitrov a Komintern VII. kongresszusán foglalta össze. A fasizmus jellegének, lénye­gének meghatározása, az ak­kori Európában történelmi fontosságú, elméleti tett volt. A fasizmus a kapitalizmus utolsó eszköze osztályuralma védelmében — mutatott rá Dimitrov —, mozgalom, amelynek tömegbázisát a kis- polgáriság adja, osztályhata­lom, a finánctőke legsovi­nisztább, legreakciósabb erői­nek nyílt terrorista diktatú­rája, ellensége minden hala­dó eszmének és mozgalom­nak. Tehát nemcsak a kom­munisták, a munkásosztály érdeke, hogy fellépjen ellene. Célul tűzte ki ezért széles egységfront kialakítását a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. A második világháború előtt Dimitrov a Komintern főtitkáraként is a fasizmus elleni összefogásért küzdött. Kezdeményezésére alakult meg 1942-ben a Bolgár Ha­zafias Front. Az 1944. szep­temberi antifasiszta felkelés győzelme,” a bulgáriai szocia­lista forradalom első lépései, sikerei is elválaszthatatlanok tevékenységétől. Három évti­zedes emigrációjából 1945. szeptemberében tért haza. Hamarosan miniszterelnök­ké, majd a Bolgár Kommu­nista Párt főtitkárává válasz­tották. A gyakorlat bebizo­nyította a dimitrovi elvek he­lyességét, vagyis azt, hogy a népi demokratikus állam si­kerrel betöltheti a proletár- diktatúra funkcióit, alkalmas arra, hogy a társadálmat a szocialista átalakulás útján vezesse. így dolgozta ki a párt a szocialista iparosítás teljes programját, a kisgazdaságok, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének alapelveit, a kulturális forradalom prog­ramját. A bolgár nép nagy vezető­jének 1949-ben bekövetkezett halála után is a mindinkább erősödő nemzeti egység olyan hajtóerőnek bizonyult, amely nagyszerű tettekre sarkallta az ország népét. Dimitrov születésének 100. évfordulójára készülve fel­élénkültek a társadalmi meg­mozdulások. így például szép eredményeket hozott a szo­cialista munkaverseny, sok a többletvállalás, kiterjedt tár­sadalmi munkaakciókat szer­veznek országszerte. Szófiára

Next

/
Thumbnails
Contents