Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8. ^ Érettségizők Kérdezed: milyenek? Vitatkozunk is róla, hogy milye­nek... Mi közük van a világhoz, amit mi szeretünk, mit kezdenek az örökséggel, amit mi nekik hagyunk, és milyen lesz az a bizonyos általuk formált világ, amely nyugdíja­sokként, egyszer, majd eltartani fog minket? Mondom ne­kik, hogy mit szeretnék, hogy hármójukról akarok írni egyetlen portrét, mondom nekik, hogy kérdezni könnyű, hogy segítsenek a válaszaikkal, mert szeretném, hogy kér­dezni érdemes is legyen. Nevetünk. Nem is baj, a jókedvű ember nem görbéd szabályok alatt, és hazugsá­gai sem többek a mókánál, vagy éppen az ártatlan — és szükségszerű — öncsalásnál. Tizennyolc évesek mind a hárman, érettségire készül­nek, ugyanannyi szorongás­sal, ahogyan én készültem érettségire három évtizeddel ezelőtt. És terveznek, aho­gyan valamennyien tervez­tünk valamikor, és hisznek a terveikben, mert hit nélkül értelme sem lenne a fiatal életeknek. Rendkívüli emberek? Ki­tüntetettek. A KISZ KB di­csérő oklevelét kapták ket­ten, ennél is rangosabb KISZ KB-kitüntetés birtokosa a harmadik. Valamiképpen közéleti emberek hát .mind­hárman, olyan fiatalok, akik­nek a szavára a társaik ké­sőbb is figyelni fognak. de határozott válaszuk arra, hogyan és miért lesz valaki­ből közéleti embeV, nincs. * — Mindhárman kitüntetést kaptak. Különbek-e a diák­társaiknál? Tiltakoznak. 'Másnak lenni annyit is jelentene, hogy ide­genek lennének a maguk kö­zösségében. — Sokan vannak a közép­iskolában olyanok, akik szin­tén kitűnő úttörők voltak, de a KISZ-ben már alig hallani róluk. Azokkal mi történt? — Elsősként mi is nagyon féltünk. A gimnázium egy­szerre volt vágyálom és mu­mus is. Volt, aki csak tanult, és nem maradt ideje, később már kedve se másra ... — Az Esze Tamás Gimná­ziumnak jó híre van. És jó a híre a KISZ-nek is. Tizenöt évesek voltunk. Jártuk a fo­kár. Harmadikos korában küldöttként vett részt a KISZ-kongresszuson: — Felejthetetlen volt. Hív­tak beszámolókra, kérték, hogy mondjam, meséljem mi­lyen volt. Elmondhatatlan. Még most is adósnak érzem magam. Annyi mindent mon­danak a fiatalokra, de akik láttak ott minket együtt, azoknak nincs mit félni a jö­vőtől ... És ezért érte meg minden, az is amikor úgy érezte az ember, hogy hiába dolgozik ... Varga Szilvia Szegedre ké- * szül. Történelem—földrajz szakos tanár akar lenni: — Az iskolámban, mint út- törő-csapattitkár voltam. Itt úgy féltem a kezdetén, hogy majdnem sírtam. Aztán jött a KISZ. Alapszervezeti titkár lettem, IKB-tag. És jó KISZ volt körülöttem. KISZ az út­törőkkel, az öregekért... Kérdezték már tőlem, hogy mikor jó egy KISZ-szervezet. Azt hiszem akkor, ha mindig van program, munka. És ná­lunk az volt a jó, hogy ha ki­találtunk valamilyen értel­mes dolgot, azt megcsinálhat­tuk. A legnagyobb élményem a harmadik év volt. A KISZ városi-járási küldöttközgyű­lés levezető elnöke voltam. A felelősség megemeli az em­bert önmaga előtt. Igénye­sebb lesz és azt hiszem ez a legfontosabb... lyosókat, néztük a képeket. Mutogatták nekünk az iskola büszkeségeit, hogy ki lett KB-tag, ki tanult a Szovjet­unióban, ki milyen egyetem­re jutott. És mi voltunk a legkisebbek. Persze, hogy a torkunkban dobogott a szí­vünk ... — Az első évben mi se csi­náltunk szinte semmit, de az­tán mindig történt valami körülöttünk. Vannak kiváló alapszervezetek, azok csinál­tak valami jót, és mi is akar­tunk csinálni valamit... — Milyen rangot jelentett, jelent pont ebbe a gimnázi­umba járni? Ehhez tartozni, ezt képviselni, ott ahol ide­genek is vannak? — Nekünk nehéz úgy mon­dani, hogy „Eszések” va­gyunk, de ilyen tudat van, pedig azt sem lehet mondani, hogy külön nevelnék belénk. Ez kialakul... — Építőtáborban például. Tabdiban egész egyszerűen nem is tudtuk elképzelni, hogy ne legyünk a legjobbak között... Sváb Marianna az iskola KISZ-titkára. ' Agrármérnök szeretne lenni, Keszthelyre készül: — Voltam osztálytitkár, a többszörösen Kiváló ifjúsági klubunk titkára, és másodi­kos koromban lettem az isko­lai KISZ-bizottság titkára. Olyan természetesen jött minden. Nem tudom máshol hogyan csinálják, de itt mi partnert találtunk a nevelők­ben, és ami fontos, egymás­ban is. Jó fiatalok jöttek. Persze nem volt ez ilyen egy­szerű. Voltam egy vezetőkép­ző tanfolyamon és megtanul­tam, vagy megértettem in- --kább, hogy dolgozni lehet jól, de vezetni sajnos meg is keli tanulni. Most például, hogy a látványos siker, hogy elnyer­tük a KISZ KB Vörös Ván­dorzászlaját, de ehhez renge­teg hétköznap kellett. Apró­munka. A KISZ akkor igazán jó, ha ilyenkor mindenkiben lehet egy kis saját ünnep is, ha mindenki tett valamit. Ehhez pedig rengeteg prog­ram, alkalom, kínálat, lehető­ség kell. Ez itt sohasem hi­ányzott ... * — Hogyan lesz valaki köz­életi ember? Hangadó a tár­sak, és megbecsült a felnőt­tek között is? — Az úttörőmozgalomban kezdtem... — Csapattitkár voltam az általános iskolában .. . — Én is ... Mátészalkaiak mind a hár­man. Kirívón egyikük sem jött szegényebb, vagy éppen gazdagabb családból, egytó- nusú a társadalmi háttér mö­göttük, a maga arcát most formázó város, a családokon belül zajlott életforma forra­dalmak, igényrendszerek vál­tozása, minden hangzatos szegénység nélkül, minden közéletbe reptető trambulin híján. — Megkülönbözteti magu­kat valami a társaiktól? Má­sok voltak már úttörő koruk­ban is? — frem ... Egybecseng a három „nem”, mert illetlenség len­ne, ha ők mondanák, hogy az átlagosnál mindhárman jobb képességűek. Vagy talán „csak” szorgalmasabbak? Munkához szokott a munkás, fegyelemhez a vasutas szülő lánya. Taníthatatlan képlet, de'hoztak valahonnan Vala­mit, ami hasonlatos a népme­sék hőseinek hamuban sült pogácsájához. — Ha nem különbözteti meg magukat semmi a társa­iktól, akkor miért pont ma­guk lettek közéleti emberek? Min múlik ez? Kin múlik? Egymást nézik tanácstala­nul, aztán, közeli még az ál­talános iskolából hozott em­lék, egy-egy tanárukról, ne­velőjükről, úttörővezetőjük­ről, aki ezért, vagy azért cso­dálatos ember volt. Mondják manapság sokan, hogy a mai fiataloknak nincs példaképük, ideáljuk. Maradandó élmé­nyük van egy-egy felnőttről, és azt hiszem, hogy ez nem — Dolgoztunk, mint tábo- rosok, aztán visszahívtak né- hányunkat vezetőnek. Ez az iskola rangja is ... — Mennyi ebben az öröm? Pontosabban mennyi örömöt adtak ezek az évek? — Sokat... — Mennyi keserűséget? Csalódást, ha valami nem si­került? — Sokat... — Min múlik, hogy merre billen a mérleg? Egyikük sem készített mér­leget. Többet dolgoztak, mint a társaik, előfordult, hogy hi­ába dolgoztak sokat, de — ti­zennyolc évesektől még külö­nös ízzel kedves a mondat — ugyanígy élnének, ha újra­kezdenék. * Szabó Ágnes a József Atti­la Tudományegyetemre ké­szül. Másodikos korában lett iskolabizottsági szervezőtit­* — Nincs közömbös fiatal? Cinikus diák? — Van, de csak a közép- szerűség bújik meg mögötte. A meghatározók mi vagyunk. — Most leérettségiznek, felvételiznek, ha sikerül egyetemekre mennek. Elvész maguk körül az a közösség, amit építgetni maguk is se­gítettek. Hogyan lesz az új idegenben? — Biztosan megszeppenünk majd az első hetekben, de csak az első feladatig nehéz... — Aki egyszer megszokta, hogy ne csak önmagáért él­jen, az biztosan talál helyet, teret magának. Én szeretnék ott is dolgozni majd ... — Sok mindent elviszünk magunkban innen. Ütravaló- nak elég. Én is dolgozni aka­rok KISZ-esként tovább, és igazából az lenne jó, ha ez az érzés sohasem múlna el, fel­nőttként se... kevesebb. — Talán az is számított, hogy mind a hárman kitűnő tanulók voltunk ... — Vagy az számít. Van be- gubózó jó tanuló is ... EgyíVékkőzt * vitatkoznak,! Kérdeztem: milyenek? Sokat vitatkozunk, beszélünk ró­luk. Milyen az élet körülöttük? Nem mind ilyenek, mint ők hárman, de ilyenek is. Szép bennük az élet, és ha ez így van, akkor mindig is szép marad körülöttük is. II „■ ; . i.:.1 ■ u-iu jiv'io íifiv aszistj s ' Bartha Qábor SZOT-díjasunk: Dalanics György „...mindig csizmás gyerek voltam...“ Aztán később a Debreceni Népi Együttesben Béres And­rást, akit a példaképemnek is tekintek ... — Félek — mondta nagyon őszintén —, mert ennek a díj­nak igen nagy a súlya. Most érzem azt az utat, amely 1957- ben a 113-as számú helyi ipa­ri iskolában kezdődött — en­nek az iskolának az utódjá­ban ugyanis most a fiam ve­zet tánccsoportot. Számomra a kitüntetés azt jelzi, hogy most még komolyabb felada­tok következnek. Még alapo­sabb munkára kötelez ... Kézből kézbe adják a ki­lincset a vendégek a nyíregy­házi városi tanácson, ■ ahol Dalanics György művelődés- ‘ ügyi osztályvezető-helyettes dolgozik. Miközben a gra­tulálok megszakítják be­szélgetésünket, szemügyre veszem a „munkahelyet”, az­az az íróasztalt, mely sok mindent elárul a mögötte ülő emberről. Katonás rend, szin­te „elvágólag” a papírok — a belső fegyelem kívül is látha­tó jegyei. Naptár, benne a ta­nácsi hivatalos munka emlé­keztetői, aztán elintézésre vá­ró akták, dátum szerint egy­más fölött, a sarokban egy angol nyelvkönyv kazettával — az intenzív nyelvtanfo­lyam kellékei — a KSZDSZ Szabolcs-Volán táncegyüttes naplója — és a SZOT-díj. „A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége Dalanics György művészeti vezetőnek kimagasló munkájáért, a munkásművelődés segítéséért a SZOT-díjat adományozza.” A szabolcs-szatmári nép­táncmozgalom és Dalanics György neve az utóbbi évek­ben, sőt évtizedekben elvá­laszthatatlanul összetartozik. Kevesen kötődtek hasonló hittel, a néptáncmozgalom­hoz. De vajon honnan ered ez a megszállottság? Volt-e va­lami előzménye a családban, kik hatottak ilyen erővel? — Nincs semmi előzménye, talán csak annyi, amit én magamban úgy fogalmazok: mindig csizmás gyerek vol­tam. Én még akkor is csiz­mában jártam — akik is­mertek, emlékeznek rá —, amikor már régen nem volt divat, és nem is szükségből viseltem —, mert más nem lett volna. Megszoktam, ab­ban éreztem jól magam, s jelezte azt is, hová tartozom. Az apám annak idején dohá­nyos volt, s mi vándoroltunk vele, aszerint, hol kínáltak jobb munkát. így jártuk be a Nyíregyháza környéki bokor­tanyákat is. A paraszti* éle­tet, melynek a népművésze­tekben, például a táncban is megjelenő sajátosságait most kutatják, én megéltem, a szokásokat jól ismertem. Sze­retnék még ehhez néhány ne­vet említeni: Bárkányi Feri bácsiét — o szervezett egy csóp$#pt,; u,mi^(;^n?o]tam4. Lapozgatjuk a KSZDSZ Szabolcs-Volán táncegyüt­tes naplóját. Nyilvántartás a próbákról, a fellépések­ről, az együttes tagjairól. Nevek. Egyre több -„visz- szaköszönő” név. Egyre több olyan fiatal, akinek az édesanyja, édesapja an­nak idején az együttesben táncolt. Közben ugyanis felnőtt a második generá­ció ... Baraksó Erzsébet Sok mindenre számítot­tam, mi lesz vajon Dala­nics György első szava, amikor majd a gratuláció után megkérdezem: „Mi­lyen érzés SZOT-díjasnak lenni?” — csak arra nem, amit válaszként kaptam. Felbukkannak az emlékek a múltból. — A 113-as helyi ipari is­kolában kezdtem tanítani, 1957 őszén. Ott alakítottunk egy tánccsoportot, amely a Szabolcs-Volán ősének te­kinthető1. Tánccsoportként működött egészen 1964-ig, s a zene mindössze annyi volt, hogy Gyureskó Janika egy szál tangóharmónikával kí­sért. 64-től kerültünk a szak- szervezeti művelődési házhoz, 69-ben kezdett bennünket patronálni a VOLÁN, 1^70. januárban léptünk fel először Szabolcs-Volán néven, s tíz évvel később csatlakozott a működtetőkhöz a Közlekedé­si és Szállítási Dolgozók Szakszervezete is. — A gyerekek tudják: ide nem kötelező jönni. Az első a munkahely, vagy az iskola, de aki itt van, attól a maxi­mumot követelem. Arra min­dig vigyázok, hogy el ne bíz­zuk magunkat, fejünkbe ne szálljon a dicsőség. Azt val­lom, nagyobb szívvel kell ezt a munkát elvégezni, mint ahol fizetnek érte. Én úgy érzem, teljes szívvel csinál­tam. — Érdekes, sokan nem is tudják, hogy én a tanácsnál dolgozom. Például legutóbb a Szovjetunióban kérdezett rá egy ismerősöm: Igaz, hogy nem a tánc a főállásom? Ö mindig azt hitte. De itthon is sokan csak úgy ismernek: a táncos Dálaííícs ... 'ön a .astiMaasb■ ' távfiv Annyi táncos siker után'jo- gos a kérdés: miért nem je­lentkezik saját koreográfiá­val? — Egyszer, egyetlen egy­szer írtam egy táncot; Sipkay Barna darabjához egy palo­tást. (Később egy gyerekem Moszkvában is bemutatta.) Kevesen tudják, hogy mi an­nak idején népi együttesveze­tői képesítést kaptunk, tehát akár színjátékot is rendezhet­nék. De éppen azért, mert túlságosan is látom, milyen nagy a feladat, nem tudok rá vállalkozni. Nem tudom ösz- szeegyeztetni az együttes ta­nításával azt, hogy gyűjtsék és koreografáljak is. Ügy ko- reografálni, hogy ne tudjak gyűjteni — nem érdemes ... És még egy kérdőjel: jó, , hogy ..a,.Sg3bolc$-yoAán ki,vá- <ió?e®mmkNegófi2 '-Európaiban, de mi lesz Szabolcs-Szatmár megye gazdag néptánchagyo­mányaival, ha tengődnek olyan csoportok, mint az aja­ki az ökörítói stb.? — Erre most azt tudom válaszolni, hogy már nem vagyok néptáncos szakfel­ügyelő. Éveken át az voltam a megyében, s úgy vélem, amit lehetett, megtettük eze­kért az együttesekért is. Amellett sok jól működő együttes a hagyományápolást természetesen vállalja fel. Nagy feladat vár a megyei szakreferensekre, hogy kin­cseimet ne engedjük elvesz­ni! ■fc A jövő. Az együttesé biztos és ígéretes. ‘’Ső'ha ilyen * jó passzban nem voltak, soha ilyen feltételek nem álltak még rendelkezésükre. Leg­utóbb 33 pár táncolta a Haj- likázót, amit a művészeti ve­zető élete egyik legnagyobb élményeként tart számon. De azt sem titkolja, többször megfordult már a fejében: ki veszi majd át a stafétabotot? Az eddigi kísérletek nem hoztak eredményt. — Volt egy-két fiú, akiben nagyon bíztam. De nem sike­rült. Szerencsére rám a hul­lámvölgyek mindig- egyféle­képpen hatnak: megmaka­csolva még több munkára serkentenek. Most talán me­gint lesz egy új ígéret... És talán nem tűnik szerényte­lenségnek, ha a családomról is beszélek, hiszen a fiam, aki a tanárképzőre jár, már cso­portot vezet, s ősztől a gim­nazista lányom is az együt­tesben táncol majd. Most KSZDSZ Szabolcs­Volán a táncegyüttes neve, s ez azt jelenti, hogy nyíregy­házi székhelyű, de az orszá­gos mezőnyben szereplő együttesről van szó, szereplé­sükre igényt tartanak a köz­lekedési vállalatok is, amel­lett, hogy fellépéseik száma itthon és külföldön nem csök­ken. A táncegyüttes történetéhez tartozik az is, hogy előbb volt próféta idegenben, mint szű- kebb hazájában. A környező orszégpkbgiV.roárJól. isp^rtpk. őket;-a hazai szakmai"Verse­nyeken is rendszeresen bizo­nyítottak, de a megye és el­sősorban a város még mindig nem tartotta úgy számon, ahogy megérdemelték volna. Ám az idő igazolta a kitar­tást. Kétszer kapták meg a Kiváló együttes címet, leg­utóbb elérték az Aranyfoko­zatú minősítést. Eközben fel­nevelt az együttes egy értő, igényes nyíregyházi közönsé­get is. Ma már nem gond a telt ház, sőt egyre nehezebb közönség elé lépni. Mi van emögött? A csapat összetartása, lelkesedése, s Dalanics György lelkes, oly­kor elszánt, sőt makacs igye­kezete. Évről évre, immár év­tizedeken át, minden hétfőn, szerdán, pénteken eSte és ha kell, vasárnap délelőttönként 3—3 órán keresztül próbák végtelen sora. És közben mennyi ap"ó- nagyobb vesződség, kellemet-' lenség, az akadékoskodók meggyőzése. S mindezekhez még rengeteg személyes probléma — hiszen minden táncos külön kis világ — amit sokszor csak kiváló pe­dagógiai érzékkel lehet meg­oldani. # — Egyszer egy fellépésen odajön hozíám egy tanárnő a 107-esből. Rámutat két fiúra és azt mondja: „Milyen szé­pen táncol az a két kis sző­ke. De kár, hogy meg fogom őket buktatni matematiká­ból.” Nem fogja megbuktatni! — mondtam. Rámnézett, szinte megdermedt. „Hogy­hogy nem?” Ügy, hogy nem! Másnap a próbán mindent megbeszéltünk. Éppen volt egy kiváló matematikusunk, országos verseny győztese, az is szőke. No, ti három szőke fiú — mondtam — összeültök és átveszitek a matekköny­vet. Ottmaradtak próba után, tanultak hét végén. Hogy vártam én az én két fiam el­ső dolgozatát. Jöttek aztán nagy boldogan: megvan a kettes! Apró kis titkok, amikről a szereplések nem értesítenek. S mennyi ilyen, van még. Az együttesben keletkezett há­zasságoktól a személyes, el­IHü HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents