Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. április 8. Kommentár A szaúdi szindróma Van egy orvosi kifejezés: a szindróma. Tünetegyüttest jelent, vagyis olyan jelensé­gek csoportját, amelyből bi­zonyos diagnosztikai (kór­megállapítási) következteté­sek vonhatók le. Gondoljunk Szaúd-Arábiára és a Rijad- ban most megjelent közle­ményre, amely szerint az or­szág tavalyi olajbevétele el­érte a százmilliárd dollárt és ugyanakkor lényegesen előretörtek a szaúdi gazda­sági életben a nem olaj jelle­gű iparágak is. A közlemény mindkét ré­sze elgondolkodtató. Száz­milliárd dollár egy ipari szu­perhatalomnak is irdatlan öszeg, egy hatmilliós sivata­gi királyságnak pedig egy­szerűen elképesztő nagyság­rend. Van az ügynek azon­ban egy társadalmi-politikai oldala is. Ahogy a Washing­ton Post néhány hete írta: „A múltban megrekedt, kizá­rólag az uralkodó famíliára támaszkodó (az ország min­den tiz.enkét lakosára jut egy királyi herceg!) politikai rendszer óhatatlanul konf­liktusba kerül a fantasztikus olaj bevételekkel finanszíro­zott erőltetett modernizálás­sal.” Az ország néhány nappal ezelőtt érzékeltette: vezetői, legalábbis részben, megértet­ték a dilemmát. Fahd her­ceg trónörökös reformterve­zetet jelentett be. Ennek leg­fontosabb két része: az ural­kodó família politikai mono­póliumának valamelyes „fel­lazítása” és nagyobb szerep az öböl menti országok együttműködési tanácsának — ebben Kuvait, Katar, Bah­rein, az Arab Emirátusok Szövetsége és. Szaúd-Arábia vesz részt. Mindkét intézkedésnek — csak első pillantásra meglepő ez — köze van az iráni—ira­ki háború alakulásához is. Az iráni előretörés fokozza a feudális olajmonarchiák fé­lelmét az Khomeini által képviselt radikális iszlám fundamentalizmus eddig is meglevő hatásától, nem is beszélve arról, hogy Szaúd- Arábiában jelentős síita ki­sebbség él. A kép tehát összeáll: Ri- jadban a jelek szerint felmé­rik a helyzetet és az új al­kotmánytervezet nyilvános­ságra hozatalával tulajdon­képpen a robbanást próbál­ják megelőzni. H. E. Bárány Tamás: A fészek melege 18. — Miért? — kérdi Kata meglepve. — Mert megtartom őket! Kata Tiborra sandít. — Legalább ilyen ember is van! — mondja éllel. Az­tán hirtelen feláll. — Me­gyek, csinálom a kávét. — Az ajtónál van már, onnét szól vissza a férjének. — Ti­bor! Majd gyere ki egy pil­lanatra! — Miért? — kérdi kény­szeredetten a férfi. — A főzővei van valami — int türelmetlenül Kata. Is­tenem, hogy a férfiak milyen értetlenek tudnak lenni! De Fülöp már ugrik is föltűnő készséggel. — Kotyogó, ugye? Majd én segítek, Katika! Úgyszólván kotyogószakértő vagyok! Jöj­jön! — És indul ki a kony­hába. — Köszönöm, nagyon ked­ves — mondja merev mo­Szovjet-vietnami tárgyalások Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szerdán Moszk­vában megbeszélést folytatott Nguyen Co Thach-hal, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság külügyminiszterével, aki átutazóban tartózkodik a szovjet fővárosban. A megbeszélésről kiadott közlemény megállapítja, a baráti légkörben végbement eszmecserét a nézetek egysé­ge jellemezte. A két külügy­miniszter a szovjet—vietnami kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákról tár­gyalt. Szovjet részről a megbe­szélés során hangsúlyozták: a Szovjetunió továbbra is tá­mogatja a három indokínai or­szág, Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa következetes állás­pontját, hogy normalizálják a kapcsolatokat az ASEAN or­szágaival és Délkelet-Ázsiát békeövezetté változtassák. Egyiptom kézzelfogható tá­mogatást ígért Iraknak az Iránnal vívott háborúban. Nevezetesen önkéntesek kül­déséről van szó annak fejé­ben, hogy a két ország között szünetelő diplomáciai kap­csolatokat felújítják — kö­zölte szerdán az izraeli rádió saját tudósítójának értesülé­sére hivatkozva. Az említett forrás szerint Kairó Bagdadnak nyújtandó konkrét segítsége április vé­gét követően, azaz a Sinai félsziget teljes izraeli eva­kuálása után válik esedékes sé. Salvadorban a múlt heti választási színjáték után is vál­tozatlanul feszült a belpolitikai helyzet. Képünkön: egy fegyveres kormánykatona egy, az összetűzések során áldo­zatul esett polgári lakos holtteste mellett. (Kelet-Magyarország telefotó) Hét ember halt meg a kaliforniai Oaklandban, amikor egy üzemanyag-szállító tartálykocsi összeütközött egy autóbusz- szal. Képünkön: a szerencsétlenség színhelye. (Kelet-Magyarország telefotó) NATO — KÜLÖNLEGES TANÁCSKOZÁS A genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalásokkai foglal­kozó NATO-testület, a külön­leges tanácskozó csoport kedden újabb ülést tartott Richard Burtnek, az ameri­kai külügyminisztérium ka­tonapolitikai osztálya igazga­tójának elnökletével. Washington álláspontja nem változott abban, hogy kizáró­lag a szárazföldről indítható közepes hatótávolságú eszkö­zök korlátozásáról szándéko­zik tárgyalni Genfben. Ja­vaslata: ezeket a fegyvereket teljesen számolják fel a fe­lek, ami gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a szovjet rakétá­kat teljesen szereljék le. EGYIPTOMI JAVASLAT Ahmed Eszmat Abdel-Ma- gid egyiptomi ENSZ-nagykö- vet kedden az el nem kötele­zettek koordinációs irodájá­nak ülésén a palesztinok és Izrael egyidejű és kölcsönös elismerését szorgalmazta és felsorolta azokat a palesztin jogokat, amelyeket Izraelnek el kell ismernie. Ezek a tel­jes nemzeti önrendelkezés alapjait foglalják magukban, beleértve az önálló állam megalapításának jogát (az 1967-ben megszállt palesztin területeken). HADGYAKORLAT Április 22-én kezdődik és május I6-ig tart az „Ocean Venture 82” fedőnevű ame­rikai tengerészeti hadgyakor­lat a Karib-tenger térségé­ben, amellyel — az UPI ame­rikai hírügynökség megfo­galmazása szerint — az Egyesült Államoknak az a célja, hogy idén immár har- .madszor „mutassa meg Ku­bának a hatalmas amerikai jelenlétet a bizonytalan öve­zetben”. A 12 millió dollárba kerü­lő hadgyakorlaton 45 ezer ka­tona és 60 hadihajó vesz részt, B—52-es bombázókat és AWACS felderítő gépeket is bevetnek. sollyal Kata, és megy utána, az ajtóból még egy gyilkos pillantást vetvén Tiborra. Az szegény összeszoruló gyomorszájjal ül a helyén, és apró galacsinokat gyúr a maradék kenyérből. Hogy itt milyen marakodás lesz me­gint, te jóságos ég! Odakint a konyhán Kata gyorsan Fülöp kezébe igazít­ja a kávéfőzőt, közben láza­san töri a fejét, miben hi­báztassa az ártatlan készü­léket. — Valami zűr van vele, nem forral rendesen ... Fülöp meleg pillantást vet rá. — Majd megszemlélem, bízza csak rám .Katalin! — Komótosan szemüveget vesz elő, lecsavarja a készülék te­tejét, s vizsgálgatni kezdi a szerkezetét. Kotyogtatja, rá- zogatja és tanácstalanul hűm. mög hozzá. Kata úgy véli, ez az a pillanat, amikor magá­ra hakyhatja, anélkül, hogy megsértené. Óvatosan vissza­surran a szobába. — Nem hívtál vissza! — sziszegi Tibor arcába, ahogy odaugrik hozzá. — Együtt jöt­téitek Gézával, nem tudtunk beszélni! Én itt megőrülök a kíváncsiságtól, te meg csak csevegsz, csevegsz ... — A vendég: vendég — mondja Tibor halkan. Aztán kis csend. — Tudtál beszélni apáddal? — csattan fel Kata hangja, amelynek erejét igyekszik ugyan lefojtani, de a vissza­nyelt idegesség csak úgy per­zsel belőle. Tibor megfontoltan bólint. — És? — hajol közelebb hozzá az asszony. — Mit mondott? — Hát lényegében ... — fohászkodnék neki a keser­ves válasznak Tibor, ám cso­dák csodája, felpattan az aj­tó, és berobban odakintről Fülöp Géza, diadalmasan ko- tyogtatva kezében a kávé­főzőt. — Az ég világon semmi baja ennek, Katinkám! Nyu­godtan fölteheti! — Látod! — ragyog fel a megváltottak mosolya Tibor arcán. — Csinálhatod a ká­vét! Az asszony átveszi Fülöp- től a főzőt, gyilkos pillantást vet Tiborra, és megy vissza a konyhába. A vendég leül egy karos­székbe, kényelmesen elhe­lyezkedik, egyik lábát átveti a másikon, rágyújt, s mintha a cigarettája füstje volna most a legfőbb gondja, azt bámulja — a szinte csak mellékesen veti oda a kér­dést: — No, Tibikém? Hát amíg az asszonyka kint van ... Tü- nődtél-e már ezen az átko­zott szállítási problémán? Én napok óta csak ezen té- pelődőm, amióta Bagyula elő­ször jelezte, hogy kenyértö­résre viszi a problémát... Tibor ránéz. — És? — kérdi enyhe fö­lénnyel a hangjában. — Ju­tottál valamire? Fülöp széttárja karját; hangja bizonytalan. — Nézd ... Több megoldás is lehetséges, ugyebár ... Nem? Végeredményben ez is járható út, az is járható út. No igen, ez nyilvánvaló ... Bár, amit Bagyula mond, ez a konténerezés ... ez még kis­sé korai lenne, nem? — Sze­me merőn Tibor arcán. — Hiszen honnan vennénk rá a pénzt, igaz? Vagy nem? — Tekintete még mindig a má­sik vonásait fürkészi mo­hón. — Viszont az elektro­mos targonca ... Vagy nem? — Mikor jártál odalent a raktárban, Géza bátyám? — kérdi hirtelen Tibor, mert megesik rajta a szíve. — A raktárban? — mered rá Fülöp. — Mit keresnék én a raktárban? — Persze — bólint Tibor. — Nos, én körülnéztem ott nemrégiben. Bejártam az egész alagso'rt. — És? — hajol előbbre iz­gatottan Fülöp. — Emlékszel még arra az időre, amikor ott működött az egyik műhely? — Hogyne! — bólint gyor­san Fülöp, és most már le nem venné szemét ifjú he­lyetteséről. — Akkoriban ál­lították le, amikor zöldfülű kis mérnökként beléptem a vállalathoz. Tibor biccent. — És azt is tudod, hogy a transzmisszió motorja ott maradt? — Nem én! — néz rá hök- kenten Fülöp, majd közelebb hajol. — No és? Szerinted mi következik ebből? Tibor udvariasan moso­lyog. (Folytatjuk) MOSZKVAI LEVELÜNK Rozmár és szamovár A magyar olvasó, aki már javában sütteti magát az áprilisi nap fényében, aki a nyíló virágok il­latával gyógyítgatja az elmúlt tél szürke hidege által rajta ütött sebeket, gondoljon arra, hogy tőle két­ezer kilométerre reggelenként még elkel a bélelt kabát és a füles sapka, s nem árt, ha a sálra is csomót köt­nek. Mert a tavasz ám a moszkvai tél. Egyik nap azt hinnénk vége, hiszen a higany szála 5 C°-ig emelkedik, olvad minden, s az ember könnyelműen kabát nélkül indul másnap az utcára. Csak akkor lepődik meg, ami­kor a száján cigarettafüst gyanánt szakad ki a pára. Aztán ránéz az utcai hőmérőre, amely szív nélkül mu­tatja: mínusz 8 fok. Ekkor eszébe jut a tél, amelyből október óta volt része bőven, s még ki tudja április vé­géig hányszor találkozik vele, Nincs már Moszkvában, aki élvezné a telet. Illet­ve van: a rozmárok. A rozmár — társadalmi hovatar­tozásától és foglalkozásától függetlenül — a hideg sze­relmese. Életeleme a hó és a jég. Munka után a rozmár — ahogyan a többiek — utazik haza a metrón, és már azon töri a fejét, hogyan töltse legközelebbi szabad­napját. A rozmárok foglalkozásaikat rendszerint cso­portosan végzik. Nemrég például bemutattak egy roz­márcsaládot a tv-ben. Az apa és a négy fia egy szál fürdönadrágban sétálgattak a kertben. Az ötödik fiú, a legkisebb, az apa karján érkezett (guminadrágban), mivel olyan kicsi, hogy még járni nem tudott. A csa­lád — mint a strandon — elvégzett néhány bemelegítő gyakorlatot, körbefutották néhányszor a kertet, majd vidáman beügettek a házba. Megjegyzendő, hogy mí­nusz 15 fok volt és harminc centis hó (!). A rozmárok tehát elvből gyűlölik a télikabátot és a szőrmesapkát. Ezért aztán el is különülnek a többi társadalmi rétegtől. A rozmárklubok nem zárt körök, bárki beléphet, aki jelentkezik egy darab fürdőnadrág- gal (nőknek bikini) és egy nagy adag merészséggel. Szervezetüket fokozatosan hozzászoktatják a dermesz­tő. hidegekhez, s némi futás és tréning után a havas pályát a befagyott tó jegébe vágott lék követi. Meg­mártóznak, pancsolnak egyet, aztán jöhet a törülköző. És az arra járók fogvacogva húzzák össze magukon a bundát. Egy-egy rozmárklub olyannyira összeszokott, összebarátkozott (a hideg kovácsolta őket valószínű ösz- sze), hogy még a legrpeghittebb családi ünnepeket is együtt tartják, tgy például nemrégiben a Vernadszkij sugárút környékén ifjú rozmárok egybekelésének lehet­tek megdöbbent tanúi a járókelők. Az üdvözlő beszédek, versek és köszöntök végén az ifjú pár a frissen vágott, virágokkal díszített (!) lékbe ereszkedett bele (persze fürdőruhában) és rövid megmártózás után kimásztak, odasétáltak az ugyancsak a jégen felállított szamovár­hoz, ahol már várta őket a forró tea. Előfordul, hogy jubileumot is ülnek a rozmárok. Nemrég ünnepelte 20 éves fennállását a Vorosilov kerületi klub. Az ünnep­séget természetesen tó partján tartották, s a hivatalos rész elhangzása után a jelenlévő tagok vidáman úsz­káltak a jéghideg vízben. A klub „veteránja” egy mér­nök, aki már 26 éve aktívan folytatja „rozmárkodá­sát”. Egy másik 20 éves klubról is kaptunk hírt. A Dzserzsinszkij kerületi rozmárok Osztankinón gyűltek össze, a híres tv-torony közelében. Ők versenyzéssel ünnepeltek. A 23 résztvevő 25 méteres távon indult a tóban kijelölt helyen. A győztes 27,5 másodperc alatt tette meg az utat, és ez állítólag nem is olyan rossz eredmény. A rozmár, akivel egy asztalnál ülök, beavat né- hány titokba: „Nézd, az hogy rozmár vagy, nem jelenti azt, hogy télikabát nélkül jársz mínusz 20 fokban. Egyszerűen összekötjük a kellemest a hasz­nossal. összegyűl a társaság a tóparton, levetkőzik, és megy a vízbe. Igaz, hogy a hó térdig ér és hogy léket kell vágni, de jó barátok, ismerősök között van az ember, szórakozik, kikapcsolódik, s még nagy aduja is van a betegségekkel szemben.” Moszkvában jelenleg 25 rozmárklubot tartanak nyilván, mintegy két és fél ezer aktív klubtaggal. A jó idő beálltával sem hagyják abba a foglalkozásokat, hi­szen mint mondják, a rozmár nemcsak télen, nyáron is él, s akkor gyűjti az erőt a hideg lékekhez... Moszkva, 1982. április. SzaniujÁ Cfasaie DELMAGYARORSZÁG! MAGAS-ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT MINDEN SZAKMÁNAK VANNAK KIVÁLÓSÁGAI, AKIKET NEMCSAK ISMERNEK, DE EL IS ISMERNEK. MINDEN SZAKMÁNAK VANNAK VÁLLALATAI, AMELYEKET NEMCSAK ITTHON ISMERNEK EL, HANEM KÜLFÖLDÖN IS. VALAMENNYI ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁBAN FELVÉTELT HIRDET A DÉLÉP. ___________________ (Sz. 153473) DELEP MISOK AT ADUNK DE SOKAT IS VARUNK 1 Egyiptom Irakot támogatja Irán ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents