Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. április 10. O VELÜNK DOLGOZNAK, MEGOSZTJÁK A FÉRFIAKKAL AZ ÖRÖMET ÉS GONDOT, SZERET­NEK, CSALÁDOKRÓL GONDOSKODNAK, FÉLTENEK, TÖRÉKENY ALKATUKNÁL NAGYOBB TER­HET VÁLLALNAK, VILÁGRA HOZNAK ÉS NEVELNEK GYERMEKET, RENDELT ÉS VÁLASZTOTT SORSUKAT HŐSKÉNT HORDOZZAK. ÉS HA VAN CSODA? ÖK A TEREMTÖI: MÉG ARRA IS MA­RAD EREJÜK, HOGY GYÖNYÖRŰSÉGET TEREMTSENEK KÖRNYEZETÜKNEK, A VILÁGNAK. Sommag, búzaszem, tölgy­levél, őszirózsa, tulipán. Ki hinné, hogy a bolondosán ku­sza szálakat rendbetevő kéz nyomán a 125 esztendős esz- továtán keltek új életre. Dí­szítenek térítőt, párnát, tö­rülközőt, szetteket, abroszt. Alkotójuk a botpaládi népi iparművész: Varga Zoltánná. — Csodálatosan gazdag, szemnek gyönyörűség e vidék és táj szőttes mintavilága. Csak olyan asszonyok talál­hatták ki, akik nagyon szo­morúak voltak nap közben, s este, amikor már minden el­pihent, a szépről szőtt álmu­kat szőtték a vászonba. Ma­guk és más gyönyörűségére. Ezeket gyűjtöttem össze, ta­nultam meg, s teremtem új­já. El nem adom, lányaimnak készítettem őket. Kiállítást sokat megjártak már. Helsin­kitől Moszkváig, Bulgáriától a magyar kiállítótermekig ez­rek látták. Ha igaz, akkor , ezen^a,nyáwvn, .Svédországba . utazunk; A szőttesek és én. Átengedem üjjaim között a vásznakat, a finom, ősi mó­don készült rojtokat. Hány és hány ezer felvetett szál, mozdulat, szövőszék mellett töltött óra kellett ahhoz, hogy alkotás szülessen! — Most azon fáradozok, hogy a szövés, a kézimunka, melynek itt, ezen a szatmári tájon hagyománya van, ke­nyérkereset legyen sok, itte­ni asszonynak. Bejártam Bu­dapestet, s úgy tűnik nem haszontalanul, hogy legyen a tsz-nek egy olyan mellék­üzemága, ahol szőnyeget sző­nek majd. Szívesen tanítom azt, aki nem tudja. Ez jobban állna a kézre, mint a kábel, hiszen a Paládokon mindig éltek mintát álmodó, szépet szállal megszövő asszonyok. Oklevelek, díjak, elismeré­sek sorakoznak Varga Zol- tánné otthonában. A napok­ban a televízió készített róla műsort. Színes, szép világá­ban, immár nyugdíjasként ül szövőszéke mellett. Az abla­kon át a nap sugárkévéje vív csatát a felvetett szálakkal. És közben virág terem a keze nyomán. ... virág terem a keze ■ nyo­mán. Egy darab beregi szépség Csörög a szarka, billeg a farka,*/ azt hallottam a falu­ban, a hímes is tarka. / Én is azért jöttem, hogy kérjek belőle, / adok érte rózsavizet a kislány fejére... mondja a pulya, majd be is váltja a fenyegetést, jól megönti a ta­nító néni fejét. De hát Ga- csályi Csabáné Barabáson nem haragszik érte. Ez már így szokás, s jár is érte a to­jás. — Igaz, nem piros itt a hí­mes. Magam készítem, ősi módon, úgy, ahogy Daróczi Bélánétól tanultam, aki még az édesanyjától leste el egy­koron a kaparás művészetét. Mert ez az, hiszen a hegyes­éles borotvával a mintát a tojásra rátenni, nem könnyű dolog. Hagymahéjjal befes­tem, aztán amikor eljön az este, leülök, sokszor éjfélig is kaparom a mintákat. Hogy milyeneket? Nos, van ezek között ősi, olyan, mely ezen a tájon termett. Hadd mutas­sak párat. Kis üvegtál kerül elő, ben­nük a kész hímesek. Tűhegy finomságú karcolatokból áll virág, levél, egymásba fonód­nak a motívumok, tisztán, a sötétsárga alapból vakítón kiválva. — Sosem rajzolom ki előre. Az ember kezét viszi a kép­zelet. Valós és álmodott virá­gok alakulnak át fűzérré, mintává. Szeretem csinálni, mert hiszem: van, akinek öröm ez a szépség. Persze, volt már olyan, aki mikor kiment a kapun, odacsapta. Nem volt elég tarka-barka, rikító. De ez sem vette el a kedvem. Sokan tudják, ez az ajándéktojás nem egyszerűen csak a kötelező ajándék a lo­csolásért, hanem egy darab beregi szépség. Már készülök, hogy versi­két mondjak; de hisz’ rózsa­víz sincs nálam! Gacsályiné jót mulat igyekezetemen, s előlegbe ad három hímest. Az asztalon még harminc tojás, várja a festést, a díszt. Elte­szem, s örömmel forgatom, — ahogy ő mondta —, a be­regi szépséget. Az ember kezét viszi a képzelet... Tűvel vetik a virágot Tudja, hogy vagyont őriz a házában. Mondták neki láto­gatók, a csarodai templomot megnéző, s lakásába betévedt turisták, szakemberek, min­denáron venni akaró, de hoppon maradt kézimunka­gyűjtők. Sebestyén L ajosné ugyanis nem ad el. Beregi keresztszemes díszíti lakása minden zugát, ablakát, kap belőle menye, fia, a jó rokon, a kedves ismerős. De Rozika néni nem üzletel. — Sosem fordult meg a fe­jemben, pedig 12 éves korom óta jár kezemben a tű. Ma öt­venöt esztendős vagyok, s ha van egy kis időm, akkor mindig kézimunkázok. Saját örömömre, meg aztán azért is: nem ülhet az ember tét­lenül. Télen sokszor egész nap jut rá idő, de nyáron, főleg esténként veszem kézbe a vásznat, a fonalat. A min­ták legtöbbjét ismerem jól, a kezemben van a kivarrás módja. De szívesen forgatom azt- a sok jó mintakönyvet: is, amelyek mostanában jelentek meg. Egészen más hangulata van a lakásnak, ha szép pár­na, terítő, függöny ves^, kö­rül. A színes, tarka, 'ósodás beregi minták vidámmá te­szik az embert. Nézze, most, amikor besüt az ablakon a nap, olyan minden, mint egy kert. Rozika néni kezében most is ott a kézimunka. Lábát, ezt így szokás, mert így oksze­rű, kis sámlin támasztja fel, s keresztszemek megszámlál­hatatlan sokaságával hinti be a vásznat. Csarodán, Táko- son sokan vannak hozzá ha­sonlók. Virágvetők, álmokat vászonba öltögetők, világot megszépítők. A kezek évszá­zadok óta ugyanúgy, simogat­va fonalat, anyagot, vezetik a tűt, melynek szúrása mada­rat, virágot, rét, mező, erdő szépségét termi. — Más lesz az ember is, ha varr — mondja Sebes­tyénné —. Megnyugszik, a szép örömet ad neki, s nem tagadom, annak is örülök, hogy másnak tetszeni fog. Ügy érzem néha,' hogy min­den darabban, ami itt van, egy kicsit én is benne va­gyok ... Nem ülhet az ember tétlenül... Szívdobogás Perdül a szoknya, dobban a láb. Hol méltóságteljesen, hol kacéran kihívón mozdul a lány, úgy, ahogy a tánc kí­vánja. Mert a tánc beszéd, csak érteni kell. — így igaz, a tánc beszéd, kifejezés, talán a legrégibb közlési forma — mondja Sza- lavári Anna, a népművészet ifjú mestere Mátészalkán. — A férjemmel Budapestről jöt­tünk ide három évvel ezelőtt, hogy a táncot tanítsuk, és a szatmári táj kincseit gyűjt­sük. A Bihari és a Bem tánccsoportban táncoltunk, s elsősorban Vásárhelyi László biztatására választottuk ezt a tájat. És nem bántuk meg. Aki itt táncol, talán még töb­bet ért a régi mondandóból, mint a városi, aki itt a mű­sort nézi, szinte a táncosok­kal él, hiszen vérében ott az igazi, a népi tánc valódi tar­talma. A tánc nyelvét, beszé­dét, szavát értik. Tiszakóró- don történt. A község férfikó­rusa énekelt. A pattogó dal kellős közepén egy öreg bá­csi kivált az első sorból, s táncra fakadt. Nem tudta meg nem tenni! — Nekem a tánc, maga az élet. Alkotó muhka ez, s aligha van nagyszerűbb ér­zés, mint a színpadon meg­érezni: megértették, élvezték, együtt éltek velünk. Büszke Perdül a szoknya, dobban a láb vagyok arra, hogy a Szatmár megkapta az ezüst I. minősí­Szalavári Anna vezeti a Szatmár Táncegyüttest, tanít­ja a szakközépiskolásokat, az úttörőket, táncházat szerve­zett Vaján, menteni igyek­szik a szatmárököritói tánco­kat, járja a falvakat, hogy se­gítsen, megossza tudását.- - - > -t T , tést, örülök, hogy hamarosan a férjemmel a Budapest Sportcsarnokban léphetünk fel, mindig várom, hogy ta­lálkozzam a kicsikkel, akik nagyon szeretik a szép moz­gást, a harmóniát. Elégedett Ahol Nyíregyháza véget ér, s az ablakból a Butykatanyá- ra láthat a nézelődő, ott lak­nak Dorogiék. A család 150 éve űzi a fazekas mestersé­get. Dorogi József, aki pedig jó mesternek számított, még­is hűtlen lett az agyaghoz. A hagyomány mégse szakad meg. Felesége, Ancika, nem­csak hű társnak, de kiváló tanítványnak bizonyult. Mes­ter immár, mi több, mások ta­nítója. Akik a megyei műve­lődési központ szakkörébe járnak, okitó szavától, keze ügyességétől tanulják a leg­ősibb mesterség fortélyait. — Szeretem az agyagot ezt az engedelmes, mégis oly’ ne­hezen magát megadó matéri­át. Hagyományt folytatok, olyat, amely csak népi hasz­nálati tárgyak készítését je­lenti. Ez kötelezően meghatá­rozza a formát, a díszt. De ez jól is van így, hiszen en­nél tisztábbat és szebbet alig­ha tudna kitalálni az ember. Ügy érzem, jó úton járok, hiszen a budapesti történeti múzeumban, Ózdon, Nyíregy­házán jó néhány díj és elis­merés jelezte ezt. Most Szol­nokra készülök, majd a Bu­dapest Sportcsarnokban lesz kiállítás. Munkám -három fő részből áll. Az egyik: a piac­ra dolgozom. A másik: ami­kor saját örömömre készítek agyagból korsót, edényt, tá­lat. Ha egy-egy szép, különö­sen kedves i^arab^ sikeredik. Jg^l, ezek lakásunkat díszítik, nS legföljebb a családija ke­rülnek. A harmadik, mond­hatni hivatásom, hogy taní­tok. Szakkört vezetek, ahol a harmadikos gyermektől az orvosig minden korosztály és foglalkozás képviselve van. Doroginé szenvedéllyel be­szél a tanitásról. Arról, mi­ként válik valaki érdeklődő­ből alkotóvá, hogyan tisztul­nak a kezdeti túlzott formák egyszerűvé és nemessé, mint formálódik maga az ember. — Legszebb perceim azok, amikor sikerül megtalálni azt, ami már-már tökéletes, ami­kor az agyagban benne fog­laltatik a gondolatom. Lopva mindig lesem azokat, akik tárgyaimmal találkoznak. A szemükben felcsillanó tetszés mindig ráadás az-árra. A tetszés a ráadás TISZTA FORRÁSBÓL MERÍTETT SZÉPSÉGEKKEL ÖVEZIK ÉLETÜNKET; MINKET KÖRÜLVEVŐ, SOKSZOR TALÁN MEGSZOKOTT TÁRGYAKBAN; ÉLMÉNYEKBEN ÖLT TESTET ÁLMUK, VÁGYUK, SZERETETÜK. SZEGÉ­NYEBB LENNE A VILÁG ALKOTÁSAIK NÉLKÜL. SZE­GÉNYEBBEK LENNÉNK MI IS AZ ÁLTALUK TEREM­TETT SZÉP HfJÁN. TISZTELJÜK ALKOTÓ ASSZONYA­INKAT, AKIKNEK KEZE SOSEM TUD NYUGODNI, S MUNKA KÖZBEN ÁLMAIKBAN TALÁN MÉG MINKET IS JOBBNAK LÁTNAK, MINT AMILYENEK VAGYUNK. Bürget Lajos (A fényképeket Császár Csaba készítette) CSURGÓI MADONNA AMERIGO TOT KM vagyok, a legnagyobb bol­dogságom, hogy munkám si­kere sokak öröme. Mert a közönség megérzi, hogy a s táncosnak ott dobog szíve... Agyagba formált gondolat Szalavári Anna. visszamegy az ÁFÉSZ-irótjába. Fejében ott zsonganak a jpetcre kiszá­mított programok.’ Múnka? Hivatás? SzWdöbŐóék1.0™ Virág terem a keze nyomán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents