Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. május 27, Napi külpolitikai kommentár •• Otven nap után ••• V álságok esetében bevett szokás alagutat emle­getni, amelyben — krí­zise válogatja — fölcsillan vagy sem a megoldás fénye. Nos, a több mint ötven nap­ja tartó Falkland- (Malvin) - ügyben mintha most először lobbanna föl halvány re­ménysugár. A brit—argentin viszályról vitázó Biztonsági Tanácsban ugyanis sikerült kompromisszumos határozat- tervezetet tető alá hozni. Az eredeti elképzelést hét­főn nyújtották be, ám az Nagy-Britannia számára el­fogadhatatlannak bizonyult, mivel a harcias tory kormány — katonai sikereket remélve — nem hajlandó a tűzszünet­ben megállapodni. A Tha- tcher-kabinet csakis az argen­tin csapatok távozása után bocsátkoznék erről tárgyalás­ba, így az ír javaslat által megfogalmazott 72 órás fegy­vernyugvás maga után vonta volna a brit vétót, s aligha­nem hasonlóan szavazott vol­na az Egyesült Államok kép­viselője is. A módosított in­dítvány megkerüli ezt a ki­kötést, s — nyilvánvalóan a puhatolózó tárgyalásokon szü­letett komptornisszum jegyé­ben — helyette a BT nevé­ben ismét az ENSZ főtitkárá­hoz fordul ázzál a kéréssel, hogy kísérelje meg föltérké­pezni a tűzszünet lehetősé­geit, s ennek érdekében ve­gye föl a kapcsolatot Nagy- Britannia és Argentína kép­viselőjével. Az eszmecserék eredményét Javier Peréz de Cuellar egy héten belül is­mertetné a BT-vel. Ezt a for­mulát Anthony Parsons brit ENSZ-nagykövet már kedve­zően fogadta. Halvány reménysugarat említettünk az előzőkben, a megoldást illetően, de azért korai lenne e furcsa háború végét megjósolni. Ellenkező­leg, E^WfÉfr.bj, jelentések a harci, cselekmények kiterje­déséről számoltak be. Lon­donban kénytelenek voltak beismerni, hogy egy újabb Képünkön: egy Vulcan típu­sú brit nehézbombázó táma­dás közben. hajóegységet ért találat, to­vább tartanak a légicsaták és folytatódik az ütközet a viharos tengeren is. Bár a közvetlenül szemben álló fél Anglia és Argentína, egyte több szó esik az USA-ról, mégpedig a bírálat hangján. Az Egyesült Államok nem kevesebbet kockáztat Nagy- Britannia támogatásával, mint latin-amerikai kapcsola­tainak elhidegülését. A „zöld kontinens” országai közül egyesek kezdettől fogva bí­rálták Washington elkötele­zett szerepét London mellett, mások most, a tényleges har­ci cselekmények nyomán ju­tottak erre az álláspontra. M eglehet, a tényleges csa­tát brit és argentin erők vívják, sokan azonban annak a vélemé­nyüknek adnak hangot, hogy egy vesztese máris van a szi­getek körüli konfliktusnak. Ez pedig az Egyesült Álla­mok, amelynek presztízsét — mialatt a Jjét fél közt egyen­súlyozott ™ mindenképp megtépázta a véres viszály. Gyapay Dénes ÉVFORDULÓ Két évvel ezelőtt, 1980. I május 26-án este rajtolt a Í Bajkonuri űrrepülőtérről a szovjet—magyar közös űrrepülés két résztvevője, Farkas Bertalan és Vale- rij Kubászov. Az Interkozmosz-prog- ram keretében a szovjet és a magyar űrhajós több na­pon át dolgozott a Szal- jut—6 űrállomáson és si­kerrel hajtotta végre az előirányzott kísérleteket, feladatokat. A közös űrre­pülés számos adattal gaz- I dagította a két ország tu- | dományának tárát, előse­gítette a világűr békés cé- . lókra történő meghódítá­sát. A szovjet űrhajósok s I azóta is eleven kapcsola- j £ tot tartanak fenn magyar ? [ barátaikkal, Farkas Bér- f í talannal és Magyari Béla- \ I val. A két magyar több- j J szőr is járt a Csillagváros- j 4 ban az űrrepülés óta, s . I Valerij Kubászov, az ex- ] í pedíció parancsnoka látó- f í gatást tett hazánkban. f ' Farkas Bertalan legutóbb \ } a Komszomol kongresszu- ? t són vett részt a magyar j i küldöttség tagjaként és ' találkozott szovjet űrha- ] i jós barátaival. A Kreml- j ; bői a szovjet televízió és { I a kozmovízió segítségével '. ; létesített kapcsolat ré- <■ vén személyesen köszön- ; tötte a jelenleg is a vi- : lágűrben dolgozó szovjet ? űrhajósokat, Berezovojt és Lebegyevet, a Szaljut—7 első állandó személyzeté- ! nek tagjait. Érdekesség, hogy Vla­gyimir Dzsanibekov. aki két évvel ezelőtt Magyari Bélával együtt készült a szovjet—magyar program keretében az űrutazásra, most ismét nemzetközi kí­sérlet résztvevője: ő a parancsnoka a június 24- én kezdődő szovjet—fran- j cia űrexpedíció első szá­mú személyzetének. (Folytatás az 1. oldalról) Fokozzák a tökás exportot (Folytatás az 1. oldalról) munkálatokkal foglalkoznak. A Zöldterületfenntartó Szol­gáltató és Játékkészítő Ipari Szövetkezet Nagykállóban jött létre februárban. Éves bevételi tervük meghaladja a kétmilliót. Nyíregyházán márciusban két tervező, szer­vező és szolgáltató kisszövet­kezet alakult „UNITAS” és ■„OPTIMÁL”; néven. Ojabb kisszövetkezet alakulása vár­ható a közeljövőben. Üj szervezeti forma, — a szövetkezeteken belül alakuló szakcsoportok — egyre nép­szerűbbek megyénkben. A Nyíregyházi Építőipari Szö­vetkezetnél öt szakcsoport alakult. Ezek: villanyszerelő, víz-gázszerelő, festő-mázoló, hőszigetelő és épületlakatos. A Kisvárdai Fodrász Szövet­kezet négy kis tehergépkocsit üzemeltet átalányelszámolá­sos rendszerben. Most annak lehetőséget vizsgálják, hogy hogyan lehet a szolgáltatás más területein is a szakcso­portok létrehozásával gazda­ságosabbá tenni a szövetke­zetek munkáját, (d. gy) csolatban aláhúzta: a Szov­jetunió amellett foglal állást, hogy az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tárgya­lásokon becsületes, igazságos, az egyik fél érdekeit sem sér­tő megállapodást érjenek el. Kirchschläger üdvözölte azt, hogy a Szovjetunió kész a legmagasabb szintű párbe­szédre az Egyesült Államok­kal. Mindkét részről megerősí­tették, hogy a két ország to­vábbra is minden eszközzel hozzá kíván járulni a Hel­sinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezleten megkezdett fo­lyamat folytatásához. BERLINI BESZÉLGETÉSEK (1.) Parasztkongresszus után A Halle megyei Bernburg-Hadmerslebeni Kutató Intézet­ben új búza- és kukoricafajtákat nemesítenek. Az Unter den Lindenen van az NDK egyik legna­gyobb, a taglétszámban az ötödik helyen álló szakszer­vezetének székháza. A Mező- Erdőgazdálkodási és Élelmi­szertermelő Dolgozók Szak- szervezete dinamikusan fejlő­dik. Taglétszáma jelenleg 640 ezer, nyolcvanezerrel több, mint öt esztendeje. El­nöke Fritz Müller, akit húsz esztendeje választottak meg erre a tisztségre. Az agrár­kérdések egyik legkiválóbb ismerője az NDK-ban a XII. parasztkongresszus egyik fő szervezője volt. íróasztalán ott vannak az NDK mezőgazdaságának há­rom évtizedes eredményeinek számai abban a hatá­rozati javaslatban, ame­lyet a parasztkongresszus elé terjesztettek. A számok impozánsak. A gabonafélék termelése harminc év alatt 1,65 szorosára, az állatállo­mány 4,6 szorosára növeke­dett, a mezőgazdaság jelenleg 3,4-szer annyi tejet és 9,5- ször annyi tojást ad az NDK dolgozóinak, mint három év­tizeddel ezelőtt. Fritz Müller azonban in­kább a nyolcvanas évek nagy feladatairól beszél. Arra büszke, hogy a sajtóban vitá­ra bocsátott kongresszusi té­zisekhez 11 ezer javaslat ér­kezett. Egyaránt tettek indít­ványokat az állami gazdasá­gok, a termelőszövetkezetek dolgozói és az élelmiszer-fel­dolgozó üzemek munkásai. Az NSZEP X. kongresszu­sa azt a feladatot tűzte a me­zőgazdaság elé, hogy 1985-ig 10,4 millió tonnára emelje a gabonatermelést. Ezt egyrészt úgy lehet elérni, hogy a hek­táronkénti átlagos termést évente legalább 0,5 mázsával, 50 kilogrammal emelik. Más­részt művelésbe vesznek még 120 ezer hektárnyi eddig ki­használatlan földterületet. Fontos feladat a takarmány­termelés növelése is. Mindebben nagy feladatok várnak az állami mezőgazda- sági üzemekben dolgozó szak- szervezeti tagokra. A terme­lőszövetkezetek tagságának képviselői szintén nagy szám­ban vettek részt a paraszt­kongresszuson. 1985-ig jelen­tősen növelni kell a húster­melést is. Erre új kezdemé­nyezések születnek. A mun­kaversenyben részt vevő állat- tenyésztő dolgozók vállalják bizonyos számú sertés, szarvasmarha vagy juh hizla­lását, s személyes felelőssé­güket írásban is rögzítik. Ez megjelöli, mekkora le­het az elhullás, beleértve a kényszervágásokat is, meny­nyit kell súlyban gyarapod­niuk az állatoknak hónapról hónapra és hogy ehhez meny­nyi takarmányt használnak fel. A versenyben részt vevők vállalásukat tartalmazó füze­tet kapnak, és a gazdaság ve­zetői hónapról hónapra iga­zolják, hogy mennyiben tet­tek eleget kötelezettségüknek. Jó eredményeket értek el az energiatakarékossági ver­senyben is. Fritz Müller meg­jegyzi, hogy a parasztkong­resszus téziseihez sok javas­lat érkezett az energiataka­rékosság növelésére. Ez mu­tatja, hogy a dolgozók meny­nyire megértik e probléma fontosságát. Sok helyütt felis­merték, hogy érdemes példá­ul külön dolgozót csupán as­zal foglalkoztatni, hogy na­ponta ellenőrizze a mezőgaz­dasági gépek üzemanyag-fo­gyasztását. Hiszen így, ha egy-egy gépnél havonta csak egy liter dízelolajat takaríta­nak meg, már akkor is meg­érte ez a gondoskodás. Fontos szerepet töltenek be az úgynevezett kooperációs tanácsok. Ezek egy-egy kör­zetben tevékenykednek és tsz- elnökökből, tagokból, állami gazdasági vezetőkből és dol­gozókból tevődnek össze. Kör alakú fejőgéprendszer — az Esterwerdi Elfawerk gyárt­mánya. A fejőgéppel óránként nyolcvan tehenet fejhetnek meg. B lhalasztották ülésüket az angolul Falkland-, argentin részről Mal- vin-szigeteknek nevezett te­rület megszállása miatt az Európai Közösség miniszteri tanácsának tagjai. Pedig már jóvá kellett volna hagyniok az idei költségvetést és az áp­rilis 1-től érvényes mezőgaz­dasági árakat. A március vé­gén tartott állam- és kor­mányfői csúcsértekezleten el­kerülték ezt a megoldást sür­gető két problémát, noha a nyugat-európai integráció 25. születésnapjának szerény ünneplése közben többet be­széltek a jelenről, mint a múltról. Egységet akartak mutatni, de az ellentétek kerültek elő­térbe. A britek költségvetési hozzájárulásuk csökkentését követelik. Élve (visszaélve?) az egyhangú döntést előíró rendelkezéssel — amit para­dox módon éppen a brit be­lépést kérlelhetetlenül ellen­ző de Gaulle vívott ki — csak akkor hajlandók meg­egyezni a mezőgazdasági árak emeléséről, ha megkapják a megfelelő engedményt. A Tindemans belga kül­ügyminiszter, a miniszteri ta­nács elnöke és a Thorn volt luxemburgi miniszterelnök, a bizottság elnöke által be­Közösen egynás ellen? HARMINC ÉV MÚLTÁN terjesztett közös javaslatot Mitterrand francia államfő elutasította a csúcstalálko­zón. Nemcsak a nyolcmillió közös piaci gazda mintegy harmadrészét kitevő francia parasztok, hanem a 25 éves Római Szerződés, a 20 éves közös aprárpolitika és a kö­zösségi költségvetés védelmé­ben is. Az 1957-ben hat, 1973 óta kilenc, tavalytól már tíz or­szágot tömörítő szervezetben a belső vámhatárok 1968-as eltörlését követő cél a közös agrárpolitika megvalósítása. Ez segít valamit a paraszt­ságon, igaz, a világpiacinál magasabb, tehát a fogyasztó­kat sújtó árakkal és a ter­mékfölösleg halmozásával. Jelenleg a mintegy 25 milli­árd dolláros évi költségvetés nagyjából háromnegyed ré­szét fordítják mezőgazdasági ártámogatásra, s ez az arány tovább nő, olyan fontos téte­lek rovására, mint a regioná­lis és a szociális alap, az energiagazdálkodás, a tudo­mányos kutatás, az iparfej­lesztés. * A bevételek egyik főforrá­sa a tagországokban a fo­gyasztói árakba épített, s ezért érthetően népszerűtlen, ún. értéknövekedési adó egy százaléka, a másik a közössé­gen kívüli országokból im­portált árukra kirótt vám. Éppen az utóbbi okozza a magas brit befizetést. Angol részről a hagyományos brit ipar leromlása, s az olcsóbb élelmiszert szállító nemzet- közösségi, volt gyarmati or­szágokkal fenntartott forga­lom produkálja a közös költ­ségvetés javára lefölözött nagy importvámot. Saját helyzetét tekintve Nagy-Bri­tannia joggal panaszkodik, de hát vállalta a Római Szer­ződés előírásait, és ő sem ré­szesíti tengeri olajvagyoná- nak előnyeiből közös piaci partnereit, miközben egoiz­mussal vádolja őket. Egoizmusok közösségévé vált az Európai Közösség? A britek kirekesztik halászati övezetükből a franciákat, az utóbbiak elzárják az olasz bor útját, míg az olaszok kö­zös piaci pénzből gyártanak eladhatatlan tömegű étolajat és paradicsomsűrítményt. A görögök különleges státust követelnek, a hollandok tej- fölösleg-termeléssel ássák alá a közös költségvetést, a még mindig kiváltságos helyzetű­nek számító Német Szövetsé­gi Köztársaság pedig eluta­sítja a közös kereskedelem- és iparpolitikát. Hová lett „az európai né­pek közötti egyre szorosabb únió” 25 évvel ezelőtt meg­hirdetett eszméje? Az első másfél évtized sikerei után 1980-ra kitűzött, becsvágyó gazdasági, pénzügyi, szociá­lis, politikai célokat elmosta az ismételt olajárrobbanás­sal, japán árudömpinggel és az USA magas kamatláb-po­litikájával mélyített gazdasá­gi válság. A majdnem 11 milliós mun­kanélküliség, az infláció és hanyatló iparágak nyomasztó hatása ellenére most sem az EGK többször megjósolt fel­bomlása, hanem inkább a Tí­zek erősebb összefogása való­színű. „Külpolitikai nézete­ink közelebb állnak egymás­hoz, mint bármikor; gazda­sági síkon valóságos a köze­ledési erőfeszítés” — így ösz- szegezte a brüsszeli csúcs mérlegét Mitterrand. Bár a munkahelyteremtő beruházás és a fogyasztás együttes fel­lendítését célzó javaslatait csak a szintén szocialista Jor­gensen dán kormányfő támo­gatta, a francia elnök mégis európai irányt adott a ta­nácskozásnak. Előtérbe állította a szociá­lis gondok enyhítését, az ipar és a mezőgazdaság átszerve­zését, a közös kutatási politi­kát és a fejlesztést segítő köl­csönök jobb kihasználását. Az euro-egoizmussal szemben aktív észak—dél politikát hir­detett és felvázolta a hét ve­zető tőkés ország Versailles- ban tartandó júniusi csúcs- értekezletén az önző ameri­kai gazdaság-, és az egyolda­lú japán exportpolitikával szembehelyezkedő közös pia­ci álláspontot. Vajda Gábor Ezek hangolják össze egy- egy terület állami mezőgaz­dasági üzemeinek és termelő- szövetkezeteinek munkáját. Fritz Müller befejezésül megjegyzi, hogy a szakszer­vezet tevékenysége természe­tesen nem korlátozódik a termelés és a munkaverseny szervezésére, hanem ellátja a dolgozók érdekvédelmét is. A szakszervezet a gazdája az üdülésnek, a munkavédelmi intézkedések betartásának, és állandóan javaslatokat tesz a dolgozók jóléti és szociális helyzetének javítására. Az el­nök végezetül egyetlen szá­mot idéz: a szakszervezeti alapokból az utolsó 12 eszten- tőben egy-egy négytagú csaT Iádra kivetítve több mint kétszeresére emelkedtek azok az összegek, amelyek havonta az anyagi és kulturális-szel­lemi életfeltételek megjaví­tására kerülnek felhaszná­lásra. Következik: A hennigsdor- fi gyáróriásban. Árkus István

Next

/
Thumbnails
Contents