Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
1982. április 7. Kelet-Magyarország 3 NEM FÉNYŰZŐ. LÁTVÁNYOS, hetedhét urszág- ra szóló programokra van szükség a nyíregyházi művészeti heteken. A nagy kulturális hagyományokkal büszkélkedő városok hasonló rendezvényeivel versenyezni is hiba volna. Szerencsére, ezeket a végleteket sikeresen elkerülték a márciusi közművelődési eseménysorozat szervezői, ezért is írhatja le most könnyű szívvel a kritikus: igen, valahogy így képzeltük el, tervezésben és végrehajtásban is ezt vártuk a művészeti hetek gazdáitól. Megyeszékhelyünk kulturális programjairól a tavaly nyáron létrejött integráció óta immár egyesített erővel gondoskodnak a volt városi és megyei művelődési központok dolgozói. Bebizonyosodott ugyanis, hogy nem méregdrága produkciók „importálására” van szükség, elegendő műfajonként egy-két kiemelkedő színvonalú rendezvény, s ha emellett felvonultatjuk a megyeszékhely művészeti életének jelentős képviselőit, máris együtt van mértéktartás és minő- ség. -v,, Vannak pefszc, akik,, fa- , nyatógv^jil.úkfczhak ,ggak i enrtyi, Ösaft pPy^’ttvánfVafcr " akik hírneves művészek meghívását hiányolják, s vannak szkeptikusok, akik megkérdőjelezik az egész program szükségességét. Valóban a legszínvonalasabbat, a legjobbat kell akarnunk, de nem felejthetjük el, hogy száz és százmilliókat fordítottunk épp az elmúlt években színházunk megszépítésére és az új művelődési központ felépítésére. Ilyen beruházások mellett sem volt szegény a művészeti hetek programja, esetleg szerényebb, amiért viszont kárpótolt a hely, a környezet, hogy végre méltó hajlékokat kapott a kultúra Nyíregyházán. MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGEKRŐL kevés szó esik, legfeljebb protokoll volta miatt. Hadd térjünk ki tehát itt arra, milyen öröm volt hallani a legmagasabb minősítéssel rendelkező hangversenykórusainkat a művészeti hetek megnyitóján. S maradjunk még a komoly zenénél: Fischer Annie zongoraművész koncertjére legalább tízszer annyi jegy fogyott volna el, mint amennyihez a szerencsések hozzájutottak. Érdemes lenne megfontolni: rpáskor, hasonló hangversenyt a művészeti hetek idején jó-e a filharmóniai bérletben szervezni, nem kellene-e inkább bérleten kívül meghirdetni? Gink Károly fotóművész kiállítása mellett a nyíregyházi díszítőművészeti stúdió bemutatkozása kínált látványos élményt, s ezeken kívül még négy kisebb tárlat szólt a legkülönfélébb érdeklődésű közönségnek. Színházunk a nagy érdeklődésre való tekintettel az Űri muri bérletszünetes előadásaival vette ki részét a művészeti hetekből, továbbá vendégül látták a debreceni és a pécsi társulatot. Filmszínházaink programjából a Tegnapelőtt című film bemutató utáni vitáját, illetve — filmmel kapcsolatban — a művelődési központ premier matinéját emeljük ki — ezeket érdemes folytatni. Öröm- mel üdvözölhetjük a BBS- klub megalakulását is, remélhetően jó fóruma lesz a korunk társadalmi problémáira érzékeny művészek és közönségük találkozásának, a vélemények megvitatásának. Nálunk járt a Jászsági Népi Együttes, majd szovjet turnéja után hazai közönségnek mutatkozott be a KSZDSZ Sza- bolcs-Volán táncegyüttese, mindkettő magas színvonalú műsorral. A kerületi, lakóterületi művelődési házak is.Csail)ikpztak a,betek ;Sj^eréh%. *,*' % 4iiS»t £mi a fofoGRAMBÓL HIÁNYZOTT? Nem volt igazán jó, közpon ti helyen rendezett képző- művészeti kiállítás, pedig szívesen néztük volna meg, mi foglalkoztatja megyénkben élő festőinket, szobrászainkat. Lengyel István Bolyai-monodrámáját kivéve nem készültek föl a rendezők arra, hogy színművészeink kamaraműsorait közönség elé vigyék — pedig vannak ilyen produkciók, s a nézők is igénylik ezeket. Nem számoltak elég súly- lyal amatőr művészeti együtteseinkkel, példa rerre azok sikere, akik bemutatkozhattak : a Mesekert bábszínház, az amatőrfilmes klub és színjátszók. Kimaradtak a jó kórusok, a szimfonikus zenekar, a fúvósötös, s az ifjúságnak zenélő együttesek. Bár a múzeum csatlakozott a rendezőkhöz, kár kihagyni olyan bázisokat, mint két főiskolánk, s más közművelődési intézmények. Nem vagyunk még olyan „nagyváros”, hogy ilyen kiemelt programsorozat idején ne lenne szükség az együttműködésre. Mindezekkel együtt is a tizennegyedik művészeti hetek az új művelődési ház kollektívájának kísérletező szándékát dicsérve jól sikerült. Reméljük, a lendületből marad az egyszerű hétköznapokra is! Baraksó Erzsébet A KISVÁROS INGÁZÓI (1.) Meddő órák Hajnalban emberek lepik el az utcákat. Aztán kis szünetekkel így tart ez reggelig, hogy megismétlődjék kora. majd késő délután, és eltartson kora estig. A város, akárha idegen testet tűrne, elviseli az ingázóit. A bennlakó mozgásukhoz igazítja a vásárlásait, tűri, hogy elveszti néhány órára önmagát, a csak rá jellemző hangulatot. A boltos sóhajtva mondja, hogy jönnek a „vidékiek”, kommersz árut terít, és törzsvendégeinek még vissza is tartja a jobbat. A pincér szá- montartja a fizetésnapokat, és készül az ötperces vendégeire. Fél óra alatt árul annyit, mint egész délelőtt, de az idősebbje nosztalgiával emlegéti, hogy milyen ■Volt á vendéglátás, amíg’ jók völtak á vendégek is. ' Hétköznap hétköznapot követ, hét hetet, és mindig min. den kezdődik elölről. Nem tévedés: nincs olyan kis vagy nagyváros, amely szeretné a naponta ingázóit. Eltűri. Ki miként él? A naponta utazó vallomása más. Neki a város kényért ad, Neki a város életforma, az ingázás pedig a formátlanodó élet. Az ingázó nem élne meg a yá.ros nélkül, va^y legalábbis í-osszabhiif élné-, ífzt ’ tudjg. Róla viszont tudják, hogy általában jobban él, mint a városban élő társai legtöbbje, de nem tudják, hogy a város nem élne meg nélkülük. Országos gond ez, nem egy városé, és nem leginkább a kisvárosoké. Pest, vagy Buda éppenúgy ellenkezésssel fogadja a százezres nagyság- rendű ingázó hadsereget, mint a nagyvárosok a tízezreket, vagy mint esetünkben a mátészalkai őslakos az ezreket. Mekkora gond ez? Nagyobb, mint hinnénk. A dolgozó ember munkahelyen töltött órái pontosan feltérképezhetnek. Kevésbé pontosak, de feltérképezhetőek az otthon töltött órák is. Nincs és nem lehet számadás a meddő órákról; amelyek még a legoptimálisabb közlekedési körülmények között is elBejötl a busz... (Both Pál Ambrus felvétele) kerülhetetlenek, és egy rétegről elhitetik, hogy az nem tud magával mit kezdeni. Lumpen híre lesz. Társadalmi pozíciója a naponta ingázónak sohasem lesz olyan erős, mint a helyben lakó társainak, A munkahelyén, ha túlórázik, az ő ideje az emberileg drágább. de mert korlátozottabb, értéktelenebb is. Otthon viszont lassan, érintkezési pontok, felületek hijján elidegenedik attól 1 a közegtől, amelyben él. Mekkora nagyságrendű gond ez? Mátészalkán, 1981- és‘adatok szerint, hatezermindennapos ingázójuk van az üzemeknek, vállalatoknak. A város „hivatalos” vonzásköre 29 község, a valós vonzáskör, 1981 októberi felmérés szerint, több mint hatvan település. Naponta hatezren utaznak tehát Mátészalkára 10—20—50 kilométer sugarú körből. M i vonzza őket? Mi vonz a városba? Az utóbbi évtized gyors iparfejlődése, és ezen belül a szerencsés módon sokrétű, sok szakmát vonzó ipar. Míg a hatvanas években a város mérsékelt növekedése mellett a járás lakossága csökkent, a hetvenes években, a város felgyorsult növekedése mellett a falvak elnéptelenedési folyamata megállt, és immár eljutunk a lassú növekedésig. Született a magyar tájban egy város, de ennek a megszületésnek a feltétele az ipar volt. Az intenzív iparfejlesztés kezdetekor a város, és a közvetlen környéken lévő néhány település, Öpályi, NyírmegvMKül I degenvezetőkel és földrajztanárokat megszégyenítő pontossággal ismeri a megye minden kanyarulatát Erdei János. A KPM Közúti Igazgatóság rakodógépkezelője télen-nyáron Sza- bolcs-Szatmár útjait járja. Ö irányítja a megyében egyedüli Mulag árokásógépet, amely emberi kéz érintése nélkül tünteti el az árokásás nyomait. Tavasztól őszig a közúti igazgatóság emberei rend- beteszik az utakat, újabb kilométernyi szakaszokat látnak el szilárd burkolattal. A meglévők karbantartása legalább any- nyira fontos, mivel - a tél, a Csapadék tízmilliós károkat okoz az aszfalton. Télen pedig a hóügyelet este kezdődik, s amíg mások az igazak álmát alusszák. Erdei János az éjszaka kellős közepén indul a hókotróval és a hajnali forgalomkezdésig tisztára sepri, járhatóvá teszi az utat. Neki -a nagyforgalmú 38-as fő közlekedési ■■■MM Készenlétben út jutott: a tokaji Tisza- hídtól a nyíregyházi Jókai téri autóbusz-pályaudvarig tart az ő szakasza. Háromszor fordult a sóval megrakott járművel, s ha havazott. este kezdhette elölről. — Már megszoktam a készenléteket — hallottuk a gépkezelőtől — Évekig a közúti építő vállalatnál dolgoztam, munkásszálláson laktam, alig láttam a családomat. Egy merész elhatározással jelentkeztem a másik emeleten — a közúti építők és a közúti igazgatóság egy épületben van —, s a látszólag nyugalmasabb útépítést a készenléti szolgálatra cseréltem. Igaz, télen nehéz a hóügyelet, mert gyakran még a hórácsokat is mi rakjuk ki, s egész műszak alatt úton vagyunk — minden évszakban. Díszes brigádnaplót mutat, amely krónikája is lehetne Szabolcs-Szatmár útépítési történetének. Gondos tanulmányozás, forgalomszámlálás után döntenek, melyik útvonalon milyen burkolatot öntenek. Tavasztól építők szorgoskodnak a kétezer kilométeres úthálózatnál. Ahol lehet, kiigazítják a veszélyes kanyarokat, megjavítják a burkolathibáit. S minden évben több kilométeres útszakasz kap szilárd burkolatot. Nincs az az autós, aki nyáron ne találkozott volna már a fél úttesten bitument öntő építőkkel. Az útépítés marad, de a technológia változik. Erdei János ezt az építést cserélte fel a közúti igazgatóság szerteágazó feladataival. Hiszen az útra becsüngő ágak lemetszése, az úttest alatt üregeket vájó, s ezáltal balesetveszélyt okozó hörcsögök irtása ugyanúgy a munkálataik közé tartozik, mint az út- esztétika kialakítása. Hiszen nem mindegy, hogy egy ilyen nagy megyében, ahol országhatárokról érkezik a személy- és teherforgalom, milyen pontosan tájékoztatják a járművezetőket. Éjjel és nappal vezetni csak biztonságos, közlekedési táblákkal jól felszerelt, esztétikailag is kifogástalan úton öröm. S ez jó részt a közúti igazgatóság emberein múlik. Erdei János azt vallja: ha már az utakhoz kötötte a sorsa, igyekszik széppé, kényelmessé tenni a járművezetők utazását. ö maga gyalog jár. Egyébként kiváló dolgozó, négy éve pedig háromszobás munkáslakást kapott az- Árok utcán. T. K. gyes, Kocsord, Jármi biztosított elegendő munkaerőt. Nem véletlen: ez a folyamat egybeesett azzal, hogy az ország távolabbi részeire (heti) ingázók száma lassan csökkeni kezdett. A kezdetben szőkébbre tervezett vonzáskör nőtt, és mert az iparfejlesztéssel égj*1 ütemben,a forrásait is felhasználva, a látványos városfejlesztésre is lehetőség nyílt, kialakult egy félig városlakó réteg. Ma úgy számoljuk, hogy hatezer ember, akiknek a város kenyeret ad, de akik változatlanul másutt élnek, és véglegesítenek egy kezdetben átmenetnek tekintett életformát. Ezeknek az embereknek a meddő órái egyformán várospolitikai és politikai gondok. Hasonlatosan egy kicsit azokhoz a kohászati üzemekhez, vagy bányákhoz, amelyeket lassan körbezárnak a meddőhányók, de amelyekben meddő nélkül a termelés is lehetetlen. Az ipar nem nélkülözheti Egyszerűbben: a város az iparából él, fejlődésének biztosítéka is az ipar. A város ipara nem lenne meg az ingázók hada nélkül, nem lenne meg a közvetlen és távolabbi környéke nélkül. A várospolitika közvetlen érdekszférája tehát, hogy mi történik ma Győrteleken, Sza- mosszegen, Hodászon, ^érés- almán, és hatvan községet’ kellenne sorolni még. (Következik: Periféria és valóság.) Bartha Gábor Mesterszakmunkás A modern, minden igényt kielégítő szakközépiskola, ahol a mester- szakmunkásképzés tanfolyamát tartják, Nyíregyháza új városrészében, Jósa városban van. Ez az oktatási forma négy évvel ezelőtt kísérleti jelleggel indult, s ebbe a megye 13 vállalatát is bevonták. A cél az, hogy az autószerelők ilyen tanfolyamon frissíthessék fel elméleti tudásukat, és a gyakorta c- ban megismerkedhessenek az új diagnosztikai gépekkel. Ez azért szükséges, mert sok szakmunkás 20—25 éve szerzett végzettséget, és nem mindenki tudott lépést tartani a szakmája fejlődésével. A Volánnál eddig 42-en szereztek e tanfolyam elvégzéséről oklevelet. A fiatal tanfolyamvezető tanár, Horváth Sándor mondta: — Nem szerelni akarjuk megtanítani a résztvevőket, hiszen abban jártasabbak, mint mi. A jó képességű, 14 tagú tanári gárda a korszerű diagnosztikái műszerek kezelésére: alkalmazására kívánja rriegtanítani őket. Berecz György autószerelő: — ösztönzött bennünket a szakmai büszkeség is, szinte versenyre keltünk abban, ki tudja jobban átvenni, alkalmazni a tanultakat. Olyan közlekedési vállalatnál, mint a miénk is, a minőség a legfőbb követelmény, mert emberek élete függ a mi munkánktól. Az elmondottakon kívül anyagilag is megéri. A tanfolyam elvégzése után 1,30 forinttal emelkedett az órabér. Rippel Gyula autóvillamossági szerelő 1968-tól volános. Szakérettségi után ^került a vállalathoz: — Ez a szakma annyit fejlődött az utóbbi években, hogy megköveteli az állandó képzést. Tranzisztorokat alkalmaznak az autóvillamosságban. Nekem a kitűnő bizonyítvány 800 forint jutalmat, és 1,50 forintos órabéremelést jelentett. Pusztai Mihály: — 1969- töl dolgozom a vállalatnál, karosszérialakatos vagyok. Mint oktató, a szakmunkástanulókkal foglalkozom. Többször megesett, hogy a tanulók olyan új munkamódszerekről beszéltek, amelyeket az iskolában tanultak, s amelyek előttem még ismeretlenek voltak. Bár az idén érett- ségizéWJ! mégi% tkgrtem. hogy részt vehessek a mesterszakmunkás-képző tanfolyamon. Erre szükség van, ha lépést akarok tartani. Zsurakovszki Mihály Korszerűbb zsákgyár A nagyhalászi zsákgyárban ez évben 140 millió forintos beruházással korszerűsítik a gépparkot. A HD—4-cs körszövő gépeket átalakítják, mely 26 százalékos termelésnövekedést eredményez. (Jávor L.) Mértéktartás és minőség