Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

1982. május 27. Kelet-Magyarország 3 HTO57HANG Vélemény a vezetésről A SZAKSZERVEZETI TESTÜLETEK egyik igen fontos joga, hogy évente vé­leményezik a gazdasági veze­tők munkáját. Itt tulajdon­képpen kettős jogról van szó, hiszen a bizalmi testület (a bizalmi küldöttek, főbizal­miak) véleményezési jogkö­rébe tartozik a vállalat kö­zéptávú és éves terve és eh­hez szorosan kapcsolódóan az igazgatónak és helyettese­inek éves munkája. A SZOT irányelvei szerint a vélemé­nyezés alapja az előző idő­szak tervteljesítéséről szóló igazgatói beszámoló, a következő időszakra szór ló terv, illetve a szak­szervezeti bizottságnak e témákkal összefüggő beszá­molója. A gazdasági vezetők éves tevékenységéről szóló véle­ménynek ki kell terjednie ar­ra, hogy a vezetők mit tet­tek a termelés, a gazdálko­dás eredményessége érdeké­ben, a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ért, az üzemi demokratizmus érvényesülése, a jó munka­helyi légkör megteremtése érdekében. Indokolt figye­lemmel kísérni azt is a szak- szervezeti véleményezés so­rán, hogy a vállalat vezetői szervezetten, megfelelő fe­gyelmet tartva vezették-e a kollektívát. A szakszervezeti testületek véleményüket ter­mészetesen csakis úgy alakít­hatják ki megfelelően, ha en­nek során sokoldalúan figye­lembe veszik az év közijén elhangzott dolgozói vélemé­nyeket. NAGYON FONTOS, hogy amennyiben a szakszervezeti testület a gazdasági vezetés munkájában javítani, vál­toztatni valót lát, úgy ne csak 'bíráljon, hanem konkrét ja­vaslatokat is tegyen, illetve — ha ezt szükségesnek látja — indítványozza a vezetői munka átfogó vizsgálatát. A SZOT irányelveinek lényeges előírása, hogy amikor a fe­lettesek minősítik az igazga­tó és helyettesei munkáját, a szakszervezet itt is igyekez­zen érvényesíteni testületi J véleményét. Tény, hogy a mindennapok gyakorlatában a SZOT irány­elvei még nem mindenütt ér­vényesülnek megfelelően. Mint az egyik testületi ülé­sen is megállapították, a vé­leményezésben még meglehe­tősen sok a formális elem, a felesleges tiszteletkor. Ugyan­akkor az is igaz, hogy több helyen külön irányelvek, ha­tározatok nélkül kiterjesz­tették a szakszervezeti vé­leményezést a vezetés alsóbb szintjeire, így az üzemveze­tőkre és a művezetőkre is. Abból a felismerésből kiin­dulva, hogy a gazdálkodás a vállalatoknál soha nem egyetlen emberen, még csak nem is néhány legfelső veze­tőn múlik, hanem sikere sok kisebb gazdálkodó egység ve­zetőitől is függ. MÁR UTALTUNK ARRA, hogy a szakszervezeti véle­ményezés nem egy testület „magánvéleményét” jelenti, hanem az a dolgozók észre­vételeire épül. Emellett fon­tos felhívni a figyelmet arra is, hogy a felelősségteljes-vé­leményezés elképzelhetetlen a pártszervezetek, a felsőbb gazdasági vezétés értékelésé­től függetlenül. Ha a szak- szervezet véleménye sokol­dalúan előkészítve kerül megfogalmazásra, azt vállal­ni lehet és vállalni kell még akkor is, ha abból a későb­biek során — sajnos ez nem­egyszer előfordul — konflik­tus, sértődöttség lesz. Csakis az ilyen véleménynek lehet szerepe a munkahelyi de­mokrácia tényleges fejleszté­sében, a dolgozók felelősség- érzetének tudatosításában. A szakszervezeti bizottságokat és a bizalmi testületeket nyilvánvalóan megerősíti a véleményezési jog gyakorlá­sában, ha rendszeres, intéz­ményes kapcsolatot alakíta­nak ki a vállalati felügyelő bizottságokkal. Hiszen így egy más nézőpontból nyílik rátekintésük a gazdálkodás­ra, a vezetői munka minősé­gének megítélésére. A véleményzésben, a szak- szervezeti jogok gyakorlásá­ban az elmúlt években meg­különböztetett szerepet kapott a szakszervezeti bizalmi. Gyakorlatilag a jogi szabá­lyozás szerint a bizalmiaknak ma már minden olyan kér­désbe beleszólásuk van, amely közvetlenül érinti a dolgozókat. Lehetséges, sőt szükséges is, hogy a szak- szervezeti bizalmiak hallas­sák szavukat, foglaljanak ál­lást valamennyi szerintük fontos kérdésben. Ebben ugyanis semmilyen jogsza­bály nem korlátozza őket, a rendelkezések inkább ösztö­nöznek a beleszólás lehetősé­gének sokoldalú kihasználá­Sa ELFOGADOTT ELVNEK TEKINTHETŐ, hogy a bizal­mival együttműködő gazda­sági vezetők kötelesek tiszte­letben tartani a szakszerve­zeti jogokat, s megteremteni a feltételeket érvényesítésük­höz. Így például kötelesek kikérni, figyelembe venni a bizalmiak véleményét, állás- foglalását, s az általuk okkal, joggal jelzett problémákra gyorsan, hatékonyan reagálni, intézkedni. D. A. A MEZŐGÉP nagykállói gyáregységében Szilágyi István magasító keretet hegeszt. (JL) A tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezetben kerítésoszlopokat és járdalapokat készítenek a kőművesek. Naponta átlagban hétszáz járdalapot önt a brigád. (E. E. felv.) Újabb tető- szigetelési kísérlet A tetőbeázások megelőzé­sére több új eljárás beveze­tését támogatja az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium. Nemrégiben mu­tatták be Óbudán egy ház­gyári lakóház műgumi leme­zes tetőszigetelési módszerét, legutóbb pedig Pesterzsébet városközpontjában a Buda­pesti Lakásépítő Vállalat pró­bált ki egy újabb tetőépítési módszert. Az új módszer előnye, hogy mindössze két rétegű a tető- szigetelés, tehát egyszerűbb a munka és jóval kevesebb hi­balehetőséget rejt magában, mint a szokásos, 6—8 rétegű szigetelés. Az új eljárás sze­rint 8 centiméter vastag mű­anyag habra terítették a te­tőszerkezeti betonréteget, amelybe vegyszeres adalékot is kevertek, s így magát a betont tették vízálló szigetelő réteggé. Gépesített almaszüret A Kelet-Magyarország áp­rilis 25-i számában a Mikó Miklós nyírmeggyesi feltalá­ló által szabadalmaztatott almatermesztési és betakarí­tási műveletek elvégzésére alkalmas több célú maga járó berendezésről írtak. A felta­láló elképzeléseit ismerjük, berendezéséről azonban a mai napig csak a szabadalmi le­írás áll rendelkezésre, mű­szaki dokumentációja nincs. Korábban a MEZŐGÉP Tröszt elzárkózott a magajá­ró alapgép kialakításától. Je­lenleg azonban dolgoznak a Mezőgépfejlesztő Intézetben egy magajáró sorközi tar­tályláda kihordógép kifej­lesztésén. Javasoltuk a felta­lálónak, hogy elképzelései megvalósításához ezt a maga­járó berendezést használja alapgépként valamint, hogy a funkcionális adapterek ki­alakításával kapcsolatban ve­gye fel a kapcsolatot a gyü­mölcstermelési rendszerek mellett szervezett gépkialakí­tó bázisokkal. Ha a modell- berendezés elkészül mind a funkcionális, mind pedig a gazdaságossági kérdések tisz­tázhatók. A további fejlesz­tésről ezután dönthetünk. Megköszönöm a MÉM ve­zetése nevében, hogy felhív­ták figyelmünket a feltaláló­ra. Az általunk javasolt meg­oldás remélhetőleg hamaro­san eredményt hoz. Dr. Pálfai István főosztályvezető pótkocsikhoz szükséges oldal­Nem törvényszerű! Környezetvédelem körültekintőbben „Tudja hogy lehet megszűntetni ezeket a trágyatava­kat? Ügy, hogy becsukjuk a telepet. Maga nem kap húst, mi meg nem árasztjuk el trágyalével a határt.” A kétség­kívül radikális megoldást Máté János, a SERKÖV (Terme­lőszövetkezetek Sertéstenyésztő Közös Vállalkozása) fehér­gyarmati telepének igazgatóhelyettese ajánlotta. De való­ban ez az egyetlen megoldás kínálkozik? Erre válaszolan­dó indultunk el. Körben egy sertéstelepen A sertéstelep négy község szövetkezeteinek vállalkozá­saként 1973-ban épült Fehér- gyarmaton. Az induló ötezer darabos állományt az ólak számának folyamatos növelé­sével hét év alatt tízezer da­rabra szaporították. A telep szennyvíztisztítója a beruhá­zás első ütemével készült el. A szilárd trágya a kúp alakú ülepítőbe az ezen keresztül vezetett híg trágya pedig a tizennégy parcellás mintegy tizenkettő-tizennégy hektár területű, gátakkal körülvett szikkasztóba folyik. A kötött talaj képtelen vált az ötezer sertés által „ter­melt” trágya befogadására is. Ennek ellenére épült 1979- ben négy, a következő évben öt új ól a fehérgyarmati te­lepen. (A SERKÖV építési és vízjogi engedélye ugyanis tíz­ezer darab sertés tartására szól.) Nőtt a hústermelés, a telep körül terebélyesedett a hígtrágya-tó... Iván György, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság környezetvédelmi és vízmi­nőségi osztályának vezetője: — A sertéstelep építéséhez szükséges vízjogi engedélyt a szennyvíztisztító terveinek is­meretében adtuk ki. Mikor kiderült, hogy az abban sze­replő talajtani adatok (A vizsgálatot az Országos Me­zőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, ma MÉM-nak, végez­te) nem a valóságot tükrözik, mi úgyszólván tehetetlenek voltunk. A híg trágya élővizet közvetlenül nem szennyezett, így az akkori jogszabályok értelmében a SERKÖV-re még csak bírságot sem szab­hattunk ki. Tavaly változott a helyzet, s 1981-re 100 ezer forintot fizettek. De ha idén nem tesznek semmit... Veszélyben az ivóvíz? — Ám az okozott kárhoz képest még ez is csekély. A keletkező napi 150 köbméter híg trágya ugyanis súlyosabb gondot okozhat, sem mint azt előre kiszámítani lehetne. A telep Gyarmattól egy kilomé­terre fekszik. Lehet, hogy két év múlva, az is lehet, hogy csak tíz múlva — nincs em­ber, aki ezt pontosan meg tudná mondani, hogy mikor —, de a trágyából a mérgező szerves vegyületek belekerül­nek az ivóvízbe is. Ennek a potenciálisan veszélyeztetett területnek a kiterjedése az évekkel együtt nő. — Most, hogy bővítik a te­lepet, tanulmánytervet készít­tet a SERKÖV a tisztító bő­vítésére is. A sertéstelep 1981-ben a tervezett 10 ezer darab sertés helyett 11 ezret adott át a húsiparnak. Nyolcmillió fo­rintos nyereségüket a társult termel őszövet kezetektől ka­pott kölcsönök visszafizetésé­re fordították; dolgozóiknak idén egyhavi munkabérnek megfelelő összegű nyereséget fizettek. A szolnoki AGRO- BER által kidolgozott szenny­víztisztító tervének megvaló­sítása az igazgatóhelyettes szerint 7 millió forintot igé­nyelne. Tisztítóra nincs pénz Máté János, a SERKÖV igazgatóhelyettese: — Ha a kivitelezési mun­kákhoz most rögtön hozzá­kezdenénk, a tisztító akkor is csak két év múlva lenne készen. Nincs most rá pén­zünk. Úgy gondoltuk, az épí­tését majd egybekapcsoljuk a társult tsz-ek földjeinek komplex meliorációs mun­káival. Erre talán a VII. öt­éves tervben kerül sor. 1981-ben a telep további bővítéséről határoztak a SER­KÖV vezetői. A három ól úgyszólván kész. Nyár végén betelepíthetik. Gyulai Géza, a fehérgyar­mati tanács osztályvezetője: „Az ólak üzemeltetéséhez a szennyvíztisztítót bővíteni kell. Ellenkező esetben a ta­nács nem adja ki a haszná­latbavételi engedélyt.” Iván György a vízügy osz­tályvezetője: „Mi hivatalosan csak arról tudunk, hogy a SERKÖV fejleszteni akarja a telepét. Ehhez mindössze egy elvi fejlesztési engedélyt ad­tunk ki, ami kiviteli terv ké­szítéséhez, illetve a kivitele­zéshez nem elég.” A szigorral, az építkezés megkezdése előtt lehetett volr! na élni. Hogyan hagyhattak jóvá olyan fejlesztési tervet, mely a híg trágya felhaszná­lását megfelelően nem oldot­ta meg? Hogyan kerülhetett hiányos beruházási alapok­mány teljesként feltüntetve a beruházási hitelt folyósító Magyar Nemzeti Bank aszta­lára? Ezeket a kérdéseket megválaszolva felelhetünk arra is, vajon a hígtrágya­tavak eltűnését valóban csak a sertéstelepek bezárásával együtt várhatjuk. Á hús kell, de... Aligha. A sertéshúsra szük­ség van. S bár a fehérgyar­mati példa egyelőre inkább általános a megyében, ez egyúttal nem jelenti azt is, hogy mindez jó. A biomasz- szát energiává alakítani Iré- pes szabadalmi eljárások ko­rában nem törvényszerű, hogy a több hús termelése mellett egyre nagyobb terü­leteket elborító hígtrágya­tavak is keletkezzenek. Csendes Csaba Öröm T örtént még 1981 májusában, hogy a MOM mátészal­kai gyárának Radnóti Miklós szocialista brigádja és a gyár Vöröskereszt szervezete felhívással for­dult a szocialista brigádokhoz. A rokkantak éve alkalmá­ból egy kommunista műszak jövedelmét ajánlották fel a rászorulók segítésére. A felhíváshoz sokan csatlakoztak. Hazafias Népfront, KISZ, Vöröskereszt. Üzemekben, szö­vetkezetekben szerveztek kommunista műszakokat. Meg­ható például hogy a szamosszegi kisiskolások egy alma- szedős délutánjuk forintjait fizették be a megadott csekk­számlára. Több mint 360 ezer forint gyűlt össze Mátészalkán és a mátészalkai járásban. Idén nyolc rokkant gyermek nya­ral például ebből az összegből. Más részéből csökkent munkaképességűeknek létesítenek munkahelyet. Az ösz- szeg egy töredéke idős emberek nagy öröme volt. Május közepén öt darab fekete-fehér televíziót, tíz darab kem­pingágyat, és öt darab napernyőt vittek ki a Radnóti bri­gád tagjai Mérkre az ott működő, betegek szociális ottho­nába. A rövid néhány perces ünnepségen, amelyen részt vettek a Vöröskereszt munkatársai is, ajándékozó és ajándékozott egyformán meghatódott. Mindazoknak, akik dolgoztak ezért az örömért írom: idős emberek fogalmaz­ták meg, hogy az ajándék nagysága csak az örömük egyik fele. A másik, a vendégekre való várakozás és a rö­vid ünnepségre való emlékezés lesz. (bartha) Szakszervezeti jogok (3.)

Next

/
Thumbnails
Contents