Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
1982. május 8.^^ Egyedül a levegőben. A bátrak sportja az ejtőernyőzés. Bátorság és gyávaság OLYAN, MINT A NEKIFUTÁS AZ ELRUGASZKODÁS ELŐTT, VAGY INKÁBB A FEJESUGRÁSHOZ HASONLÍT, MÉLY LÉLEGZETVÉTELLEL A VÍZ FÖLÖTT. ESETLEG IDÉZZE FEL BÁRKI EGY HOSSZÚ UTAZÁS TÖMÉNY UNALMAT, MÉLA UNDORRAL ELTÖLTÖTT HALLGATAG ÖRÄKAT, HOGY AZTÁN MEGTÖRJÖN A CSEND, MEGINDULJON A SZAVAK FOLYAMA, ITT-OTT GYÁVÁN BOTLADOZVA, MAJD MIND MERÉSZEBBEN ELÖBUGGYANVA KERGESSÉK EGYMÁST A MONDATOK AZ ISMERETLEN ÜTITÁRSAK ELŐTT KITÁRULKOZVA; / \ Kényes témák B átran nekivágtunk a kérdéseknek, s nem bizonyult gyávának senki sem, amikor válaszolni kellett. Egyaránt szó esett munkáról, családról, magánéletről. Az idő sürgetett, többet, jobban lehetett volna szót érteni, de néha fél szavak is elegendőek voltak arra, hogy lássuk; nem lehet baj az őszinte, tiszta életből. A kudarcokról kevés szó esett. Talán éppen azért, mert a fiatalok kevesebbet csalódnak, köny- nyebben kiheverik a megpróbáltatásokat. Pedig valahol, hosszú távon a túl sok csalódás, a nem várt, az érdemtelenül kapott csapás teszi óvatosabbá, a gyávaságot is elfogadó magatartásává az embereket. Fennen hirdetjük, hogy í train csenek- ^kényes1 > • témák, bármiről lehet őszintén beszélni. Általában ez így igaz, a bátor szónak keletje, hitele van. Ám van egy keskeny kis mesgye, ahol nehéz megkülönböztetni a megfontolt bátorságot a merészségtől. Az, aki bátor, számol a félelmeivel, ha csak félig is, de már látja előre a következményeket. A merész viszont nem lát, fejjel szalad a falnak, s amikor nagy koppanással betörik a feje, akkor a világot hibáztatja, legközelebb nem a fal, hanem az arasznyi járdaszegély előtt is megáll, nem mer továbbmenni. v ns A bátorság valahol' belül, önmagunkban kezdő- ' difci Lehet, hogy "évéit télnek el anélkül, hogy szűk- % séges lenne az önvizsgálat, de ha egyszer eljön a pillanat, akkor mérlegelni érdemes, mennyi megalkuvás viselhető el, hol az a határ, amikor változtatni kell. S mindez nem megy máról holnapra. A felismerés viszont, hogy a kényes kérdésekkel szembe kell nézni, nem lehet strucc módjára homokba dugott fejjel kivárni az ' idő, s a vész múlását, megköveteli, hogy legyünk bátrak és számítóak egyaránt. Számítóak abban az értelemben, hogy gondoljunk a jövőre, a következményekre is, s vállaljuk azokat. Fiúk, lányok beszélnek a szomszédos hasábokon magukról, kisebb, nagyobb harcaikról. Záhonyban vagy Mátészalkán hasonlóan gondolkodtak, egymás között, egymással szemben hasonlóan viselkedtek. Talán nem is tehettek másként, hiszen egy korosztály gyermekei, akik hasonló élményekből táplálkoznak. Szókimondóbb, bátrabb a mai fiatalság? Az idősebbek talán tiltakoznak. Egy viszont biztos: kopik a közmondás hitele, egyre kevésbé érvényes, hogy „Szólj igazat, s betörik a fejed!” V __________J Gergely Katalin és Halász Erika Ez a két ellentétpár foglalkoztatott bennünket, amikor leültünk beszélgetni. Időnként merész volt a kérdés, önmagába forduló, de mégis egyenes a válasz, hiszen legtöbbször saját magának sem tesz fel ilyen kérdéseket az ember, hacsak nem késztetik önvizsgálatra. — Elég nyílt vagyok, köny- nyen szólok, s az a végeredmény, hogy sokszor van gondom belőle fogalmaz a fiatal óvónő, Szalontai Erika Záhonyban. — Megesik, hogy megtorpan az ember, máskor feltalálja magát, odaszól és sorolja, ami nem tetszik. Talán ez a bátorság az életben — meditál Szilágyi László a MÁV szertárfőnökség raktár- kezelője. Mondhatjuk, hogy véletlenül futottunk össze, éppen a kommunista műszak szünetében álltunk meg az óvoda udvarán, hogy váltsunk néhány szót. A két fiatalember korábban nem nagyon ismerte egymást, ez a kis beszélgetés viszont arra volt jó, hogy ..jobban értékelje a másikat. És ha hallgat? — Kezdjem az óvodánál — folytatja Szalontai Erika. — Nem biztos, hogy rögtön odaáll az ember a szülő elé, megmondani, hogy valahol elrontotta azt a gyereket. Ha nem tudok konkrét, jó tanácsot adni, akkor minek vetem fel a hibát? És ha nem szólok, akkor gyáva lennék? Inkább tehetetlenség ez, amikor változtatna az ember, de nem tudja, hogyan. Persze ahhoz, hogy valaki szóljon, többnyire idő kell. Apránként gyűlnek a szavak, telik a pohár, végül eljut arra a határra, amikor már nem hallgat tovább, magával lesz elégedetlen, ha nem kezd beszélni. — Jó érzés, amikor végre kitálal az ember — említi Szilágyi László. — Amikor feláll egy termelési tanácskozáson és elmondja, hogy mi bántja. Utána megköny- nyebbül, de amíg addig eljut, az a sok. Aki szól, annak azzal is számolnia kell, hogy nem találkozik minden megértésével. Vállalja az ütközést, mert úgy véli, hogy kedvezőbben alakulnak a dolgok, ha megpróbálnak változtatni. De megannyi ütközés színtere lehet a család is. Ha két fiatal összekerül, akkor csiszolódnak, tanulják a közös életet. A kisebb zökkenőkön átsegíti a szerelem, a kölcsönös megértés. Mindezt a két éve •nősült Szilágyi László is tudja: — A feleségem szüleinél lakunk. Bizony nem mindig rózsás a hangulat otthon, mert mi, fiatalok más felfogáson vagyunk, mint az idősebbek. Megesik, hogy nem értünk egyet, olyankor megvan a morgás, s talán legrosszabb a feleségemnek, aki otthon van a gyerekkel, két tűz között. Igényeltünk lakást, beköltözünk Záhonyba, akkor biztosan jobb lesz. mint egy fedél alatt. A még család nélküli fiatal viszont otthon marad akkor is, ha felnőtté válik. Csakhogy otthon, a szülők előtt gyerek marad az óvó néni is. — De már mégsem olyan, mint aki korábban volt — tiltakozik Szalontai Erika. — Az anyukámmal szoktam mindent megbeszélni, el lehet neki mondani a fiúkat is, tanácsot ad, legfeljebb nem értünk egyet. Korábban inkább a barátnőimhez húzódtam az ilyesminél, de húszéves kor után talán bátrabban, őszintébben lehet beszélni otthon. A találkozás egyszerű volt. A mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola buszának ajtajában any- nyit kellett kérni: jöjjön egy bátor fiú és lány, beszélgessünk kicsit. A jelentkezés félig önkéntes volt, mert a társaság rögtön kiabálta, hogy kik azok, akik szólnak. — Pedig nincs abban semmi, hogy ki merem mondani, amit gondolok — kezdi Gergely Katalin. — Azért sokszor ráfáztam, mert beszéltem — ellenkezik Biró Sándor. — Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy sokszor jó az, ha megmondom a másiknak a hibáit, de utána jön a probléma, hogy sokáig éppen haragosom lesz az én őszinteségem miatt — említi Halász Erika. Egymás közt könnyebb Gördülékeny a beszélgetés, alig keressük a szavakat. Érettségi, végzés előtti fiatalok, akik meglehet, hogy fél év múlva a gyerekkor utolsó állomásának könyvelik el az iskolát. Gondolkodni, cselekedni már felnőttként kell, miközben a szülői házban még mindenki az anyuka kisfia, vagy kislánya, a tanárok előtt csak gyerek marad az, aki éveken át koptatta az iskola padjait. Fiatalok között divat arról beszélgetni, hogy a fiúk és lányok kapcsolata miként alakul. Próbálgatja egyéniségét, erejét a nő és a férfi.-rr Amelyik bátrabb, az kezdeményezzen — szögezi le Harcsa János. — A lány is kezdeményezhet — erősíti meg Biró Sándor. Tulajdonképpeni ellenvélemény nincs, bár az említettek a hagyományostól, a megszokottól eltérőek. A közbevetés Halász Erika részéről mégis megszívlelendő: — Az mégsem olyan, ha egy lány kezd udvarolni. Példákat sorolnak, jó és rossz tapasztalatokat egyaránt. Aztán jönnek a kollégiumi, iskolai példák. — Ha valakit megismernek, hogy mer szólni, akkor ahhoz mindig jönnek, hogy ezt mondd, ezt csináld — indul ki saját tapasztalatából Biró Sándor. — Aztán sok esetben nincs, aki mellé álljon, egyedül marad — sorolja a keserű igazságot Gergely Katalin. Reális valóságról beszélnek, hiszen iskolán belül a tanár-diák viszony bármenynyire felhőtlen, sohasem lehet teljesen egyenjogú. A tanár kérdez, ellenőriz, irányít, a diáknak pedig válaszolnia kell tudása szerint. Esetleg megpróbál „sumákolni”, lapít, de hosszú távon ez nem megy, előbb-utóbb kiderül a valóságos tudás, a lehetséges emberség. Kinek mi köze hozzá Közhelyekből lehet írni a jellemzést: szépek, mert fiatalok, kedvesek, mert nyílt és barátságos a tekintetük, öröm velük beszélgetni, mert könnyen oldódnak, nem alakoskodnak, titkolódznak. Tele vannak hittel, jobban lelkesednek, mint akiknek az élet pofonai elvették a kedvüket. — Azért mindig kell, legyen olyan, ami csak az ő titka — vallja Halász Erika. — A fiúknál is így van — állítja a másik nem. S persze van olyan, amiről Biró Sándor és Harcsa János beszélni kell, aminél szükség van a család támaszára. — Tudom, hogy nem jól csináltam, de azt is tudom, hogy el kell mondani otthon — folytatja Erika. — Persze, hogy nem vár ilyenkor az ember dicséretet, de azt igen, hogy megértőek legyenek vele szemben. — A fenyegetés nem helyénvaló — kapcsolódik hozzá Harcsa János. — Azt a közeledési pon- 'tot kell megtalálni — véli Biró Sándor — amikor a szülő is kérdezi a gyereket, érdekli, hogy mi történik vele. Ezek után egy ide nem illőnek tűnő kérdés Erikához: mit szóltak, amikor meglátták az új frizuráját? — Befestettem a hajam, szerintem jól áll. De van, akinek nem tetszik, pedig kinek mi köze hozzá. A beszélgetés persze nem ezzel ért véget. Nem is érhetett, hiszen számtalan elmondatlan, megválaszolatlan kérdés lenne még, amikor gyerek és szülő viszonyában beszélünk a bátorságról, amikor az,önállóságot fogalmazza meg a T8 éves fiatal. Tudjanak róla — Egyszer lekéstem a vonatot, csak másnap reggelre értem haza — emlékszik Harcsa János. — Otthon persze hogy idegesek voltak. De ha megértik, hogy ilyen véletlenül is előfordulhat, akkor nem lehet nagyobb baj semmiből. — Ügy vagyunk mi is, akik elmegyünk szórakozni este — folytatja Halász Erika. — Ha megmondjuk, hogy tízre, vagy éjfélre érünk haza, akkor ahhoz tartjuk magunkat. Akkor anyu nem idegeskedik. Inkább mondjon későbbi időt az ember, de azt tartsa be. Merész ugrás, de ugyancsak a bátorsághoz tartozik az egymáshoz, fiúkhoz, lányokhoz való viszonyról fo- galmazottak Biró Sándor szájából: — őszinteség kell egy kapcsolatnál, különben nem ér semmit. És ha meg meri mondani a rosszat is, akkor nem lehet baj. Az oldalt írta: Lányi Botond Fotó: Iván István Mertek vállalkozni TULAJDONKÉPPEN KINEK, MI KÖZE HOZZÁ, HOGY VALAKI BÁTRAN VÁLLALJA ÖNMAGÁT, VAGY TÜL SOKAT AD MÄSOK VÉLEMÉNYÉRE, IGYEKSZIK ALKALMAZKODNI. GYÄVA LENNE, AKI NEM MER SZÓLNI? HISZEN OLYAN IS AKAD, AKI „FENEGYEREK” A TETTEKBEN, MIKÖZBEN GYÁVA A SZÓRA. S MEGLEHET, HOGY A NAGYOBB BÁTORSÁG MÉGIS A SZAVAKHOZ SZÜKSÉGELTETIK, MERT OLYANKOR NEM CSAK MÁSSAL, ÖNMAGÁVAL IS SZEMBE KELL NÉZNIE. Szalontai Erika Szilágyi László KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
