Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 10. Q E lnézést .kérek azoktól, akik hiányolják a megszólítást, de ez a levél azoknak íródik, akik már eddig is bizonyították: hajlandók tenni a közösségért, s szól azoknak, akik még visszahúzódnak mindazon cselekedetek elől, melyek a tágabb környezet épülését, szépülését szolgálja. Szerencsére, ezek egyre kevesebben vannak. Nemrég egyik ismerősöm mutatta feltört tenyerét, s miközben sajgó vállát is tapogatta elmondta, hogy szombaton fát ültettek a lakótelepen, s hiába a fáradalom, jövő szombaton is ez lesz a program. Amikor megkérdeztem, miért is teszi, azt mondta: természetesen a fák kedvéért is, de korántsem csak azért. Teszi, mert ez szinte az egyetlen alkalom arra, hogy a panelház egymástól elszigetelt lakói összejöjjenek; a közös munka közben szó szót is követ, végre beszélgetnek, ismerkednek egymással. Teszik azt,™*mire eddig módjuk nem nyílt, hiszen jó, ha köszöntek egymásnak pitépesőházba», aj” liftben ös'szeakaatak. Ehhez a témakörhöz tartozik az Is, amit az egyik szatmári nagyközségünk tanácselnöke _ fejtegetett. Szerinte ugyanis, a valamikor járási székhely központi helyzetét elvesztve egyre inkább saját erejére szorult, s ha akartak valamit, nem volt értelme a társadalmi munkaórákat számlálgatni. S az emberek nem is méricskéltek, hanem dolgoztak, s a nagyközség, noha végső soron „csak” község, mégis inkább egy vidéki kisvárost juttatja az arrajáró eszébe. A közös munka kapcsán itt, elsősorban az anyagi gyarapodás jött szóba, de kiderült az is, hogy korántsem mellékes körülmény az emberek egymásra találása sem. Ebben a községben — mesélte az elnök — részben a régi viszonylagos jómód, részben a történelem — az ötvenes évek — megpróbáltatásai miatt, sokáig izoláltan, egymással keveset törődve éltek az emberek. Tulajdonképpen sorolhatnám még a szívmelengető mai példákat, de érdemes arról is szólni, hogy a mai társadalmi munka — természetesen az értelmes munka — azt a jó érzést adhatja vissza az embereknek, amit valaha mondjuk a fonóban, a kukoricafosztó- ban és a közösségi munka más színterein érezhették. Tudom, hogy azok a kollektív megnyilvánulások a más körülmények hatására alakultak ki, de az sem vitatható, hogy arra a bizonyos testmelégre, közelségre, amit akkor és ott éreztek az emberek, ma is nagy szükségünk van. S ezt a modern élet semmilyen eszköze sem helyettesítheti. A tévéből, a rádióból, a moziból az a melegség nem áradhat, a képernyőnek, a hangszórónak, a filmvászonnak visz- szabeszélni nem lehet, velük eszmét cserélni nem tudunk. Az emberi élethez szükséges oda-vissza kapcsolat csakis ember^gjp^^la^qtkÄl&kulhat.kb «■»' Sdkan IjßSKj a-uaera érnek rá ;a. társadalmi munkára. ,a , közös, cselekyesr0j9%é'ha j4bbäfi'*5tg'tg ’ gondoljuk a dolgokat, kiderül: az apró izomlázakért, á hólyagos tenyérért; a netán elmulasztott tévéműsorért bőséges kárpótlást kaphatunk. Olyasvalamiben részesedhetünk, ami a mai világban hovatovább hiánycikk. Gyarapodunk anyagiakban a közös „ingyen” munkák révén, s gyarapodhatunk emberségben is. Mert kiderülhet rólunk, hogy hiába ülünk évtizedek óta íróasztal mellett, azért egy kis fizikai munka földhöz nem vág minket. Aztán rájöhetünk: sok minden van, amit nem tudunk egymásról, a másik munkájáról, életéről, gondjairól, s öröméről. Egy-egy ilyen munka mellett ráébredhetünk: mennyi minden közös bennünk, s mi mindenben különbözünk egymástól. Tudom persze, sok esetben formálisak ezek a mi kis közös munkáink, hiszen sokszor olyasmit kell elvégeznünk, amit voltaképpen a napi munkák során — másoknak — kellett volna. De — mégha példa erre is akad —, nem kérdőjelezhető meg talán a leírtak alapvető igazsága. Az, hogy érdemes, tehát kell időnként a közösségért közösen is dolgozni, hiszen mérhetően gyarapodhatunk a munka által. S nem csupán anyagiakban. Tisztelettel: Mónus Albertnéval, a megyei tanács csoportvezetőjével A A statisztika szerint jelenleg 104 ezer w idős korú ember él megyénkben. Köztük több, mint 14 ezer magányosan. Az öregek aránya bár mérsékelten, de évről évre emelkedik. Ezen belül is nő a magas korúak, vagyis a 80 év körüliek száma. Az idősek segítése szociálpolitikai feladat. Hogyan törődik velük a megyei tanács szociálpolitikai csoportja? — Fő feladatunk a felnőttvédelmi szociális gondoskodás szervezése, irányítása, s az ebből eredő hatósági feladatok megoldása. A felnőttvédelem a 18 éven felüli munkaképtelen, csökkent munkaképességű, illetve az idős korú emberekről való gondoskodást jelenti. A felsoroltak közt legtöbben az öregek vannak. így ők azok, akikért a legtöbbet te:o.hetünk. A Az idősek többségének vannak hozzá- w tartozóik. Hogyan osztozik a család és az állam az öregek istápolásán? — Akiknek vannak tartásra képes és köteles rokonaik, azokról a családtagoknak kell gondoskodni. A mi hatáskörünkbe azok az alacsony jövedelműek, kisnyugdíjasok, illetve jövedelemmel nem rendelkezők tartoznak, akiknek gyakorlatilag senkijük nincs. A különféle pénzbeni és anyagi juttatások mellett részesülhetnek területi szociális gondozásban, helyet kaphatnak az öregek napközijeiben, a szociális otthonokban. Üjdonság a nyugdíjasok háza, amely a múlt évben nyílt meg Nyíregyházán. Itt hetven lakrészt alakítottak ki olyan egyedülállóak és házaspárok számára, akik főbérleti lakásukat a tanács rendelkezésére bocsátják, s vállalják a havonta több száz forintos rezsi fizetését. Az itt lakók — térítés ellenében — rendszeres étkeztetést, egészségügyi ellátást kapnak. Unaloműzőnek pedig ott az öregek napközije, amely az épületen belül létesült. A Megyénkben évente milliókat költenek w szociális segélyezésre. Hogyan használják fel a rendelkezésre álló összegét? — Adható rendszeres és rendkívüli szociális segély. Rendszeres segélyezésre tavaly több, mint 71 millió forintot költöttünk. Akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek, s egy szál magukban élnek, azokat teljes összegű segély illeti meg. Ez tavaly havonta és személyenként 1460 forint volt. Az idén száz forinttal több. Családi helyzetüktől függően kiegészítő-, illetve részösszegű segélyre pedig azok jogosultak, akiknek havi jövedelme nem éri el a teljes összegű segély mértékét, ök a kettő közötti különbö- zetet kapják kézhez. A Havonta 1560 forint étkezésre, öltözkö- w désre, fűtésre, világításra, a háztartás számtalan apró-cseprő kiadására. Meg lehet élni ennyiből? Dia iBgSfSnlBagyon Stftái&RQ- meg lehet •«^gijib^jpleojSydjuk, nogy Kicsi ez az ösz- szég, de töbp nem adháW^ Viszont ezt a 1 pénzt valáióeffifiyr rászoruló megkapja. Jelenleg segélyre'várakozó)hincs a megyében. Sőt! Ha a rendszerenraugélyezettek átmenetileg nehéz anyagi hétyzétbe kerülnek, rendkívüli segélyt is igényelhetnek. Ez a lehetőség megilleti a kisnyugdíjasokat, kisjövedelműeket is. Tavaly több, mint 13 ezren fordultak gyors segítségért a tanácsokhoz. Személyenként átlagosan 940 forintot vettek fel. Szerencsére a tanácsok többsége igen segítőkész. Időről-időre maguk is felkutatják a körzetükben élő időseket, s figyelemmel kísérik életkörülményeik alakulását. Ha szükséges, megszervezik házi szociális gondozásukat, szociális étkeztetésben részesítik őket, végső esetben megoldják szociális otthoni elhelyezésüket. Akik pedig jól bírják magukat, eljárhatnak az öregek napközi otthonába. A Az „öregek napközi otthona” — nem w túl szerencsés elnevezés. Viszont az egyre bővülő hálózat bizonyította: maga a kezdeményezés bevált. Milyen feltételeket teremtenek — szaknyelven szólva — az ÖNO-kban a rászorulóknak? — A gondozottak az igényeikhez igazodó ellátást kapnak. Kezdve az étkezéstől az orvosi ellátáson át a fürdésig, a ruhájuk mosásáig. Házon belül televízió, rádió, könyvek, újságok állnak rendelkezésre. Legtöbben olvasgatnak, kézimunkáznak, vagy kertészkednek. Jelenleg Szabolcs-Szatmárban 74 ilyen intézmény működik, melyekben 1580 idős embert tudnak elhelyezni. A kihasználtság változó. Legjobb a vásárosnaményi, a legrosszabb a nyírbátori járásban. A napközik száma ebben a tervidőszakban évenként hárommal emelkedik. A fejlesztés legnagyobb akadálya az, hogy alig akad a településeken olyan használaton kívüli épület, M Országosan a legsikeresebb, s legnépszerűbb gondozási forma a szociális otthoni ellátás. Nagy csatanyerés volt ez, hiszen kezdetben sokan a szegényházzal azonosították ezeket az intézményeket. — Ilyen véleményeket — bár elvétve — néha még mindig hallani. Habár napjainkban már nem az a gond, hogyan csalogassuk be az embereket az otthonokba, hanem az, hogy a jelentkezők sokaságából a legrászo- rultabbakat válasszuk ki. A Milyen feltételekkel lehet ide beke- w rülni? — A szociális gondoskodás valamennyi formájánál azonosak a feltételek. Tehát ide is azok a gondozásra szoruló idős, alacsony jövedelmű, kisnyugdíjas vagy jövedelemmel nem rendelkező emberek juthatnak be, akiknek tartásra köteles és képes hozzátartozójuk nincs. A Mégis beszélnek olyan esetekről, amikor igen jó keresetű és társadalmi helyzetű emberek hozzátartozói kerültek otthonba. — Igen, korábban tényleg volt erre példa. De nem ez a jellemző. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy sok jó állású ember megpróbálja felvétetni rokonait valamelyik intézetünkbe. (Az idős ember — főleg ha már önmagát sem tudja ellátni — teher a családnak ...) Más kérdés, hogy a jogtalan kérelmeket elutasítjuk. A Az öregekért — gondolom — sokat tehetnének a különböző munkahelyek dolgozói, kollektívái. — Számos példa van arra, hogy brigádolj- vállalják munkahelyük egy-egy nyugdíjasának gondozását. Felkeresik őket, segítenek a ház körüli munkákban, hivatalos ügyeik intézésében. A kör bővíthető olyan idősek bevonásával is, akik nem dolgoztak az illető vállalatnál. Ez nem pénzkérdés, egy kis jó indulaton múlik. isi Szabolcs-Szatmárban nyolc szociális ott- ® hon működik. Ezek szakosítottak, tehát nem mind fogad csak öregeket... — Győrteleken, Tiszavasváriban, Mérken és Nyíregyházán az időseket, Nyírbélteken és Fülpösdarócon az elmebetegeket, Szamos- angyaloson a krónikus alkoholistákat, Tar- pán és Gacsályban a súlyos értelmi fogyatékosokat gondozzák. Szakolyban szociális foglalkoztató működik értelmi fogyatékosok részére. Ez az intézet száz új hely- lyel bővül az idén. Jó hír, hogy Kisvárdán már épül az új, kétszáz személyes idősek szociális otthona. Igaz, a tervidőszak végéig csak száz hely készül itt el. A Köztudott, hogy ezekben az intézetekben igen jó körülmények között élnek az emberek. Am azok, akik egész életükben dolgoztak, hajlott kprukban is igénylik a munkát. Tudnak-e ilyen ,el- ‘ ** foglaltságot nyújtani számukra? — A gondozottak között valóban sokan hiányolják a munkát. A gacsályit kivéve valamennyi intézetünkben van is szervezett munkaviszonyon nyugvó ipari jellegű foglalkoztatás. Dolgozni nem kötelező. Viszont aki erővel bírja, az ragaszkodik hozzá. A Fővárosi Kézműipari Vállalat megrendelésére például úttörősípot festenek, focilabdát varrnak, védőkesztyűket, lemosókendőket csomagolnak, zsebkendőket hajtogatnak. A tiszavasváriak a Fővárosi Játékkészítő Szövetkezet részére játékbabákat öltöztetnek. Megyén belül sajnos egyetlen vállalat sem látott fantáziát az öregek foglalkoztatásában. Pedig ha a fővárosiaknak szükségük van az idősek segítségére — még olyan áron is, hogy Szabolcsba utaztatják a munkát — a helybelieknek miért nincs? Az ÖNO-kban még sokan vannak, akik dolgozni szeretnének. A A sort folytathatnánk azokkal a csaw Iádban élő, jó erőben lévő nyugdíjasokkal, akik .szintén-szívesen eljéGaáiMik naponta 4-^6 órát dolgozni. — Fővárosi példa nyomán mi is gondol-: tunk szociális foglalkoztatók szervezésére.? Ám erre egyelőre nincs kilátás. A reményt nem adtuk fel, keressük rá a megoldást. A Az idei egészségügyi világnap az öre- w gek megsegítésére hívta fel a figyelmet, így ebben az évben kiemelt feladat a velük való törődés. Ön szerint hogyan kellene javítani, korszerűbbé tenni a szociális gondoskodást? „Egy alkalommal a végletekig elcsigázott, elhanyagolt férfit utalt be hozzánk a tanács. Képzeljen el egy csontsovány, éhes öregembert, aki nemhogy hénapok, de talán évek óta nem látott fürdővizet. Számára a huszonnegyedik órában érkezett a segítség." — Véleményem szerint az igazán korszerű módszer az, ha minden idős ember az állapotának megfelelő gondozásban részesülhetne. Tehát ha valaki napközibe szeretne járni — mert unatkozik otthon egyedül — ne legyen kizáró ok, hogy történetesen jó körülmények között él, s vannak hozzátartozói. Vagy ha szociális otthoni elhelyezésre lenne szüksége, akkor időben vegyék fel a rászorulót, nem pedig végső esetben. Nagyobb figyelemmel kellene kísérni az élet- körülményeiket. Annál is inkább, mert.az öregek szerepe megváltozott a családban — mégpedig hátrányukra. Igazi helyük a több- generációs családban lehetne, ahol segíthetnének az unokák nevelésében, s hasznosíthatnák gazdag élettapasztalatukat. S mi van ehelyett? A fiatalok elvándorolnak a falvakból, az öregek magukra maradnak. A városokban sem jobb a helyzet, ahol a szűkös lakásviszonyok gátolják azt, hogy nemzedékek éljenek egy fedél alatt. Mindezek megoldása tehát több, mint szociálpolitikai kérdés. Súlyos társadalmi ügy, ami elsősorban az anyagiakon, s nem rajtunk múlik. Köszönöm az interjút. Házi Zsuzsa KM az Misek szociális leidozásáról r HÉTVÉGI | ílINTERJÚJ amely alkalmas lenne erre a célra. Építésre pedig nincs pénz. Szabolcs egyetlen újonnan épülő öregek napközije Penészleken lesz. Várhatóan 1985-ig elkészül. Nem hagyjuk egyedül azokat sem, akik fizikai állapotuknál fogva képtelenek eljárni a napközikbe?*«» Az"*ő segítségükre szerveződött abházi szocr- ális gondozás. A A közvélemény nem egyértelműen ítéli * meg ezt a gondozási formát. Sokan úgy gondolják, hogy ez a világ legegyszerűbb munkája: nem kell mást tudni hozzá mint mosogatni, takarítani, bevásárolni, mosni. Vagyis a gondozónő egyszerűen bejárónő? — Nehéz és sokszor hálátlan munka ez. Magam hosszú évekig dolgoztam a sóstói szociális itthonban ápolónőként. Egyik legmegrázóbb élményem az itt töltött évekhez fűződik. Egy alkalommal a végletekig elcsigázott, elhanyagolt férfit utalt be hozzánk a tanács. Képzeljen el egy csontsovány, éhes öregembert, aki nemhogy hónapok, de talán évek óta nem látott fürdővizet. Számára a huszonnegyedik órában érkezett a segítség. A szomorú példákat még hosszan sorolhatnám. Tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű az öregekkel bánni. A korral jár, hogy nem tudnak parancsolni a hangulatváltozásaiknak, ehhez nekünk kell alkalmazkodnunk. Nem szólva arról, hogy az ifjúkori negatív tulajdonságok az évek múlásával egyre jobban hangsúlyozódnak. Ezért sok türelemre, megértésre, emberszeretetre van szükség. Nagyon fontos a gondozónő személyének a megválasztása. Az újak felvételénél nem az a döntő, rendelkezik-e szakmai képesítéssel, hanem, hogy alkalmas-e a munkára. Ugyanis a szaktudást utólag is meg lehet szerezni — de az alkalmasságot soha. A Tudomásom szerint ez a foglalkozás nem ^ tartozik a népszerűbbek közé. Egyáltalán van arra heletőség, hogy válogassanak a jelentkezők között? — Sajnos ezért a munkáért nem állnak sorba. Nem választhatunk úgy a jelöltek között, ahogy szeretnénk. De azért nem veszünk fel mindenkit. A megyében jelenleg negyvenkilenc főfoglalkozású házi szociális gondozónő dolgozik. A tiszteletdíjasok száma viszont meghaladja a négyszázat. Szakképesítéssel a főfoglalkozásúak alig egyharmada rendelkezik. Többségük negyven év körüli asszony, aki eddig még nem állt sehol munkaviszonyban. A beiskolázásuk lassan halad, mert vannak köztük, akik csak hat általánossal végzik munkájukat. Ez pedig kizáró ok a tanfolyami felvételinél. Legtöbbjük áldozatosan, türelemmel és jól dolgozik. Nincsenek agyonfizetve. Díjazásuk 1500-tól 3000 forintig terjed attól függően, hogyan értékeli munkájukat az őket foglalkoztató tanács. Pedig a házigondozás sokkal több, mint hogy mosnak, takarítanak, főznek az öregekre. Jelenlétükkel, s gondoskodásukkal azt a tudatat erősítik a rájuk bízott emberekben, hogy nincsenek egyedül. Tény, hogy a gondozónők a mostaninál jobb elismerést is megérdemelnének.
