Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. június 16. Kommentár Leplezetlen célok T ulajdonképpen senkit nem ért váratlanul Izrael támadása Libanon ellen. Begin többször is kilátásba helyezte — „jogos önvédelmi okokra” hivatkozva — az agressziót, s a palesztinok hetek óta jelezték az izraeli előkészületeket. Ami mégis váratlan helyzet elé állította a világot, az az agresszió mérete és nyíltan hangoztatott célja: a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kiszorítása Dél-Libanon- ból, s a velük együttműködő baloldali erők szétzilálása. Ám mint mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, s úgy tűnik, az izraeli katonai vezetés — fölbátorodva kezdeti sikerein — a heves ellenállás ellenére folytatja akcióját. Már önmagában abból a körülményből, hogy ezúttal 45—50 ezer főnyi inváziós hadsereg támadt Libanonra, a korábbi „megtorló lépéseknél” szélesebb körű manőverre lehetett következtetni. Még inkább erre utalnak a harcok legfrissebb hírei. A Bejrút térségéből észak felé tartó izraeli páncélos ék, valamint a libanoni főváros szárazföldi, tengeri és légi blokád alá helyezése messzebb menő tervekről árulkodik. Mégpedig arról, hogy Tel Aviv elérkezettnek látta az időt döntő csapást mérni a palesztin mozgalom fegyveres erőire, kicsikarni Libanontól a PFSZ jelenlegi státusának korlátozását. A további cél: az ország feldarabolása és nemzetközi — főleg amerikai — ellenőrzés alá helyezése. Jogos aggodalommal állapítja meg a szovjet kormány hétfő esti nyilatkozata: egyre világosabb, hogy az agresszió Libanon független és egységes állami létét fenyegeti. Márpedig, ami ott történik, az „óhatatlanul érinti” a Szovjetunió érdekeit. A nyilatkozat hangneméből arra következtethetünk, hogy a szovjet kormányzat nemcsak a térség, hanem a világ békéje szempontjából is rendkívül veszélyesnek ítéli meg a libanoni eseményeket. A nyilatkozat egyértelműen leszögezi, hogy a Washington és Tel Aviv közötti stratégiai együttműködés kereteibe illeszkedő izraeli támadással szemben a Szovjetunió szilárdan az arabok, a palesztinok ügye mellett áll. A brutális támadás következtében az arab államok körében felerősödött a közös ellenséggel szembeni összefogás törekvése. Miközben a kairói kormány is elítélte Tel Avivot, felélénkült az arabközi diplomácia. Izrael valószínűleg elszámította magát, amikor túlbecsülte Szíria és Irak, illetve Szíria és Jordánia ellentétét. Az Irakkal hadban álló Irán pedig felajánlotta fegyveres segítségét a szorongatott Szíriának. Mindebből arra lehet következtetni: a katonai sikerek sem kelthetik Tel Avivban azt a reményt, hogy elszigetelje a palesztin mozgalmat és döntő csapást mérjen fegyveres erőire. Az újabb invázió azt is tanúsítja, hogy a Biztonsági Tanács határozatai alapján haladéktalanul meg kell teremteni a közel-keleti rendezés feltételeit, a tartós és igazságos béke alapjait. Gyapay Dénes (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozott a Közel-Kelet problémáival. Nemrégiben majdnem világméretű ünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy a Sínad-félszi- getről kivonták az izraeli megszálló csapatokat —mondotta. Valójában helyüket amerikai katonák és néhány más állam csapatai foglalták el. Vajon segíti-e a közel-keleti békés rendezést a térségben való amerikai katonai jelenlét? Csupán arra bíztatja Izraelt, hogy tovább folytassa azt az irányvonalat, amely semmibe veszi az arab államok érdekeit és a palesztin nép nemzeti jogait. Ezekben a napokban, miközben az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszaka folyik, Izrael az egész világ szeme láttára újabb agresz- sziót követett el egy szuverén állam — Libanon ellen. Tel Aviv nem csinál titkot abból, hogy kitűzött célja a Palesztinái nép megsemmisítése. Az ENSZ-nek és Biztonsági Tanácsnak teljes súlyát latba vetve érvényesítenie kell az izraeli agresszióval szemben az ENSZ alapokmányában foglalt rendszabályokat. Az izraeli erőket haladéktalanul ki kell vonni Libanonból és vissza kell adni az araboknak az Izrael által korábban elfoglalt arab területeket. A palesztin népnek meg kell adni a lehetőségeket ahhoz, hogy érvényesíthesse elidegeníthetetlen jogát: létrehozza saját államát. Andrej Gromiko a továbbiakban a dél-ázsiai imperialista beavatkozásról, a Kuba ellen folytatódó aknamunkáról, a Nicaragua elleni amerikai fenyegetésről és a sal- vadori nép ellen folytatott ir- tóhadjáratról beszélt. Megállapította, hogy immár a délatlanti térségre is kiterjesztették a nyers erő alkalmazásának politikáját. Az ENSZ helyesen lépett volna fel — hangsúlyozta ezzel kapcsolatban Gromiko —, ha erélyesen hallatta volna hangját minden katonai akció haladéktalan beszüntetése mellett, annak érdekében, hogy igazságos, gyarmatosításellenes politikai megoldást találjanak ebben a nehéz kérdésben. Losonczi Pál Burmába és a Fülöp-szigetekre utazik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke San Yu-nak, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnökének, valamint Ferdinand E Martosnak, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökének meghívására június 16-án hivatalos baráti látogatásra Burmába és a Fülöp-szigetekre utazik. Tanácskozik a CGT kongresszusa Gáspár Sándor beszéde A francia CGT szakszervezeti szövetség Lille-ben folyó kongresszusának hétfő esti ülése a dolgozók nemzetközi szolidaritásának jegyében zajlott le. Pierre Gensous, a CGT szövetségi titkára hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szolidaritás a CGT tevékenységének szerves részét alkotja. A különböző országok dolgozói saját országaikban vívott harcukkal egymás küzdelmeit is támogatják és ez — hatalmas mozgalommá ötvöződve — világméretekben érezteti hatását. Ez jellemző a dolgozóknak a békéért folyó harcára Is, ma erre a harcra kell fordítani a legnagyobb figyelmet, mert a fegyverkezési hajsza soha nem látott méreteket öltött. Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke a világszövetség üdvözletét tolmácsolta a kongresz- szusnak. Hangsúlyozta, hogy a CGT munkáját a nemzetközi szakszervezeti közvélemény mindig nagy figyelemmel kísérte. A CGT-nek mindig megvolt és ma is megvan az a képessége, hogy munkájában szerencsésen ötvözze a dolgozók napi érdekeiért kifejtett tevékenységét a távlati harc célkitűzéseinek maghatározásával. Gáspár Sándor ezután a Szakszervezeti Világszövetség X. kongresszusáról szólva hangsúlyozta, hogy a kongresszus napirendjén a dolgozókat közvetlenül foglalkoztató problémákon kívül szerepeltek az egész emberiséget foglalkoztató nagy kérdések is. így a kongresszus meghatározta, mi a tennivalója a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a béke biztosítása érdekében, és pontosan megfogalmazta a nemzetközi szakszervezeti mozgalom osztálycélkitűzéseit is. A kongresszusnak a világ minden tájáról Havannába érkezett résztvevői egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a dolgozók, a munkások előtt nincs más alternatíva, csak a iszocializmus. Gáspár Sándor ezután a szakszervezeteknek a szocialista országokban betöltött szerepéről szólt, s ezzel kapcsolatban rámutatott: itt Franciaországban a baloldal van a kormányon, a szocialista országokban a munkásosztály van hatalmon, a kettő között minőségi különbség van, s ebből következik, hogy a szocialista országokban a szakszervezeteknek rendkívül nagy társadalmi felelősségük tudatában kell végezniük a munkájukat. „Sohasem állítottuk, hogy a szocialista országokban a kerítés is kolbászból van” — folytatta Gáspár Sándor. — Vannak nekünk is gondjaink. De kijelenthetem: szívből kívánom a világ minden táján élő osztálytestvéreinknek, hogy a hatalom és a termelőeszközök birtokában szakszervezeteik majd olyan széles körű jogokkal rendelkezzenek, mint a szocialista országok szakszervezetei, még ha nem is tudunk mindig megfelelően élni ezekkel a jogokkal.” „Elvtársak! Higgyünk igazságunk erejében, bízzunk a munkásosztály szolidaritásában, összefogásában, s akkor ügyünk győzni fog” — fejezte be Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszédét. I Fjodor Abramov: m — Hát egy kicsit, elvtárs ... Mink öreg nyugdíjasok vagyunk ... A Nagy Ma- nya igazolásul csuklott egyet. — A szovjethatalom ... Erősítsük meg a védelmünket... Jól mondom, elvtárs? — De mennyire — válaszolt ugyanolyan hangon a tiszt, aztán mindenkivel sorban kezet fogott. — Érezze magát itthon, elvtárs — bíztatta a Nagy Manya és Anyiszjához fordulva, szigorúan rendelkezett: — Te meg mit mereszted a gubódat? Nem tudod, hogy kell a vendéget fogadni? Nem kerültek főhelyre — csak a szélire, a komód mellett, nem puha támlájú karosszékbe, hanem deszkára — egy nyikorgó polcra, amelyet két zsámolyra tettek. De Palageja ezzel a hely- lyel is meg volt elégedve. Régebben, tíz-tizenkét évvel ezelőtt, azt mondta volna: nem, nem Pjotr Ivanovics! Azért a hátsó udvarba mégse ültess engem. Oda otthon is kiülhetek. Inkább az ablakhoz, a világosra szeretek ülni, hogy jól hallhassam az okos beszédeket. Persze, tíz- tizenkét évvel ezelőtt nem is kellett volna szólnia a gazdának — ő maga erősködött volna, ö meg egy kicsit kellette is volna magát. De hát tíz-tizenkét évvel ezelőtt! Pavel akkor még brigádvezető volt, neki meg mindenki a száját leste — nem esik-e le egy darabka kenyér. De most nincs mit figyelni, most van bőven kenyér az üzletekben. Meg aztán amennyit a kenyér ér — ugyanannyit ér a péknél is. Nincs ezen mit megsértődni. Még azért is hálás lehet, hogy Pjotr Ivanovicsnak eszébe jutottak. Amikor Pjotr Ivanovicstól beszaladt hozzájuk a kisfiú a cédulával, már lefeküdtek aludni Pavellal. De a cédula („Várjuk kedves vendégeinket”) egyszerre mindent megváltoztatott. Pjotr Ivanovics senkiházi vendégeket nem hív meg, nem olyan ember az, hogy boldog-boldogtalant borral itasson. Legelőször is ott lesznek a fejesek: a községi tanács elnöke meg a kolhozelnök, aztán ott lesz a szövetkezeti bolt vezetője a főkönyvelővel együtt, azután az erdőgazdaság főnöke — már csak azért is, mert a Pjotr Ivanovics fia nála dolgozik. Aztán jönnek a kisebb beosztású emberek: a fűrésztelepiek, a teherautósok, Anto- ha, a fuvaros, de hát ezek nélkül az ingyenélők nélkül sem tehet egy lépést se az ember. Üj tetőt kell csinálni, például — az ember elmegy, és szépen megkéri Ar- kasát, a keretfűrészgép-ke- zelőt... Fuvarost is kell fogadni. Az ember azt hinné, hogy ebben a gépi világban nincs nála mihasznább ember. De nem mindig van az, a sofőr az sofőr, a fuvaros, meg fuvaros. Beköszönt a tél, olyankor az ember nem An- tohának, hanem Anton Pav- lovicsnak tiszteli, ha fát meg szénát kell hozni. Antonyldát, meg Szergejt, Pjotr Ivanovics gyerekeit, már nem találták otthon: fiatalok — minek unatkoznának itt a fülledt eszem- iszomban? Marja Jepimahovna, a gazdaasszony, csalogatta Pelage j át az udvarba — meg akarta mutatni a nyári konyhát —, de ő nemet intett: majd, majd, Marja Jepimahovna. Először szeretném jóllakatni a szemem ezekkel a derék emberekkel, meg aztán megnézném ezt a terülj-te- rülj asztalkámat is. Az asztal roskadozott a bortól, meg az elemózsiától. Pjotr Pavlovics mindenre számított, mindenre ügyelt. Az iskolaigazgató felesége fehér bort nem iszik — parancsoljon pezsgőt, Róza Mitrev- na. Az ezüstpapiros-nyakú üveg biztosan ott porosodott tíz éve, vagy tán még régebben, a boltban, a polcon — senki se vette meg, de most kapóra jött: Róza Mitrevna szaporán beleivott kipirosított szájával... Dimitrov-konlerencia Szófiában Borisz Ponomarjov beszéde Georgi Dimitrov és korunk címmel háromnapos nemzetközi elméleti konferencia kezdődött kedden Szófiában. A bolgár és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő alakja születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású nemzetközi találkozón a kommunista és munkáspártok, a forradalmi pártok, a szocialista, szociáldemokrata és más demokratikus pártok, nemzetifelszabadító mozgalmak és nemzetközi szervezetek képviseletében több mint 130 küldöttség vesz részt. A magyar pártküldöttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezeti. A küldöttségvezetők közül elsőként Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az SZKP KB titkára mondott beszédet. • Rámutatott, hogy a mostani találkozóra olyan felelősségteljes történelmi időpontban került sor, amely talán a második világháború utáni egész korszak legbonyolultabb időszaka. A társadalmi haladás erőinek növekedésével egyidejűleg megnőtt a nukleáris világkonfliktus veszélye, a különböző térségekben a feszültség veszélyes méreteket öltött. Pontosan ebben a légkörbén készülhetett tervszerűen és leplezetlenül a palesztínai és a libanoni nép elleni mostani pusztító háborújához Izrael. Tel Aviv embertelen agressziója mögött az amerikai imperializmus áll. A feszültségnek ebben a légkörében engedhette meg magának a brit kormány, hogy gyarmati háborút indítson Argentína ellen. Az iraki- iráni konfliktus több tízezer, semmivel sem indokolható áldozatot követelő elhúzódó háborúvá vált — mondotta Ponomarjov. Időszerű külpolitikai kérdésekről szólva Ponomarjov leszögezte: az SZKP, ellentétben azokkal, akik azt állítják, hogy a nukleáris háború elkerülhetetlen, a „korlátozott” vagy éppen a „megnyerhető” nukleáris háború téveszméjét hirdetik, ma is helyesnek tartja a kommunista mozgalom negyedszázaddal ezelőtti következtetését, hogy adottak a reális lehetőségek a világháború elkerülésére. A kommunista mozgalomról szólva megállapította, hogy azt a tőkés társadalom belső fejlődése hívta életre. Kétségtelen, hogy a kommunisták által megtett út nem volt, nem lehetett egyenes és sima. A kommunista mozgalom azonban minden új megpróbáltatásból erősebben került ki. A kommunista mozgalom ma nehéz hágón halad át. Nagymértékben változnak azok a társadalmi és politikai feltételek, amelyek között működik. Ezek is tartalmaznak azonban új lehetőségeket az előrehaladásra. A kommunista mozgalom számára ezzel összefüggésben elvi, lét- fontosságú jelentősége van a marxizmus—leninizmushoz való helyes, komoly viszonynak. — Mozgalmunk tapasztalatainak, a világ forradalmi átalakítása tapasztalatainak fontos tanulsága, hogy a kommunisták győzelme el- szakíthatatlanul összefügg a marxizmus—leninizmus elvszerű és alkotó gyakorlati alkalmazásával. És megfordítva, a vereségek, a hibák, a kudarcok, a fejlődési lemaradások, sőt a válságok is az egyes kommunista pártokban és szocialista országokban — természetesen olyan mértékben, amennyiben azok szubjektív tényezőktől függtek — vagy a leninizmus helytelen ismeretének voltak a következményei, vagy az opportunista kísértés, illetve a nacionalista elhajlás nyomására tett eltávolodás, az elmélet fejlesztésében való elmaradás, a lenini tételek dogmatikus értelmezésekkel való felcserélésének, vagy végül, a leninizmus alapvető eszméi és elvei helytelen vagy határozatlan alkalmazásának a következményei. A marxizmus—leninizmus nem avult el és nem avulhat el — hangoztatta Borisz Ponomarjov. Borisz Ponomarjov végezetül azt hangsúlyozta, hogy a kommunisták internacionalizmusa szervesen magában foglalja a szolidaritást minden forradalmi, haladó és demokratikus erővel, az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő minden harcossal. A kommunisták, más forradalmi harcosok előtt napjainkban bonyolult, nehéz feladatok állnak. Kemény, feszített harcot kell vívniuk a békéért, a nukleáris háború veszélyének elkerüléséért, a népek függetlenségéért és szabadságáért, a demokráciáért és a szocializmusért. A délutáni plenáris ülésen szólalt fel Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A keddi plenáris ülésen több más külföldi küldöttségvezető is szót kapott. A külföldi vendégek kedden koszorút helyeztek el Georgi Dimitrov szófiai mauzóleumánál és lerótták kegyeletüket a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál. A nemzetközi elméleti konferencia ma plenáris üléssel és szekciókban folytatódik. A KELET EXPO A HÁZIASSZONYOKHOZ SZÓL! 7 Nem érdemes főzéssel tölteni } o nyaralást! A KELET EXPO 40%-KAL OLCSÓBBAN KÍNÁL KULÓNBÖZÖ KONZERVEKET. Ajánlatunk: egresbefőtt, csirkemájpörkölt, csirkepör- ’ költ, sertéspörkölt. 30% engedménnyel kapható továb- | bá Fesztivál dezodor, 8X4 dezodor, mandarin habfürdő, mandarin sampon és még több más árucikk, AMÍG A KÉSZLET TART! NE FELEDJE! OLCSÓBBAN A KELET EXPÓBAN! (Folytatjuk)
