Kelet-Magyarország, 1982. április (42. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

2 Kelet-Magyarorezág 1982. április 28. Fásítunk SZOMSZÉDOLÓ ÚJSÁGÍRÓK MEGYÉNKBEN Bemutatkoztunk — megismertek! Vendégeink a tájékoztatót hallgatják. (M. K. (elvétele) A felfedezők izgalmával, a szomszédolók jó szándékával érkeztek újságírók Fehér- gyarmatra és a járás több községébe. Az egri Népújság, a Hajdú-Bihari Napló, a szol­noki Néplap, a miskolci Déli Hírlap, a borsodi Eszakma- gyarország, a budapesti, a szolnoki rádió vezető munka­társai beszélgettek itteni ve­zetőkkel: Csepelyi Tamással, a városi-járási pártbizottság első titkárával, Széles Lajos­sal, a járási hivatal elnöké­vel, Szabó JBndiekel» a .váro­si tanács elnökével , és Sza­kács Józseffel, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnökével. Tanulni egymástól A hírlapírók bevallott szán­déka volt: tanulni egymás­tól, s tapasztalatot meríteni a látottakból. Mi tagadás, mi is tanultunk a beszélgetések­ből, melyek folytak hivatali asztalnál, autóbuszban, utcán sétálva, műemléket, falut szemlélve, fgy aztán nem vé­letlen, valami szabálytalan kerekedett^ yége.fed9lén®- kéntáfctacUSsító keze alól. Együtt keseregtünk a ven­dégekkel azon, hogy milyen kár: országszerte hiányzik a tervezői lelemény, s így las­san, de nagyon biztosan vész el egy-egy szép tájunk épí­tészeti karaktere. Pedig ha több lenne a jó terv, s ezek­nél mondjuk azt is figyelembe vennék, ami a szatmári há­zakban évszázadok óta érték, szépség, akkor nem csupán egy-egy régi épület árulkod­na arról, hol is jár az ember. Pedig — erősítgettek a ven­dégek is — a most készülő, kétségtelenül kényelmesebb új, gazdagabb lenne attól, ha a külsőből Szatmár köszönte­ne ránk. És máris benne voltunk a ma, az új, a megújulás kel­lős közepében. Meggyőző volt látni Fehérgyarmat épülő szép belvárosát, ahol az emberi léptékek megmentik a város hangulatát. A színek és for­mák változatossága, a sok szép park elismerést aratott. Hogyan lehet szebben? A város vezetői hozzátették a látottakhoz: mindebben a szépségben ott rejlik egy te­lepülés lakóinak szorgalma, társadalmi munkája. Nem véletlenül kaptak félmilliót a múlt évi munka jutalmául. Hogy mi lesz belőle? Ezernyi helye van. Mert kellenek utak, járdák, kell a fürdő, épülnie kell a közműnek... De hosszú lenne mindent so­rolni. Szebben csak úgy le­het — hangzott a válasz —, ha a lakosság újra hozzáteszi erejét és tehetségét a pénz­hez. A téma mindig az ember fjöfül, forgofe''A£ itt |lplcók é? a várostól sokat várók tízez­reiről. És hamar kiderült: a város és a járás érdekeit jó­kor és okosan hozták egy ne­vezőre. Közösen tervezett és kivitelezett beruházások — mint amilyen a buszállomás — azt mutatják: Fehérgyar­mat nagyon komolyan veszi azt a szerepkört, melyet az élet ró rá. Itt nincs vetélke­dés, féltékenykedés, csak az lehet jó az egyiknek, ami nem rossz a másiknak sem. A várossal és a járással is­merkedők többször mondták: alig tudtak eddig valamit er­ről a tájról. S milyen kár, hogy az országban is mily’ tevéssé tudják, milyen érté­ket rejt a szatmári vidék, a Tiszahát. Joggal érte bírálat propagandánkat, mely bizto­san ; kicsit álszerény, s ami még rosszabb, nem mozgósí­tó. Pedig szállodák, turista- szállások, az ellátást biztosí­tó éttermek sora épült az utóhbi években. Vállalkozni .kellene! A hangosan gondolkodás közben került szóba: sajnos sok az üres ház a járás ki­sebb falvaiban. De vajon nem lehetne ezekkel vállalkozni? Európában egyre nagyobb az igény arra, hogy falusi kör­nyezetben, az úgynevezett ro­mantikus üdülési formát honosítsák meg. Ez viszony­lag kis beruházást jelent, gyorsan megtérül, s ugyan­akkor foglalkoztatási lehető­séget is biztosít. Itt azán forróvá vált a han­gulat. Foglalkoztatottság Szatmár ezen vidékén — kulcskérdés. Kétezer embert lehetne munkába állítani. Épül-alakul most egy üzem Fehérgyarmaton, de ez csak kétszáz ember munkáját te­szi lehetővé. Mik a megoldá­sok? Melléküzemek? Inten­zívebb háztáji gazdálkodás? Bővíthető szolgáltatások? Gondokat fogalmaztak a vá­ros és járás vezetői, s mellé­kelték azokat az erőfeszítése­ket, melyektől a sikert remé­lik. Sok szó esett a körzetesíté­sekről is. Mint kiderült: más megyékben is olyan gondok­kal küzdenek, mint nálunk. Elsietett dolgok zavarták meg az emberek nyugalmát, kis falvak maradtak értelmi­ség nélkül, csorbát szenved a demokratizmus gyakorlata, sértésként fogadják az olyan jelzőket, mint szerepkör nél­küli falu, zökkenők vannak az egészségügyi ellátásban is. De mitsem ért volna tudott tények ismételgetése, ha nem 'kérül frféllé ihiftdáz; ámll Fe­hérgyarmaton megszünteté­sükre terveznek. Mert — ahogy megfogalmazódott — ahol ember él, ott van sze­repkör! Ezt kifejezni, de­monstrálni, a demokratizmus működését biztosítani pedig kötelesség. Okos várospolitika Tapintható volt: a megyék hírlapjainak munkatársai, a rádiósok, sok tapasztalatot gyűjtöttek. Meggyőződtek ar­ról: okos várospolitika szol­gálja az itt élőket, s okos, a járási érdekekkel is összhan­got teremtő helyi politika ala­kult ki. Helyi, de nem pro­vinciális, sajátos, de nem kü­löncködő. — Az itt élő ember szereti városát, községét — fogal­mazták a vezetők —, de mindez nem pótolhatja azo­kat a lépéseket, melyeket úgy neveznek, hogy népességmeg­tartó körülmények. Ezeket kell megteremteni, munka­helyekkel, emberi körülmé­nyekkel, szép környezettel, az érdekeltségi rendszerek figye­lembe vételével. Üj és szerényebb körülmé­nyek között dolgozik, gazdál­kodik Fehérgyarmat is. Ami fő tanulság volt a látogatók­nak: ez nem lehet mentség. Az élet minőségének folya­matos javítása megvalósítha­tó. Ügy mint eddig: együtt az itt élőkkel. A vendégek elutazásuk előtt' mondták: vissza szeretnének térni ide, s másokat is biz­tatnak: látogassanak erre a tájra. A máshonnan jöttek elfogulatlan szemével találtak bennünket szépnek, életün­ket gazdagodénak. Nem árt hát, ha kihúzzuk magunkat: van mire büszkének lenni. Bürget Lajos Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Változtatók D ényeges, mi több, természetes dolog, ha egy terület ve­zetői gondot feltáró, jövőt munkáló módon beszélnek és cselekszenek. Hogy mindebből legyen is vala­mi, ahhoz azonban több kell. Emberek, embercso­portok felelősség felválla­ló részvétele. Mert politi­kát lehet asztal mellett ki­gondolni, de megvalósíta­ni nem. Kerestem, kutat­tam véletlen beszélgetések során, vajon tetten lehet-e érni azt, hogy emberek miként érzik a jóra s újra törekvés rájuk háruló kö­telességét. Lázba hozott a gyarmati termelőszövetkezetben, amikor arról beszéltek: a sikeres múlt év után nagy felfedezésük: a tagság al­kotókészségének végtelen­sége. Túri Zoltán mondta, hogy beruházással ér. fel, ha ezt sikerül maradékta­lanul felszínre hozni. S bár másutt mondták, de valahol rímel erre az, amit Sallagvárdi József, a ME­ZŐGÉP újítási előadója összegzett.- —Tapasztalható, hogy a dolgozók sokkal jobban takarékoskodnak, mint eddig, gondolkodnak, mert látják, a bér, a jobb kereset szervesen össze­függ a hatékonyabb telje­sítménnyel. És vajon nem a felelős­ség szól Héder Józsefné női szabóból a RISZ-ben, aki azon meditál, hogy az elmúlt évek hatalmas mű­szaki' fejlődésével nem tart lépést sok fiatalban annak megbecsülése? Pedig — fejtegeti — itt az export, a belső szállítások mind igé­nyesebb kötelezettsége. A gép nem elég, az ember magatartása a termelő erők sorába lépett. A rend és a fegyelem kimondat­lanul is témája annak a mondatnak, amit Varga László KISZ-titkártól hal­lottam: a ZÖLDÉRT-nél bevezetik a blokkolást. Minden percre szükség van. De sorolhatnám a hódi- kötös asszonyok és lányok törekvését, akik tanulnak, a fogyasztási szövetkezet szervezési erőfeszítését, hogy könnyítsék és javít­sák az ellátást, az egész­ségügyiek küzdelmét, amellyel képesek legyőzni az integráció, a hét végi ellátások adódó problé­máit. A lényeget talán abban lehetne összefoglalni: nem központi, nem sugallt lé­pésekről van szó, hanem a kis csoportok, brigádok, üzemrészek saját elhatá­rozásairól. Az emberi té­nyező jelentősége ugyanis megsokszorozódik a mos­tani, mindenkitől alkotó magatartást, követelő idő­szakban. t □ cselekvés demokra­tizmusa ugyanis a legnagyszerűbb haj­tóerő. így egyesülnek érde­kek, fejeződnek ki közös­ségnek és egyénnek hasz­nos lehetőségek. Ha vala­mi, hát akkor ez politika a javából. Ezt csak az vál­lalja, aki nem kibic ma­napság, hanem minden idegszálával, érzésével itt él, s itt akar tenni. Jól tudom, mindez nem vált meg világokat. De egyszer kimondhatjuk azt is: nem is messiásokra van ma szükség. De van emberek­re, akik ha világot meg nem is váltanak, de meg­változtatni képesek. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága, g a debreceni erdőfelügyelőség ZO—20 ezer forintos támogatása jő helyre érkezett Fehérgyarmatra. 100 darab lucfenyő, 100 darab tá­ja, 4 db nyírfa, 500 darab he­gyi juhar és 80 darab gömb­juhar kerül ezekben a na­pokban kiültetésre. Az 1. az. általános iskola (képünkön) diákjaival egy időben a Tán­csics, a Dobi, a Bem és a Ve­res Péter utcában pótlásra kerül sor; az Esze Tamás ut­cában teljesen új fásításba kezdenek. Kórus­találkozó Múlt év május utolsó va­sárnapján találkoztak nyolca­dik- alkalommal megyénk ének-zene tagozatos általános iskoláinak kórusai Fehér- gyarmaton. S most május 23- án megint fogadhatják a he­lyiek az ibrányi, kisvárdai, mátészalkai, nagyecsedi, nyíregyházi és tiszavasvári dalosokat. A .gyülekezés a Május 14-e téri iskolában lesz, ahonnan az Ifjú Gárda-zenekar mu­zsikájára a város központjá­ban végigvonulnak a kóru­sok, akik között első alkalom­mal köszönthetik a tanárkép­ző főiskola gyakorló iskolá­ja kórusát. A délelőtti és délutáni hangversenyeket egyaránt az iskola tornatermében tartják. A műsor végép .Schmjpt Sán­dor vásárosnaményi fafara-jl gó készítette ajándékokkal köszönik meg a gyarmatiak a fellépő kórusok teljesítmé­nyét. Költözés előtt. Hamarosan 14 csa­lád költözhet új otthonba Fehérgyarmaton. A járási építőipa­ri szövetkezet az összesen mintegy 220 millió forintba kerülő 40 OTP-s lakásból 14-et adott át április második felében. A hagyomá­nyos eljárással, téglából épült, padlószőnyeg­gel borított, színesre meszelt falú lakásokban olajkályhák szolgáltatják a meleget. A na­pokban megkezdődik a szerződéskötés. A tu­lajdonosok kijelölése már a múlt évben meg­történt, s hasonló módon ismert a többi 26 — még átadásra váró — lakás bérlője is. A Damjanich utca 16., illetve 18. alatti lakások már készek, a Kellette lévőket még építik.

Next

/
Thumbnails
Contents