Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
1982. május 28. Kelet-Magyarország 3 Együttműködő szövetkezetek K imondatott, hogy a leggyengébb termelőszövetkezetnek is meg kell állnia a saját lábán. S ennek a feltételei a jelenlegi, de még a szigorodó szabályzó rendszerben is megvannak. Olyan megállapítás ez, amit nem egy szabolcsi szakember kétségbevon, ha látja a gyengén gazdálkodó, évek óta vesztességgel záró tsz-ek sorát. Azonban ha tudjuk, hogy az ugyancsak kedvezőtlen termőhelyi adottságok mellett dolgozó szövetkezetek között — említhetjük Székelyt példaként — még kiváló is akad, akkor mégsem árt elmeditálni a fentieken. Egy tény: hazánk mező- gazdasági termelésében a leggyengébb földeken gazdálkodó szövetkezetek produktumára is szükség van az ellátás, az export érdekében. Ezek után azt kellett felismerni, hogy ennek megvalósítása sorozatos állami támogatások mellett, vagy olyan feltételek között történjen, ami lehetővé teszi a nyereséges »gazdálkodást. Az irányítók az utóbbi mellett döntöttek, hiszen az üzemi érdekeltség így egyezik meg a népgazdasági érdekkel. Ezért aztán a gyenge termőhelyi adottságok között gazdálkodók nem üt- re, hoppra kapják a pénzt, hanem szigorú követelmények, meghatározott feltételek mellett. Jelenleg például a hústermeléshez, a gabonatermesztéshez jár állami támogatás, a szakemberek kaphatnak több pénzt, mint amit a szövetkezet fizetni tudna, ha a földek aranykorona értéke alatta marad a 17- nek. Csakhogy éppen a szabolcsi statisztika mutatja, hogy hiába növekszik a termelés ezekben a gazdaságokban, mégis az átlagos nyereség évek óta azonos szinten marad, jóformán arra sem elég, hogy az elhasználódott gépeket kicseréljék. így hiába a jó ötlet, a jó szándék, mert megfelelő feltételek híján — ide a gépek, eszközök mellé a szakembereket is sorolhatjuk — nem tudnak előrelépni, s éppen a gyenge anyagi helyzet miatt hitelt sem kapnak a különben nyereségesnek bizonyuld beruházásokhoz. Elképzelhető, hogy a nagy — s meg kell vallani, hogy ma még kevés hozamú — gyepterülettel rendelkező beregi szövetkezetnél jelentkezik egy gazdag Pest megyei termelőszövetkezet, hogy fejleszti az állatállományt. Megegyeznek abban is, hogy az ártámogatással megemelt bevételt elosztják egymás között. Az üzlettel — amit együttműködésnek is nevezhetünk — mindkét fél jól jár. Az ilyen együttműködésre ma még nincs példa, de lehet. Igaz, a részletes rendeletek még csak most készülnek, de a szakminisztérium a pénzügyi és szövetségi illetékesekkel azért szervezett tájértekezletet a szövetkezeti vezetőknek Debrecenben a közelmúltban, hogy már felkészítse őket a várható lehetőségre. Ugyanilyen lehetőség, hogy az ipari melléküzem működtetésében több szövetkezet közösen lépjen fel. Erre már hozhatunk — bár nem minden szempontból legjobb példát —, hiszen a kölesei termelő- szövetkezet a sárisápi gazdaság bedolgozója az esőköpenyek gyártásában. A kisvárdai baromfi-feldolgozót szintén úgy emlegethetjük, amelyik sokat tett és tesz azért, hogy baromfinevelő telepeket építsenek. A viszonylag gyengén működő ófehértói tsz-ben új vezetők vannak. A szomszédos Máriapócsról jár át hozzájuk az elnök, néhány' szakember, hogy tanácsaikkal segítsék a kibontakozást. Hajdanában patronálásnak hívták az ilyesmit. Nyilván most is szerepel az okok között a szövetkezeti mozgalom erősítése, azonban megvan a törvényes lehetőség arra is, hogy az év vége után — ha felmutatható eredmények vannak — akkór a megyei tanács anyagilag elismerje a szakemberek munkáját. A szövetkezetek közötti együttműködés nem újkeletű dolog. Régen ismert az a jelszó is, hogy az erős segítse a gyengébbet. Ám ez sokszor megmaradt a formalitás elemeinél, szépen szövegezett, de túl sok haszonnal nem járó szerződéseknél. Most nem a pat- ronálást melegítik fel, hanem mindkét fél részére jól körülhatárolható üzletet ajánlanak. A készülő rendeletek ennek a gazdasági feltételeit teremtik meg. Lányi Botond Az aranyosapáti Új Élet Termelőszövetkezet portra szállítja. (Jávor László felvétele) harisnyaiizeme termékeinek egy részét exMl ÚJSÁG MILOTÁN? Mindig résen lenni Nincs kisebb közös gazdaság a megyében a mi- Iotai Üj Élet Termelőszövetkezetnél. 1210 hektár a teljes területe, és ebből mindössze 723 hektár a szántó. A többi jellegzetes szatmári vízjárta erdő, gyep, és némi gyümölcsös. Lehet-e ilyen helyen eredményesen gazdálkodni? Hogyan változik errefelé az élet? Erről beszélgettünk Kocsis Bálint tsz-elnök- kel. Alkalmazkodni — Gyökeres változtatásokat nem lehet tervezni — mondta el a gazdaság vezetője. — örült pénzt kellene elkölteni, és ebből van a legkevesebb, ahogy mondani szokták, és a táj arculatát is kár lenne megváltoztatni. Alkalmazkodni kell ahhoz, ami megvan. Ez a legnehezebb, mégis megvalósítják Milotán. A kevés szántóból kínnal-bajjal tudják még a háztájit is kiadni. A közöst művelni pedig sokszor lutri dolga. Perctalajnak hívják a szakemberek az olyan földet, amilyen a határukban van. Reggel még latyak, elakad benne a gép, másnapra már sziklává szárad. Résen kell tehát lenni. Kisebbíteni lehet a kockázatot, ha szükségből kovácsolnak erényt. A rakoncátlan földfelszín alatt vízzáróréteg húzódik, ettől a kitartó sártenger, de éppen ez alkalmassá teszi rizstermesztésre. A világon sehol északabbra nem vetettek a tavaszon rizsből, náluk már hosszú évek óta nagy hagyománya van. — Van egy 72 hektáros táblánk a Túr partján. Van olyan év, hogy rá se tudunk menni — folytatja az elnök- — Az isten i» halastónak teremtette. Gondolja el, itt jön be a Tisza az országba, ennél tisztább víz nincs az országban. Hektáronként harminc mázsa hallal, még a rizsnél is jobban fizetne. Hat és fél milliót hozna évente. Teremje azt a föld, amit szeret, és tud! Reméljük mielőbb elkészül. A legelő is többet terem, ha magasabb a szakmai színvonal. A gödöllői egyetemmel közösen dolgozták ki a tervet javítására. Elengedhetetlen a melioráció, amire meg is kapták a szükséges támogatást. Elég kevés pénz csurran erre a„nagy kalapból”, de ők letették a szükséges saját erőt. Hárommillió forint van a zárolt számlájukon erre a célra. Az adottságaiknak megfelelően Limousin húsmarhával keresztezik meglévő állományukat. Ennek a fajtának értékes tulajdonsága, hogy csak a saját borját engedi maga alá, így pégyszáz kilós koráig szopik a növendék. A háztájiban is a húsmarhát helyezik előtérbe, a tsz-en keresztül értékesítve erre is megkapják a nemrég bevezetett támogatást. Kevesebb mint felét adja az alaptevékenység ötvenmilliós termelési eredményüknek. Nem is lenne biztonságban gazdálkodásuk, ha nem egészítenék ki állandó jövedelmet adó ágazatokkal. G| unics Gyöngyi vonzalma a ve- gyészethez, nem csapán gyermekkori álmodozás volt. Az érettségi után gyógyszertári asszisztensi tanfolyamra jelentkezett. Két év alatt közelebbről is megismerte a patikák világát, ahol emberek százai, ezrei fordulnak meg; gyógyító, fájdalmat enyhítő gyógyszerért.. . — De a legtöbb beteg, vagy hozzátartozó ezenkívül egy kis vigaszt, emberi szót is vár tőlünk — mondja a fiatal gyógyszerésznő, aki a kétéves gyógyszertári „előiskola”, az asszisztensi tapasztalatok után gyógyszerész diplomát szerzett a szegedi egyetemen. Innen őrzött meg egy kis szegedies ízt, bár született szabolcsi, újfehértói, ott élnek a szülei. Ö pedig, miután évekig a megye különböző gyógyszertáraiban „pendlizik”, helyettesít, a nyíregyházi gyógyszerész szállón lakik. Ráillik a kifejezés: ingázó gyógyszerész ... — Sokat tanulhat az ember, ha több helyen megfordul. A községeket, vagy a kisebb városokat nagyon szerettem, mert talán közvetlenebbek az emberek. Különösen a községekben a patika olyan hely, ahová egy kis megilletődöttséggel lépnek az emberek. így voltam ezzel én is, amikor a szüleim gyógyszerért küldtek. A mostani helyemen, a nyíregyházi Makarenko utcai gyógyszertárban is hasonlóak a tapasztalataim, bár városi patika és elég nagy a forgalom. Az emberek mégis igénylik, hogy amikor megkapják a gyógyszert, egy-egy emberi szót is váltsunk velük... Érezzük a Az ingázó gyógyszerész annyi, hogy átadja a betegnek, vagy a hozzátartozónak a gyógyszereket. Minden esetben alaposan tanulmányozzák a receptet, ha csak az idő engedi a betegségről is szót váltanak. Vigyáznak a megfelelő adagolásra, a különböző gyógyszerek együttes hatását is mérlegelik .. . — A beteg csak azt látja, hogy ide- nyulunk, odalépünk, de azt nem gondolja, hogy közben a gyógyszerész fejében mi minden játszódik le, ami éppen az ő gyógyulását segíti. És a gyógyszerész nem tévedhet. A professzorunk azt mondta, minden i ember tévedhet, de a gyógyszerész nem, mert emberi élet múlhat egyetlen tévedésén ... S mi maradt a gyógyszerészi munka izgalmát, lényegét jelentő „pirulakészítésből”, amikor saját kezűleg ő maga „alkotja” meg a gyógyszert? Gunics Gyöngyi szerint, ha az ember igazán szereti Kiegészíteni — A kavicsbányánk fellendülését az árvíz hozta — emlékezik Kocsis Bálint. Az építkezésekhez tengernyi sóder kellett. Szűnt a kereslet, de ma is biztos a piacunk. Állandó szerződésünk van KÉV-vel, a szállítással együtt összejön évente a tízmillió. A Tisza adta természetes kincs mondhatni az ölébe pottyan az ittenieknek, de nem elégszenek meg ennyivel. Parkettát, bútorfrízt gyártanak faüzemükben, és itt készül a milotai diófurnél, ami még a milotai dió fajtánál is hírnevesebb, Amerikába is jut az exportból. És ami már egyáltalán nem helyi lehetőség, üzemet építettek a budapesti MEKOFÉM szövetkezetnek. Harminc tag át is lépett, bútorzSahérokát, 1 és díszfogantyúkat gyártanak. Az igazi nagy falat csak morzsa a Fehérgyarmaton épülő evőeszközgyárnak. Tízmillió forintért készítenek majd míves dobozokat az exportra kerülő „eszeájgoknak” — hulladék fából. Megragadják az alkalmi üzleteket is. Tavaly tízezer kislibát ajánlott a HUNNIA- COOP. Fázott tőle mindenki, nemcsak a pelyhes kis jószágok dideregtek. Mégis belevágtak. Volt üres épület, és mint az eredmény bizonyítja gondosságnak sem voltak híján. Mindössze egy százalék volt az elhullás a megengedett hét helyett. Megtartani Megőrizni a hely szellemét. A jó gazdálkodás mellett ez a legfontosabb hangsúlyozta az elnök. — Sajátos kultúrája van ennek a vidéknek. Gyökerezik a tájban, az emberekben. Ápolnunk kell, és fejlesztenünk. Fiatalokat, és időseket egyaránt meg lehet fogni a sporttal. Valóságos kis centrumot építettünk, ahol szinte valamennyi sportnak hódolhatnak. A KISZ KB első díját nyertük a létesítménnyel. Ennél is tovább lépnek. Nincs az iskolának tornaterme, de lesz, és ebbe is beszáll a tsz. Ennek fejében a hét végén a dolgozók használhatják, így egy esős vasárnap nem moshatja el a „vérre menő” kuglipartikat. Ez annál is inkább fontos, mert tekecsapatuk a megye élvonalában szerepel. Becsnek, Kóródnak már van kultúrháza — mondják nem titkolt irigységgel. Ök is építenek, és miért éppen ebből maradna ki a tsz? Otthont teremtenek a népdalkörnek, a cigányegyüttesnek és hoznak majd színházat is. Kis falu a végeken, kis tsz a mostoha Szatmárban: ez Milota. Jól gazdálkodó emberek, pezsgő élet, mozgalmas hétköznapok, derűs ünnepek nagyralátó tervek — és ez is Milota. Esik Sándor Szervezett alkalmazottak BÖ ÖT ÉVE ANNAK, hogy megyénk téeszeiben is megalakultak a szakszervevezti bizottságok. Természetesen nem minden nehézség nélkül. A kezdeti lépésekhez központi keretből némi készpénzt kaptak az alapszervezetek. A fél évtized fejlődése szembetűnő, a téeszekben végzett szakszervezeti munkának azonban ma is megvannak a sajátosságai, nehézségei. 1976-ban Szabolcs-Szat- márban 44 tsz-alapszervezet alakult, a tagság létszáma 2100 volt. Ez akkor 53 százalékos szervezettséget jelentett. Jelenleg — a tsz-ek ösz- szevonása miatt — csupán 35 alapszervezetet tartanak nyilván, de a tagság létszáma 3200. Vagyis a szervezettség most 73 százalék. Sok ez, vagy kevés? Szép fejlődésről beszélhetünk, ha azt vesszük alapul,, hogy csupán öt és fél év telt el az alakulások óta. De nerh beszélhetünk nagy szervezettségről, ha figyelembe vesszük, hogy a MEDOSZ- hoz tartozó állami üzemekben (állami gazdaságok, vízügyi igazgatóságok stb.) a dolgozók 97 százaléka tagja a szakszervezetnek. A számok összehasonlítása egyébként nem ad hű képet. Mert az alapszervezeteket többnyire alkalmazottak alkotják. Vagyis a könyvelők, adminisztrátorok, melléküzemágak dolgozói. Sokan közülük bizonyos „próbaidő” után tsz-tagok lehetnek. örvendetes, hogy megyénk téeszeiben nemcsak számszerű növekedésekről beszélhetünk. A szakszervezeti munka minősége is javult. A legtöbb helyen a vezetőségi ülésekre meghívják a szakszervezet képviselőjét. Ha az ab? kalmazottak belügyeiről, jutalmazásáról döntenek, ott van valamelyik szakszervezeti tisztségviselő is. A nyírma- dai, a tímári tsz-ben, valamint a nagykállói Virágzó Föld Tsz-ben évek óta stabil a létszám, és ezekben a szövetkezetekben a szakszervezeti tagok valóban gyakorolhatják jogaikat és kötelességeiket. Persze még több szövetkezetét lehetne felhozni jó példaként. EMLÍTÉST ÉRDEMEL az ófehértói tsz is, amelynek vezetősége évente tízezer forintot utal át a szakszervezeti bizottságnak. így bővebb a bizottság szociális kerete. Egyébként az alapszervezetek csupán abból az anyagi keretből gazdálkodnak, amelyet a bélyegek árából visszatarthatnak. Igaz: anyagi segítségnek számít az is, hogy számos tsz ingyen buszt ad a szakszervezeti tagoknak külföldi kiránduláshoz, hétvégi pihenéshez. A téeszek szakszervezeti munkája már hasonlít a vállalatok szakszervezeti munkájához. N. L. Olvasónk írja JELKÉPE A TISZTASÁGNAK Mint egy kis ékszerdoboz, úgy tündöklik Nyíregyházán a Csillag utcában az óvoda. Szépen rendben tartott elő- kertje, s az udvar már a gondosságról, a kényes tisztaságról árulkodik, ahol az apróságok jól érezhetik magukat, hiszen méltó környezetben vannak. Mindez az óvodai dolgozók szorgos keze munkájának eredménye, őket dicséri a szembetűnő rend és tisztaság, az egészséget sugárzó park. id. Kozmán Gyula Nyíregyháza, Toldi utcai lakos tiszteletet is, ami talán több is, inkább bizalom irántunk, ami fontos. Talán a beteg gyógyulása függ tőle ... Említi, hogy a gyári készítmények megszaporodása ugyan sokat változtatott a hagyományos gyógyszerészi munkán, de a gyógyszerész dolga ma sem hivatását, márpedig a gyógyszerészek többsége ilyen, megtalálja ma is az egyéni, szakmai örömét a munkájában. Ma is vannak gyógyszerek, amelyeket magisztrálisán készít el a gyógyszerész, amikor a milligrammoknak is óriási a szerepük. Meglehet, hogy ezek nem drága gyógyszerek, de nélkülözhetetlenek és éppolyan gondossággal kell „megalkotni” azokat, mint a drága gyógyszereket . .. — Fájdalmas tapasztalataink is vannak — mondja végül a gyógyszerésznő. — Előfordul, hogy némely beteg a szükségesnél több gyógyszert kér, jó előre biztosítani akarja magát, s emiatt átmenetileg nem jut ugyanabból a másik betegnek. Azt is rossz hallani, ha a beteg már a patikában kijelenti, ő ezt a gyógyszert nem fogja bevenni, kiönti. Ilyenkor, amig az ember érvel, próbál hatni a betegre, az jár a-fejében, hány ember tudása, munkája van egyetlen szem pirulában és mennyibe kerül az országnak ... S mi a vágya a gyógyszerésznőnek? Egy parányi saját otthon, ahol hódolhat kedvenc időtöltésének, a zenehallgatásnak, a rejtvényfejtésnek. Bízik benne, talán egyszer majd nem kell ingáznia, márcsak azért is, mert az egészségi állapota nem kifogástalan. Bár ezt a gyógyszeres pult mögött senki nem veheti észre, hisz az érkezőt a saját betegsége, gyógyulása foglalkoztatja. Olykor a gyógyszerésznek, az orvosnak is lennének panaszai... Páll Géza
