Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-04 / 102. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. május 4. Művészeti iskold B izonyára nem véletlen: a közelmúltban két, egymástól különálló, egymással alig találkozó körben hangzott el a kívánság, hogy legyen Nyíregyházán művészeti szakközépiskola. Megfogalmazta ezt muzsikus és képzőművész, ki-ki érvelt saját területének lehetőségeivel. Ami szintén érdekes volt: egyikük sem a pénzt helyezte előtérbe. Jólesett eljátszani a gondolattal. Való igaz, Nyíregyházán a főiskola puszta léte szinte sugall- I ja, hogy alatta legyen egy olyan iskola, ahonnan az út ide vezethet. Különben is: van nagyszerű, országos hírű zeneiskolánk, a városban és a megyében kiváló képzőművészek élnek, a szimfonikus zenekar természetes közeg tanárnak, növendéknek. Szinte látja az ember, hogy zenészek, képzőművész csemeték, a népi iparművészetet, a tipográfiát tanulni akarók miként vesznek birtokba egy ilyen intézményt. Egy művészeti középiskola szinte vonzaná a tanítani tudókat, művészeket és mestereket, s fellendítené, színesítené a megye szellemi életét. Tanárnak, óvónőnek, mesternek, mi több, művésznek tanulhatnának tovább az itt végzők. Ma az itt születő tehetségeknek messzire kell menniök, ha ilyen képzést akarnak. Pedig a mag, az iskolateremtés lehetősége itt van, párosulva igénnyel, hozzáér- . tőkkel* Az élet gyakran kéri számon- a nem dilettáns szinten dolgozó tanárt, mestert, művészt! Biztosan szép kifejezője a mecenatúrának a művészet meglévő formájának támogatása, de talán messzebb tekintő a leendők felkarolása, a tehetségek felfedezése. Már tudjuk, a hátrányos helyzet bonyolult dolog, s mindenütt jelen van. Jelenségeinek egyike, hogy sok tálentum a messziség, a lehetőség nem ismerése miatt esik el attól, teret találjon. A próba alkalma, a szelekció ily intézményes formája biztosan segítene a hátrányt ledolgozni. (bürget) QképermyöíTTíííí Nyíregyházi gyermekkórus sikere a Zeneakadémián Kodály Pünkösdölőj ét adta előtt sikerrel a ZeneakkdéŰiia nagytermében és — a televízió jóvoltából —■ az ország nagy nyilvánossága előtt a nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola gyermekkara, Szabó Dénes vezetésével vasárnap, délidőben. A műsort a Ko- dály-centenárium jegyében állították össze a rendezők: a KISZ, az Országos Filharmónia, az MTV és a KÖTA. A nyíregyháziakon kívül a szolnoki és a komlói gyermekkórus, miskolci, debreceni és fővárosi gimnáziumi énekkarok szerepeltek benne. (Erdélyi Tamás felvétele) Legyen jobb és szebb Másfél évvel az újfehértéi művelődési ház tetőomlása után Közel egy kiló súlyú ak- taköteg van előttünk, a dosszién ez áll: az új fehértói művelődési ház födémlesza- kadásávail kapcsolatos jegyzőkönyvek. Vincze Sándor, a művelődési ház igazgatója, miután felidézi az 1980. nov. 20-án történt esetet, arról szól,'csaknem egy fél év telt el az omlás után, amíg a SZÁÉV munkához látott. Nem volt veszélytelen a bontás, a romeltakarítás, több különleges megoldást kellett találni, — belső hidat építettek, kötélen engedték le a dolgozókat és így tovább — miközben arra is ügyelni kellett, hogy elegendő és megfelelő mintákat vegyenek és küldjenek vizsgálatra, amelyekből a hiba okát a szakemberek teljes bizonyossággal megállapítják. Gépkocsiszámra továbbították a mintául vett beton és egyéb anyagokat az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet debreceni minőséggel lenőrző '■''a-lldmására. MinÖREGEK 1982 az idősek nemzetközi éve. Alkalom ez arra, hogy a fiatalabb generáció a hétköznapi munkában értelmes segítséget nyútjson az öregeknek. Elsősorban azokról az idős dolgozókról van szó, akik a felszabadulás idején éhbérért, vagy fizetés nélkül dolgoztak a romeltakarításon, majd az ország újjáépítésén és most nyugdíj előtt állnak. Megyénk sajátos jellegéből adódik, hogy a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő hosszú: egyrészt a mező- gazdaságban dolgozóknál, másrészt a megyéből az iparba elvándorló, de visszatérő dolgozók esetében. Főleg ez hosszabbítja meg az ellátatlansági időt, ami sújtja a nyugdíj előtt állókat és családtagjaikat. A szakszervezeti nyugJ díjügyi albizottságok munkájának segítése érdekében a megyei társadalom- biztosítási igazgatóság kétoldalú megállapodást kötött 128 szabolcsi termelő- szövetkezettel, 38 ipari szövetkezettel, valamint 114 vállalattal, intézménynyel és más munkáltatóval. A megállapodás célja, hogy a munkahelyi nyugdíj-előkészítés adminisztrációjának elvégzésével segítsék az említett albizottságokat a nyugdíj előtt álló dolgozók ellátatlansági idejének csökkentése, illetve megszüntetése érdekében. A szakmai segítségadást, illetve oktatást az igazgatóság vállalta. Helyenként a munkaköri kötelezettség szintjére emelték a munkahelyi nyugdíj-előkészítést. Ezeken a helyeken emelkedett a nyugdíj-előkészítés színvonala. Jó lenne, ha rae- 'gyénk minden gazdasági vezetője szükségesnek — és nem kényszernek — érezné ezt a munkát. Az időben folyósított nyugdíj nemcsak a nyugdíjas jó közérzetét segíti elő, hanem jó hatással van az aktív dolgozók hangulatára is. Ribóczi Pál dent vallatóra fogtak az intézetben és remélhetően hamarosan teljes kép alakul ki arról; kik és hogyan követték el a hibát, mennyiben felelősek a tervezők, a kivitelezők ... A jó másfél év alatt — a több módosítás, egyeztetés ellenére — a munkák egy jelentős része elkészült, a tetőszerkezet, a főtartók rendben vannak, és más munkák is haladnak — azonban a művelődési ház vezetői szerint a kezdeti lendületes munka lassult és nem nagyon bíznak az ez év szeptember 30-i átadásban. A munkák értéke eléri a 19—20 millió forintot, vagyis több mint a duplájába kerül az újraépítés, felújítás, mint az épület eredeti beruházása. Szeretnénk gyorsítani, sürgetni az építkezést — folytatja a művelődési ház igazgatója. Elmondta: közben nem szűnt meg a nagyközségben a művelődési élet. Már aV’ „épületbaleset” után néhány nappal különleges tervet fogadtak él a helyi párt-, tanácsi, gazdasági, művelődési szervek. Úgymond „felparcellázták” a tennivalókat. A művelődési ház dolgozói a helyi pártbizottsági épületben kaptak helyet, innen szervezik a programokat. Ottjártunkkor éppen az ingázók fórumának részvevőit fogadták, akikről a hétköznapok kultúrájáról cseréltek véleményt. Az idegen nyelvtanfolyamok a gimnáziumban, szakközépiskolában, az irodalmi színpad, a színjátszó csoport, a szabóvarró tanfolyam, a kiállítások, ifjúsági hangversenyek az általános iskolákban kaptak helyet. De helyet adott a művelődésnek a négy általános iskolán kívül a Vörös Hajnal Tsz, a gyapjúszövőgyár, az építő- és faipari szövetkezet, a KIOSZ, a mozi, az ÁFÉSZ, sőt még a tűzoltóság helyiségét is megkapták, ahol a könyvtárat rendezték be. Igaz, színházi előadást nem tudnak fogadni, de két busszal a megyeszékhelyre vitték a leginkább érdeklődő új fehértóiakat. Egy 15 ezres nagyközség életében hosszú ez a helyre- állítási idő, rnéghíf a helyi szervek és a művelődés munkásai megtalálták a kényszerű helyzetben, hogy a művelődés, szórakozás ne szüneteljen. Mégis azt mondhatjuk, — az építéssel járó memvárt és sajátos problémák ellenére — nem lehet olyan gyors itt a munka, amely pótolhatná az intézmény hiányát. Ezért is a tempó gyorsításáért drukkolunk — az újfehértóiakkal együtt... Páll Géza Börtön — csavargásért Eddig maradt a megszokottnál minden bírósági ügyében Gál Bertalan 32 éves nyírmihálydi lakos: eddigi négy büntetését kizárólag lopásért kapta, igaz ezek elég változatos tolvajlások voltak, s akadt köztük betörés is. A kiszabott csaknem öt év szabadságvesztést Gál 1980 decemberében töltötte ki. Köziben a rendőrséggel is került összetűzése: a rendőrfelügyeleti szabályok megszegése miatt kétszer 60, további nyolc(!) esetben pedig egyenként 30 nap elzárással sújtották. Tavaly februárban munkába állt a debreceni MÁV Építési Főnökségnél és csaknem egyfolytában négy hónapig dolgozott, június 12-én azonban otthagyta munkahelyét és ezután állandó munkát nem vállalt A rendőrség októberben közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt húsz nap elzárással büntette. Ki- szabadulása után sem volt hajlandó dolgozni, nemhogy állandó munkaviszonyt nem létesített, hanem alkalmi munkákra sem vállalkozott. Esetenként kötött néhány seprőt és kosarat, ezeket a községben értékesítette, de az ezekből származó jövedelem nem volt elég Gálnak arra, hogy magát, beteg élettársát és négy kiskorú gyermekét eltartsa. Most ismét közveszélyes munkakerülés miatt indult ellene eljárás és a Nyíregyházi Megyei Bíróság emiatt három hónap börtönre büntette és a közügyektől egy évre eltiltotta. Az ítélet jogerős. (W A döntés, az alternatívák közötti választás igen fontos tett az élet minden területén. S hogy milyen minőségű egy döntés, az sok mindentől függ. Például a rendelkezésre álló információk nagymértékben befolyásolják, mégis sok függ szubjektív tényéktől. Attól egyebek között, hogy menynyire demokratikus a döntés előkészítése, a beosztottak véleményét ennek során meghallgatják-e, s mennyire adnak rá a vezetők. A televízió az ön hogyan döntene? című sorozattal fölöttébb időszerű és jelentős műsort kezdett el. Az egyik — bevallott — célja az, hogy segítsen „szokni, tanulni a demokratikusabb légkört”, mert a hatalom gyakorlásában egyre inkább részt vesznek a dolgozók a szocialista demokrácia különféle fórumain. Azonban nemcsak a beosztottnak, hanem a vezetőnek is szoknia kell ahhoz, hogy az emberek egyre többször beleszólnak a döntésbe, s ezt természetesnek is tartják. Meg kell tanulnia minden vezetőnek, s ehhez ajánlatos hozzászoktatnia magát, hogy másnak is lehec, van használható ötlete, helytálló véleménye, s ahhoz is hozzá kell szoknia, hogy a dolgozó véleménye esetenként ellentétes az ő vezetői álláspontjával. Nagyon szükséges az, hogy a vezető megtanulja megbecsülni a mások gondolatait, s tudjon ösztönözni az önálló gondolkodásra, munkára, mert enélkül előbb- utóbb elakad az a közösség, amelyet vezet. A sorozat első adása A minősítésről szólt. Ez nem egyszerű személyzeti munka (van egyáltalán ilyen?), hanem politikai tevékenység, a káderpolitika egyik gyakorlati, írásbeli megnyilatkozása. Jó vagy rossz minősége hosszú időre hatással van az egyén életére éppúgy, mint lehet az adott gazdasági egységre. A színészek által eljátszott provokatív — de az életben nem ismeretlen — példa élénk eszmecserét eredményezett a meghívott résztvevők között. Közvetítette végre a televízió Szabó Magda A merá- ni fiú című drámáját. A címbeli személy IV. Béla királyunk (úr. 1235—1270), akit második államalapítónak nevezett el régebbi történetírásunk, mert a tatárjárás (mongolok, 1240—41) után ő állította talpra az országot, szervezte meg újjáépítését. II. Endre és me- rániai Gertrúd fia nehéz örökséget vett át apjától, az ország belső és külső helyzetét és saját gyermekkorát illetően is. Szabó Magda a közvetlenül a mongol betörés előtti belső és külső helyzetet vette a dráma alapjául. Azt nevezetesen, hogy IV. Béla nemcsak kívülről, a pápától vagy nyugati szomszédjától, hanem belülről az uraktól és a kunoktól sem várhat segítséget á mongolok ellen. Az uraktól azért nem, mert sokuktól visszavette a királyi hatalom megerősítése céljával, azokat a birtokokat, amiket apja, II. Endre adományozott érdemen felül (ráadásul az urak nem is hittek a mongol veszedelemben) ; a kunok pedig kivonultak az országból az ellenük szított gyűlölet, vezérük megölése miatt. A dráma nyelvezete jesen mai. Nem érezni archaizáiás hiányát, a használatos fogalmak, fejezések megkönnyítik tel- az ma kia nézőnek az eseményekben, a szituációkban és azok hátterében való eligazodást. Ráadásul némi humor is vegyül ezekkel a mai fogalmakkal ebbe a kitűnő darabba, amely sok oldalról mutatja be történelmünk egy tragikus időpontját. Az előadás a Madách Színház művészeinek kiemelkedő produkciója volt, Lengyel György rendezésében. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT A munkásünnep rádióműsorai ezúttal is színesen gazdagok voltak. Egyet emelnék ki csupán közülük, Dénes Gábor szerkesztő riporternek az általános tematikába kiválóan illeszkedő riportmozaikját a Medicor Művek 9 fős Kossuth szocialista brigádjának egy hétköznapjáról hajnaltól estig, Egy közösség, két otthon címmel. Már a cím is sejtetni engedte, hogy rendhagyó volt ez a műsor több tekintetben is. Tartalmilag azért, mert nem szokványos termelési riportokat fűzött csokorba (pedig lett volna miről adatszerűén is beszámolni, hiszen a brigád az idén kilencedik alkalommal kapott aranykoszorús jelvényt!), hanem a magasan kvalifikált szerszámkészítő szakmunkások emberi portréit villantotta fel. Jól érzékeltette — s minden sematizmus nélkül! — munkás életformájukat, otthoni és munkahelyi gondjaikat (pl. a bérben kifejezésre jutó kellő anyagi megbecsülés hiányosságait), s mindegyik bemutatottnak egyéni arcéit tudott adni. Módszerében pedig azzal, hogy a hangképek végigkísérték a „szereplők” munkanapját a haj nah felkeléstől, a gyárba való kora reggeli bevilla- mosozástól a munkanap eltöltéséig, sőt a munka utáni' elfoglaltságokig, sőt hobbikig. Ami meg a legnagyobb hatást tette a műsorban, az egy igazán jó közösség emberi-munkatársi összefogása eredményeinek, s a jó közérzet megtartó hatásának érzékeltetése volt. Végül egy olyan műsorról, melyről meglehetősen ritkán szoktam írni. A Húszas Stúdió vasárnapi adása (riporter Hegyi Imre, szerkesztő Kovalik Márta volt), a „Dunának, Oltnak egy a hangja...” a magyarországi nemzetiségeknek az utóbbi évtizedben örvendetesen gazdagodó, egyre inkább kibontakozó anyanyelvi és hagyományőrző kultúrájáról igen élvezetes körképet nyújtott, a minden fokozatú német, szlovák, szerb- horvát nyelvű oktatástól a sajátos folklór továbbélésének bemutatásáig, helyszíni felvételekkel. Mindezen túl, a műsor készítői az olyan ún. „kényes” kérdéseket sem kerülték meg, mint pl. a magyar állampolgárság és az „óhazához” való kötődés viszonyát. Az egyik riportalany fogalmazott a legpreg- nánsabban, valahogy úgy, hogy a hazája mindenkinek ott van, ahol született, nevelkedett, s ahol él — a nemzetiségét, ősei hagyományait ettől még nem kell megtagadnia, sőt ápolnia kell és érdemes. Különösen, ha minden lehetőség és támogatás megvan hozzá, mint a szocialista Magyarországon is. Merkovszky Pál
