Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-07 / 81. szám

4 Ketefcjáagyarország 1982. április 7 szélén? Witok Bien lengyel pénzügyminiszter (balra) és dr. Chris­toph von der Decken a frankfurti Dresdner bank épületé­ben, a Lengyelország és a nyugati magánbankok közötti hi­teltörlesztési egyezmény aláírása után. Portsmouthban, Anglia egyik hadikikötőjében az emberek zászlólengetéssel búcsúztatják a Falkland-szigetek (elé ki­futó Hermes repülőgéphordozó hajót. Tovább gyűrűznek a „sze­relmi háromszög” hullámai Kína, Tajvan és az Egyesült Államok között. A vita huzamosabb ideje tart. Most azonban úgy tű­nik, Peking szeretne dűlőre jutni az Egyesült Államok­kal a tajvani fegyverszállí­tás ügyében. A korábbi, tom- pítottabb bírálatok kemény­re váltottak. S aligha kerüli el Washington figyelmét, hogy a kommentárok kimond­ják: a washingtoni kormány „a szakadék szélére taszítot­ta” a kínai—amerikai kap­csolatokat. Ilyen határozott állásfog­lalás Pekingben korábban soha nem hangzott el. Igaz, a kínaiak olyan reményeket tápláltak, hogy az Egyesült Államok végül megtagadja Tajvantól az igért alkatré­szeket. Kína azonban csaló­dott. Az USA rövidesen meg­kezdi 60 millió dollár érték­ben fegyveralkatrészek szál­lítását, további 37 millió dol­lárral pedig hozzájárul a tajvani légierő karbantartá­sához. Bizony, hoszú idő telt el a „ping-pong diplomácia”, vagyis a kínai—amerikai kapcsolatok rendezése óta. Kezdetben úgy tűnt, az Egye­sült Államok számára a kö­vetkezetesen szovjetellenes Kína kitűnő ütőkártya, amely nemcsak Moszkvával, hanem Ázsia szocialista országaival: Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával szemben is bármikor felhasználható. Egyúttal némely amerikai üzleti körök komoly lehetősé­get láttak a Kínával folyta­tott gazdasági-kereskedelmi kapcsolat nagyarányú bővíté­sére. Ám, ahogy teltek-múltak az évek, kiderült, hogy Pe­king fizetőképessége rendkí- \$ül behatárolt. Igényei és le- 1 lystőséigeí között mély űr tá- j töng. Akkora szakadék, amely a jelentős üzleteket mindenképpen meggátolja. A washingtoni politikai veze­tésnek pedig — a jelek erre utalnak — nem sikerült meg­győznie az üzleti köröket a „kínai kapcsolat” előnyeiről. Emellett az USA számára el­engedhetetlenül fontos Taj­van megőrzése, még ha „nem hivatalos kapcsolatok” szint­jére süllyedt is a két állam viszonya. Éppen ezért a pe­kingi bírálat ez idő szerint alighanem falra hányt borsó­ként pereg le Washingtonról. (Folytatás az 1. oldalról) utazott Budapestről. A Feri­hegyi repülőtéren Garai Ró­bert búcsúztatta a vendége­ket. Az elhtazás előtt Chriá Büka- ri Atim az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában el­mondta: a ghanai kormány- küldöttség látogatása felgyor­sította a kétoldalú kapcsola­tok fejlődését. Sikerült kör­vonalazni azokat a területe­ket, ahol lehetséges az együtt­működés a jövőben. Ennek pontosítására'rövidesen ma­gyar szakértőket várnak Ghá­nába. Elmondta a ghanai kor­mányküldöttség vezetője, hogy Magyarországon min­denütt szívélyes, meleg fo­gadtatásban részesültek, jó légkörben zajlottak le a meg­beszélések minden szinten. A ghanai ideiglenes nem- zetvédelhiT tanáW Céfjaival; törekvéseivel kapcsolatos kérdésre Chris Bukari Atim kifejtette: a ghanai forrada­lom nemzeti demokratikus forradalom. Elsődleges cé­lunk, hogy kiteljesítsük nem­zeti függetlenségünket. Forradalmunk demokrati­kus abban az értelemben is, hogy céljának tartja az or­szág gondjainak megoldását. Mindenekelőtt az élelmezés megoldását, az írástudatlan­ság felszámolását, a lakás- helyzet és az egészségügyi el­látás rendezését. Kommentár A szakadék í -S9 cm ,*?i öíbíí ■ Bárány Tamás: A fészek melege 17 17. • A telefon meg csak cseng, csak cseng, fáradhatatlanul. A lakás két szobából és haliból áll; széles ablakai az átellenes Szabadság-hegyre néznek. Amott épp ez idő tájt gyulnak ki a lámpák: az utcák során végigfutó füzé­rek szinte egyszerre, mint­egy karmesterintésre, a lusta lakásablakok meg, bámész szólistákként, kisebb-nagyobb késéssel követik őket. De negyedóra sem kell, s a mélykék ég alatt egyre fény- lőbb sziporkázással veszi bir­tokába a tündéri tájat az es­te. Bal kéz felől most kígyó­zik éppen fölfelé a fogaske­rekű vasút hosszú szerelvé­nyének gyöngysorként fény­lő ablaksora, akár valami mesebeli sárkány teker vé- nyes farka. Fülöp Géza ezt nézi megbűvölten. Ki tud­ja, hányadszor látja innét ezt az es(í fényjátékot, de egy­szerien nem tud betelni a látvánnyal. Az étkezőasztalnál ülnek még a hallban; az imént fe­jezték be a vacsorát. Fülöp nem vesz észre semmit a la­káson; olyan az neki, mint a múlt csütörtökön, az azelőt- (tin, s a még azelőttin. Asz- iszonyszem kellene hozzá, hogy a bútortologatás fi­nom karcolásait észrevegye a padlón, vagy a falon a képkeretek parányi ferde- ségét... Ám Fülöp nem a falat bámulja, hanem a fo­gaskerekű szorgos szentjános­bogárkáit, majd lassan a po­hara után nyúl és fölemeli. — Én el sem mondhatom, Kati'ka, hogy milyen csodá­latos nekem ez a maguk ven. dégszerető háza! — Ó, kedves Géza ... — pi­ronkodik illendőségből a há­ziasszony. — De, de! Higgye meg! A vacsora például, mint min­dig, most is nagyszerű volt! — Egészségére! — villant rá a háziasszony most egy őszin­te hálamosolyt. Fülöp a poharát nézi, és mélyről felsóhajt. — Tudja, az agglegényélet, mint a világon minden, rop­pant bonyolult dolog. Mert vannak kétségtelenül jó ol­dalai ... — Például? — kérdi Kata enyhe kis gúnnyal. — Hát például az, hogy so­ha senki nem kérdi meg az embertől: hová mégy, fiam? Mikor jössz haza? — Fölhör- pint egy kortyot, s tűnődő arccal teszi vissza poharát az asztalra: — De vannak a do­lognak rossz oldalai is . . . — Például? — kérdi Tibor enyhe kis kihívással a hang­jában. — Például az, hogy soha senki nem kérdezi meg az embertől; hová mégy, kis­fiam? Mikor jössz haza? S mert Fülöp már megint a szemközti hegyoldalt bá­mulja, Kata egy öldöklő pil­lantást vet Tiborra, az vi­szont gyorsan elkapja tekin­tetét, és lesütött szemmel dünnyögi: — Hát igen, így van ez ... — Ezért is szeretek itt eny- nyire, maguknál... Igazán nem is csak a csodálatos konyha; félre ne értse, drága Katika, de ma már igen sok vendéglőben nagyszerűen főznek ... Hanem a hangulat, tudja! A családi életnek az a bizonyos sokat emlegetett me­lege ... Ez az, ami a magam­fajta vén, megrögzött aggle­génynek egyre jobban hiány­zik! Kata, meleg mosollyal: — Örülök, hogy ez a hiány­érzete nálunk valamelyest enyhül... Bár igazán nem tudom, miért nem nősül meg, ha ennyire hiányzik az otthon melege ... Fülöp hirtelen fölnevet. — Az kellene! Maga nem is tudja, Kata, milyen nagy jót tett velem, milyen szörnyű veszélytől óvott meg néhány héttel ezelőtt! —No! — néz rá riadtan az asszony. VÁLTOZÓ ZIMBABWE Milliók az iskolapadban Soha nem felejtem azt a túláradó örömet, amellyel 1980. április 17—18-án Zim­babwe népe az ország füg­getlenné válását köszöntötte. De nem feledhető az ünnep másnapján érkezett hír sem: fekete fiatalok maradtak vérbe fagyva Salusbury kül­városában — honfitársaik verték agyon őket, amiért Joshua Nkomo képmásával ékesített trikóikat nem voltak hajlandók felcserélni olyan­ra, amelyet Robert Mugabe fényképe díszített. A gyilko­sok és az áldozatok (akár­csak a két pártvezér) külön­böző népcsoporthoz tartoz­tak: az előbbiek a lakosság háromnegyedét kitevő sho- nákhoz, az utóbbiak viszont a mintegy húsz százaléknyi ndebelékhez. Óhatatlanul eszembe ju­tott ez az epizód, amikor most ismét a zimbabwei füg­getlenségi mozgalom két ve­zetőjének szembekerülésé­ről számoltak be a hírügy­nökségek. Mugabe miniszter- elnök menesztette a koalíci­ós kormányból Nkomót és néhány társát, összeesküvés­sel vádolva őket. Bizonyíték­ként a Nkomo híveinek farm­jain talált fegyverek szolgál­tak. A viszály következmé­nyeit egyelőre nem lehet fel­mérni. Annyi bizonyos, hogy 'Mugabe a nemzeti egység új formájának létrehozásán fá­radozik, s ebben, úgy tűnik, már nem készül helyet adni régi riválisának. E párharc fejleményei uralták az utóbbi hetekben a Zimbabwével foglalkozó cik- Ä1 Pedig ;“é’fafe*ifiér Szem- ügyre venni azt is, hogy mit hozott az országnak a füg­getlenség első két éve. Elma­radtak a tömeges államosítá­sok és elbocsátások, az afri­kai politikusok nem vezettek be „fordított apartheidet”. A megtorlástól félő európaiak aggodalma tehát megalapo­zatlannak bizonyult. A gaz­dasági növekedés üteme meg­haladta a 10 százalékot, az 1979-es 1 százalékkal szem­ben. Az afrikai nincstelen tö­megek földhöz jutottak, a kormányzat felemelte a mi­nimálbéreket. Tavaly már — Egyik szabad szombat előtti péntek estén különö­sen megrohant az egyedüllét érzése .. . Erős hetem volt, és valahogy még arról is megfeledkeztem, hogy hétvégi programot csináljak magam­nak. A szombatot pokolian átunatkoztam, és vasárnap délutánra már ott tartottam, hogy lesz, ami lesz: fölhívom a titkárnőmet! Egyszerűen azért, mert emberi szót akar­tam hallani. Gondoltam, ki­viszem Gittát valahová a zöldbe, megvacsorázunk ... — És véged van! — csap az asztalra Tibor. — Akkor már késsel sem lehetett volna le­kaparni rólad! Fülöp homlokán redők, úgy bólogat. — Pontosan! Ezzel magam is tisztában voltam. De azt mondtam: ennél a kriptama­gánynál még az is jobb! — Úristen! — jajdul fel Ti­bor. — És? — kérdi Kata. — Még mindig nem értem, mi volt itt az én szerepem. — Hogy mi? Akkor jött a maga kedves telefonja, hogy estére várnak, soron kívül, Tibor születésnapjára . . . — Nahát! — ámul Kata. — Tudja, mitől mentett meg? — néz rá Fülöp. — Ta­lán a legvégzetesebb ostoba­ságtól! Még udvarolni talá­lok szegély Gittának, még Ígérek neki valamit — az­tán nézhetem! — Fejét in­gatja. — Hogy én mennyire gyűlölöm az ígéreteimet... A két évvel ezelőtti öröm: Mugabe hívei pártjuk győzel­mét ünnepük. valamelyest lassult ugyan a gazdasági növekedés, de af­rikai mércével mérve még mindig kimagaslónak mond­ható. A főbb problémák így foglalhatók össze: növekvő infláció, stagnáló beruházási színvonal, fizetési mérleggon­dok, szakemberhiány és elég­telen szállítási hálózat. A Mugabe-kormány meg­hirdeti célját („szocialista és egyenlőségen alapuló társa­dalom”) fokozatos gazdasági reformok révén kívánja meg­sok millió dolláros károkat okoz a gazdaságnak. Az afrikai lakosság már rá­ébredt, hogy a függetlenné válás önmagában nem hozza el azonnal a Kánaánt; a gaz­dasági szerkezeit múltból örökölt hiányosságai és a tő­kés világgazdaság rendszeré­hez való tartozás behatárol­ja a Mugabe-kormány moz­gásterét. A fekete tömegek mégsem elégedetlenek, hiszen máris láthatják a kezdeti eredményeket. Továbbra sem Joshua Nkomo hívei kíséretében. (Fotó — UPI—MTI—KS) valósítani. Ellentmondásos a helyzet a beruházások terén. A vezetés ugyanis egyfelől meg akarja akadályozni a külföldi tőke kimenekítését az országból, sőt bátorítani kí­vánja a Zimbabwe fejlődése szempontjából fontos beru­házásokat, másfelől viszont csökkenteni kívánja a kül­földi tőke befolyását. (Je­lenleg még a magánberuhá­zások mintegy 65 százaléka külföldi — brit, dél-afrikai és amerikai — kézben van). Az 1981—82-es költségvetés ér­telmében fokozottan meg­adóztatják a magántőkét, kor­látozzák a kivihető profit mennyiségét. Vannak persze olyan fehérek, akiknek ez a fenyeget élelmiszerhiány, ami nagy szó Afrikában. A füg­getlen Zimbabwe költségve­tésében — csaknem 15 száza­lékkal — első helyen szere­pelnek a népoktatásra fordí­tott kiadások, milliók ülnék iskolapadba. A kormányzat a legszegényebbek számára ingyenessé tette -az egészség- ügyi ellátást. Vidéken is mind gyakoribb látvány afe egészségügyi központ vörös kereszttel jelölt, fehérre me­szelt épülete. A következő ötéves tervben az állam 160 ezer olcsó lakóházat építtet a földműveseknek. Zimbabwe lassan átalakul. A változások nem túl látvá­reformpolitika nincs Ínyük­re. 1981-ben Zimbabwét több mint 21 ezer európai hagyta el, s jelenleg alig több mint 150 ezer európai él az or­szágban az 1976-os 275 ezer­rel szemben. A kivándorlás tovább fokozza a szakember- hiányt, amely pedig megbíz­ható becslések szerint máris nyosak, az afrikai tömegek számára azonban mégis töb­bet jelentenek, mint két egy­kori gerillavezér mai vetélke­dését. Még akkor is, ha még igen messze van az az idő, amikor az utca embere már nem ilyen vagy olyan törzs­höz tartozónak, hanem zim­babweinek mondja majd ma­gát. Kürti Gábor (Folytatjuk) Robert Mugabe több tíz ezres tömegnek mond beszédet.

Next

/
Thumbnails
Contents