Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
Kedves Horváth Jenő! A közelmúltban ön egy kissé keserűen magyarázta nekem a nyíregyházi kórházi építkezésen: néha azért is drága egy-egy munka, mert nincsen segédmunkás. Bizonyította, hogy időnként 20—25 forintos óraibért kapó emberek szállítanak téglát, jól felkészült szakmunkások segédmunkát végeznek. Dühöngött a „tizennyolcnaposokra”, vagyis azokra az emberekre, akik éppen any- nyit dolgoznak, mint amennyi a családi pótlék megkapásához szükséges. Amikor aztán szétnéztem a munkahelyen,* meggyőződtem, valóban ijesztő a helyzet. Tizenhat kőműves mellett két „sm”. A többi szakma sem mutatott jobb képet. Hogy a kapott információt most közreadom, annak oka: közügyről van szó, mely sújtja a SZAÉV-et éppúgy, mint a többi építőipari vállalatot. De azt is gyorsan el kell mondani, hogy se ön, se kollégája Nagy Ferenc ebbe nem nyugodott bele. Azt persze tudják: ma már Szabolcs-Szatmár nem Magyarország Szicíliája, ahol terem az olcsó munkaerő, így aztán másfelé kereskednek. Meg is mutatta az egyik sikert: azt a raklapos téglaszállítót, ami fölöslegessé teszi az emberi munkaerőt. Említette azt is, tudnak a svéd, az osztrák, a finn építkezések tucatnyi műszaka eljárásáról, melyeket ugyanolyan gondok hoztak a világra, mint amilyen az önöké. És ezen a ponton mondtuk ki szinte egyszerre a mai bűvös szót: megújulni! Mosolygok mostanában, mennyi erőfeszítés folyik nyelvész és nem nyelvész körökben, hogy a szót, innováció, magyarítsák és értelmezzék. Ám tegyék, ez is valami. Sokkal jobban örülök viszont annak, amikor valaki tépe- lődés helyett cselekszik. Mert lényegében aiz egész bűvös innováció nem más, mint az emberi alkotóképzelet és cselekvőkészség felszabadítása. Igaz, lehet licenciát venni, saakkönyvből ötletet meríteni, a végső megoldás azért mégis a kis, munkásköaösségek kezében van. Biztos vagyok abban, hogy ha ön leül Vakály János, vagy Lippai, Tóth István, Vincze Gábor vagy Ferenci brigádvezetőkkel, s ötletüket, tapasztalatukat, tudásukat kéri, nem fog csalódni. Lehet, nem születnek majd világra szóló találmányok, de hogy lesz okos ötlet, javaslat, újítás vagy éppen csak ésszerűbb elképedés, az szinte biztos. Azt mindannyian tudják, hogy a közeljövőben nem áll rendelkezésükre sok millió új gépre, berendezésre. A beruházók is mind kényesebbek lesznek a számlákra, nem lehet minden többletet érvényesíteni. Nem marad más valóban, mint a legjobb szervezési módszerek megkeresése. Önök bebizonyították nekem, hogy például alig van olcsóbb, de hatékonyabb beruházás, mint a bizalom. Ha — s ezt magam is láttam — egy brigád tudja, mi a dolga ma, holnap, mikorra kell elvégeznie a munkát, akkor rájuk kell bízni a dolgot, megtalálják á legrövidebb utat. Világosi éit' meg kell fizetni. De az látható, a '^eb- zen kívül az önálló cselekvés, alkotás, választás és döntés lehetősége is termelőerővé válik. Milyen szépen jutunk el egy munkahelyi közösség több mint kétszázas létszámától az egyénig. Ez azonban csalt akkor van így, ha tisztázottak az érdek- viszonyok, ha feloldódnak a mindenütt meglévő ellentmondások. Erre az alkotó együttgondolkodásra be kell rendezkedni. Ma a segédmunkás-gond, holnap a még feszítőbb határidő, holnapután az európai szintű minőség, ezt követően a gyors átállás — de talán nem is sorolom mindazt, amivel szembe kell néznie általában a magyar iparnak, gazdaságnak. Az okos koncepciókat sem könnyű megfogalmazni, végrehajtásuk sem diadalmenet. Ezért is örültem annak, hogy Önöknél máris tapasztalni lehet az ön- ál'ó gondolkodás, a valósággal szembenézés gyakorlatának, a nem másra várás tényét. Nem hiszem, hogy ezek a folyamatok egyszerűek. Biztosan éri Önöket is kudarc. Higgye el, még ez is jobb, mint a cselekvésnélküliség langyos vize, a másra várás kényelme. A más, a nincs, az új kihívása tartósnak ígérkezik. Kívánom, mostani lelkes és okos válaszuk, hitük és szándékuk ne lankadjon, jó példájuk serkentsen másokat is. Szeretném, ha sikerüknek is krónikása lehetnék. dr. Hagymási Józseffel, a megyei tanács osztályvezetőjével A Másfél éve, hogy a kereskedelmi válla- w latok és szövetkezetek bérbe adhatják boltjaikat, ám alig-alig találkozunk olyan üzlettel, vagy vendéglátóhellyel megyénkben, amelyik új „gazdával” működik. — Sajnos így van, s ha nem is jó szívvel, de be kell vallanunk: Szabolcs-Szatmárban halad a leggyengébben az új formák bevezetése. Itt van a legtöbb gond az előkészítésben, a szervezésben, lanyha a vállalkozói kedv, pedig — különösen a vendéglátásban — az ellátás javítása miatt is sürgető volna az áttérés, a konkurrencia megteremtése. 0 Mi gátolja, vagy lassítja az áttérést? — Az okok sokrétűek, ezért azt hiszem célszerű lenne, ha a rendelet megjelenésének idejéhez térnénk vissza, mert a gátló tényezők egy része ide vezethető vissza. £ Milyen lehetőségeket kínált a rendelet? — Olyanokat, hogy az új üzemelési formákban az üzletvezetők nagyobb önállóságot kapnak, fokozott anyagi érdekeltségen és kockázaton alapuló működési formában fejthetik ki tevékenységüket, az eddigieknél sokkal jobban kamatoztathatják egyéni elképzeléseiket. Ide sorolható, hogy módosultak a korábbi szerződéses lehetőségek feltételei. Ettől az időtől a vendéglátóhelyeket is bérbe adhatják a vállalatok; lényeges, hogy a magánkereskedelem fejlesztésére is új lehetőségek nyíltak azáltal, hogy bővítette a rendelet a választható szakmák körét. A Hogyan fogadták a vállalatok és szövet- w kezetek ezeket az új lehetőségeket? — A tanácsi vállalatok kedvezőbben fogadták az új lehetőségeket és 159 boltból eddig 80-at meg is hirdettek. A szövetkezetek igen bátortalanul mozogtak. Eddig mindösz- sze néhány áfész foglalkozott a boltjainak, szórakozóhelyeinek szerződéses üzemeltetésével. Mentségükre azért elmondanám, hogy későn jelent meg számukra az iránymutatás, amely egy kicsit-még óvatosságra is intette őket. Sőt ez is csupán a vendéglátóegységekkel foglalkozott, a bolti kiskereskedelemben csak a városi zöldség-gyümölcs boltokra korlátozta az 1981-ben elvégzendő feladatokat. A Megyénkben hány bolt és vendéglátó- W hely működik, és mennyi adható bérbe közülük? — 2818 kereskedelmi egység működik Szabolcs-Szatmárban, amelyből 1940 kiskereskedelmi, 878 vendéglátási feladatokat lát el. Ezek közül 1211 bolt, az összesnek 62,4 százaléka és 641 vendéglátóhely, az összesnek 73 százaléka úgynevezett szabadkasszás, s ezek vonhatók be az új üzemelési formába. A Most már akkor helyben vagyunk: w mennyit adtak eddig bérbe közülük? — Nagyon keveset: április elejéig mindössze 156 egységet hirdettek meg, az összesnek csupán-, a 8,4 százajék^t. Ebből 80-at az állami és Csupán 76-ot a szövetkezeti kereskedelem, holott a szerződésbe adható 1852 boltból és vendéglátóhelyből 1693 a szövetkezeti rendszerhez tartozik. És ez még nem minden: a meghirdetett 156 boltból mindössze 22 működik új formában. Tizenhetet az állami kereskedelem adott át, a szövetkezetek csupán ötöt. A viszonyítás kedvéért mondom: míg tavaly háromnegyed év alatt Budapest nélkül az országban 2600 egységet hirdettek meg, mi ebben 48-cal szerepeltünk, s míg a 2600 fele „gazdára” talált, itt 14-et vettek át üzemeltetésre. 0 Hol kereshetők ennek okai? — A kereskedelmi szervek vezetőinek szemléletével kell kezdenem a sort. Közismert, hogy ha a boltok jelentős részét az új formákban működtetik, szükségtelenné válik a mai, sok helyen felduzzasztott irányítói apparátus, hiszen — leegyszerűsítve a dolgot — tulajdonképpen a bérbe adott boltokból csak a pénzt kapja a vállalat, vagy a szövetkezet. Ezt természetesen nem mondják ki, inkább a csoporttulajdon védelmével, féltésével indokolják helybenjárásukat. Gond, lassító tényező az is, hogy a kereskedelem — különösen a szövetkezetek — dolgozói egyáltalán nincsenek felkészítve, nem ismerik az új üzemeltetési formákkal kapcsolatos jogaikat, kötelességeiket, lehetőségeiket. A Milyen tapasztalatokat szerzett a vállal- w kozói kedvről? — Még a vállalatok, a szövetkezetek magatartásától is kedvezőtlenebbeket. Azoknak a dolgozóknak, akik eséllyel pályázhatnának egy egység üzemeltetésére, több mint fele jobbnak tartja a jelenlegi szabadkasszás rendszert, mert kevesebb energiát kell a munkába fektetni és lényegében nincs sem„Ha a boltok jelentős részét az új formákban működtetik, szükségtelenné válik a mai. sok he- lyen felduzzasztott irányítói apparátus, hiszen — leegyszerűsítve a dolgot—tulajdonképpen a bérbe adott boltokból csak a pénzt kapja a vállalat, vagy a szövetkezet Ezt természetesen nem mendják ki, inkább a csoporttulajdon védelmével, féltésével indokolják helybenjárásukat." mi kockázat. Közel egyharmadra tehető azoknak a száma, akik pénzügyi problémákra hivatkozva nem kívánnak pályázni, de van kb. 10 százalék olyan dolgozó is, aki nem ért egyet ezzel az új rendszerrel, vagy a boltok működtetésével. g| Olyan vélemények 'is elterjedtek, hogy * nem éri meg üzemeltetni egy boltot, s ezért nem pályáznak, még akkor sem, ha a vállalat hirdet. — Kétségtelen, hogy az élelmiszerszakmában az alacsony haszonkulcs (9—9,5 százalék) is nehezíti a vállalkozói kedvet, de zavaróan hat, hogy a szövetkezetek nem rendelkeznek megfelelő rentábiljtási számításokkal, így ők is, a vállalkozó is fél: egyik a kis jövedelemtől, a másik a jogsértéstől, a túlkapások bekövetkezésétől. A Ezek a gátak más megyékben is meg- ^ vannak, mégis lényegesen jobb a helyzet. Megyénkben esetleg valami jobban érezteti hatását? — Ilyen is van és nem is kevés. Egy rendelet például tiltja az 1000 forint értékhatár feletti bútorok, elektromos háztartási gépek, híradástechnikai cikkek, órák és járművek eladását a vegyesboltokban. A mi kisebb településeink, vagy a városok peremkerületeinek vegyesboltjai, amelyek — nagyon helyesen — a napicikkellátást szélesebb körben értelmezik, nem nélkülözhetik ma már a rádiót, a háztartási gépeket. Nem képzelhető el, hogy amikor ma órakínálatunkat többször leértékeléssel tesszük eladhatóvá, egy vegyesboltban ne lehessen órát, vagy kerékpárt venni, ami nálunk szinte munkaeszköznek számít. De mondhatom azt a pénzügyminiszteri rendeletet is a gátló tényezők közé, amelyik a szerződéses üzemelésű kiskereskedelmi és vendéglátóegységekre nem terjeszti ki a preferenciát. A területi preferencia ugyanis 500 lélekszámon aluli településeken a forgalom 2 százalékával, 1500-on aluli településeken az árbevétel 1 százalékával teszi rentábilissá az ilyen helyeken működő szövetkezeti egységeket. A Megfelelő perspektívának tartja-e, hogy * egy boltot, vendéglátóhelyet 3—5 évre adnak át szerződéses üzemeltetésre? Vagyis érdemes-e ennyi időre beruházni, mondjuk kényelmesebbé, otthonosabbá tenni egy éttermet? — A működésre adott idő is gondot okoz, mégpedig többféle gondot. Egyik: kereskedelmi szerveink óvatossága, inkább bátortalansága miatt még öt évre sem adtak boltot üzemeltetésre, inkább az alsó határt, a 3 évet rögzítették a szerződésben. Nagy hiba volt, hiszen még az öt év is kevés arra, hogy a boltot működtető komolyabb anyagi áldozatot hozzon, mivel semmilyen garancia nincs arra, hogy az újabb pályázatot — majd három év múlva — ismét ő nyeri. Talán enyhíthetne valamit, ha a jogszabály kötelezővé tenné a vállalat, vagy a szövetkezet számára, hogy 3 év után megvásárolja a szerződés ideje alatt épített, beszerelt berendezéseket, illetve újabb szerződéskötésnél elsőbbséget élvezzen az, aki 3 évig már bizonyított. A Megnyugtatónak találja-e az átadott w boltok, éttermek ellátását? — Ellátásuk rendszere még nem alakult ki, s ez is gondot jelent. A megyében nincs például önkiszolgáló fűszért raktár, ahol gyorsan, igény szerinti árut kapna a vállalkozó, de nem alkalmas még erre a többi nagykereskedelmi lerakat sem. A röviköt. szakmában most gondolkodnak úgynevezett mozgó napicikkeket értékesítő formán, de nem alkalmazkodnak az új formák igényeihez az úgynevezett művi szervek — a húsipar, a sütőipar, a tejipar, a söripar, a baromfiipar — sem. A Egy vállalkozáshoz pénz kell, a bolt el- w látásához szállítóeszközre van szükség. Milyenek a feltételek ezen a téren? — Nem kecsegtetőek. A szállítás feltételei nem ösztönzik az új üzemelési formákban dolgozókat saját járműveik használatára, a rugalmasabb, gyorsabb szállításra. Ami a pénzt illeti: nincs még kialakítva az a rendszer, hogy a szerződéses üzemeltetésű egység vezetője OTP-számlán helyezhesse el a pénzét. Még nagyobb gond, hogy nerti kaphat hitelt a vállalkozó kedvű, új üzemeltetési formára áttérő egység vezetője, jóllehet ezt a témát a magánkereskedők esetében már megoldottuk. A Sok mulasztást, mulasztót említettünk v már, de kimarádtak az ellátás gazdái, a tanácsok. Vajon ők, önök, mindent megtettek? — Azt hiszem, az irányító szervek — ebben mi is benne vagyunk — sem foglalkoztak súlyának megfelelően az új feladatokkal, s a vezetők évi munkájának megítélésénél sem kapott e tevékenység megfelelő helyet. Azt is be kell vallanom, hogy a tanácsok szakigazgatási szerveinék magatartása sem megfelelő, önző okok miatt nem szorgalmazták az új formák elterjesztését, mivel mostani létszámukkal kell a megnövekedett feladatokat y megoldani. A tanácsok dolga ugyanis az uj formában működő boltok, éttermek, a magánkereskedők ellenőrzése, amely nemcsak a vásárlók érdekvédelmére terjed ki, hanem árfeladatokra és a nyitvatartással kapcsolatos és egyéb feladatokra is. A Kevés tehát az új formában működő W boltok száma, nagyjából az okaival is megismerkedtünk. Kérem, szóljon a már szerződéses üzletek működésének tapasztalatairól. Sii ,i9áJi&g3X2?.C, dü9it — A leglényegesebbel kezdem: a 22 egység — amelyből épp a fele kiskereskedelmi, a másik fele vendéglátó — közül egy kivételével jobban működik, mint a bérbeadás előtt. Ennék oka a jobb áruellátásban található, de szerepe van annak is, hogy a bérlők általában szélesítették a választékot. Az is lényeges és megszívlelendő, hogy udvariasabb a kiszolgálás, megnyújtották több helyen a nyitvatartási időt. A Az imént azt mondta: nem alakult még w ki a vállalkozók ellátásának rendszere, most pedig, hogy jobb az áruellátásuk ... — Nincs ellentmondás, az áruellátás javulása ugyanis a ruházati szakmában jelentős, ahol kisiparosoktól, más megyékből beszerzett árut is forgalomba hoznak, és zöldséggyümölcsfélékből, ahol saját termést, vagy déli megyékből szerzett árut raknak polcaikra. A nagykereskedelemtől ők is ugyanazt kapják, mint az állami, a szövetkezeti kereskedelem. A Milyen a volt gazda, tehát a vállalat, a w szövetkezet és a bérbe adott bolt vezetőjének kapcsolata? — Általában jó, de azért nem mindig felhőtlen. Nyíregyházán már szerződésfelbontásra is érkezett javaslat az Oázis cukrászdából a vállalattal fennálló tisztázatlan kérdések miatt. Kisvárdán az okozott vitát a szövetkezet és a presszó között, hogy legyen-e zene. Azóta tisztázódtak a dolgok. A A beszélgetésből kiderült: gond van bő- v ven. Milyen változtatások hoznának kedvező eredményt? — Amikor a gondokat soroltam, akkor az is a célom volt, hogy a változtatás igényét felvessem, és sürgessem is a megoldást. Lényegében ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy feljegyzést küldtünk a Belkereskedelmi és a Pénzügyminisztériumnak — bár ismereteim szerint ők is foglalkoznak a témával és rugalmasabbá kívánják tenni a szabályozókat — de nekünk magunknak is lesznek feladataink. Ebben az évben legalább kétszáz boltot és vendéglátóhelyet kellene bérbe adni, s ehhez nem elég a gondokat feltárni, a megoldást is meg kell találni. Akkor várhatóan a vállalatok és szövetkezetek is megértik, hogy egy veszteséges bolt bérbe adását nem köthetik 25—30 százalék nyereséghez, s így nagyobb lesz a vállalkozói kedv is. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József KM HÉTVÉG. MELLÉKLET a szerződéses üzemeltetésről J HETVEGL L INTERJÚ, mmmmo
