Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1982. május 15.

OLDALA

Kevesen

M

ondjuk, hiszen az élet ad rá alapot: egyre több nő kerül kormáinykerék mellé, persze ezúttal nem az autóra, hanem a vállalatok, Intézmények kormánykerekére, ilyen, olyan szintű vezetői posztjára kell gondolnunk.

Kétségtelen tény, hogy egyre többen vannak, ám az sem vonható kétségbe, hogy korántsem annyian, mint képességeik, emberi és szakmai minőségük alapján lehetnének. Sőt, még ott sem a nők az irányítók a legtöbb esetben, ahol pedig számarányuknál fogva lehetnének, hiszen a túlnyomórészt nőket foglalkoztató munkahelyeken is — legyen az iskola, avagy gyár —, sokszor a férfiak kezében van az irányítás.

Ha a sokirányú erőfeszítések ellenére sem teljesen kedvező összkép okait vizsgálgatjuk, számos tényezőt kell figyelembe vennünk. Mint a társadalmi jelenségek legtöbbjénél, itt sem feledkezhetünk meg a történelmi előzményekről, az évszázadok, évezredek során kialakult női szerepről, a társadalom messze nyúló munkamegosztásbeli rendjéről.

A hagyományos szerepről beszélve persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy ennek kialakulása, a nők. fizikai, biológiai adottságainál, anyai mivoltuknál fogva természetesnek, kézenfekvőnek minősíthető. S végül ne feledkezzünk meg arról sem, bármennyit is változtak viszonyok« tnijjit »annyi nyndftm/násbqn, a lé^ gyökeres. módp- súlátóiiá'.üudaV táiüükúí^yá''kbvé<£ cs»kv... ■

Égy lépéssel tovább menve azonban az sem tagadható, hogy néha baj van a nők önbecsülésével is, még akkor is nehezen vállalkoznak vezető posztra, ha ahhoz egyébként minden adottságuk megvan. Mondhatjuk: a kisebbségi érzés gyökerei is messzire nyúlnak, s ez kifejezésre jut abban is, hogy sokszor a nők sem bíznak kellően a másik nőben. Gyakori eset: két azonos értékű, de különnemű jelölt esetén a nőket foglalkoztató munkahelyeken is szívesebben látnak férfit a vezetői székben, mint nőt.

Akik a kérdésekkel mélyebben foglalkoznak, eseteket mesélnék, amikor kiderült, az otthoni tanácskozások eredményeként utasították vissza a nők a vezetői beosztásokat. Ugyanis él — talán virul is — a férfi hiúság, mely nehezen tűri a házastársat magasabb polcon, s nehezen nyeli le ami ezzel jár: a feleség nagyobb jövedelmét. Arról már beszélni sem kell talán, hogy — habár a változás kimutatható —, a férjék jelentős része arra vajmi kevés hajlandóságot mutat, hogy a feljebb jutó, tehát többet is kereső nő házi teendőinek nagyobb részét vállalja át, mint korábban. Végül: gondot jelent a gyermekintézmények viszonylagos hiánya is, ami ugyancsak a női gondok növekedését eredményezi.

Egy szó mint száz: a célok, a társadalmi törekvések jó irányba, az egyenjogúság felé mutatnak. De a valóra váltáshoz épp úgy szükséges a hagyományos szemlélet megváltoztatása, minit a kedvezőbb anyagi feltételek — több és jobb munkával való — elérése.

Miről beszélnek a számok?

Elnézést az olvasótól, ha netán soknak tűnnek majd a számok. De — és ezt tudjuk valahányan — az adatok néha beszédesebbek a legszebben fogalmazott körmondatoknál is.

A városi pártbizottság több mint két évvel ezelőtt foglalkozott a kérdéssel: mint valósult meg Nyíregyházán az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februárjában hozott, a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről szóló határozata? Sok jóról, s némi rosszról beszélnek a számok, melyek noha a két év előtti állapotot tükrözték, ma is alapvetően irányadónak mondhatók.

A több mint százezresre duzzadt megyeszékhelyen ma (ez friss adat) 67 ezer munkahely található, melyek közül mintegy 25 ezren nők végzik mindennapos tevékenységüket. Tegyük még hozzá: a nők majdnem fele 30 éven aluli, s jelentős részük élete első munkahelyén dolgozik. És, ami nem elhanyagolható szempont: több mint egynegyedük a bejáró, közel kétszáz (!) településről.

A kérdés — az aránytalanul kevés női vezető — jobb megközelítésére érdemes még tudni: a felnőtt oktatásban

résztvevők fele nő, és mindössze alig egyharmaduk rendelkezik szakmai képesítéssel, míg felsőfokú végzettsége mintegy 8 százalékuknak van.

Ami a gazdasági vezető posztokat illeti, a következő helyzetről beszélnek a számok. Igazgatói, intézményi, illetve hivatali vezetői poszton két éve 15 nő állt. A főkönyvelők között 18, a főmérnökök és műszaki irányítók között 4 nő található. Igazgatóhelyettesként 56, személyzeti vezetői beosztásban 32 nő számlálható.

Végül, ami a jövőit illeti: a városi pártbizottság határozatának megfelelően, a pártszervezetek, alapszervezetek, állami és gazdasági szervek elkészítették káder-utánpótlási tervüket. Felmérték, kik alkalmasak a nők közül vezetésre? A vizsgálódások nyomán 933 nőt találtak irányításra megfelelőnek.

NŐK, kormánykerékkel

Gyorsfényképek

Szolnoki Lászlóné: „Azt feleltem, megpróbálom..

A gazdasági igazgatóhelyettes

Közgazdász. Született Nyíregyházán, tanult Budapesten, dolgozott Debrecenben. Hét éve van a Szabolcsi Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Osztályvezetőként kezdte, hamarosan feljebb lépett. Egy kislánya van, egyedül neveli. Neve: Szolnoki Lászlóné.

— Fél éve voltam itt, amikor egy külföldi nyaralás után, a kapuban várt a személyzetis. Ott, azonnal választ kért: lennék-e igazgató- helyettes? Ugyanis míg távol voltam, megürült a szék. Azt feleltem: megpróbálom.

— Hátrányt soha nem éreztem. Talán mert mozgékony vagyok, és nem hiányzik az önbizalmam sem. Kitartó vagyok, s hiszem: van bennem annyi, mint egy másnemű emberben. Az igaz, a napjaim úgy telnek, hogy szellemileg teljesen kifáradva érek haza. Ez a munka teljes embert követel.

— Kislányom hatodik osztályos és régen egyedül nevelem. Szerencsém van, mert édesanyám sokat segít, ha ez nem lenne, ezt a beosztást nem vállalhattam volna. A gyerek rovására semmi sem mehet.

— Ügy érzem: alapvető különbség — természetesen a biológiai tulajdonságokon kívül —, férfi és nő között csakis a fizikai erőben van. Emancipáció azonban ennek ellenére sincs, és nem is lesz. Kivétel lehetséges, de ott fölmerül: egyáltalában no-e az illető? Már ami a nőkre szabott szerep betöltését illeti.

— Nincs férfi és női pálya (természetesen a biológiai adottságok figyelembevételével), de az elnőiesedést, ami szinte már minden hivatásra jellemző, nem tartom jónak.

— Ügy vélem, a vezetői poszt és a család, nem összeegyeztethetetlenek, nem szükségszerű, hogy az egyik a másik miatt kart szenvedjen. Lehet, hogy itt is szerencsém van. Lányom jól tanul, s igyekszem neki megadni mindazt, ami a szellemi gyarapodáshoz kell.

— Nem tudom, honnét származik a nőkben sokszor fellelhető kisebbségi érzés,

mert úgy látom, akinek reális az (ön)-értékítélete, annál ilyesmi nem állhat fenn ... Lehet, hogy másutt más a helyzet, de nálunk, nem szokatlan a nőd vezető. Középszinten — például az osztály- vezetők között —, különösen nem ritkaság. És állítom, hogy ők is egyenrangúak.

— Meglehet, nem vagyok mindig objektív, ha egy nő kerül hozzám valamely problémával. De — és ez is igaz —, a másik nem sem elfogulatlan ... Sok tapasztalatot szereztem. Azon vagyok, hogy a gyerekem, korának megfelelően, önálló legyen. Legyen felkészült, ha a jövőjéről kell majd gondoskodnia. És mindig azt mondom neki: „Ne hagyd magad . ..”

Dr. Hock Miklósné: „Sosem akartam igazgató lenni...”

Az iskolaigazgató

Szobája kopott. A sarokban jókora cserépkályha terpeszkedik, de maga az iskola sem arról tanúskodik, hogy dúskálnak az anyagi javakban. Dt. Hock Miklósnénak, a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola immár hat éve igazgatójának, ránézésre sem lehet irigylésre méltó a dolga.

— Ez a tények egyik része — mondja —, de ide tartozik, hogy a kettős funkció — gimnázium és szakközépiskola — mellé jár még a kollégium igazgatásának is -a gondja.

Amikor hat éve a középiskola élére került, emlékezete szerint az egyetlen nő volt ilyen poszton, de ma is csak mutatóban vannak néhányan.

— Sosem akartam igazgató lenni — meséli cigarettáját szíva — eszembe sem jutott. Beosztott tanár voltam, latin—történelem szakos. Amikor megtudtam, hogy a választás reám esett, nehéz helyzetbe kerültem. Vezetőként még sohasem mérettem meg, s jelölésem ellentmondott a gyakorlatnak is, mely szerint legtöbbször a helyettesek lépnek előre. Egyértelműnek tűnik: beosztásomat nő mivoltomnak is köszönhetem. Nem csak azért, mert létezik nőpolitika, azért is, mert ebben az iskolában 1954 óta, mindig nők ültek ebben a székben. Ennek, mondhatnám hagyománya is van.

— Nagyon nehéz dolog vezetni: minél régebben csinálom, annál inkább azzá válik. Biztos családi háttér és megbízható munkatársak nélkül, nem is menne. Egyébként arról a bizonyos „statisztikai szemléletről” ami a nőpolitikái határozatok után egy kissé előtérbe került az a véleményem, hogy ez jó is, rossz is. Rossz, ha csak a számok bűvölete dominál, de jó is? mert bebizonyosodott, hogy olyan nők is jók lehetnek vezetőknek, akik maguktól gondolni sem mertek volna erre.

— A nők sokszor nem merik vállalni a nagyobb feladatot, hiszen van egy alapvető szerepük: feleségek és anyák. S mindent összehangolni, bizony nehéz. Sokszor a felsőbb vezetőkben is felmerülhet, hogy mi lesz, ha mondjuk szülni fog a beosztásra kiszemelt? Egy egyetemista fiam és egy hetedik osztályos lányom van, de nincs az a pozíció, amiért őket feláldoznám. Egy nőnek vállalni kell az anyaszerepet, mert az csodálatos dolog.

— Az egyenjogúságot minden gn<im lehet-megva, lósítani. %*ÍF*'esak<»»*t:t sem, mert beléjük idegZMött a férfiak vezető szerepe, az, hogy tőlük jobban elfogadnak mindent... Nyugodtan mondhatom: soha sem éreztem megkülönböztetést — a pozíciómban sem —, mert nő vagyok. De az azért biztos, hogy nehezebb lett az életem, amióta vezető vagyok. Nem mindig sikerül a problémákat és munkát itt, az igazgatói irodában hagyni.

Az elnökasszony

Balogh Zoltánné, a háziipari szövetkezet elnöke elmondhatja magáról, miszerint majd mindig vezető volt. Igaz, 1947-ben még segédmunkásként szerepelt a magasépítő vállalat alapító tagjai között; ebben a minőségében segített a lebombázott nyíregyházi állomás felépítésében. Hat elemivel indult a világnak, dolgozott, s közben 19 évig tanult, s főiskolai diplomája is van.

— Voltam ügyész. Nyírteleken lettem tanácstitkár 1957-ben. Korábban soha nem dolgoztam falun, de szerettem a munkát, az embereket. & rajtuk keresztül a községet is. Sokat lehetett alkotni, az emberek segítségével.

A pártfőiskolát 1970-ben fejezte be.

— Felkértek, legyek nagyközségi pártbizottsági titkár. Én voltam az első a megyében ilyen poszton. Ezt is saeBalogh Zoltánná: ......mindig

volt sikerélményem ..

rettem, hiszen a titkári munkám is összekötött a tanácsi munkámmal. Amikor az itteni elődöm 1972-ben meghalt, felkerestek a megyei •pártbizottságtól, vállaljam el az elnökséget. Nem akartam, a kérdés hónapokig húzódott. Végül ide kerültem. Két évet adtam magamnak, hogy beletanuljak ebbe a munkába. Kevésnek bizonyult, három év kellett. Igaz, sokat segített a férjem, különösen közgazdasági kérdésekben. Nehéz volt és nehéz ma is, hiszen a mérce egyre magasabbra kerül. Ha megtanultam a munkát, akkor ez a kollégáim érdeme is.

— Harmincnégy éves a munkaviszonyom, s táppénzen sosem voltam. De, ez talán annak is köszonhető, hogy miliőig-- volt sikerélményem. Villany,"'kövesút, nyoldtan- termes iskola Nyírteleken, örülni tudtam egy tanácsülésnek, egy pártbizottsági ülésnek, ahol az emberek elmondták a véleményüket. Mindig többet akartam, s ez éltetett.

— Ahhoz, hogy egy nő vezető legyen, kell egy biztos otthon. A férjem, ha látja fáradt vagyok, segít. A család-munka konfliktust sosem ismertem. Amikor szültem még nem volt gyes, az édesanyám nevelte a gyereket.

— Nem éreztem, hogy bármikor is hátrányom lett volna, mert nő vagyok. Anyagilag, erkölcsileg elismernek, tagja vagyok a megyei párt- bizottságnak, kaptam munka- érdemrend arany fokozatot. Igyekszem kemény és következetes lenni önmagámmal szemben is. Szeretek itt ezekkel az asszonyokkal dolgozni, nincs amire ne lehetne őket megkérni.

— Mindig önálló ember voltam. így hozta az élet is; anyám három gyereket nevelt egymaga, nehéz viszonyok közepette. Megtanultam a magam lábán állni, és a munkát becsülni.

Az oldalt írta: SPEIDL ZOLTÁN Fotó: Császár Csaba

Munkásnők a Taurus nyíregyházi gumigyárában.