Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

1982. április 8.

Kelet-Magyarország

3

TÁMOGATJÁK Á VÁLLALKOZÁST

A KISVÁROS INGÁZÓI (2.)

Beruházások,

fejlesztések

Beszélgetés dr. Kádár Lászlóval, az Állami Fejlesztési Bank igazgatójával

A VI. ötéves terv beruházási tevékenysége .új feltételek között kezdődött. Az első esztendő tapasztalatait már ösz- szegezték az Állami Fejlesztési Banknál. Erről kértünk tájékoztatást dr. Kádár Lászlótól, az ÁFB igazgatójától.

— Az első tapasztalat, hogy a beruházási piac feszültségei — melyek Szabolcs megyében mindig enyhébbek voltak — tovább csökkentek. Kivitelezői határidőkésedelem esetén a beruházók már kezdtek élni kötbérezési jogaikkal. Ennek ellenére a beruházások hatékonyságának elvárható mért^l]^ povekeflts^. séről és a minőség javulásáról nem szólhatok. Nem csökkent lényegesen a megvalósítási idő, a pénzügyi teljesítés pedig az év végi hajrát tükrözi. Kissé szokatlan számomra, hogy a nagy szervezőkészségéről és precizitásáról közismert KEMÉV a múlt évben nem minden esetben felelt meg a mennyiségi és minőségi követelményeknek, késlekedett a hiánypótlási munkálatok elvégzésével és nem volt vétlen egyes jelentős létesítmények műszaki átadás-átvételi eljárásának meghiúsulásában sem. De, hogy kissé oldjam az előbbieket, nem hallgathatom el azokat a kényszerszülte ütemlassításokat sem, amelyeket a pénzügyi korlátok idéztek elő és elsősorban az OVH vízkárelhárítási beruházásaira voltak jellemzőek.

— Milyen beruházások

megvalósításánál működtek

közre a megyében?

— A múlt évben mintegy 4 és fél milliárd forint értéket képviselő beruházás finanszírozását láttuk el Szabolcs- Szaitmár megyében. Az előző évhez viszonyítva közel felére csökkent az építés, s megközelítőleg ugyanannyival nőtt a gép, s elsősorban az importgép-beszerzés összege. Ez utóbbi a szovjet—magyar földgázvezeték bővítését szolgáló beregdaróci kompresz- szorállomás-bővítéssel kapr csolatos, amely december második felében, a sikeres próbaüzemmel lényegében elkészült. Kedvezőnek ítélhető a Szamos töltéserősítés II. ütemének megvalósulása és a kisebb — feltehetően átmenetinek tekinthető — lemaradás ellenére a nyíregyházi regionális vízellátás első ütemének kivitelezése is. A korábban megszokottól eltérően most nem lehetünk elégedettek a záhonyi átrakókörzetben folyó beruházási munkálatokkal. A megyét érintő MÁV- beruházásoknál több alkalommal hiúsult meg műszaki átadás-átvételi eljárási meny- nyiségi és minőségi hiányok miatt mint ahogy arra már utaltam. A megvalósult beruházások között említhetem, hogy 1981-ben üzembe helyezték a Nyíregyháza és Záhony közötti, 242 millió forintos költséggel korszerűsített vasútvonalat, Mátészalkán 5300 tonnás gabonatároló épült, a felső-szabolcsi belvíz- rendszer fejlesztésének első ütemében szivattyúkat helyeztek üzembe. Tiszalökön villamos alállomás készült, az állami támogatással megvalósuló beruházásoknál á SZÁÉV a könnyűszerkezetes kapacitást bővítette, kitelepítette lakatosüzemét, míg

Csengerben felépült a Minőségi Cipőgyár üzeme.

— Az államilag támogatott beruházási célok köre szűkül, áz ezzel kapcsolatos jeladatok mégis növekednek. Hogyan kell ezt értelmezni?

— Számos kisvállalattal és szövetkezettel, illetve intézménnyel kerültünk új partneri kapcsolatba a benyújtott pályázatok bírálata és az állami támogatási szerződések megkötése sprí^jj A külgazdasági egyensúllyal összefüg- |ő ‘éktaek béH1 ésPfik’enefgiiíra^ karékosságot érintő fejlesztéseknél örvendetesen nőttek a feladatok. Ennek ellenére a lehetőségek még nincsenek kellően kiaknázva. A múlt évi állami támogatási szerződések együttesen több mint 300 millió forint összegű beruházási előirányzatot jelentenek, s többek között területfejlesztési (foglalkoztatottsági) és környezetvédelmi célokra is irányulnak.

— A beruházások visszafogására hozott intézkedések mennyire hatnak ki a megyére?

— A kényszerhelyzetből adódó csökkenés ellenére az államközi kapcsolatokból adódó szükségletek — bár szerényebb keretek között — továbbra is elsőséget élveznek. így a záhonyi átrakókörzet továbbfejlesztésében az V. fejlesztési ütemre elkészített mintegy 600 millió forintos program a hatékonyság és a biztonság fokozását jelölte meg. Emellett kétszáz gyereknek egy óvodát építenek.

— Napjainkban sokat hallani az új vállalkozási formákról, a kisvállalatok és az úgynevezett leányvállalatok alapításának lehetőségeiről. Milyen feladata van a banknak ezzel kdpcsolatiMttri? vr|f;

— Az Állami Fejlesztési Bank már eddig is több szervezet, s mindenekelőtt fővállalkozási társulás létrehozásában működött közre. A társulásos formák között említeném a KISZ KB és az ÁFB által életrehívott Alkotó Ifjúság egyesülést, mely az innovatív ötletek, találmányok, újítások megvalósításában nyújt segítséget jó képességű közgazdász és műszaki gárdájával. Az egyesülés területi megbízottja — a megyére is kiterjedő hatáskörrel — az ÁFB miskolci igazgatóságán működik. Ami pediig az új vállalati típusokat illeti, a kisvállalatok és a leányvállalatok alapításának célja a fogyasztói igények jobb kielégítése, az ezen nagyságrendre jellemző nagyobb rugalmassággal, gazdaságossággal, illetve hatékonysággal. A bank feladata, mondhatnám kötelessége a kisvállalatok alapítását elősegíteni, abban cselekvőén részt vállalni. A kezdeményezést azonban a nagyobb helyi ismeretekkel rendelkező vállalatoktól, illetve megyei gazdálkodó szervektől várjuk. Mi az érdeklődőknek, kezdeményezőknek e tekintetben is partnerei vagyunk, mindenben készséggel állunk rendelkezésükre — fejezte be tájékoztatását az Állami Fejlesztési Bank igazgatója.

L. B.

Periféria,

vagy

vaiéság

Vannak dolgok, amelyekről lehetetlenség indulatok nél - kül írni, de tisztességtelenség lenne, ha az ember csak az indulataira bízná önmagát.

írtam: a város (a lakosságra gondolok és nem a városvezetésre!) nem szereti az ingázóit. Ha azt számolom, hogy például Mátészalka egy évtized alatt majd megkétszerezte -önmagát, akkor ez érthető is. A lakosság egy jelentékeny rétege tegnapi ingázó. A városba költözése társadalmi előrelépés a közhiedelem szerint, de ugyanakkor szegényedés anyagiakban. Bérházi lakást ad a gyár, árát kifizethetővé teszi az otthon, de mindenképpen jelentkezik a jövedelem egyfajta csökkenése. A többé az élet egy részletében sem önellátó városi háztartás terheit viselni kell.

Hire marad idő?

Igaz, hogy az ingázók többet keresnek, de egy szamos- szegi példát idézve kiderül, hogy a helyi ifjúsági klub tagjai, akik kevés kivétellel bejáró munkások, a napi nyolcórás munkaidő mellett

2— 3 órát utaznak, vagy várnak az utazásra. A nap fele telik el az úthoz készülődéssel, a hazaérkezés utáni öl- tözéssel. A megmaradt 12 órából, évszaktól függően,

3— 5 óra a háztájiban való elfoglaltság. Érdemes kiszámítani, hogy a szükséges pihenésen kívül mire marad idő? Bálint György szociológus, a társadalmi mobilizációról írott tanulmányában kimutatja, hogy a munkahelytől való távolság növekedésével egyenes arányban csökken a fizetés, alacso- nyodik a szakképzettségi szint, fogy a munka mellett tanulók száma. Budapest és Kelet-Magyarország viszonyában ez annyit jelentett, hogy innen ingázott a legtöbb szakképzetlen munkás, hogy innen ingáztak a legalacsonyabb fizetésekért még a szakképzett munkások is. Ami tíz éve a kisvárosokban történt, az,a társadalmi mobilizáció ögyíéíé ’ torracífá'fma volt. Igaz, hogy a kfsyáfö-j

Egy túlóra elég, hogy

saink gyáraiban (többnyire gyáregységek ezek) ma is alácsonyabbak a bérek, mint a nagyvárosokban, de az ingázók esetében alacsonyabbak a megélhetés költségei, egészen pontosan, nagyobb lehetőségek vannak a jövedelem kiegészítésére. Nem véletlen, hogy megindult egyféle lassú visszaáramlás.

Kilincsel a munkaadó

Ugyanakkor történt valami más is. Sok szó esik manapság mezőgazdaságunk gyors fejlődéséről, a termelőszövetkezetek erősödéséről. Ez igaz, de a gazdasági erősödés hátországa jobbára a mezőgazdaság iparosodása, az iparszerű termelésszervezés térhódítása volt. Ma, és ezt nemcsak a fővárosi üzemek érzik, hanem hovatovább a kisebb városainkban lévő üzemek is, a mezőgazdaság és annak melléküzemei fokozottan lépnek fel szakmunkásigényekkel, és nemegyszer vetélytársai a telepített iparnak.

Az a vállalat, amelyik száz kilométerekre utaztat, ha bért nem növelhet, mert nem növelhet korlátlanul, pluszszolgáltatásokra kényszerül. Ugyanígy szolgáltatásokra kényszerül a kis városokban dolgozó üzem, és az iparából élő kisváros is.

Mit mond az ingázó munkás? Azt, hogy ő rosszabbul él mint mások, mert utazik, mert otthon sem pihen, hanem dolgozik tovább. Kínálják szolgáltatásokkal. Klub épül a gyárban társadalmi munkával (ISG), autóbusz- várót épít a gyár egy brigádja (Szatmár Bútor, MOM), fodrászüzletet üzemeltet a többségükben nőket foglalkoztató üzem . . . (BFK):' MirínÖncí á,JTmtnkás? Egyrészt elfogad, és ez termététlen várni kelljen.

(Both Pál Ambrus)

szetes, megszokik, megtanul valami újat, de ettől még utazik, és alapvetően a helyzete sem változik.

A munkaadó alkuszik, kilincsel a jobb közlekedésért, de jóllehet a várakozási idők csökkennek, az autóbuszok továbbra is zsúfoltak, az utazás kényelmetlen. A kísérlet, országos tény ez is, hogy a vállalatok saját autóbuszaikkal szállítsák a dolgozóikat, nem vált be, mert nem voltak megfelelően kihasználtak a járművek, mert azt rendelet akadályozza, vagy legalábbis nehezíti, hogy egy vállalat akár félig telt autóbuszán a másik gyár munkásait is fuvarozza.

Hit tehet a város?

Vitatkozni lehetne a rendelettel? Igen, de a vállalatok többsége közben már megszabadult a munkásszállítási kötelezettségeitől,'leadta az autóbuszait, vagy éppen az autóbuszvásárlási keretét. Manapság, amikor jobban számolunk a költségekkel ez természetes, de az is, hogy a bejárás feltételei rosz- szabbodni kezdtek.

Mit tehet a város? Kereskedelme, szolgáltatási rendszere számol azzal, hogy hatezer ember élete harmadrészét a városban éli, ott vásárol, ott vesz részt a forgalomban, igényel szolgáltatásokat, de nem vállalhatja át hatezer ember ellátásának teljes gondját, hiszen erre anyagi eszközei alig-alig vannak. Az ingázó valamiképpen úgy érzi, hogy a korszerű életmód perifériáján él. És az érzés, még ha alapja sincs, indulat is.

(Következik: Az életforma csapdája.)

Bartha Gábor

Ulrich Winterfeld:

Az évszázad ötlete

M

inden bizonnyal „az évszázad ötletének" lehet nevezni az amerikai hadügyieknek azt a szándékát, hogy a stratégiai rakétákat föld alatti labirintusokban helyezzék el az ellenség megtévesztése céljából.

Mint a Pentagon jól érte- tesült köreiből jelentették, a rakétatechnika e forradalmi megújításához egy zoológus adta az ötletet. 0 tett említést a Dél-Amerika sivatagjaiban honos szürke vakondokról, amely váratlanul támad a föld alól esküdt ellenségeire, a kék sasokra. Ez az állat a föld alatti járatok egész labirintusát ássa, meglepetésszerűen közelíti meg ellenségét, és hátulról támad rá. Ezzel megbénítja a sas akaraterejét és megfosztja az ellenállási lehetőségétől.

Nekünk is fel kell készülnünk arra, hogy az elkövetkező évtizedekben az NSZK- ban egy hallatlan méretű föld alatti építkezés veszi kezdetét. A Bundeswehr „mélyépítési” hivatalának, amenyiben tényleg el akarja érni a „megfélemlítési effektust”,

cirka az ország területének egyharmadát kell alagutakkal átfúrnia. A számtalan labirintusban éjjel és nappal (még vasárnap is!) rakéták fognak közlekedni.

Természetesen ezt a programot minden módon üdvözölnünk kell. Építőiparunk, amely ma nincs megfelelő mértékben kihasználva, több évtizedre előre megrendeléseket kap. Nincs mit félni a külföldi konkurrenciától sem, mivel a tervezet katonai jellegű, ami azt jelenti, hogy a más országból származó legelőnyösebb javaslatok is el lesznek vetve.

Viharos fellendülés vár a nyugatnémet autóiparra is, amely a szükséges vontatókat és lövegtalpakat fogja gyártani. A termelés annyira megnő, hogy teljességgel el fogja feledtetni a személy- kocsik iránti kereslet csökkenését is. Munkanélküliek ezrei fogják a szó szoros értelmében „az utcáról felvenni”, hogy a rakéták mozgatásáról gondoskodjanak.

Kétségtelen, hogy egyikmásik polgárnak lesznek bizonyos kellemetlen érzései a labirintusok építése és a rakéták mozgása során. így el kell készülniük arra, hogy az építési technika minden nagyszerűsége ellenére épületek, falvak s a városok egyes részei a tengerszint alá süllyednek, miközben mélyföldek keletkeznek. Ám ott enyhe lesz az éghajlat, ami elfeledteti az egyéb kellemetlenségeket.

A törvényhozók a legrö- ßX videbb időn belül megoldják a föld alatti utak forgalmának szervezésével kapcsolatos kérdéseket. Például, hogy 2 rakéta közül melyiknek van elsőbbsége a szabályozhatatlan útkereszteződéseken való áthaladáskor. A Nyugat-Európa alatt elhelyezendő rakéták ellen irányuló bármiféle polgári kezdeményezések, amelyeket a kommunisták támogatnak, részünkről nem fognak megértésre találni. Elvárjuk, hogy politikusaink tömjék be a protestálni szeretők száját — ezt akár a föld alatti állomás főnöke is megteheti, persze csak akkor, ha megfelelő fizetéskiegészítést kap.

(Zahemszky László fordítása)

Vizeiik

vélelme

SZABOLCS-SZATMÁR- BAN is égető gonddá lett a vízminőség megóvása, vizeink tisztán tartása.

Az okok jórészt örvendetesnek is mondhatók, hiszen a városiasodás, az ipartelepítés, a mezőgazdaság kemizálása szerepel az összetevők között. Azt azonban senki sem nézheti tétlenül, hogy a felsorolt okokhoz járuló felelőtlenség (például a hígtrágya kiengedése) az élet alap- feltételét jelentő víz használhatatlanságához vezessen.

Kétségtelen tény: a megye felszíni vízkészleteinek 95 százaléka határainkon túl ered, és sajnos, egyes folyók erősen szeny- nyezetten érkeznek hozzánk. De ha ezen segíteni nem is áll módunkban, kötelesek vagyunk megtenni mindent, ami az adott körülmények között megtehető, Annál is inkább, mert városaink és így iparunk legnagyobb része is a nagy folyóktól távol, a kis vízkészlettel rendelkező Lónyai- és Belfő-csator- nák, valamint a Kraszna vízrendszerének vízgyűjtőjén települtek. Ezek a vizek pedig a szennyezések lebontására gyakorlatilag alkalmatlanok.

Igaz, ha a megye egészét nézzük, a vizek túlnyomó többsége jónak mondható, ám egyes területeket, például Nyíregyházát szemlélve (a megye iparának 50, lakosságának 20 százaléka található itt) kiderül, hogy a természetes vízkészlet és a kezeletlen szennyvíz aránya egy a húszhoz. De nem sokkal jobb az arány Mátészalka és Kisvárda környékén sem. Mindebből kiderül: a felszíni vizek további minőségromlása megengedhetetlen, s javítása nem csak jogos igény, de elkerülhetetlen állami, társadalmi feladat.

A cél a felszíni vizek milyenségének javítása, a felszín alatti vizek esetében pedig a külterületeken a jelenlegi minőség tartása, a belterületeken viszont a további romlás megakadályozása.

A cél eléréséhez szükséges 2—3 milliárd forint helyett az ötödik és a hatodik ötéves tervben összesen 1,2 milliárd áll rendelkezésre.

Az V. ötéves tervben megyénkben 42,5 millió forint folyt be a bírságokból az államkasszába. Sokan mondják: a bírságolás kevés, a kiszabás liberális. Ám, ha csak a megtorló eszközök bevetésében hinnénk, rossz úton járnák.

A JÖVŐBEN GONDOLKODÁS, a halaszthatatlan szemléletváltozás megállíthatja a rendkívüli veszéllyel járó folyamatot. S hogy a pénzre is visszautaljunk: a gondok elhárításához évről évre több forintra van szükség. Ezt aligha szükséges bizonyítani, miként azt sem kell aláhúzni, hogy valamit mihamarabb tenni kell.

SpeidI Zoltán

V J