Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-25 / 120. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. május 25. Kezdődik a nagy „tatarozás" Pontonhidon Seregbe Alig több, mint két hét választja el Vásárosnaményt a szokatlan élménytől: tatarozzák a Tisza-hidat, pontonhíd pótolja majd, hiszen biztosítani kell a város Tiszán túli, gergelyiugornyai részének, és a beregi falvak ellátását is. Miklós Elemér, a városi tanács elnökhelyettese: — A hídépítőkkel összehangoltuk a nyári terveinket. A pontonhidat három lejáróval, gyakorlatilag három vízszinthez igazodóan készítik el. Műszaki katonák biztosítják a híd gondozását. A forgalom feltehetően lelassul valamelyest, de ezt el kell viselnünk. Az autóbuszok átjárnak a szükséghí- don. A korábbi évekhez hasonlóan élet lesz a KISZ- és úttörőtáborunkban, és a parton is. Üj dolog lesz idén: tervezzük, hogy Nyíregyházáról gyors járatú fürdőbuszokat indít a VoláR... A szükséges felméréseket elvégeztük és reméljük, hogy az ellátásban nem lesznek fennakadások. A híd felújításának tervezésekor messzemenően figyelembe vették a város, és a város körzetéhez tartozó telpülések lakosságának igényeit... A május végi part már él. Tataroznak, takarítanak az üdülőtulajdonos vállalatok és magánosok, élénkül a forgalom, nyit a kemping. A partot ellátó és kezelő ÁFÉSZ, megelőzvén a híd lezárását, már május 24-től nagyszabású jelentős árkedvezményeket kínáló műszaki, televízió-, centrifuga-, hűtő- szekrény-, mosógép-, rádió-, mopedvásárt rendez június 5-ig. Gergely Ferenc, az ÁFÉSZ elnöke: — Kétszázötvenezer forintos kockázati alappal tervezzük a vásárt. Elsődlegesen azépt, mert a híd lezárása után kényelmetlenebb, ne- hézkeseŐb lesz a szállítás. A vásárlóink jelentős része a Tisza másik oldaláról jár hozzánk. A kényelmet és a jobb ellátást szeretnénk így biztosítani. (bartha) Soprontól Szotmárcsekéig Kirándulnak a diákok A tavaszi szünetben, az érettségi előtt az iskolások ezrével jelentkeznek az utazási irodáknál, a tanév befejezése előtt néhány napra szívesen elutaznak. A Volán- tourist nyíregyházi irodája 1982 tavaszán mintegy nyolcezer "áltálános iskolást, gim-~ naZiStá't, szakközépiskolást és szakmunkástanulót utaztat. A kirándulások egy része valóban tanulmányi, rendszerint azokat a városokat és tájegységeket keresik fel, amelyeket az irodalom- és a történelemórán, vagy éppen földrajzból gyakrabban emlegettek. Az általános iskolások főként az Északi-középhegység környékét látogatják, leggyakrabban a Mátra-vidék, Tejnap Most megint ide kellene írni, hogy ennyi tejet iszunk, ennyi tejterméket eszünk átlagban egy esztendőben. Aztán követ-s kezne a statisztika*"1 hogy még ennyivel kevesebb tej fogy a kívánatosnál, és tejtermékekből sem veszünk magunkhoz annyit, amennyit a korszerű táplálkozás kívánatosnak tartana. Bevallom, ezek helyett szívesebben írnék a természet csodájáról, a „tej- gépről”, melynek produkciója még a lehetőségek végét nem ismerő korban is megismételhetetlen. Szívesebben írnék a kedves, méla-bumfordi tiritarka tehénkéről, mely naponta átballagva a forgalmas főúton a város közepén is nekiáll a tenyérnyi fűben legelni, hogy napszálltakor duzzadó tőggyel térjen haza. S ha most valaki azt várja, hogy mindezek után tejivásra, sajtevésre buzdítom: téved. Fogyasz- szon csak mindenki annyi tejterméket ezentúl is, amennyi neki jólesik, amennyit a kedve tartja. Legfeljebb a tavalyi kedvnél kívánok nagyobbat. Mondjuk, épp a dupláját. A statisztika szerint ugyanis ennyivel vagyunk még lemaradva. (csendes) a Zempléni-hegység szép tájait jelölik meg a kirándulás céljául. Az egri kirándulásokat Gárdonyi Géza: Egri csillagok című ifjúsági regénye teszi vonzóvá. A tanulmányi kirándulásokat februárban kezdik szervezni az iskbMsqk^ iMr- ciüsbán már négyszázan vették igénybe a Volántourist szolgáltatásait. Nyírvasváriba, Fehérgyarmatra, Szat- márcsekére, Tiszavasváriba látogattak el megyénkben, Sárospatak és Székesfehérvár volt a távolabbi úticél. A középiskolások rendszerint Sopron környékét, a Balatont, Szegedet, Pécset keresik fel. Igaz, korábban csak a túlzsúfolt kirándulóhelyek iránt érdeklődtek, manapság kedveltek a romantikus, távoli kisközségeket bemutató programok. A középiskolások már külföldi utakat is beiktatnak a tanulmányi szünetekben. Legutóbb például a nyíregyházi Zrínyi gimnazisták szerveztek kirándulást Kassára. Igaz, csak egy napra, de a koUek.tüp kiránduláshoz ahtőbuszt adott a Volán, s így a nap nagy része nem ment el az utazással. A tanulmányi kirándulások alkalmával a csoportok rendszerint csak az autóbuszt igénylik az utazásokhoz, szállást, étkezést és különböző programokat a résztvevők önállóan állítanak össze. Ritkán, de mégis akad olyan csoport, amelyik szállást is kér a Volántouristtól. Ilyenkor az országos szálláshelynyilvántartón keresztül a csoport igényének megfelelően turistaházban, kempingben vagy éppen fizetővendégszobában szerez szállást az utazási iroda. T. K. A gyermeknaphoz közeledve Nyíregyháza több pontján szereltek fel forgó hintákat, nagyméretű gyermekjátékokat. A Búza téri munkáslakások előtt is lesz alkalmuk szórakozásra az ünnepeiteknek. (Jávor) Ecsettel az „Életbe” Végzős rajzszakosok kiállítása Huszonnyolc végzős rajzszakos hallgató zárókiállítása nyílt meg a napokban a megyei művelődési központ Lenin téri kiállítótermében. Negyedik alkalommal léphettek ki a diploma előtt álló tanárjelöltek a főiskola falai közül, és mutatkozhattak be a város művészetpártoló közönségének. A négy év, alatt, formálódott a zárókiállítások célja. Míg korábban csak a legtehetségesebb fiatalok munkáiból állították össze a tárlatot, addig most első ízben egész évfolyam szerepelhet ezen a sajátos csoportos kiállításon. A zárókiállítás .azt példázza, hogyan sikerült a főiskola négy éve alatt az alapozó stúdiumon az egyéni képességeket kibontani, a felsőfokú képzés követelményeit túlteljesíteni. Az idén végző évfolyam „szerencséje” nemcsak any- nyiból áll, hogy mindannyian bemutathatják képzőművészeti munkáikat. A korábban végzett hallgatóknál jóval több lehetőséget nyújtó oktatási körülmények között készülhettek fel hivatásukra. Szobrászkodhattak, kerámiát készíthettek, szövő-, festő- és grafikai műhelyben ismerkedhettek az anyagok, a technikák sokféleségével. — A kiállított munkák gazdagsága, sokszínűsége a műhelymunkának köszönhető — mondta Horváth János festőművész, a tárlat rendezője. — Hetven tablón körülbelül ötszáz egyedi kis munka látható, a nagyobb alkotások száma közel százötven. Egy-egy összeállításból nyomon követhető, hogyan birkóztak meg a különböző feladatokkal a hallgatók. Az adott forma, figura milyen önáló, egyénre jellemző gondolatmenetet indított el. A grafikák kiemelkednek a kiállításból. Ez arról tanúskodik, hogy készítőik biztatóan formálódó egyéniségek. Varga József, Ritók Eleonóra, Antal Éva neveit említhetem. ígéretesek Wirtz György kerámiái és Szósz- nyák Vince munkái is. Hogy a végzősök ne szakadjanak el a szárnyra bocsátó főiskolától, erre többek között biztosíték a nyári tuzséri alkotótábor. A rajz tanszék oktatói igyekeznek más megyei művészeti műhelyekbe is visszacsalogatni őket. így remélhető, hogy ez a kiállítás csak a főiskolai tanulás végére tesz pontot, és a június 6-ig megtekinthető tárlat résztvevőinek képzőművészeti munkáival a következő években is találkozhatunk még. Áz Én múzeumom Az Én múzeumom sorozat legújabb köteteként Borbély László Két világháború közötti művészet a Magyar Nemzeti Galériában című füzete jelent meg. Ez alkalommal az újkori magyar művészet eléggé elhanyagolt és kiállításon ritkán látható anyagát mutatja be a szerző. Ez a már nem egészen „közelmúlt” időben nem került még olyan messzire, hogy lehiggadt értékelése kialakulhatott volna, de már elég távol van ahhoz, hogy történeti szemlélettel közelítsünk hozzá. A korszak alkotásai közül jó érzékkel választotta ki Borbély László a fő müveket, amelyek önmagukban mint egy- egy irányzat képviselői jelennek meg. A festmények mellett más műfaiok felé is kitekintést ad, így dióhéjban szinte a teljes korabeli magyar művészetet ismerteti. A tárgyalóteremből Kölcsön — pálinkára Hát bizony nem egyszerű páciense a hatóságoknak Bodnár Nándor 30 éves mátészalkai lakos. Az, hogy eddig háromszor volt büntetve, nem is nagy szám, ám az utóbbi három évben például a rendőri felügyelet szabályainak megszegése miatt tizenkét esetben volt szabálysértési eljárás ellene, de akadt ilyen egyszer-egyszer verekedés és garázdaság miatt is. Bodnár négy éve nem létesített állandó munkaviszonyt, az utóbbi időben már alkalmi munkát sem vállalt, a szüleivel tartatta el magát. Ha mégis pénzhez jutott, italra költötte, vagy elkártyázta. Tavaly decemberben letartóztatták, mert kiderült, hogy sok ismerősétől szerzett pénzt, hogy aztán nyomban italra költse. Nem voltak ezek nagy összegek, álfalában 100—200 forintokról van szó, azonban a felderített ügyek nagy száma a meglepő: összesen tizenkét sértettet csapott be. Hogy milyen ürüggyel szerzett pénzt, a mesélésben nem volt válogatós. Volt, akinek azt hazudta, hogy túl sokat tankolt a benzitkútnál, s ki kellene pótolni. Mástól egy fuvaros" nevében kért 175 forintot. (Nem kapta meg.) Ismét másoknak szén- szállításra hivatkozva csapolta meg a pénztárcáját, de attól sem riadt vissza, hogy elcsenjen húsz kitöltetlen lottószelvényt, vagy egy óvatlan pillanatban magára öltsön egy kötött mellényt, amely történetesen nem az övé. A tizenkét esettel — volt köztük, ahol csak megkísérelte a csalást, — azonban Bodnár mindössze 1410 forint kárt okozott. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Bodnár Nándort csalás és lopás miatt két év börtönre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől, alkoholizmusa miatt elrendelte kényszergyógyítását, továbbá kötelezte a károk megtérítésére. Az ítélet jogerős. <k> A KÉPERNYŐ ELÜTI A múlt hét legfajsúlyo- sabb új drámai produkciója kétségkívül a nagy svéd író, Johan August Strindberg (1849—1912) Haláltánc c. drámájából készített tévéjáték volt, Gaál István adaptációjában és rendezésében. Ám élvezhető-e, aktuális-e valamilyen szempontból az emberi szenvedélyeket tragikomikussá növesztő strindbergi dráma napjainkban? Annyiban igen, hogy — mint Illés Endre írta — „ __ő elemi állapotokat rajzolt. Ahogyan Lear király is állapot, Hamlet is az, ahogyan Richard a gonoszság állapota, Rómeó és Júlia a szerelemé, Otelló a féltékenységé — Strindberg a Haláltáncban a gyűlölet állapotát rajzolja meg.” Márpedig az elemi állapotok ábrázolása időtlenül aktuális lehet. A darabot 1968 végén mutatta be nálunk utoljára a Pesti Színház, az abszurd tragikomédia felé hajló felfogásban (Horvai István rendezése). A szerdán este bemutatott tévéjáték-válto- zat némileg visszafogottnak tűnt. Érezhettük ugyan az ön- és egymást pusztító gyűlölet hevét a házastársak antagonisztikussá vált viaskodásából, de sem az újromantikusan túlnövesztett szenvedélyességet, sem a játék groteszk abszurditását nem. Pedig — szerintem — az utóbbi lett volna a modernebb. így aztán a dráma megrekedt valahol a középúton. Viszont a remek karakterszerepekben mindvégig ébren tartották figyelmünket a kiváló színészek: a mostanában sajnos ritkán látható Gábor Miklós (Edgar), Galambos Erzsi (Alice), Bács Ferenc (Kurt). Egy másik rangos műsorról, kissé derűsebben. Bárdi György „mutatkozott be” (ki ne ismerné?!) vasárnap este, Kisded játékaim címmel, egységes hangulatot árasztó darabrészletekkel és pódiumszámokkal, ízlésesen és kultúráltan, a tőle (és választott partnereitől) megszokott magas művészi színvonalon. Nekem a színházról, a színészi alkotó •munkáról tett vallomása tetszett a legjobban: az író, költő művét őrzik a betűk, a zeneszerzőét a kottafejek, a szobrász, az építőművész alkotása bármikor körüljárható, ám a színészé elröppen az egyszeri és megismételhetetlen színházi pillanattal ... a filmszalag vagy más felvétel a kölcsönös, közvetlen élmény forróságát csak halványan idézheti. Szerencsére korunkban már nem egészen így van, mint most is meggyőződhettünk róla. Kosztolányi Dezső (Hajnali párbeszéd), Molnár Ferenc (Színház) Szép Ernő (A hasbeszélő) írásainak megjelenítése volt az egészében kiváló műsorból is kiemelkedő, s közülük is a legutóbbi, a magányosság mélyen lírai játéka a bábokkal. Bárdi partnereiként hadd jegyezzem ide Bitskey Tibor,’ Ruttkai Éva és Harsányt Gábor nevét, valamint a rendező Bánki Ivánét és Bozó Lászlóét. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT A csehszlovák humoros és szatirikus irodalomból adott szemelvényeket az Új Pódium. Igen jó dolog, hogy a klasszikus Capek és Hasek mellett a kortárs, de ugyancsak klasszikusnak számító Hrabal is helyet kapott a műsorban. Az viszont szintén sikerre számíthatna, ha a mai fiatal cseh és szlovák humoristák is sorra kerülnének a közeljövőben. Egy nép gondolkodását, mondhatnám úgy is: esze járását olykor alaposabban megismerhetjük, közelebb kerülhetünk hozzá, ha humoristáit, szatirikusait olvassuk, hallgatjuk. Folynak az Élő világirodalom adásai. Legutóbb ebben a műsorban az ausztriai Barbara Frischmuth- ot mutatta be Kajtár Mária. Erről és a hozzá hasonló adásokról az juthat az ember eszébe, hasznos lenne, ha akár az adás végén, akár a műsorújságban ösz- szefoglalnák, mely és milyen művei kaphatók magyar nyelven az illető írónak, s mi jelent meg róluk (fontosabb írás!) itthon. Biztosan megütközést kelt ez az ötlet a szerkesztőkben, mert ez már egészen más műfaj, igen nehezen .illeszthető az elhangzott műsorba. Azt hiszem azonban, hogy nem kellenne szégyellni az irodalmi ismeretterjesztésre oly módon is vállalkozni, hogy azzal a hallgató tájékozottságát, tájékozódását segítsük. Maga Barbara Frischmuth különösen megérdemelné, hiszen jeles költőink (Vas István, Zelk Zoltán stb.) fordításában és a német nyelvterületen való megismertetésében sokat köszönhetünk neki. Vannak témák, amelyeket a rádió is olyan szemérmesen eldug, mint valami vaskalapos szülő a gyermeke elől bizonyos hasznos, de kényes könyveket. Ezt tette legutóbb a Kapcsolataink sorodat az Én és a házasság című adásával. Ebben az együttélés szexuális problémáiról beszélgetett dr. Szilágyi Vilmos szexológussal Pásztor Magdolna. Az adás éjjel tizenegy óra előtt tíz perccel kezdődött. Mondhatják erre, hogy rétegműsornak szánták. Az tény, hogy az átlagosnál valamivel összefogottabb figyelmet kívánt, de egyáltalán nem volt nehezen érthető. Egyébként érdemes arra is gondolni, hogy az őket különösen érdeklő témákra az emberek köny- .nyebben tudnak koncentrálni. Másrészt ez a késői időpont rengeteg embert zárt ki a műsor meghallgatásából, olyanokat is, akik egyébként biztosan meghallgatták volna. Mindössze félórás műsor volt a Vízre vágyunk! A két szerző — Tarnói Gizella és Farkas Zoltán — mégis jól tudta érzékeltetni az ember természetes és éppen ezért kiolthatatlan vonzódását a természet iránt. Azt hogy az embernek lét- szükséglet a természettel való élő kapcsolata. Ennél azonban többet is tett a műsor. Jó példát mutatott be arról, hogy a helyi hatóságok és a vállalatok hogyan tehetnek eleget a dolgozók egészségének megvédése, megújítása iránti kötelezettségüknek. Egyben azt is hallhattuk, mennyire szükség van arra, hogy meghallgassák és figyelembe vegyék az emberek javaslatait, véleményét ilyen dolgokban is. Seregi István
