Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET „VOLTAM TRUBADÚR” S zabadságom első napján történt két éve, július " 13-án. Infarktussal szállítottak be Nyíregyházára a kórház intenzív osztályára. Itt, amikor egy-két nap múlva fel tudtam merni a helyzetemet, a sok műszer között, amikor az életem meghatározója egy beépített szívritmusszabályozó volt, akkor végiggondoltam az egész életemet. Azt, hogy mit végeztem és mit kellett volna másként csinálni. Olyan volt ez az időszak az életemben, mint egy késő nyári naplemente ...” Adatok. Neve: Baji László. Foglalkozása: ének—történelem szakos tanár. Jelenlegi státusza: időlegesen leszázalékolt. „Hajdúhadházon, ahol születtem, a szomszédunkban lakott egy tanító házaspár, Édesanyám mindig mondta, lám ők mennyire szebben, mennyire másképpen élnek, mint mi. Nem voltunk mi szegények, apám parasztember volt, az éhezést mi nem ismertük, de a szomszédék azért mégis másak voltak. Anyám ösztönzött és B. Szűcs Ferenc, egykori énektanárom, akit a diákok a szigorúsága miatt nemigen kedveltek. Ö, a tanárom mondta, olyan jó a hangom, hogy akár operaénekes is lehetnék. Hát ez nem következett be, de az ének, a dal határozta meg egész eddigi életutamat.” Debrecenben tanítóképzőt végzett, majd az Egri Tanárképző Főiskola következett, ahol ének—történelem szakra iratkozott be. „Nincs abban semmi különösebb titok, miként írtam le ilyen vargabetűt, amíg elkerültem a Hajdúságból Hevesen át Szatmárcsekére. Még képzős koromban több szatmári barátot szereztem magamnak, ők hívtak vendégségbe, akkor tetszett meg nekem ez a táj. Szatmárcsekére kerültem és az iskolai munka nem töltötte ki minden időmet, ezért megalakítottam a csekei paraszténekkart. Egy év múlva megyei elsők léttünk a kategóriánkban, s egy nyíregyházi ünnepségen adták át a szép kitüntetést. Huszonhét éve történt mindlásgyerektől a 70. éves néniig sokféle ember volt. Összegyűjtöttük a szatmári motívumokat egy fonójelenethez, amivel igen szép sikert arattunk, s amivel Pestre, az országos szemlére is feljutottunk. A legtöbb együttesbeli egyszerű ember akkor látott életében villamost, trolibuszt, liftet.” magamat. Hajtottam — az infarktusig.” Szép család: két fiú, Laci már egyetemet végzett, Csaba most érettségizik. Kitüntetések. Baji László kétszer kapja meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést, a felesége Kiváló tanári címet érdemelt ki. A társadalom méltányolja a küzdelmet. „Utókezelésen voltam a kórházban és odahozták a második kitüntetést. Gondolhatja, mit jelenthetett ez nekem a gyógyulás útján. Nagyon sokat. Talán azon gondolkodom el egy kicsit, hogy én az elismerést valójában nem a szakmai munkámért, hanem a közművelődés területén kifejtett közéleti tevékenységért kaptam mindkétszer. Azt ugyanis még nem is mondtam, hogy először 1966-ban választottak meg TIT-titkárnak Fehérgyarmaton és most legutóbb negyedszer is rám bízták ezt a posztot. Hogy pihennem kellene? Valóban. De az ember nem rezerválhatja magát és a magamfajtát különben is a munka, a küzdelem élteti. Mostanában azért, ha leülök a zongorához — ami nálunk nem csupán státusszimbólum —, gyakorta visszacseng bennem Ady néhány sora: Voltam trubadúr, s voltam bajnok / Rossz hátgerincem százszor hajlott / Mennyi sok mindent odaadtam / Amíg így szépen elfáradtam. Lehet, hogy ez így talán túl sötét, hiszen azért magam is egyre jobban vagyok, ha időleges nyugdíjban is. De egy kicsit rám illik. Azért szívesebben idézgetem Kodályt, aki egy ízben ezt mondta: ... Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Operaház igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik, de a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból öli ki a zene szerete- tét... Hát én ez ellen küzdöttem, a zene szépítő erejében bíztam, s ha nem is kerültem az Operaház színpadára, talán egy kicsit igaz, hogy voltam trubadúr.” Angyal Sándor ez. Akár a dal, az én lelkem is szárnyalni kezdett, hiszen fiatal voltam, olyan pedagógus, aki ha nem is világmegváltó tervekkel, de nagyon tisztességes elképzelésekkel indultam a pályán. És mindjárt megyei siker! Nyomban kilátásba helyeztek a csekei parasztkórusnak egy külföldi vendégszereplést. Dehát az élet nem ilyen sima ...” Életveszélybe került a külföldi út előtt Baji László tanár. Tüdőembóliával került kórházba, ahol egy évig volt. m Utána kitört az ellenforradalom. „Akár egy szép rapszódia, olyan volt az én eddigi életem. Valahogy nem tudott igazán ragyogni soha az én napom, de a szerencse sem pártolt el tőlem. Az is rendkívüli, hogy éppen 25' éve volt az esküvőnk — diákköri szerelem — s mi a kijárási tilalom idején szőttük legszebb álmainkat az esküvői vacsorán a debreceni Aranybikában. Ahogy rendeződtek a dolgok, visszakerültem Szatmárba, de már Cseke helyett Fehérgyarmatra, általános iskolai tanítónak. Itt kapott állást feleségem is, aki matematika—kémia szakos tanár. Mondtam már, hogy a baj mellett a szerencse sem hagyott cserben. Hát ilyen szerencsés volt az én párválasztásom is, hiszen feleségem diákkorában tagja volt a Debreceni Népi Együttesnek, így hát semmi különöset nem talált abban, hogy' Fehérgyarmaton is megalakítsunk egy hasonló kis együttest. Létrehoztuk a népi zenekart is és az így verbuválódott csoportunkban az iskoFordulópont 1960: Fehér- gyarmaton ének—zene tagozatos osztály alakul. Baji Lászlót igazgatóhelyettessé léptetik elő. „Egy ötven tanerős iskola szakmai rányítása és a zenetagozat megszervezése, bizony nem kis feladat volt. Futko- sás hangszerek után, majd oktatókat szerezni akár a föld alól is. Miért titkolnám: volt eset, hogy egy jól képzett cigányprímás mellett zeneakadémiát végzett is tanította a gyerekeket. De már volt évzáró hangverseny és mindennél ékesebb bizonyíték e fáradozás értelmére, hogy ma már Fehérgyarmaton tartják az ének—zene tagozatos szabolcsi-szatmári általános iskolák hagyományos kórustalálkozóit.” A szőkébb pátria hálás. Amikor várossá nyilvánítják Fehérgyarmatot, Baji Lászlót a városi tanács művelődés- ügyi osztály vezetőjévé nevezik ki. „Megtiszteltetés volt, de nehéz vállalkozás. Ismét egy járatlan útra léptem, ahol nem lehet látni a buktatókat, az emelkedőket, a göröngyöket. Mégis nagy kedvvel vetettem magamat a munkába, mert a tiltakozó szervezet figyelmeztetése ellenére én sohasem tudtam elviselni a sikertelenséget. A városiasodás nem . csupán építményeket jelent, építkezni kell a tudásban, a tudatban is. Ezért — most már tudom — nem kíméltem Aranykoszorú májusra — Pénteken mindig pihentünk és szombaton kezdődötc a hét. Február 1-én jöttem haza a MALÉV-járattal és tíz kilóval könnyebb voltam, mint két hónappal korábban. Hiába, a hőség, a szokatlan környezet megviseli az embert. Február 8-án álltam ismét munkába, azóta minden szombatom szabad. így családommal heti egy-két napot valójában együtt lehetünk a jósavárosi magas földszinten. Jó időben kimehetünk a szabadba. Kell is a kiruccanás, mert feleségem az UNIVER- SIL egyik zsúfolt munkahelyén betanított munkás, én meg ebben a zajos műhelyben dolgozom. Kiss Sándor lakatos brigádvezető, a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárának dolgozója mondja ezeket. A Líbiában töltött két hónap alatt hozzászokott a „meleg munkához”, így edzettebben, könnyebben viseli az itteni hajrá melegét is. A vasak formálása valóban zajossá teszi a műhelyt. Hegesztőpisztolyok árasztják a fényt, a meleget, mozgó daruk lánca csörömpöl, az ajtó közelében ökölnyi kalapácscsal püfölik a sarkított vasat. A „Kiss Sanyi féle”, tizenkét fős lakatosbrigád fiatalokból áll. A tizenkét laklatosnak nemcsak a kora, a szokása, a gondolkodása is hasonló. A nagy hajtás mellett szeretik a tréfát, gyakori beszédtéma a foci. A vaslemezekre mázolt betűk bizonyítják: többen Vasas-drukkerek. A feliratok tanúsága szerint csaknem mindenkinek van kedves, nem sértő beceneve. Ilyenek: Tobi, Gepü, Gyebárd. A kreolbőrű, alig negyvenes brigádvezető rákérdez Tobira: „Na, hogy áll a bál?” A fiatalember tömör választ ad: „Kész”. Végeztek hát egy újabb munkafolyamattal. Nyilván kifogástalan minőségben. Ezért is szavazták meg nekik május elseje tiszteletére az Aranykoszorús brigád címet. Kiss Sándor a szó teljes értelmében szerelmese a va- sasszatomának. Hegesztővizsgája is van. Hozzáteszi: nem csoda, hiszen 1956-ban a Selyem utcán az akkor 69 éves Varga Feri bácsinál kezdte tanulni a szakmát. A jó hírű műlakatos kisiparos készítette a megyei és a városi tanács kapujának vasa- latát. Az öreg bármilyen falevelét kimunkált vasból. Tisztelettel emlékezik rá Kiss Sándor, aki 1959-ben vizsgamunkájával, egy dí- szes-cirkalmas csillárral harmadik díjat nyert a végzős tanulók között. Az aranykoszorús brigád vezetője a vizsgák után egyből e vállalathoz jött, illetve jogelődjéhez, a VAGÉP-hez. A bő 22 év alatt száz meg száz tonna vasat hajlított, formált. Most építkezésekhez szükséges szerkezeteket készít; főleg exportra. Távoli országokban is meózzák majd keze munkáját. A szusszanás- nyi szünetben átmegy a szomszéd helyiségbe és a takarítónő által főzött kávéból felhörpint egy adagot. Fontos, hogy élénk legyen, hiszen éjjel fél 11-ig tart a délutáni műszak. Két kislány apja. Egyik tizenhat, másik kilenc éves. A kisebb beteges, vele még többet kell foglalkoznia hétvégeken. Jól jönnek a szabad szombatok, kimehetnek a közeli erdei tomapályára. Vagy a sóstói vidámparkba. Mert a hatodik nap, a szombat az igazi pihenés. Vasárnap délelőtt felesége főz, ő meg porszívózik, vagy a háztartási gépeket, vagy a kocsiját „bütyköli”. A kocsit, a kiérdemesült Wartburgot feljavítva márciusban eladta. Ez két vasárnapjába tellett, csak a második vasárnapon jött létre az üzlet a használt autók piacán. Máris megrendelte a kis Polskit. Szüksége is van a kocsira, mert tagja a horgász szövetségnek, s gyakran jár hétvéA hatodik napon... geken családjával, brigádtársaival Tiszalök környékére. Azt tartja igazi kikapcsolódásnak. Érthető, hiszen tőzsgyöke- res nyíregyházi. A Petőfi utcai blokkházban nőtt fel, ahol villamosok, autóbuszok zaja zavarta pihenését. Ro- . konokhoz sem mehet vidéki kertes házba, hiszen ők is nyíregyházi betonházakban laknak. El is határozta, hogy a Polski kifizetése után hétvégi telekre gyűjt. Igényli a szabad levegőt. A hatalmas, szellős mű- - helyben nemcsak dolgozik, gondolkodik is. Többszörös újító. Ezen az épületszerkezeten is szeretne még módosítani, jobbítani. Most is méreget, aztán felveszi a nagyobbik kalaipácsot, és egyenget egyet a hajlaton. Azt mondja: május 1-én Sóstóra megy családjával szórakozni, pihenni. Kell is néha a pihenés ekkora kalapácshoz. Nábrádi Lajos R. Kiss Lenke: MAMA (szobor) cántják na p jául A z újkori Madonna szikár és nem telt, mint klasz- szikus elődje, s nincs arcán mennyországi Mária- mosoly, hanem evilági tisztaság és értelem, nem visel lágy redőjű kendőt, sem puha, mennyboltkék köntöst, hanem farmert és feszes pulóvert, a hajnal első mocorgására ő ébred halk sóhajjal, és oson a vízcsaphoz, hajkeféhez, kevéske festéket húz szemhéjára, aztán kiemeli gyermekét, a reggeli álomból, csitítja, sugdos neki, öltözteti, mosdatja, fésüli, és megindul a Madonnák és gyermekeik menete nap mint nap a böl-- csődék-óvodák, aztán a gyárak, hivatalok irányába, a város egyik pontjáról a másikba, busszal vagy gyalog, gyerekkocsival, netán autóval, és csak mennek szüntelenül, annak a felelősségnek roppant súlyával a szívükön, amelyet gyermekük világrahozatala pillanatától kezdve egy életen át éreznek ... Aztán dolgozhatnak akárhol, gép vagy rajzasztal mellett, írógépre görnyedve vagy éppen az úristen szabad ege alatt a határban, a féltő aggodalomtól egy percnyi nyugtuk nem lesz többé, mert a családféltés ősi ösztöne bennük él legmélyebben. ök azok, akik munkából hazatérőben — türelmesen vagy idegesen, az évtizedektől fáradtan — tűnődve járkálnak a pultok előtt, ügyelve a gondosan beosztott pénzre, amelyet soha nem lehet elég gondosan beosztani, és cipekednek buszokra, lépcsőházak emeleteire, falvak poros vagy sáros útjain hazafelé, ahol aztán — mint mindennap — úgy post is, rendezni kell a dolgokat, mert minden rájuk vár, és ezt mindenki természetesnek veszi, csak ők nem, másnap mégis mindent elölről kezdenek, meghökkentő szívóssággal, de soha nem olyan erővel, hogy valaha is kitörhetnének e kegyetlen körből. Felnőnek a gyerekek, házasodnak, gyermeket nemzenek és hoznak világra, és a Mama az apró utódok gyönyörű angyalarcában látja már elrebbent fiatalságát. A gyermekek átölelik a Mamát. „ ... csak szóljál, ha szükséged lenne valamire...” — aztán rendszerint a választ már nem is hallják meg, amely... el sem hangzott talán... Átölelik és érzik csontos hátát, elvé- konyult karját, már nem divatos, olcsó kelméből varrt ruhájából áradó hagyma- és konyhaszagot. „ .. . Ne dolgozz annyit Mama!” „Ne törd magad annyit Mama....!”.— Ö meg csak bólint szótlanul, mutatóujját csüggedten helyezve vértelen ajkaira.- ■“ A-'egyermekére^sZép ívben" 'hajló hfájdani'" Madonna ’ZV^hátá'móst már soha nem egyenesedik ki, ha megfogod a kezét, érzed, hogy szűnik meg lassan testének melege. Anyák napja van és vén fejjel latolgatod, mit és hogyan lehetne jóvátenni, pedig tudod, hogy most már késő, de nem is várta tőled, úgy ment eT örökre. KM 1982. május 1.
